 |
Legfrissebb hozzászólások (14131 - 14140)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ezt hol lehet beszerezni? nem láttam még sehol... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | (hm. mármint szubjektív időben ugyebár... szóval ennyire azért ne redukáljunk tudati tartalmakat az általánosítás szintjeire, szerintem... az a kérdés, hogy te a "most"-ot mekkora halmazként aposztrofálod. tripeken éppen ezért észlelhető az idő, mármint a szubjektív idő torzulása. mert ugyebár fizikai értelemben ebben a téridő koordinátarendszerben mindennek van mérhető, lineáris történeti ideje, mióta az létrejött. max a dirac tengerben nincs... más kérdés, hogy időn túli aspektusból az idő non-lineáris, de attól még mérhető attribútum.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Remélem nem szakítok félbe egy kérdéskört, viszont lenne egy témám. Kb. 2 hónapja meghalt egy haverom, akivel évekig nagyon jóban voltam, aztán az utolsó egy-két hónapban se lettem vele rosszban de elhidegültünk, már csak üzletelni jártunk össze semmi "mellébeszéd". Én ki is beszéltem egy csomószor meg lenéztem igazából aztán jött a halálhíre. Első este is nagyon felkavart meg minden, gyomorideg, teljesen kiütött, viszont igazán csak később értettem meg hogy nincs többé.A haveromat elgázolták és rájöttem hogy milyen könnyen érhet a halál bárhol bármikor, meghogy milyen törékeny az ember. Azóta rengeteget pánikolok, a szeretteimet féltem akárhová mennek, nagyon aggódok mindenkiért. .Viszont amikor velem vannak ugyan olyan bunkó módon viselkedek velük mint eddig, nem is érdekelnek egyátalán, csak ha távol vannak és rám jön a pánik hogy mi lehet velük. Próbáltam már változtatni ezen de mindig megfeledkezek róla. Van még így valaki ? Hogy nem tudja kifejezni a szeretetét ? Mert nem arról van szó hogy csak ilyen a stílusom mert mások szerint nagyon normálisan lehet velem beszélni, csak ha valakit megszokok magam mellett, egy idő múlva úgy beszélek vele mint a kutyával, pedig sokat gondolok rájuk meg minden. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet nem Tolle írta, de nekem úgy rémlik, hogy ő. Szóval nincs múlt és nincs jövő, minden ami történik az csak a mostban történhet. Ami tegnap történt az is a mostban történt és ami holnap fog történni az is ténylegesen csak a jelenben történhet meg! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Revemu,
hát ezzel a kérdéssel a nagy kérdést feszegeted...
"state-of-the-art" metagenomikai, elméleti matematikai és fizikai, kultúrantroplógiai kutatások is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel manapság, amik közelítő-, közvetítő jelleggel bírnak a newtoniánus gondolkodásrendszer és a noospherikus látomás- és ősi, hagyományos bölcsesség-alapú véleményalkotás közt.
azt, hogy sejt szinten, vagy pontosabban és tágabb értelemben matériába kódolt infót hozunk-e elő ilyenkor, vagy a "projektort leplezzük-e le", vagy esetleg a non-lineáris téridőbe való kijutás, saját magunk és a "reklám-alapokon működő álcavilág" (mert ugye tudjuk, hogy mindent a reklámipar működtet :P ), mint érzékelési gátlás, magunk mögött hagyása okoz-e egy hatalmas információs input-lehetőséget, és akkor és abból az és ott az miért hoz ki azt amit...
naugye.
a minap én a szemantikai áramlatokon reppengettem, például olyanokon, amik abból indltak ki, hogy amerikában, amikor létrehozták az első atomtemetőt, akkor agyadgatódtak azon, hogy mégis hogyan tudnák megjelölni azt a területet úgy, hogy az arra járók még tizezer év múlva se kezdjenek ott pehelycukrot sütögetni. rájöttek, hogy ez nagyon nehéz kérdés, mivel az ikonok jelentése ugyanúgy változik, mint a szépség, vagy bármilyen más attribútum. (gondoljunk csak arra, hogy a koponya a két lábszárcsonttal párszáz éve még ádám feltámadását jelentette az alimisták számára, persze az alkimisták "mérget kavartak" ugyebár, ezért került át ugyanezen szimbólum a mainstream értelmezésbe a "fenyegetés" jelképeként.)
