 |
Legfrissebb hozzászólások (130201 - 130220)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Na igen, aki a valóság szót fél éven belül kiejtette a száján, az tényleg ne is kezdjen el használni "p. cuccokat". :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hát ja, amennyire a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot, annyira érdekes és messzejutó kombinációk jöhetnek létre az újjászerveződésnél. Pár év korkülönbség már generációkat gyárt (ezt régen emberöltőnek mondták, mert akkor tényleg annyi idő kellett hozzá). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. 5 évesen a Balatonnál véletlen belekortyoltam egy pohár vörösborba, amit málnaszörpnek hittem. Rögtön kiköptem, mert rossz íze volt, és a rákövetkező 12 évre absztinens maradtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért, Te egyébként el tudod dönteni mi a valós ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Lifebook aranyos és ahogy hallom, Linux-barát is. Acert nem ismerem, egy cimbi viszont nagyon a Gericomra szavaz.
(Mondjuk nálam a fő szempont az lenne, nehogy a laptop-pénzem iraki civilek legyilkolásának szponzorálására menjen USA-márkás hardware, operációs rendszer és software formájában, de hát ezt most zárójelben mondom.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: Asszem végre leesett: a tudattágult állapotok pozitív oldalát akarod megmutatni, a tudattágító anyagok használata nélkül. Persze, ezeket mind el lehet érni különböző módokon: művészetekkel, tánccal, küzdősportokkal, keleti filozófiákkal, jógával, meditációval, szexszel (ezt hogy is írják? szexxel? szeXXXel? ;), transzperszonális élményekkel (esztétikus, vallásos csúcsélményekkel, holotróp légzéssel) stb. stb. Vagy csak simán olyannak születni.
Az a tény, hogy van egy 150 mikrogrammos gyorslift, ami háromnegyed óra alatt felvisz a hegyre, nem azt jelenti, hogy akkor most mindenki legyen liftesfiú (vagy -lány). Viszont megmutathatja, hogy érdemes-e elindulni a hegyre vezető úton. (Na most beszaladt a fekete macska másodszor is; ezt a témát már más topikokban letárgyaltuk, úgyhogy abbahagyom). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, ezzel azt mondod, hogy a cucc által megmutatott dolgokat sohasem lehet megvalósítani?! Miért ne mutathatna a cucc megvalósíthatóan rövid távra?
Azt elismerem, hogy a cuccozás sok időt/energiát elszív: anyagbeszerzés, használati idő, szubkultúraépítés, infóbeszerzés, visszajelzések, szociális kapcsolatok; aztán az az energia, amivel megpróbálsz tisztán visszamenni a cuccos-memóriába az ötletekért, végül pedig az újabb cuccozás azért, mert tisztán mégsem álltak össze a cuccos-ötletek :) Igen, ezek mind a megvalósítástól veszi el az erőforrásokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narznak és Celluxnak pont ma meséltem, hogy én kétféleképpen oldom meg a paradolgot:
1) A parát egy közeli időpontban igazolhatóvá/cáfolhatóvá alakítom, hogy utólag megállapítsam, hogy tényleg csak para volt. Pld. a legutóbb space cake alatt (ami nálam ritka, de akkor rendkívül parás) éjjel hangokat hallottam az előszobából, ami BIZTOSAN azért volt, mert betörők jöttek be, ellopták az irataimat (ja és közben valami tripet öntöttek az üdítőmbe...;) Ha azt mondtam volna rá, hogy ez hülyeség, attól még nem tudtam volna kiverni a gondolatot a fejemből, ezért azt mondtam: OK, majd reggel megnézem, hogy mit loptak el a nyavalyások, de most fekszem tovább, merthogy PONT MOST minek féljek olyantól, amit éppen PONT MOST nem látok? Reggel meg leellenőriztem, hogy minden megvan és hangosan mondtam magamnak, hogy NA UGYE, HOGY CSAK PARA VOLT!? Ezt több parával is megcsináltam.
