DAATH

Nem számít, mit mondunk a lélekről, csak az a fontos, hogy mondjuk.

Mahátma Gandhi

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista


ADATOK

Kategória:

Gyakorlat


Létrehozó:

musclemuki


Létrehozás ideje:

2011. május 5.


Utolsó hozzászólás:

2020. május 29.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

18758 letöltés
227 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdése

musclemuki, 2011. május 5.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
227. weeed2020. május 29. 13:28
 
 
Sziasztok!

Ha van valakinek tapasztalata mániás depressziós emberrel való együttélésröl szívesen venném. Bármi tapasztalatot, tanácsot szívesen olvasnék.

Köszi
 

 
226. sanderp2017. október 27. 17:50
 
 
Hello mindenki!

Ebben a topicban talaltam talan a legtobb olyan hsz-t, amikben "magamra ismertem"

egesz regen szorongok, nem is tudom mikor kezdodhetett, de ahogy egyre jobban megismerem, egyre inkabb ugy erzem, hogy egesz pici korom ota velem van. Nagyjabol a paranois/szocialis fobia illett ram, es rengeteget kuzdottem, nem tudtam mi lehet a bajom, nem akartam terapeutahoz menni, egyszeruen csak szenvedtem, fottem a sajat levemben. kb 3 evvel ezelott kezdtem kendert szinvni, azota mar napi rendszeresseggel. nagyjabol 10 honappal ezelott kezdtem jobban megismerni a pszichedelikumokat, nagyjabol egyszerre a baratnommel, akivel akkoiban ismerkedtem meg (kozos motyozasok, stb, nagyon jol osszehozott minket, ugy erzem, hogy a rengeteg kozos pszichedelikus elmeny elmelyitette a kapcsolatunkat..) es embertelen mennyisegu :)-t, z-t, papirt, kalapot, mikor mit magunkba tettunk. Amikor osszetalalkoztunk akkor a z mar az eletem resze volt egy ideje, es eppen FRONTIN-t eszegettem, mert azt irt fel a dokim az alvaszavaromra. Melle a soknal is tobb alkohol es dohanyzas tarsult.

A sztori igy kezdodott, es az elkovetkezo honapok soran a hangulatom, lelki allapotom hullamzo, labilis volt. sokat olvastam filozofiai temaban (leary, watts, feldmar, stb) es folyamatosan a megertes iranti vagy vezerelt, hogy majd egyszer eljutok oda, ahol minden ertelmet nyer, megvilagosodik, es tudni fogom, merre menjek tovabb.

Nagyjabol egy hete jott el ez a pillanat. Egy buliba indultunk a tarsasagunkkal, candy flip + z egesz este, nem kis dozisokban. Amikor elhgytuk a lakast es megindultunk a szorakozohely fele, mintha en is ujjaszulettem volna, es talan ugy tudom leirni, hogy ujra eltem a gyerekkoromat, szembetalalkoztam rossz szokasaimmal/beidegzodeseimmel.

Szamomra akkor jott a csucspont, amikor minden dobott egy bukfencet, a szivem kinyilt, kiviragzott, elengedtem mindent ami addig zavart, a hosszu-hosszu seta utan. Eme seta alatt legerosebben a szerhasznalattal kapcsolatos problemaim foglalkoztattak, de a vegere megbeszeltem magammal, hogy igen, a testemet lefarasztja, es a lelkemet is, de ez joleso, kellemes faradtsag, nem tompitasra hasznalom ezeket a szereket, hanem, hogy kitagitsam tudatomat. Miutan megbeszeltem magammal, hogy igen, ismerem a dorgest, gyerekkoromtol nagyon kemenyen drogellenes kornyezetben nottem fel, annak ellenere, hogy anyam rendszeresen iszik, ill. az egesz csaladunk, mindket agon 80%-ban alkoholista. Azt hittem, hogy en is erre a sorsra fogok jutni, hogy ugyanazt a szar szutykos unalmas szenvedos eletet fogom elni, amit eddig is muszaj voltam.

NEM! Egy pillanat alatt minden tueles lett, ahogy az egom a tancter fenyaradataban szertefoszlott. Itt vagyok, EN vagyok, senkitol/semmitol nem fuggok, csak akitol/amitol en is akarok. Senki nem iranyithatja a gondolataimat, csak en. Ha rosszat akarok magamnak, azert, mert tudat alatt ugy erzem, hogy rosszat csinalok, akkor akaratlanul is buntetesse silanyitom a sajat eletemet.

Fogadd el azt, aki vagy, fogadd el az okaidat, es elso sorban magadban higgy, tudd, hogy nem a muszaj vitt ra arra amit csinalsz, hanem HOGY JOL EREZZUK MAGUNKAT, SZERESSUK EGYMAST!

A trip ota elmult a szorongasom, a kikapcsolhatatlan, lehalkithatatlan folyamatos belso dialektus egyre kevesebb, konnyebben tudok "magammal" megbeszelni dolgokat, meggyozni magamat.

