 |
Legfrissebb hozzászólások (130181 - 130200)
 | |  | | | | |  | |  | | | Háj Siphersh!
Én most kicsit meg vagyok zavarodva:
"Gyarapítók: Siphersh, Cellux,..."
Te nem _az_a Siphersh vagy ? Én azt hittem Te is szerves része vagy az oldal készítőinek.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | mantis: az adagolás ne tévesszen meg. Tudod Te is, hogy más-más embereknek egészen különböző dózisokra van szükségük, hogy elérjék a kívánt hatást, bármely drogról legyen szó. Én mielőtt leálltam volna a fűvel fokozatosan csökkenni éreztem a szükséges dózist. Amikor meg betépve meditáltam, sima fűtől voltak nekem is Nomad-éhoz hasonló paráim. Ezt én sem nevezném ego-lossnak inkább csak az ahhoz nagyon közeli határ megélése (rendszerint negatív élményként; ez tán azért lehet, mert lassan bontakozik ki.).
Ego-loss nálam vmi olyasmit jelenthet, mint mikor megyek a repcsivel, ami folyamatosan emelkedik/ereszkedik. Az egyensúlyérzéket és a súlypontot gyorsan korrigálja az agyam a megváltozott gravitációs körülmények függvényében, de amint egyetlen pillanatra is alább hagy ez az emelkedés/ereszkedés és vízszintre lép, szószerinti súlytalanságot érzek (mert az agyam nem találja a súlypontomat). És mivel minden létező tárgynak súlya kell hogy legyen, ezért az a gondolat jár a fejemben (ezredmásodpercek alatt), hogy nem létezek - fizikailag. Ez elég érdekes félelmet tud kelteni bennem. Aki sokat repked biztos hozzászokik, de egyébként miután elmúlik az a fél-egy másodperc mindig csodálatos élményként gondolok rá vissza.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem természetesen én is csak a valóság egy kis szeletét látom és azt is szubjektív szűrőkön keresztül :0)
Csak tudod, ha nem akarok bekattanni kell az az aprócska biztonságtudat... néha amúgy is közel állok, hogy habzani kezdjen a szám és xeduxenes bácsik rohanjanak értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dreamy:
Én azért tűztem ki magam elé "józan ésszel" komplett őrültségnek ható, teljességgel irreális, megvalósíthatatlan és gyermeki vágyálomnak tűnő célokat, mert az első pszichedelikus élményemben megtapasztaltam azt, amit Biga is írt, hogy mi magunk Istenek vagyunk és ilyen minőségünkben a valóság társteremtői. E tapasztalat minden kételyt elsöprő hitelessége, valamint saját eredendő maximalizmusom együttesen olyan egyértelműen kijelölték a célt, hogy nem volt igazán választásom. Számomra ezt volt az egyetlen igazán értelmes és logikus választás.
Persze ehhez kellett ez a vízió, ez a tapasztalat. Látomások nélkül célok sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez egy egó által generált halálfélelem, de ez nem az ego loss. Amit leírsz, az a trip "Dread of Ego Dissolution" (vagy ki hogy hívja) fázisához tartozik, amikor az egó kezd gyengülni, és ezért ijesztgetni kezd azzal, hogy ha tovább folytatod ezt (vagyis ha az egótól elveszed a kontrollt), akkor a testeddel bajok lesznek / elveszted az önuralmad / megőrülsz / meghalsz (általában ilyen sorrendben). Sokan itt paráznak be és meg akarják szakítani a tripet, hogy visszaadhassák a kontrollt az egónak és minden maradjon a régiben, de ezt persze akarattal és néhány órán belül (amíg az agykémia helyre nem áll) úgysem lehet, tehát ez az a helyzet, amikor ottmarad az arc egy félig szétesett egóval.
De ha ezen túljut, akkor lesz szerintem _az_ ego loss, vagyis egybeolvadás (az "egy"-be olvadás) mindennel, ami után szép lassan jön a "Visionary Restructuralization" fázis és lassan egy új, remélhetőleg pozitívabb egót épít fel.
[Gyakran van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk más szavakkal, vagy más dolgokról ugyanazokkal a szavakkal, de maga a mechanizmus azért nagyjából ugyanaz.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Én úgy keveredtem a daath-ra, hogy hallottam róla az Index fórumán, és gondoltam, megnézem.