2) A parára rá lehet akaszkodni és extrém végletekig elfantáziálni rajta úgy, hogy közben ént/egót/szerepet kell cserélni. Ekkor már nem TE parázol, hanem valaki "más". Nekem a szuperügynökös sztori jön be: az összes parát a lehető legfondorlatosabb kém/ügynök/összeesküvés/stb. sztorivá kovácsolom össze, és a főhős szerepét játszom el gondolatban, ahelyett, hogy saját magamként paráznék az újabb és újabb előbukkanó parákon.
Ha valamit rossznak látok, azt általában tudatlanságból eredőnek fogom fel, nem pedig gonoszságból eredőnek. Ez is sokat segít.
Emberek miatt pedig csak olyan parám volt, hogy féltettem őket, nehogy valami bajuk essen a közös utazások alatt; ez pedig tulajdonképpen magától megoldódott azzal, hogy megtanultam tisztán ráérezni mások módosult tudatállapotára, hogy magabiztosabban vigyázhassak rájuk, miközben ők utaznak én meg nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Retró válaszolok többeknek is:
azmirra: A "természet mintázatának meglátását fraktálként" -jelenséget nagyon aláírom, mint a pszichedelikumok által megnyitott esztétikai élmények egyik legszebb fajtáját!
toma: Ne érezd úgy, hogy pszichedelizálnod kellene. Szerintem képes vagy levenni az elmondott dolgokat tisztán is, és akkor inkább te vagy előbbre egy lépéssel. Mi nem haladunk nálad gyorsabban, csak megtanultunk Doppler-effektussal beszélni =)
JeLo: Ilyen kreativitási mennyiséggel két lábon járó cáfolata vagy az amotivációs szindrómának. Ez példa értékű, gratulálok!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Spheric winds:
légyszi ne magyarázz olyasmit, ami nem igaz!
Én sem vagyok profi (csak a nagynéném a biokémikus), de egy jó kis Erowid, Lycaeum, Shulgin apó és Google mindig segítenek!
- a DMT nem di-metoxy-triptamin, hanem dimetil-triptamin.
- a 5-hidroxi-triptamin rövidítése nem 5-htp, hanem 5-HT (a 5-HTP a 5-hidroxi-triptofán rövidítése).
- a szerotonin egy neurotranszmitter, aminek az aminosav-prekurzora a L-triptofán.
- a cerebrospinális (agy-gerincvelő-)folyadékban található DMT, más források (Shulgin) szerint pedig a vizeletben és a vérben is, nyomokban. A DMT-t valószínűleg a tobozmirigy termeli, a hozzávaló triptamin és enzimek mind megvannak az emberi szervezetben.
A sztori tehát szerintem (de Dr.Rappant kijavíthat):
L-triptofán (prekurzor aminosav)
+ triptofán hidroxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptofán (5-HTP)
+ aromatikus L-aminosav dekarboxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptamin (5-HT, vagyis szerotonin)
A szerotonin és más triptaminszármazékok általános lebomlása:
Szerotonin
+ monoamin-oxidáz (MAO) [enzim]
-> 5-hidroxi-indol-ecetsav (5HIAA)
Ha ezt a lebontást gátoljuk monoamin-oxidáz inhibitorral (MAOI), pld. olyan béta-karbolinokkal, mint a harmalin, harmin és pinolin, akkor a szerotonin transzmetiláció útján bomlik le, vagyis a sztori másképp folytatódik:
Szerotonin
+ N-acetil-transzferáz (NAT) [enzim]
-> N-acetil-szerotonin
+ hidroxi-indol-O-metiltranszferáz (HIOMT) [enzim]
-> N-acetil-5-metoxi-triptamin (vagyis melatonin)
+ indol-N-metil-transzferáz (INMT) [enzim]
-> 5-metoxi-dimetiltriptamin (5-MeO-DMT)
...ami már ízlik! :)
Bár ez nem a hinduizmus hosszú és tökéletes válasza volt a kérdésre, de remélem, azért megfelel :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
"A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani."
Miért gondolod, hogy a cuccozás szívja el?
