 |
Legfrissebb hozzászólások (23031 - 23040)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Igazad volt, kár volt szót vesztegetni rád. Gyógyulást kívánok. Üdv. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | nincs kedvem mindig magamon nevetni. nincs kedvem mindig magamról beszélni és azt hallgatni másoktól, h szerintük én ez meg az amaz vagyok. mindenki csak görbe tükör. leírtam egy mondatot, ez az off baromkodás lett belőle. de megint megkérdezem: minek csinálod ezt a showt és kinek? az pedig amit te szellemi fölényeskedésnek tapasztalsz valszeg az, hogy olyan vagyok amilyen, olyannak látsz, amilyen a látószöged... szóval hagyjuk ezt, amint látod én továbbra sem személyeskedem és dobom vissza a labdát azzal, h "és te" stb, pusztán magyarázom, hogy felesleges kört gyártottál ide, de semmi baj. üdv. szerencsére most néhány hétig csak a telómon lesz net, ott viszont nincs megjegyezve a jelszó, amit nem tudok, ú.h. nem fogok írni, ezért léci te se válaszolj. köszi. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7. napnál tartok.
Beszáll valaki? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem értelek sajnos... folyamatosan magadról beszélsz :((( ennyit erről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az egésznél már csak a szőke p*csa rosszabb, aki felkonferálja az egészet és kacsingat, hogy még a fogad is kihullhat tőle... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | david:
Tipikus tüneteket produkáltál sztem.
- úgy érezted van(nak) ott még mások is. Valaki vigyáz rád?
- Zavarodottság. Valamit csinálni kell. Para, hogy ne húzzon be teljesen a szalvia. Próbálod mág irányitani a dolgokat.
- Nevetés
nem tanácsolom, h tök egyedül legyél. Ha igen, akkor egy rét közepén mondjuk, de semmi esetre se szobában. Ki ne sétálj az ablakon, mint az említett videón a srác :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem akartalak megbántani, csak úgy érzem, ez a türelmetlenség, ami mind lelkileg mind szellemileg a sajátod, kissé offenzív kitörésekben nyílvánul meg. én próbálok minden gondolati sémát pozitívként értelmezni (szükséges rossz), mintahogy ezzel te is hasonlóképp lehetsz, emberi (érzelmi) nagyságodról egyértelmű tanúbizonyságot tettél számomra (szándék nélkül, ami ebben a nagyszerű), ugyanakkor ezt a szellemi dominanciára vágyó verbális viselkedést én abszolúte szeretném elkerülni, mert ennek se eleje, se vége. Jó lenne, ha azt, amit már többször kihangsúlyoztál itt: "én tudok magamon nevetni" minden egyes hsz-eddel bizonyítanád, nem felém, nem mások számára, hanem magadnak. Csók. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (az eleje az előző posztban kezdődik)
[...] Figyeltem, vártam felhevülten, izgatottan mégis kiváróan. A tekintetemmel hol a távolba, hol közelre és jobbra-balra szemlélve a terepet, szokatlan neszekre-zajokra lettem figyelmes amik mintha jeleznének, hogy ez valaminek az előszele. Gyanúm beigazolódott, ezek a furcsa motoszkálások a levéltakaró alatt csak felerősödtek és megsokszorosodtak, valami már tényleg a közelben volt, mikor is az egyre közeledő, felerősödő zavaró hang már-már irritálni kezdte a fülemet, hirtelen egy furcsa, új érzés volt bennem amit még soha sem éltem át ilyen mélyen, arcomon a kíváncsiság jele átváltozott, elborult, és félelembe burkolózott. A szörnyű elviselhetetlen sikoltó-üvöltő hang már csak pár lépésnyire lehetett tőlem, de a forrása még nem mutatkozott meg. Egyszer csak abban a pillanatban a lombkoronaszint egy sávban széttárult, és egyre csak közeledett felém, bár látni még mindig nem láttam, hogy ezt mi okozná. Ott fogott el az a különös érzés melyet még sosem tapasztaltam, a belső énemet szorította és nem engedte el, ugyanakkor a tudatom egy szemrebbenési idő alatt testem felkeltette a földről és menekülőre fogta. Abban a pillanatban majdnem azt hittem vége, olyan kilátástalannak még sosem éreztem magam, jobban még sosem féltem abban a pillanatban, mint egész életemben. Szerencsére nem vesztem oda, sikerült tovább mennem, ekkor a furcsa zajlások csillapodtak és bár még mindig úgy éreztem, hogy követnek, utam a természet irányítása alá helyezve már nem volt olyan intenzív félelmem és talán igen, abban a pillanatban lehet, hogy valamit láttam de lehet, hogy csak éreztem, de nem volt idevaló dolog. A túrám során rengeteg rejtélyes kalandon estem át (ennél talán még extrémebbeken is), csak az már nem ebbe a témakörbe tartozik. Viszont egyszer rászedem magam és leírom az egészet, mert ez a nap eléggé meghatározó volt számomra és nem szeretném, hogy nagy része feledésbe merüljön. Nagyjából ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon szemtől-szembe néztem saját magammal, egy szembeállítást kaptam Én és Halál(?) között... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Yopo, mostanában egyébként is rá vagyok kattanva az ilyesmire. Többet törődöm a testemmel. Futok, van lelki társam, kávé nélkül is adott a szellemi frissesség. Jól érzem magam! :)
A hajad egyébként most is olyan, mint a videóban? És szoktál biciklizni a városban? Ha igen, lassan a fél daath-t felismerem az utcán, akárhányszor Pesten sétálok, fészbúk, meg egyéb képekről, haha! Egyszer odarohanok majd az egyikhez... |
| | | | |
|
