 |
Legfrissebb hozzászólások (24166 - 24175)
 | |  | | | | |  | |  | | | Üdvözlet!
[Bevezető]
Nem rég részem volt egy igen intenzív és mélyre ható élményben és arra gondoltam, mi lenne, ha megosztanám veletek. Az igazat megvallva először bizonytalanul álltam a kérdéshez, mivel úgy vélem, hogy manapság az általános emberi hülyeség, valamint a média "felkapó" akciói miatt nem igazán érdemes azokat a szereket a publikum előtt emlegetni, amik igazán szerethetőek, mert még a végén eltűnnek, betiltják őket, stb...Sajnos ez a szomorú gyakorlat.
[Előzmények - MXE(evil dust)]
Jó néhány pszichoaktív szerhez volt már szerencsém, amelyek leginkább az RC-k, azon belül is az új pszichedelikumok közül kerültek ki, tapasztaltnak mégsem igazán nevezhetném magam, hiszen egy élet sem lenne elég ahhoz, hogy agyam minden kis zeg-zugát tökéletesen megismerjem.
A fent említett anyagról sok érdekeset olvastam korábban és többször ki is próbáltam kicsi/közepes adagban. Míg az előbbi nálam először erőteljesen antidepresszáns majd alkohol szerű tüneteket produkált, az utóbbi már valamiféle idegen világ párhuzamos létezéséről suttogott.
Én azonban a figyelmeztetéssel mit sem törődve kezdtem lekicsinylően viszonyulni hozzá, legyintve, hogy érdekes, de nekem nem hozza azt, amire azt mondhatnám, hogy valóban megéri foglalkozni vele.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Kortárs, padtárs, sorstárs, szertárs, bajtárs. Sok féle kapcsolat jöhet létre az emberek között. Egy ilyen csalódás után már tisztábban lehet másokkal alakítani a kapcsolatokat, mert ha mindkét fél ugyanúgy áll hozzá akkor nagy baj nem lehet. Pl. lehet másokkal együtt szívni úgy, hogy tudod, hogy ha nem szívnál akkor valszeg max az utcán futnál vele össze 2x egy évben, de ezzel nincs semmi baj valahol ez is tud adni egyfajta romantikát. Közös tudatmódosítás mindenféle emberrel, akik jönnek és mennek ebben a furcsa, de érdekes világban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Acid rain a dolgokat úgy tálalni, ahogy vannak, na erre kevesen képesek. Drog kérdésben meg még inkább úgy tálalni, ahogy van, mert hogy is van egyáltalán? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Leírom a személyes tapasztalatom ezzel, hátha segít.
Nekem volt egy legjobb barátom, nagyon régóta, igen közel éreztem magamhoz. Gyak. együtt nőttünk fel, aztán a kül. tiltott dolgok kipróbálása, kocsmázás még közelebb hozott. Legalábbis azt hittem. Amikor viszont nálam is beütött ez a szorongás, semmiféle támogatást nem kaptam tőle, és meglepve tapasztaltam, hogy körülbelül mindegy neki, hogy velem mi van. Így hát úgy döntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot. Sokat töprengtem, hogy vajon rosszul döntöttem-e, és hogy vajon mi történt, de rá kellett jönnöm, hogy mindig is ilyen volt, csak nem akartam látni. Szép lassan, fokozatosan visszajöttek az emlékek, és összeállt bennem a kép. Nem veszekedtünk, csak annyit mondtam neki, hogy nem akarok vele találkozni többet. Nem kérdezte, hogy miért. Ennyiben maradtunk.
Ez történetesen épp egy nyár elején történt, ezért az egész szünetet gyak. egyedül töltöttem. Akkor volt a legrosszabb, azt hiszem, és mire kezdődött a suli, úgy voltam vele, hogy ennek az állapotot véget kell vetni. Egyszerűen el kell érni azt a pontot, amikor már nem tudod elviselni. Ha ezen a fázison nem megyek keresztül, akkor sokkal rosszabbul járok, szerintem. Emlékszem, hogy amikor nőttem, folyton fájtak a csontjaim. A lelki fájdalom talán a szellemi növekedés jele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs de kettőbe tudtam csak elküldeni, alatta van az első része
Azt hogy mi volt ténylegesen és kiket hívott az öccsétől tudom meg tőlle, mert másnap beszéltünk. De nem volt semmi bocsánatkérés vagy ilyesmi majdhogynem azt várta én kérek elnézést amiért ő seggfej volt... Vagy csak a nagy egója nem engedi neki hogy bevallja magának ő a bűnös és semmi oka nem volt hogy így bánjon velem?? Ezzel az esettel csak az a bajom hogy amíg nem történt meg, ez a csávó volt az egyik legjobb barátom (2ilyet ismerek), és még mindig akármit megtettem volna érte azért mert 5 éve nagyon sokat tett meg értem, és nagyon sok közös jó és szép dolgot átéltünk. Viszont azt nem tudom hogy mióta lett ilyen felszínes a kapcsolatunk??Most ő is azok közé tartozik aki farsnak tart a tisztulásom miatt, de azon agyalok vajon mikor változott meg a legjobb barátom annyira hogy rajtam töltse ki a dühét és én legyek az áldozat, akire rá lehet kenni a dolgokat? Mert ha már eljut ide és képes erre, akkor nem igazi barát csak felszines, de vajon mikor lett az?? 3 éve már anyám is tudja hogy ki ő, és mindig kérdezi hogy mi van vele hogy van? kb ennyire közel állt hozzám, de mióta váltottunk felszínesbe hogy ilyet tegyen velem? és minek a hatására??