Én részemről nagy örömmel olvasom a hozzászólásaidat, Cellux, imádom a linkeid (webtrip, egyebek) zömét, ebből is kiindulva úgy vélem, az önkifejezés útján már mész isten tuggya mióta, és ez a folyamat jó esetben csak a halálkor vált át nemtom mibe. Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is...
Biga:
Mért bűn a lustaság-szemlélődés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár sajnos nem tudtam ott lenni veletek a Daath Családi Mozin, de most beszállok a M-élménybe. A legmeghatározóbban kapcsolódó háttérinfónak a set-em és setting-em leleplezését tartom: egy ajándékba kapott, ízletes space cake elfogyasztása után ültem be a filmre egy nem-környező, de baráti, és jóval liberálisabb törvényekkel rendelkező ország fővárosának egyik mozitermébe (szóval nem vagyok büntethető).
A SC igencsak beütött a film kezdetére, amit utólag abból filóztam ki, hogy a film előtti trailereket totál belekevertem már egymásba és a Mátrixba is. Ez persze nagyrészt a Hollywood-sémáknak tudható be: a fent említett, legalább 3 komponensű szupermixben férfiak verekedtek, hogy a világot megmenthessék, nagy robbanások között (Szomorú, hogy ebből még mindig nem lehet kitalálni, melyik filmekről van szó...)
A film maga nagyon izgalmas volt, de legnagyobbrészt a belső vásznamon játszódott. Ahogy olvasom a hozzászólásaitokat és a kommentárokat, röhögve konstatálom, hogy volt a filmben Architect meg Oracle meg áruló meg 200 Smith ügynök is? Merthogy ezekből explicit SEMMIRE nem emlékszem! Halványan valami két fehérhajú raszta manus rémlik, meg japán kulcsmásoló, akit lelőnek, meg így egy pár kép, hogy ha mondjátok, akkor beugrik.
Mivelhogy mára már mindenkinek van csillogtatható Mátrix-elmélete, én a legkorlátoltabb Mátrix-élménnyel akarok most a lista végére kerülni a legmélyebben legsekélyebb tolmácsolással, ugyanis a film 99%-át leküldtem a tudatalattiba, és most kiszedem, hogy mi maradt meg belőle:
Soha senki nem tudta, hogy mi fog történni vele, ezért nem is gondolkodtak, hanem minden helyzetben mindenki verekedett. Ez elhomályosította a hős(ök) és gonosz(ok) közti különbséget. Ezen persze el lehetett játszani: flip-flop most ennek drukkolok, most meg annak, tökmindegy. Minden szituációban pont a döntő csata volt a világ megmentéséért, de később mindig jött egy újabb csata más hőssel és még több/nagyobb ellenféllel. Aki vesztett, az általában vagy meghalt-de-mégsem-halt-meg, vagy csak eltűnt a képből; ezen elgondolkoztam, hogy mialatt egyesek a világ megmentéséért verekednek, azalatt a többiek vajon mit csinálnak? Mindig volt valami NAGYON FONTOS sérülékeny infrastruktúra, amit védeni kellett, vagy valaki misztifikált személy, aki NAGYON FONTOS volt. Ez a NAGYON FONTOSság egész idő alatt változott, a régi NAGYON FONTOSságokkal viszont utána már senki sem törődött. Az egész film is kb. ugyanezekkel az alapállásokkal végződött: a meghalt-de-mégsem-halt-meg fogja megoldani az újabb NAGYON FONTOS problémamegoldó világmegmentést a következő részben.
Mielőtt kiröhögnétek, hogy ennyire kimaradtam a dologból, azért szerényen megjegyzem, hogy a vizuális háló-részekben viszont a szintváltásokat az utolsó bitig átéltem, vagyis összesítésben többszörös információ jött be alaptudatállapothoz képest. Az utána való tekerést hasznait is beleszámítva pedig igencsak pozitív egyenlegnél érzem magam. A filmet (=sztori, filozófia, szereplők) meg majd úgyis meg lehet nézni máskor is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, halvany lila gozom sincs, hogy mi jatszodik le benned, azt pedig vegkepp nem tudom, hogy mely dolgok felismerese vinne el az eleted pozitiv iranyba, de ez utobbit megprobalom konkretizalni...