A Siphersh nevet a drogokkal kapcsolatos internetes jelenlétem körülhatárolására használom. Kitalált szó. Valójában ilyen szó nem létezik. Vahiti nyelven annyit tesz: "az ember, aki hosszú útra indult, de nem talált semmi érdekeset, úgyhogy inkább hazajött, és azóta nem ment sehova".
Egy pár napja olvasom ezt a fórumot. Azért teszem, mert a közeljövöben szeretnék bekapcsolódni a közösség virtuális együttlétébe. Most beültam itt egy ilyen internet-kávézóba, vagy mi, de majd beszerzek egy otthoni kapcsolatot, hogy többet lehessek itt. Elsösorban az érdekel, hogy hogyan származhat a legtöbb jó, és a legkevesebb rossz az egyén, illetve a társadalom drogokkal való kapcsolatából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erowidon van egy olyan szekció, hogy "Families & Psychoactives vault". Egyébként nagyon szórakoztató, de nem ez a lényeg. Van egy interjú egy üzletasszonnyal, aki hippicsaládban nőtt fel, és elmondja, hogy hogy mentek a dolgok. Tőle is megkérdezték, hogy mikor tépett be először... Aztmondta, hogy nem tudná megmondani... :-)
Nekem azért ennyire nem durva, meg elég későn is volt, de nem volt ilyen "első" meghatározó alkalom... A lagkorábbi dolgok azok volak, amikor még évekkel ezelőtt alkoholizálós bulik után összejöttünk egy srácnál, és ketaminoztunk. De ezektől rendszeresen bealudtam, szóval semmi érdekes. Aztán később fű, az első nagyon-nagyon durva volt, de nem mondanám nagyon tudattágítónak. Mozizás, röhögés, jóérzés, mozgásképtelenség. Folytathatnám a dolgot, de én ezt az egészet nagyon fokozatosan élem meg, nem látok sehol éles határt a pszichedélia nélküli és a pszichedéliával leélt életem között. Készültem én már erre ovodás korom óta. Még azt sem merném mondani, hogy egy adott időszak óta gyorsabban változna a világképem, mert hát hogyan is lehetne mérni ezt?
Azt az Erowidos cuccot nézzétek meg különben nagyon jó... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: azt hiszem, erre a dologra csak úgy tehetünk pontot, ha egyszer személyesen is összejövünk. szerintem nem fogsz találni bennem túl sok kivetnivalót :-) vagy ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. (kudos to gén :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is..."
Akkor leszek igazán elégedett, ha tényleg ráléptem az utamra. De addig az elégedetlenségem a hajtóerő, ami hozzásegít, hogy megtaláljam az utamat. Ezért az ösztönzésért az elégedetlenségemnek roppantul hálás vagyok, majdhogynem azt gondolom, az elégedetlenségem a legértékesebb tulajdonságom, ami megakadályozza, hogy megálljak, amíg el nem érem a célom.
Szóval jelenleg maximálisan elégedett vagyok azzal, hogy elégedetlen vagyok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: én csak átfogalmaztam, amit Biga írt. Saját magam ezt az elerőtlenedést nem érzem, ahol mégis, azt nem a cuccozás hatásának, hanem az előttem álló feladat nehézségének tulajdonítom.
Én pl. nagyon szeretném magamat zeneileg kifejezni, és borzasztóan elkeserít, hogy mennyire nem találom a kapcsolatot a tudatomban zajló lenyűgöző spirituális goatrance szimfónia és a megmunkálandó anyag (zenekészítő szoftverek világa) között, mennyire nehéz összekötni az eget a földdel. Viszont azt is tudom, hogy ha ez egyszer sikerül, akkor a bennem feszülő energiákat kieresztve olyan pszichedelikus színvarázsba boríthatom a házfalakat, hogy húha. Ez viszont lelkesít, és akárhányszor buktam is bele eddig, mindig újra és újra visszatérek hozzá, és addig fogok dolgozni rajta, amíg nem sikerül. (Ez nekem pl. egy olyan dolog, ami nagyon megéri.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Among the maxims on Lord Naoshige's wall there was this one: ''Matters of' great concern should be treated lightly.'' Master lttei commented, "Matters of small concern should be treated seriously."
Hagakure |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heló!
