 |
Legfrissebb hozzászólások (131001 - 131010)
 | |  | | | | |  | |  | | | | A tudatos álmodásról kb 1 hónapja olvastam először, és nagyon izgalmasnak találtam a témát, rögtön el is kezdtem gyakorolni az indukáló módszereket, főleg a valóságtesztet, fejszámolásokkal. De ahogy teltek a napok, egyre ritkábban jutott eszembe, hogy napközben ilyen tesztet csináljak, mígnem abba is hagytam a dolgot. Aztán jött a meglepetés, ugyanis álmomban előjöttek ezek a valóságtesztek úgy egy hét múlva, minden álmomban volt egy jó pár napig, de nem működött a dolog: az egyszerű számolások helyett álomban az jött elő, hogy: 'mennyi is 23788 köbgyöke? igen, az 122 lesz' aztán megnyugodtam, hogy jól tudok számolni, tehát biztos ébren vagyok.. :) Néha negyed, ötödfokú egyenleteket is megoldottam - persze fals eredménnyel - és mindig arra a téves következtetésre jutottam, hogy akkor nem álmodom. Amikor ezek az álmok voltak, az ébrenléti valóságteszteket már egyáltalán nem csináltam, és zavart nagyon, hogy álmomban újra és újra előjöttek. Egyszer tök spontán módon nem számolást végeztem - szintén álomban, a szabadban voltam, és ősz lehetett, fújt a szél, nyirkos volt a levegő - gondoltam, ha most félmeztelenre vetkőzőm, és ébren vagyok, akkor feltétlenül fáznom kell. Miközben vettem le a ruháimat, nagyon koncentráltam arra, hogy mit érzek, és talán emiatt, hogy nagyon érezni akartam valamit (vagy azt hogy fázom, vagy azt, hogy nem - na de hogyha nem fázom, akkor tulajdonképpen azt érzem, hogy nem érzek semmit :), így aztán azt éreztem, hogy fázom. Ez már akár álomirányításnak is beillene, csakhogy aztán megint levontam a téves következtetést: fázom, tehát ébren vagyok, nem álmodom, nincs mit irányítani, meg se próbálom. Ezt ébren végiggondolva elég mulattatónak találtam, mennyire be tudom csapni magam. Két hétig aztán nem volt semmi próbálkozás sem álomban, sem ébren efelé, így elég meglepetésként hatott, hogy aztán sikerült a dolog pár napja :) Egyik álmomban azt álmodtam, hogy alszom, és egy idegen felkelt, majd megkérdezi tőlem, hogy mit keresek ott. Aztán másnap a következő álmomban anyámmal beszélgettem, aki egyszer csak megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit keresek itt? Ekkor eszembe jutott, hogy ezt valaki nemrég megkérdezte tőlem, aztán be is ugrott, hogy előző nap álmomban volt ez, az az idegen kérdezte. Elkezdtem felidézni az álmomban az álmomat. Ha felkeltenek akkor én mindig morcos vagyok, de feltűnt, hogy amikor ez az idegen ébresztett, akkor nem voltam ilyen,ebből aztán jött is az elmés következtetés: 'mivel ébren morcos lettem volna, tehát akkor előző álmomban álmodtam' :) és a poén most jön, abból jöttem rá, hogy álmodom, hogy csak álom közben szoktam ilyen hülye következtetéseket levonni.. :)) nosza gondoltam, hogy akkor próbáljuk ki gyorsan az álomirányítást, és szóltam anyámnak, hogy menjen ki a szobámból. 'vagy ne, végülis most álmodom, inkább repülj ki, ne gyalog menj' anyám kirepült a szobámból, mire én annyira megörültem a dolognak, hogy sikerült, hogy felébredtem. Hát ennyi lett volna az első tudatos álmom :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | OFF: csodálkozom, hogy Márai Sándor Füveskönyvét még nem említette senki.. ;)
ON:
Stanislaw Lem egyik kedvenc íróm, tőle szeretnék ajánlani egy kisregényt, A Futurológiai Kongresszust. A jövőben játszódó történetben egy hallucináció révén egy kutató megismerni véli a tökéletesnek tűnő társadalmat, a pszivilizációt. A Föld forrásait teljesen kimerítette az emberiség, ráadásul annyira benépesítették a Földet, hogy szó szerint nyomorogva élnek. De csak a testüket érintik a nyomor és a diktatórikus szabályozás, a lelkük a folyamatos tudatmódosítás hatására szabadon, anarchiában él. Ezt a társadalmat ismeri meg a kutató, és egyre mélyebbre ásva kérdések merülnek fel benne, vajon tényleg szabadság az, amikor teljes meggyőződéssel szabadnak hisszük magunkat, és csak egy kívűlálló látja, hogy mégsem vagyunk azok? Ez lehet, hogy mégsem csak egy sima agymosás? Ehhez valakinek fűződik valamilyen érdeke, vagy ez talán a saját érdekünk lenne, hogy így legyen, ráadásául úgy, hogy ne is tudjunk róla?
