 |
Legfrissebb hozzászólások (21441 - 21450)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Felnyitottuk a sporalenyomatot szabad levegon. Mistake. Szerintetek még müködhet? Vagy hasonló tapasztalatok.. ? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A világosság felé
Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.
Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.
De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mély vízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.
Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.
Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,
Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csavargó
Csavargó vagyok tán,
bár több az otthonom, s hazám
mint bárkinek e földön.
Fáradatlan űz az ok tovább,
forró láz mi nem hagy alább,
s hívogat, hogy megláthatnám
a sejtéseket ma már,
lehet meglelem,
hogy miért zöldebb ott fenn
a fű, s a hegyoldal... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Esetleg a valeriana lehetne, bár nem mondanám hatástalannak, de kellemes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én elsődlegesen annyit akartam ezzel, hogy függőség != elvonási tünet.
Amúgy a dohány esetében a dolog trükkje hogy az emberben mindig kialakul az az egyfajta megnyugvás amikor elszív egy szálat. Másoknak státusz szerepet tölt be, a reggeli/ebéd/utazás/stb... pillanatát szentelik meg. Lehet szűk keresztmetszetet választottam a leírásban (hedoinizmus) de végülis a pavlovi reflexeink kielégítése is egyfajta örömforrás ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sidney Cohen 1960-ban megjelent cikke (LSD: Side Effects and Complications, J. Nerv. Ment. Dis. 130:30, 1960.) negyvennégy szerző publikált adatait foglalja össze, akik körülbelül ötezer személynek adtak LSD-t vagy meszkalint, összesen több mint huszonötezer alkalommal. A kutatók által vezetett pszichedelikus ülések száma egyénenként egy és nyolcvan között változott. A normális önkéntesek csoportjában az ülést követően megkísérelt öngyilkosságok aránya nem haladta meg az egy ezreléket, negyvennyolc óránál tovább húzódó reakciót pedig az alanyok 0,8 ezrelékénél figyeltek meg. A pszichiátriai betegeknél kicsit magasabbak voltak a számok: átlagosan 1,2 ezrelékük kísérelt meg öngyilkosságot, a sikeres öngyilkosságok aránya 0,4 ezrelék, a negyvennyolc óránál hosszabb reakciók aránya pedig 1,8 ezrelék volt. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a pszichiátriai terápia egyéb eljárásainak mutatóival, akkor az LSD-kezelés fölöttébb biztonságos módszernek tűnik, különösen, ha olyan, akkoriban rutinszerűen használt módszereket választunk az összehasonlítás alapjául, mint az elektrosokk, az inzulinkóma-kezelés vagy a pszichosebészet.
A felügyelet nélkül zajló önkísérletekkel kapcsolatos negatív utóhatások és komplikációk gyakoriságát vizsgálva gyökeresen eltérő eredményre jutunk. Amikor a hatvanas évek végén a San Francisco-i Haight-Ashbury klinikán jártam, David Smith, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy naponta átlagban tizenöt "bad tripet" kell kezelniük. Bár ebből nem következik, hogy klienseik mindegyikénél hosszú távú reakció lépett volna fel, a problémás esetek száma így is jól mutatja, hogy egy LSD-ülés kimenetelében milyen meghatározó szerepet játszanak az extrafarmakológiai tényezők."
/Stanislav Grof: LSD-pszichoterápia/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvastam Fishert, de ő se írja, hogy egy skizó gyerkőc LSD-n normálisan kezdene el viselkedni, csak, hogy felhasználták a terápiában ezt a szert eredményesen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyik szer sem okoz függőséget, ezt tisztáztuk. A függőség személyi eredetű, félelemből (jajj, de szar lesz az elvonási tünet) vagy hedoinizmusból (jajj de magasan szállok és ezt élvezem) kialakult kényszeres szerhasználat."
A cigitől nem száll az ember magasan, tulajdonképpen nem idéz elő változást a közérzetben, mégis elég gyorsan rá lehet szokni, úgy, hogy az ember észre sem veszi, (áh én csak hétvégi bulikon dohányzom, csak maradt pár szálam...) tehát nem számol az elvonási tünetekkel.
Vagy ebben az esetben a mozdulatsor megszokása játszik szerepet, esetleg tudat alatt fél az ember a rászokástól?
Ha ki akarnám forgatni a szavaidat, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy szerinted megelőzés szempontjából jobb nem beszélni az elvonási tünetekről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs a túl sok kérdésért de lenne még egy : Tud valaki valami gyakori növényt ami kiszárítva , elszívva finom ízű, nem nagyon van szaga, és semmi hatása nincs, valamint jó lenne JWH-018 -at felitatni vele. Dohány nem nagyon tetszik mert nem dohányzok, kicsit zavarna. |
| | | | |
|
