 |
Legfrissebb hozzászólások (18016 - 18025)
 | |  | | | | |  | |  | | | Rex
Sajnos ez így van, de amit most próbálnak összehozni az egy felületes "úgytevés" és semmiképp se az alapoktól induló integráció.
Amúgy természetesen nem hibáztatom a szociális munkásokat(mindent megtesznek a javulásért), hanem az egész rendszert. És ahogy előbb is leírtam, ennek a problémának a megoldása semmiképp se egyszerű, de már középtávon is megérné.
Ez az egész intézetbe küldősdi amúgy nem nevezhető integrációnak semmilyen szinten, az integrációt először a családokban kéne megkezdeni, mert anélkül az intézetek nem érnek semmit(de van olyan, hogy ártanak). |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Bizony ám!
Szerintem egyébként a leglényegesebb a szer az adott pillanathoz, de az emlékek tartóssá válásához kell a set és setting.
Amúgy a kommentemmel legalább nem zártam ki semmilyen lehetőséget, így ha a végén kiderül, hogy a biokémi nem elég(amit kétlek) akkor se tévedtem nagyot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
Úgy tünik, hogy te többet gondolkodtál a dolgon, mint a javaslatot kidolgozók :)
Az új C) jegyzék vegyületeket és vegyületcsoportokat tartalmaz.
A vegyületeket az OAC kockázatértékeli, utána vagy átrakja az A)/B) jegyzékre, vagy csak szimplán törli a C) jegyzékröl. (Úgy emlékszem, hogy ezt 1 éven belül kell megtenni, de ezt az idökorlátot most nem találtam konkrétan a tervezetben.)
Viszont:
"A vegyületcsoport mindaddig a C) jegyzéken marad, amíg van olyan, a vegyületcsoporthoz tartozó anyag, amely esetében fennállnak a (4) bekezdésben foglalt feltételek [tehát pl. hogy Magyarországon is megjelent], vagy nem szerepel valamennyi anyag valamely más jegyzéken."
Mivel ez egy új folyamat, ezért egyáltalán nem világos, hogy a gyakorlatban hogyan lesz ez a jegyzék-kezelés lebonyolítva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | senki:
Ha találsz olyan dolgokat az életedben, amiket szeretsz csinálni, akkor tulajdonképpen a "te+dolgok" interakcióját szereted csinálni, amibe beletartozik, hogy "te" csinálod, tehát hogy téged magadat is boldogít a dolog. Úgyhogy szerintem nincs nagyobb gond az önszereteteddel.
Ez valószínüleg az életkorodtól (vagy: "társas fejlödési szakaszodtól") függ, hogy egyrészt mások visszajelzései erösen kihatnak az önképedre/önértékelésedre, másrészt pedig hogy a bejövös dolgokat szeretnéd megosztani egy partnerrel. (Késöbb majd kevésbé leszel fogékony mások visszajelzéseire, és majd a gyerekeiddel szeretnéd megosztani az élet szépségeit.)
Ugyanattól a közegtöl mást várni nem érdemes - esélyesebben te fogsz megnyílni és változni, ök pedig csak erre fognak reagálni, amit te majd pozitívként fogsz észlelni. A nálad szociálisabb emberektöl lehet tanulni a helyzetekben, de utána nélkülük kell a tanultakat alkalmaznod más helyzetekben. Menj végig a városon egy nálad még szótlanabb valakivel, és akkor te leszel a spanolóember szerepében :)
Ja és ne akarj valaki más lenni, legyél inkább önmagad (klisé!), csak továbbfejlesztve - amire szerencsére megvan az igényed! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nanodesu:
Ha a "nem pusztán"-t "valószínűleg"-re cseréled, az közelebb van a kategorikusan ellentétes különbséghez, mint a kis pontosításhoz :)
Rick Strassman szerint a drog, szet, szetting -hármasból a drog a legelhanyagolhatóbb. Tehát az élményböl többet magyaráz a szet- és szetting- faktor, mint a drog-faktor.
A te logikád szerint a szubjektív is objektív, csak (még) nem tudjuk megmagyarázni, hogy hogyan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | tegnap itt volt egy barátnőm, aki félmunkaidőben nevelési tanácsadóban dolgozik pszichológusként, a másikban pedig egy nevelőintézetben. egyrészt tájékoztatott egy elég durva adatról: a magyarországi 5 éven aluli gyerekek 28% cigány. a másik pedig az a sajnos tendencia, hogy habár a nevelőintézetekben, nevelési tanácsadókban - jegyzői felszólításra - megforduló gyerekek javarészt romák, az integráció abszolút nem működik, mivel ő hiába tesz velük bármit, amint kikerülnek, rögtön az olyan viselkedésformák ejtik őket rabul, amelyek a könnyű megélhetést biztosítják... szerintem már csak az a megoldás marad, amit régen kitaláltam, hogy a finneket és a magyarokat 5 évre ki kell cserélni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | úgy tudom kétlaki. tehát egy növény nem hiszem, hogy sokat :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | köszi el is ültetten őket:) várom hogy kibújjanak :D
valaki azt nem tudja, hogy kb hány magot fog hozni egy e. sinica növény? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm a válaszokat.
(A hozzászólást két részletben töltöttem fel mert sajnos túl hosszú lett)
Sokat gondolkodok erről a témáról. (talán túl sokat)
Megpróbálom kicsit kifejteni a dolgokat.
++THC++
Mindössze 4-5 ember van akire ha ,,helyzet van" számíthatok. Ők a barátaim! De hogy mások mik? Azt nem tudom. Szerintem egyáltalán nem tudom értelmezni az emberek reakcióit.