Eukaliptusz-cigaretta. Többször is szóba került már itt, a fórumon. Nyugtató hatású, és talán még a dohányzásról való leszokásban is segítséget nyújthat. Jó lenne persze, ha a lehetö legmegbízhatóbb forrásból tudhatnánk, hogy pontosan miböl van, és hogy pontosan mire jó. Elég régen volt már szerencsém hozzá, de ha jól emlékszem, a csomagolásán szerepel a gyártó vagy forgalmazó neve. Legyen szives valaki írja már be a cég nevét egy internetes keresö-programba, hátha van honlapjuk a neten. És ha van honlapjuk, akkor lehet, hogy ott pontosabb információt találahtunk róla.
Képzeljétek csak el, milyen kellemetlen poén lenne, ha például kiderülne, hogy valójában teszeménazt legnagyobb részt dohányból van, és hogy egy szál füstje több nikotint tartalmaz, mint egy szál barna szofi... :)
No de félre a tréfát; úgy gondolom, hogy tényleg érdemes lenne utánajárni a dolognak. Elöre is köszönöm a segítséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hinném, hogy félreértettem volna a kifelyezést. Számomra az ego-loss azt jelenti, hogy hihetetlen halálfélelem kezdődik, azzal a biztos tudattal, hogy ez be is fog következni, végignézek magamon, hogy pont itt, pont most fogok meghalni, hogy fogják megtalálni a holttestemet, biztos nagyon gáz lesz a családomnak, a barátaimnak, hogy valami anyagtól bepurcantam, ráadásul még annyi mindent akartam kipróbálni, aztán rájövök, hogy a földön fetrengve sikoltozva is várhatom a halált, vagy valami emberi tartással és érdeklődve is megtapasztalhatom. Ez után jön az a pillanat, a teljes kétségbeesés után,( mert ez tényleg csak egy pillanat), hogy mindent elfogadok, rájövök hogy bármilyen is volt az életem, ez egy különleges, értékes élmény volt, és utána egyszerűen megszünök létezni, az hogy ÉN nem jelent semmit. Ez az állapot szokott a külvilág idejével nézve néhány percig, vagy pillanatig tartani. Utána valami hiheteten békét és megnyugvást érzek, és azt, hogy ennél értékesebb pillanat nem lehet az életemben, mint amikor rájövök, hogy az életem bármilyen is, mindenképpen értékes, és a halál pedig egyáltalán nem olyan rossz dolog, mint azt gondolnám és is előtte. Ha nem ez az ego-loss, akkor mi? Kérlek írjátok le.
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A döntések fontosságához egy kis adalék:
Kétfajta ember van:
1. aki még nem ismerte fel minden értelmezési rendszer relatív voltát, és a sajátját abszolútnak hiszi
2. aki már felismerte minden értelmezési rendszer relatív voltát, és ezért a sajátját abszolútként kezeli
Amikor az 1.-ből kilépsz, akkor jönnek ezek a szituk, hogy nem tudsz reagálni semmire érdemben, mert látod, hogy így is igaz, meg úgy is igaz (képes vagy egyszerre több szemszögből látni és ez összezavar).
Aztán amikor rájössz, hogy a dualitás szükségessé teszi a választást (valamiféle rendszer kell, hogy lehessen dinamika, hogy egymásnak feszülhessenek a pólusok), akkor választasz, kiépítesz egy rendszert (a neked legszimpatikusabbat), és utána aszerint élsz.
Ezzel megérkeztél a 2.-be: megint tudsz dönteni, a dolgokról nagyon éles véleményed is lehet, viszont már nem esel abba a hibába, hogy a világnézetedet objektívnek hiszed. Viszont akként kezeled, és ezt tényleg meg is teheted, hazugság és önbecsapás, önmagad átverése nélkül, mert rájöttél, hogy tényleg CSAK a relatív igazság létezik. (A Buddha mondta: az abszolút igazság az, hogy csak a relatív igazság létezik :-)
Remélem, érthető valamennyire.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, nem akarok vitatkozni, de szerintem ha valakinek a szívástól lesz ego vesztése ott már nagyon, de nagyon komoly problémák vannak....
Ahhoz, hogy valakinek ego-elhagyós élménye legyen, még lsd-ből is tisztességes mennyíséget kell elfogyasztani. Nem hallottam még olyanról, hogy valakinek a szívástól ilyenje lett volna.
Szóval vagy félreérted a kifejezést és rosszul használod, vagy szerintem jobb ha nem kísérletezel ilyen dolgokkal és beszélsz egy szakemberrel.