jó hogy leírtam az előző hozzászólásom és ti meg válaszoltatok rá. most fél tizenkettő van, és azon mérlegelek, kire számíthatok és ki az igaz barát és ki az akit csak annak hittem... fura de úgyérzem kinyílt a szemem, fáj, de mégis jobb.
am bocs hogy ennyit írtam talán ezt ki kellett most írnom magamból, nem tudom, de most ezeken filózgatok, mindenesetre egyre fontosabbnak érzem a saját személyes változásomat és a szorongás leküzdését, azonban félek attól hogy mennyi idő lesz míg újra ilyen kapcsolatokat építhetek ki? mert be kell látnom most hogy kinyílt a szemem, az eddigi tapasztalatok alapján és ahogy ismerem a barátokat haverokat el fogunk szakadni egymástól ha azt akarom hogy sikerüljön minél hamarabb véghez vinni a célomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hát én most nagyon elbizonytalanodtam. érdekes amit Buká írt és lehet hogy van benne valami. igazából most az jutott eszembe hogy igen vannak köztük olyanok akikkel csak felszínes, de mi van azzal aki csak közben lett ilyen? példa rá egy barátomat 5 éve ismerem, úgy kerültünk közeli kapcsolatba hogy kihúzott a szarból, és kiállt melettem akkor amikor a többi srác nem és úgy hogy akkor még nem is voltunk nagy haverok. csak egy körben mozogtunk. aztán kb 4 évre rá, én adtam a srác kezébe az első spanglit, ami nem jött be neki, aztán elérhető vált a kati és nagyon rákapott. ő hozta az első pakk katimat, amit eggyütt toltunk fel. aztán volt 1 bizonyos eset a közel múltban (én már a tisztulós korszakom elején tartottam, és nem cuccoztam a szorongás miatt, kb 1 hónapja) amikor összevesztünk azon hogy miért nem mentem vele, én nem vettem fel hiszen tudtam hogy nem vagyok hibás azért mert neki egyedül kellett lennie. ennek annyi volt a lényege hogy az az este különösképp senkinek sem volt jó. több emberrel is beszélt (vagy 3mal talán) és mind azt mondta neki:-okés haver este eggyütt bulizunk. engem is megkért én annyit mondtam neki:-áá nem hiszem most nem alkalmas, aztán erősködött én meg azt modntam neki hogy:- majd meglátom de ne számíts rám mert tényleg nem akarok semmit most egy ideig. eljött az este és különösképpen mindenki akivel beszélt lemondta... az okés haver este eggyütt bulizunkból mindenki akivel beszélt (3ember) azt mondta bocs de történt valami vagy rosszul lettem vagy ilyesmi... szóval a nagy buliból semmi nem lett, a srác pedig nagyon be volt zsongva, elvileg full tiszta mefit szerzett, kocsi volt meg minden. aztán felhívott engem hogy mi van már hol vagyok?? mondtam neki hogy : Már megmondtam tegnapdélelőtt hogy nem alkalmas, nem akarok semmit tolni 1 ideig. Itt aztán kitört a káosz. Engem okolt amiért mások sem mentek el, olyanok akikkel elvileg tutira levolt vajazva az estéje. Igazából nem tudom miért engem választott 'bűnbaknak' vagy mi a jó szó rá, talán azért mert évek óta ismer és valami miatt úgy érezte hogy lekezelhet? És inkább olyan ember kezel le aki valamennyire közel áll hozzá és nem fogja arcon csapni emiatt? Nem tudom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyetértek Bukával!
Ez a tipikus esete a felszínes barátságnak. Az érthető hogy félsz elengedni olyan kapcsolatokat, ami eddig az életed része volt. Még ha a mókázás előtt máshogy is éreztél.
De tényleg! Most elvitt ez a gondolat. Megihlettél Buká.
Ki az igazi barát? Aki szem előtt tekinti a lelki fejlődésed úgy hogy közben ő semmilyen hasznot nem húz belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is gratulálok a sikereidhez, csak így tovább :)
Továbbá: valószínűleg jól érzed, ha a haverok zsörtölődnek azon, hogy te már nem vagy benne a mókában, akkor valószínűleg ennyi volt a nagy barátság. Vannak megfigyelésem szerint olyan kapcsolatok, ahol csak a közös tevékenység a kapocs (nem csak a szerfogyasztásra vonatkozik ez, lehet szó iskolába járásról, billiárdozásról, szexről... stb.) ezek inkább csak felszínes ismertségek, akármennyi időt is töltötök együtt... Ha nincs meg az egymás lelki fejlődése iránti érdeklődés, akkor lőttek neki. Ne hagyd, hogy ez visszavessen téged az úton... valószínűleg egyikük sem érdemli meg azt, hogy a saját esélyeid rontsd miattuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nektek!