Vegyuk az automat. Egy 18 eves kis Citroen, "ezeregyes negyhengeres" motorral. Egy eve van a tulajdonomban, de elotte is eleg sokat vezettem a kicsiket; ugy ismerem, mint a tenyeremet. Nehany hete a hangja es a teljesitmenye megvaltozott. A valtozasnak nem tulajdonitottam tulzott jelentoseget, mert nem volt olyan merteku, hogy aggodalomra adott volna okot; arra fogtam, hogy a 98-as benzin helyett kivetelesen ukran 95-ost "tankoltam". Azota kiderult, hogy tenyleg a benzin okozta a valtozasokat, de ha akkor nem elegszek meg ennyivel, es kicsit szetnezek a motorhazteto alatt, akkor elkepzelheto, hogy talaltam volna olyan szembetuno hibat (peldaul negybol csak harom gyertyan van pipa), aminek a megszuntetese a teljesitmenyt megdobja, a fogyasztast, es igy az uzemeltetesi koltseget pedig drasztikusan csokkenti.
Tudom, hogy elso hallasra eleg hujen hangzik a dolog, az emberi eletet nem lehet osszehasonlitani egy autoval, de remeleme, hogy ennek ellenere "vagod", hogy mit probaltam kihozni ebbol az egesbol.
Valojaban nem allt szandekomban sem a vilagnezetedrol, sem a benned lejatszodo termeszetes lelki folyamatokrol velemenyt alkotni, mar csak azert sem, mert interneten keresztul velemenyem szerint keptelenseg melyen megismerni az embert, mindossze arra akartalak emlekeztetni, hogy a kabitoszereknek vannak negativ hatasaik, amikrol sokan hajlamosak megfeledkezni, kulonosen akkor, ha huzamosabb ideig hasznaljak, es ha szamitasba veszed, hogy az "erdektelenseget" (ez volt az a szo, ami nem jutott eszembe, es helyette motivalatlansagot irtam :P ) nem a termeszetes folyamatok idezik elo, akkor elkepzelheto, hogy egy hosszabb "onvizsgalat" eredmenyekent ratalalsz egy olyan lehetosegre az eletedben, amit meg nem hasznaltal ki; talalsz egy olyan dolgot/targyat/szemelyt/barmit a hetkoznapi eletben, amiert megeri (es kepes vagy) oriasi energiakat mozgositani.
maaf (aki egyszer talan megtanul ugy fogalmazni, hogy masok is megertsek...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, nem a belyeget ajanlanam, hanem szivesen megmutatnam nekik a pszihedelikumok _pozitiv_ oldalat. Ez alatt nem egy konkret dolgot ertek, hanem azt, ami a belyegben "jo", ez pedig szemelyenkent valtozik. Van, aki a haluzast mint szorakozast kedveli benne, van, aki ugy erzi, hogy sokkal jobban megismeri magat, van, aki azert szereti, mert pozitiv iranyba valtozik a kapcsolata a kulvilaggal, es meg sorolhatnam; ezt a "nem konkret" dolgot szeretnem megmutatni, vagyis azt, amit az adott illeto pozitivumkent ertekelne az adott anyag hatasaban. Azert mertem hozzaszolni tapasztalatlansagom ellenere, mert a kerdes nem a dolog gyakorlati oldalarol szolt; azert irtam le, hogy meg nem utaztam, mert a hozzaszolast ennek tukreben van ertelme "vizsgalni"; valamint a vegere odabiggyasztettem egy igen fontos mondatot: "Az elso lsd-utazas utan elkepzelheto, hogy valtozna a velemenyem.".
Eddig senkinek nem ajanlottam olyasmit, amirol nincsen megfelelo mennyisegu informaciom, kabitoszerek eseten szemelyes tapasztalatom, es ezutan sem fogom megtenni.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mivel mások már alaposan és értelmesen kifejtették a MN-témát, én már csak a tutifrankót mondom be, azt is lekésve:
"Any publicity is good publicity."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szezám utca FŰ alatt :0)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Indexen percheron, Akyra, Nexus neveken írogattam főként.