Nem "bántásból" írom ezeket, csak nagyon furcsa dolgokat írtál, amit nem hagyhattam szó nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az első trippem (akkor is ezt a szót használom rá, bármit is mondj Narc ez trip volt!!!!), múlt év május közepe körül lehetett, amikor is egyre többet olvastam a megfelelő irodalmat, és az LSD faq és pszilocibin faq után elszívtunk egy nem túl nagy mennyiségű zöldet (kb. 0,2 g) ketten. Olyan totál kész lettem tőle (jó volt a set és a setting), hogy akkor volt először ego-lossom, utána láttam magam kívülről mintha higanyból lennék, és teljesen újraalkottam magamat, megváltoztattam egy csomó dolgot, felhagytam a gátlástalan ivással, stb. Jó kis haluk is voltak, az ego-loss pedig elég hosszú ideig tartott, néhány perc. Hihetetlen szatorik, és rádöbbenések tarkították az utunkat, valami fantasztikus volt. Gyakorlatilag az ego-loss után egy 10-15 percig folyamatos szatorim volt, bármire gondoltam, mindent azonnal tudtam. Azóta is csak néhányszor tudtam ennek a közelébe érni. Az egészben az a legjobb, hogy nem is igazán készültem rá, úgy döntöttünk, hogy a BME-ELTE melletti parkban elszívunk egy spanglit, aztán elmegyünk egy kocsmába, de az anyag közbeszólt. Azóta is ezt az élményt keresem, tudatmódosítókkal vagy anélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha már egyszer drogot írtál a topic címbe, akkor tisztába lehetnél vele, hogy mik tartoznak ebbe bele.
Nekem cigi volt az első, gyanítom többeknek is.
(a "Tudatom első tágulása" talán jobban takarta volna szándékodat : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a határozatlanság nálam azóta van, mióta kb. rendszeresen elkezdtem szívni. De már különösebben nem foglalkoztat. Most már úgy vagyok vele, hogy rossz döntés nem létezik. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ebből következtetem, szerintem az, h. az "ember teremtő lény", csak egy illúzió és az emberek 99%-a nagyon is jól érzi magát ebben az illúzióban. De tulajdonképpen nincs is nagy jelentősége, hogy igaz-e vagy sem, mert ez csak egy egyszerű kérdés, amibe nem fogsz tudni beleszólni. Tudat szinten fogalmazódik meg, de tettlegességben már aligha. Egyszerűen történik és kész. Ha utólag próbálod visszafejtegetni, hogy miért volt ez, ahozoz időmillimosnak kell lenned : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hehe!
Ez a "Doppler-effektussal beszélni" nagyon találó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
Nem biztos, hogy bűn, legfeljebb az ember saját bűntudata teszi azzá.. Ha a célom a szemlélődés, a DVD-nézés, a játék, a netezés, SpectrumTV nézés, olvasgatás, akkor nem gond. Akkor gond, ha a a vágyaimban, a tripek alatt az jön le, hogy alkotni kéne valamit, zenét írni, írni, egyebek. Ilyenkor az előbbiek elfecsérelt időnek tűnnek, mégha sokszor nem is azok.
És itt szeretnék felhozni egy másik dolgot, ami szorosan összekapcsolódik ezzel a motiválatlansággal, ez pedig a DÖNTÉSEK fontossága. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok dönteni, illetve ha nagy nehezen mégis sikerül, utána meggondolom. Nem tudom, hogy ez mennyire van a cucc miatt, de az tény, hogy besszívva még kevésbé tudok dönteni, mert minden döntésemben találok valami hibát, ideális döntés pedig nem létezik. Pedig a döntések nagyon fontosak (lásd Don Juan tanításai pl.), hiszen az életünk úgy TEREMTŐDIK ezután, ahogyan döntünk. Ha nem döntünk sehogyan sem, akkor a tudatalatti másodlagos gondolataink alkotják az életünket, nem az igazi céljaink. Sokan mondják, hogy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a "sors" irányítson minket, és sodródjunk. De ha az ember teremtő lény, akkor pont ez a hihetetlen előnyt veszítjük el vele, hogy Isten megkérhessük, hogy segítsen nekünk magunkat újrateremteni.
Ezeket a célokat, döntési erőt kellene valahogy visszaszereznem, ha kell, egy hosszú szünettel a pszichedélia világában.
|
| | | | |
|