Köszönöm kérdezed. Egyre inkább próbálom leküzdeni a dolgot. Próbálok idegenekkel kommunikálni, ha esetleg elintézni valóm van mindig a nehezebb utat választam ahol több emberrel kell beszélnem, esetleg olyanokkal akikkel 1 hónapja még rémisztő lett volna beszélnem. A cumókat hanyagolom, semmit nem használtam az utóbbi időben, és megfogadtam magamban hogy nem is fogok egy jó darabig. Magamtól kell leküzdenem a dolgot, nem szabad hogy ha társaságba vagyok csak valaminek a hatására tudjak felszabadulni, meg kell próbálni magamtól. Igaz ez utóbbi a legnehezebb dolog. Tudom hogy miket lehet átélni és egy két dolog milyen hatást vált ki, mennyire szabadulok fel valamitől milyen formában vagyok akkor és milyen formában vagyok nélküle. Ennek ellenére tűrtöztetem magam attól hogy a segítségükkel szabaduljak fel, mert félek hogy csak mégjobban visszahúzna és feleslegbe menne az eddigi munka. Igaz nem sokat javult a dolog, de azért valamicskét igen, és máshogy látom a dolgokat, kezdem érezni hogy nem lesz ez lehetetlen válalkozás csak idő kell. Talán hónapok, ki tudja?Remélem nyár végére teljesen le tudom küzdeni a dolgot, és nem jövök zavarba akármilyen helyzetbe is kerülök. Nem lesz egyszerű az biztos, de el kell kezdeni, sőt csak elkezdeni a nehéz és várni hogy javuljon de nem szabad feladni. Még mindig előfordulnak cinkes helyzetek, amiket nagyon rossz átélni, de próbálok úrrá lenni rajtuk, kisebb nagyobb sikerekkel, egy biztos, már sokkal jobban vagyok mint amikor ezt a témát nyitottam :) A cumók pedig hogy őszinte legyek már nem is hiányoznak annyira. Hazudnék ha mondaném hogy nem gondolok rá, a legrosszabb mikor hívogatnak, és nemet mondok, de érdekes módon még most is hivogatnak hogy szálljak be egy kis témára. Azt hittem hogy mondjuk 1 hónap után már nem fognak, végülis nem is baj ez, talán magamat is erősítem azzal hogy ők hívogatnak én pedig ellenálok nekik és nemet tudok mondani. Egyébként emiatt kezd megromlani a viszonyom a barátaimmal/haverokkal, persze nem minddel de egy jó részükkel igen. Azt hiszik befarsultam vagy hogy lenézem őket, mert nem kapcsolódok be a dolgokba. Beszélgetek velük (legalábbis egy részükkel) majdnem mindennap, viszont a bizalom már kezd ingadozni köztük és köztem. Furcsa. Megesik hogy összeveszünk, és elagyalok rajta hogy csak a cuccok tartottak össze minket?? Ez persze nem igaz mert megéltem már velük egy csomó dolgot, de most mégis azt veszem észre hogy akaratom ellenére 2 külön úton indultunk meg, pedig régen mindig egy úton mentünk a srácokkal, és ez tartott össze minket. Megakarok változni, jó letudjam küzdeni a szorongást, és ezzel vele jár hogy nem cuccozok, azonban nem szabadna hogy ez azzal is járjon hogy elveszítsek egy két olyan embert akikért régebben akármit megtettem volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a karma is illuzio ramana maharsi ezt irja róla
38. Ha mi vagyunk a cselekedetek végrehajtói, nekünk kell learatnunk azok gyümölcseit is. Ám ha feltesszük a kérdést: Ki vagyok én, a cselekvő?, és felismerjük az Önvalót, akkor a tevékenység érzete elvész, s a három karma elillan. Ez a megszabadulás örök.
39. A rabság és a szabadság gondolata csupán addig van jelen, ameddig az ember azt érzi: Rabságban vagyok. Ha megvizsgáljuk: Ki vagyok én, a rabságban lévő?, akkor a mindig szabad, örök Önvaló marad. A rabság gondolata eltűnik, s vele együtt távozik a szabadságé is.
40. Ha felteszik nekem a kérdést: A három közül melyik a végső megszabadulás, ahol a forma jelen van, a forma nélküli vagy a formával együtt és anélkül történő?, én a következőket felelem: A megszabadulás az ego megsemmisülése. Ez az ego kérdezi, melyik a végső megszabadulás.
a félelem meg a probléma is illuzio a formahoz kotottségbol adodik, ezert nem is valósak |
| | | | |
|