Különleges stílusa van Lemnek, ez a mű is ilyen, és elég szórakoztató is, sokat nevettem rajta, de ugyanakkor sok kérdést és gondolatot is felvet az olvasóban. A kötetnek amiben több másik kisregénnyel megjelent, Álmatlanság a címe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valakinek sikerült találnia z.pántlikafüvet?
Láttam róla rengeteg képet olvastam róla könyvtárba de kinn a természetbe nem ismerem fel ,mert legaláb egy tucat 93%-ban hasonló kinézetű gaz nő!
Lehet ,hogy venni kéne legálisan magot és beültetni a kiskertet vele?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Narcissos!...de még mennyire :) hogy nem okultunk semmit!De az már egy letünt, sokak által elfelejtett kor! MOST új idök járnak , rengeteg új lehetőség amit nem halasztunk el az ügyvédemmel!... ;))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én nem hallgatok túl régóta ilyen mély pszi zenéket, de eléggé tetszetős a két trekk : ) gratula |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem vagyok járatos benne, de az biztos hogy idén is baromi nagy aszálynak nézünk elébe. Szerintem adj neki vizet, amennyit nem sajnálsz ! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy tudom quarz lámpa alatt lehet fotózni az aurát, bár ez nem biztos.
Nekem viszont az első eset volt régebben nagyon sokszor, amit írtál: azt éreztem, mintha a testem egy apró kicsike kis golyó, gömb lenne, és szinte nincsenek is már szemeim, viszont a tér olyan mértékben torzul, hogy nem tudom igazán, hogy kisebb lettem-e vagy egyszerűen test nélküli állapotban vagyok. Mindenesetre, először álmokban voltak ilyenek, aztán mikor megfigyeltem, hogy rendszerint egy-egy szoba plafonjánál, de leggyakrabban vmelyik hátsó felső sarokban helyezkedtem el, akár egy térfigyelő kamera, de mégis nagyon furán érzékeltem a térben a méreteket. Aztán néha éber állapotban is előjött - igaz, csak felületesen - az érzés, párszor meditálás közben. Eddig annyit tudtam megfejteni belőle, hogy bizonyos helyeken (vagy ahol gyakrabban, vagy ahol ritkábban [én inkább erre hajlok]) van jelen a lényem, hogyha később gondolatban el próbálom képzelni azt a zárt teret, akkor rendszerint a plafon körüli magasságból és általában hátulról látom be az egész helyiséget. Ezt eddig csak pár szobával tudtam megcsinálni, de nagyon testenkívüli feelingje van számomra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | smallsaman: igen ez lesz az, a Kirlian név rémlik, így már könnyebb lesz megkeresni a cikket (csak még azt nem tudom pontosan, hogy melyik lapban - mindegy, olyan sok lehetőség nincs)
bombadiltoma: inkább érdekes ez az elfordulás, mint ijesztő, mert én is tudom végig, hogy meg sem mozdult a testem, aztán meg ez nem is olyan konkrét érzés: halványabb, mint egy zsigerből jövő érzet, amikor tényleg el van fordítva valamelyik testrészed, de agyilag nagyon úgy élem meg, hogy el van fordulva a testem. (azért amikor először tapasztaltam, felemeltem a fejem, hogy megnézzem hogy is áll a testem.. :) Ami még érdekes, hogy nemcsak a megfordultságot, hanem magát a megfordulást is érzem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nahallod: köszi, lehet, hogy az volt ott is Alcsútdobozon, ott nem nagyon volt kitáblázva semmi, én meg annó sajnos gyenge kettessel zártam a növényrendszertant, úgyhogy csak találgattam, hogy esetleg léggyökér... |
| | | | |
|