Hogy ez miért lehet, kitaláltam egy elméletet, ami nem tudom mennyire helyes: Szerintem ez már nagyon korán el lett b*szva. Kezdve azzal, hogy kisgyerek koromban rengeteg időt töltöttem egyedül.
Lehetséges hogy ez is közrejátszhatott abban, hogy ilyen lettem amilyen?
++THC++ amit mondtál, hogy keressem a kommunikációs lehetőségeket idegenekkel, figyeljem az emberek reakcióit. De mintha totál az ellenkezőjét látnám a dolgoknak.(vagy talán valóban előre elképzelem a dolgokat?) Sokszor megesett, hogy azt hittem, hogy haverok vagyunk, közben az illető nem nagyon bírta a fejem, vagy azt hittem, hogy az illetőnek valami gondja lehet velem közbe pedig semmi gond. Sokszor nem tudom, hogy valakivel szemben mit engedhetek meg magamnak. Nőkkel ugyan ez... volt hogy bohócot csináltam magamból, volt hogy lecsúsztam egy lehetőségről. Ritkán értem meg a szavak mögött a valódi mondani valót. Mintha nem nagyon vennének komolyan.
Akik a barátaim, akikkel RÉGÓTA jó a kapcsolatom, nekik úgy gondolom jó barátjuk vagyok, teljesen fel tudok oldódni a társaságukban. Idegenekkel viszont nem is tudom... Nagyon nehezen barátkozok meg idegenekkel. Beszélgetnék én velük, de nem tudom kivel miről , kit mikor hogy lehet csak úgy leszólítani, ha egyszer már váltottunk pár szót valamiért később odamenjek-e hozzá (megpróbálni) dumálgatni.
Rosszul szocializálódtam vagy mi lehet a hibakód?
Ezért is érzem magam furcsán ha az egyik barátommal végigvonulok a városban, ő megáll köszön , kezet fog , dumálgat pár percet kb. a fél várossal én meg az esetek nagy részében csak kussolok. Én nem csinálok ilyeneket. Nincs kivel (irigy volnék?)
Itt jön képbe ez az egész szeretet dolog. Ellenszenves, unalmas, pöcs lennék? Szerintem csak nem kéne azt várnom hogy az emberek egyből ,,a nyakamba ugorjanak" hogy fuuu te mekkora jógyerek vagy! De akkor mit is kéne várnom?
Látjátok? Totál fogalmam sincs, hogyan működnek ezek az emberi kapcsolatok.
Talán ha kedvezőbb helyen laknék ahol elérhető közelségben lenne a sok ember és többet találkoznék velük mindezen dolgok megváltoznának.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip!
Érdekesnek találtam amit írtál.
Máris egy kérdéssel kezdeném. Mi van akkor ha én nem tudom szeretni önmagam?
Olyan abszurdnak érzem a dolgot. Miért szeressem önmagam, hogyan? Nekem ez kicsit olyan értelmetlenül hangzik. A kávéba sem teszek sót, nem fürdök a kenyérpirítóval, nem alszok a tetőn, nem szeretem önmagam.
S, hogy elégedett vagyok-e önmagammal? Nem teljesen. Tökéletlen vagyok. Lehetnének nagyobbak az izmaim, lehetnék erősebb, szebb,művelhetném ügyesebben a sportokat, ,,tudományokat"(tanulás) és lehetnék jobb az élet számos más területén. Persze törekszem a jobbra, fejlesztem magam hiszen ember vagyok a lehetőségek tárháza.(bár a lelkesedés, szorgalom elég ingadozó, és sokszor a lustaság túl sok, de szerintem nagyjából rendben vagyok. Haladok!)
Szóval fejlesztem magam, haladok, hogy egyszer megtaláljam a boldogságot, átélhessem azokat a szép pillanatokat amiket magam elé képzelek amikor jó zenét hallgatok.
De mintha nem lenne miért ezt csinálnom mert valami mocskosul hiányzik a képböl. (én vagyok hiányos)
Nemrég vettem egy új motort nagyobbat, erősebbet az előzőnél. Most attól várom a csodát. (motorozás közben egy biztos: nem sűrűn gondolok ilyen dolgokra mint amilyenekről most írok)
De még ebből az egyik kedvenc kedvtelésemből is hiányzik valami .
Persze persze az adott pillanatban minden nagyon jó. . . tombol a gép, repítenek a lóerők, szétb*sz az adrenalin. Aztán ha véget ér a móka (most nem csak a motorozásra gondolok) és visszaemlékezek a szép pillanatokra már nem tűnnek olyan szépnek mert valamiért mintha nem lett volna teljes az élmény, mert valami hiányzik.
Szerintem annak a hiányát érzem hogy sokszor a jó dolgokat nincs kivel megosztanom. Ha barátokkal művelem ezeket a jó dolgokat az csillapít ezen az érzésen. De nem éppen elsődlegesen a barátokkal akarom megosztani hanem inkább egy igazi társsal a Nővel!
Erről a dologról még nyáron próbáltam magam elterelni. Szétcsúszós buliba elmenős, Balatonon sokat ivós, egy éjszakás kalandozós ackiókkal. Mondván hogy majd így minden fasza lesz.
Nem jött be a dolog. Ez a nagy helyzet. . . az meg hogy ki lehet az a nő azt tudom (sejtem). De azt hogy hogyan lesz az enyém azt már nem. Azt se tudom ha enyém lesz jó lesz -e. . .
Nem tudom mekkora nagy hülyeséget írtam. Azt majd döntsétek el ti.:) Elég fiatal vagyok az is lehet hogy még elnövöm az ilyen hülyeségeket.
Mindenesetre ha már ilyen hosszasan leírtam gondomat bajomat, akkor kérlek Titeket: Daath fórum bölcsei szóljatok hozzá valami okosat, osszatok meg velem jó gondolatokat. |
| | | | |
|