azért hoztam ezt fel, mert szerintem is nagyon érdekes, hogy milyen alapokon működik ez a fajta előhívás, amit te említesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez engem is foglalkoztat. Múlt, jelen, jövő... de tényleg a jó hozzáállás, hogy a jelenben élsz, arra koncentrálsz, hisz a múlton nem lehet változtatni, sok dolgot könnyebb így elengedni, a bosszú, a régi sebek mind a múlt szellemi amik megmérgezik a jelent. Viszont amit most csinálsz, az pont úgy történik ahogy számodra a legjobb. A jövőből pedig csak a vágyakozás árad, ami megint negatív hatással bír az emberre. Hát nehéz kifejeznem magam. :D Amúgy a sokan szídják az egót, hogy az milyen csúnya rossz dolog, de azért nem kell átesni a ló túloldalára. Igaz, hogy az önzés az egóból árad, de ez azért van mert az egó kicsit idejétmúlt találmány, amikor még harcolni kellett a kajáért, meg a többi dologért az életbenmaradáshoz, akkor jól jött. De ha az ember megismeri h mi az ok-okozat, akkor meg is szelidítheti, a saját hasznára fordíthatja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | demonskater:
Igen igen, én is olvastam ezt a Tolle-könyvet, és a jövöröl és múltról szóló gondolatokat tényleg jól fejti ki! A harmadik kategória, amikor az ember nem a MOST-ban van, a fikció és fantáziálgatás. Ezeket kell folyamatosan monitorozni, hogy tudatosan hívtad-e be öket, vagy csak "maguktól" beúsztak és éppen kizárják a MOST-ot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilvacska:
Elvileg össze lehetne kötni a kettöt, és lehetne a világ természetén filózás is egy tripcél - de ezt én sem javasolnám (elözetes felkészülés nélkül és részletesebb személyes cél hiányában), pláne, ha ez a számodra egy nyomasztó téma. Terence McKenna jól megaszonta, hogy: "The cost of sanity in this society, is a certain level of alienation." - vagyis az épelméjüség megörzéséhez bizonyos mértékben el kell idegenedni. Ennek jegyében magától a fogyasztói társadalomtól is nyugodtan lehet az átlagosnál nagyobb távolságot tartani... Ha viszont tulajdonképpen nem is annyira az általad tapasztalt, hanem inkább a közvetített (globális) világkép nyomaszt, akkor igyekezz megszürni a nyomasztó világképet közvetítö médiacsatornáidat. Másrészt pl. vipassana meditáció is segíthet leépíteni a vágyakozások (=valamit akarsz) és elkerülések (=valamit nem akarsz) csapdáit - ekkor talán semlegesebben lehet viszonyulni a világ ellentmondásosságaihoz, és kevesebb lesz az akarat megváltoztatni vagy elmenekülni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @deeptrip ezt én is észrevettem. kegyetlen jó dolog. :D
@többiek: köszönöm a tanácsokat, észrevételeket. A meghalás dolog a Feldmáros videó miatt jutott eszembe, ahol erről a dologról beszélt. Mindenesetre van még hova mélyítenem a tripet. :) Amúgy én ugródeszkaként tekintek az LSDre, nem pedig megváltó dologként. Pl. a buddhizmus kezdett mostanában érdekelni, és mióta elkezdtem meditálni hébe hóba azért tapasztalom azt a megnyugvást, boldogságot. De ezen szerek nélkül a téma se kezdett volna érdekelni, és még most is kesereghetnék a világ sok sok fasságán. Szóval felnyitotta a szemem. |
| | | | |
|