A p. szerek a sámánikus alapokon nyugvó tradíciókban volt régen használatos, hogy elérjék és meghaladják tudatuk határait.
Csak manapság ezt sokan elfelejtik (hiába, no, nyugati civilizáció már csak ilyen... tiszta Taigetos pozitív az egész bagázs :0)), illetve nem helyes indíttatásból használják (menekülés, kivagyiság, unalom, stb.).
Az időutazás is elérhető szerek nélkül -reinkmed. Azaz reinkarnációs meditáció. Ráadásul az amúgy is eléggé rizikós (a tudatalatti nem igazán szűrhető ki, hipnotizálni meg csak pszichiáterek hipnotizálhatnak, idegenben meg nem bízom... ne turkáljon a mélytudatomban senkise :0), a szerek csak rátesznek még egy lapáttal.
Igazából ez az egyik fő ok, ami miatt nem használok p. cuccokat: a tapasztalás nagy részéről nem dönthető el, hogy mi valós és mi halu. Márpedig ha kezdeni is akarsz valamit a tudással, akkor érdemes biztosra menni. Radioaktív futóhomokra fölösleges tüdőszanatóriumot építeni :0))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az, megilletődtetek a témán, hogy mindenki óvatos viccbe burkolózott? Nem hiszem, hogy nektek nem volt áttörő és feledhetetlen élmény.
Hát akkor kezdem én:
Majdnem 6 évvel ezelőtt egy kora szeptemberi még meleg napon egy barátommal (akkor volt 14, én 16) felmentünk a Gellért-hegyre a "2. palacsintába" (van 3 kerek beton kör, amikből nagyon jól belátható a város, a 2. viszonylag eldugott, de tuti ismeritek), ahol - 5-6 próbálkozás után - újból nekifutottam a füves cigarettának. Inkább ilyen útszéli jellegű fű volt, mint a hagyományos porciózott féle, úgy emlékszem jointból szívtuk. Ezután jött a szokásos szkepszisem, hogy megint nem történt semmi, én már soha nem fogok betépni stb. Ekkor mondta a srác, hogy üljek le, csukjam be a szemem és képzeljek el egy cirkuszt. Ez idáig ment. A cirkuszban képzeljek el lovakat, akik körbe-körbe futkosank. Na, én ezen a ponton vizilovakat láttam, ahogy szájukat együttesen tátogatva menetelnek körbe, a foguk pedig egy fehér csík volt. Hatalmas röhögőgörcs jött rám és öröm, hogy végre sikerült. A többi része nem is volt talán annyira emlékezetes, csak ahogy fokozatosan isdmerkedtem meg az új világgal. Hazaérve még tartott a jókedv, anyukámmal úgy beszéltem, hogy amikor nagyon röhögnöm kellett, akkor a fridzsiderbe dugtam a fejem, lévén épp a vacsorám kellékeit bányásztam elő. A vörös szemről nem tudtam, a para teljesen ismeretlen volt. Másnap persze újból a hegyen találkoztunk. Emlékszem kb. az ötödik alkalom volt az első, amikor a gondolkozásomra volt nagyon nagy hatással. Oldfield Hergest Ridgének a második számát hallgattam, amiben a "beindulós" résznél a gondolataim több felé ágazva elindultak a zene különböző folyamain, kb. minden 10. másodperc egy ráébredés volt, amivel nem volt időm foglalkozni, mert máris sodortak tovább az újabb hullámok. Csodálatos volt.
Persze én is sörhabbal indítottam, de nem pont erre gondoltam a topik nyitáskor, nálam a Matyúr féle háttérbebújás úgy látszik nem annyira jött be.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyébként gondoltam már arra is, hogy pszichedelikus élményhez talán egy pihentető éjszaka utáni reggel is alkalmas lehet: az alvás is egy asztrál utazás, és kora reggel még egyébként sem olyan civilizált az ember, hogy visszahúzzák a hétköznap gondjai.
Valaki vélemény erről ?"
Hee ??
|
| | | | |
|