Ésszel, tudatosan, és a pokol kapuja helyett rögton az ördög tancpakettjén fogod találni magad! :)))

 

 
225. Bloomsbury2016. december 2. 20:53
 
 
Én anno rendszeres pánikrohamokkal küzdöttem. Tömött villamoson, metron jött elő, légszomjom volt, szapora szívverés, halálfélelem, izzadás. Aztán elkezdtem többet olvasni a téméban és egy cikkben azt irtá, hogy teljesen magamnak generálom a rohamokat, mert felismerem a szituációt, tudom, hogy reagáltam rá és saját magamnak hozom létre.
Érthetőbben =D csak azért lesz pánikrohamoma villamoson, mert tudom hogy a villamoson szokott előjönni, igy a testem megadja, amit várok.
Ergo lehet azon a fesztiválon tényleg máshogy vert a szíved (nekem fűtől mindig dörömböl) és mivel akkor megijedtél, azóta ha füvet szívsz vagy iszol, tudod belül, hogy "na majd most lesz rossz és mindjárt bekövetkezik, ami a fesztiválon". Igy valojában semmi nem történik, de te generálod a szervezetednek azt a stressz helyzetet.
Bár, ez csak az én véleményem.
 

 
224. takemeout2016. november 26. 19:00
 
 
Köszi a válaszokat,

gén, én is megtaláltam az orvosi leírását a dolognak, de normál esetben nem jelentkezik, maximum nagyon ritkán ( havonta egy két alkalom, ami szerintem teljesen normális).

Azért gondoltam arra, hogy esetleg pszichés eredetű lehet a dolog, mert olykor szívás előtt arra gondolok, hogy mindjárt be fog ütni a cigi már akkor is jelentkezik a tünet.

Sok dologgal próbálkoztam már, sajnos ahhoz hogy ne vegyek róla tudomást az nem megy mert ahhoz túl intenzív a dolog.. Orvoshoz nem szívesen fordulnék ezzel a problémával, mert ugye az hülyén hangzik hogy " ja amúgy semmi bajom doki, csak szeretnék megint nyugodtan tépni " :D

Rendszeresen meditálok is, próbálom felszínre hozni a dolgot, több-kevesebb sikerrel. Na majd lesz valami, itt van egy cigi készen, egy ideje nem szívtam, meglássuk' mit ad.

A frontinos megoldás is egy hasznos dolog lehet, utána nézek a dolognak.

Köszi srácok, még egyszer! (Ha esetleg van még valami ötletetek, tanácsotok akármi, vagy csak van annyi szabadidőtök szívesen várom a további hozzászólásokat mert tényleg szeretnék véget vetni a dolognak és bármi pozitív csak felfelé lendít a dolgon ugyebár :) )

Takemeout
 

 
223. John002016. november 24. 23:50
 
 
ilyen van nekem is, szívás előtt egy frontin, és nem jelentkezik a probléma...
 

 
222. Én+te+ö=gén2016. november 24. 23:44
 
 
takemeout:
A hoxa.hu:n találtam, szerintem jól leírja:
"Gyakorlatilag mindenki megfigyelhet magán időnként aritmiás, szabálytalan szívműködést, többnyire enyhe szívdobogás vagy szívdobbanások formájában, ez utóbbi esetben úgy érezzük, mintha kimaradna egy szívütésünk. Valójában ilyenkor az történik, hogy először egy korai ütés jelentkezik, amely túlságosan gyenge ahhoz, hogy megérezzük, majd egy-két másodperc múlva ezt egy szokatlanul erős szívütés követi, amit viszont nagy szívdobbanásként észlelünk, és a két ütés közötti hosszabb szünetet éljük meg úgy, mintha kimaradna egy szívütésünk. Az ilyen jellegű, enyhe, egyszeri zavarnak nincsen különösebb jelentősége, ártalmatlan jelenség. Ha viszont gyakran ismétlődik, ajánlatos orvoshoz fordulni."

Stresszt írják oknak, és leginkább az a tanács, hogy "nem kell ráfigyelni/ráparázni, akkor enyhül".
 

 
220. takemeout2016. november 17. 01:47
 
 
Sziasztok!

Szeretnék segítséget, tanácsot kérni a következő problémámmal kapcsolatban:

Pár éve rendszeresen fogyasztottam marihuánát minden féle formában ( cigi, pipa, süti, bong akármi ) és semmi gondom nem volt vele, mindig csak pozitív élményeim voltak.

Későbbiekben sajnos volt egy körülbelül fél évig tartó szakasz az életemben, amikor elég rendesen ráfüggtem a szintetikus fűre ( herbálra ). Belefutottam egy két bad tripbe, fizikailag romlott az állapotom, tehát voltak vele gondjaim. Sikerült túllépnem a problémám de a mai napig érzem a hatását ennek a mocskos szernek.

Rendszertelenül fogyasztok alkoholt is a mai napig.

Történt egyszer, egy hazai fesztiválon, hogy a napokig tartó alkohol és fű fogyasztás hatására, (éppen egy erősen megpakolt cigi után ) olyan érzésem volt, mintha megállt volna a szívem egy pár másodpercre, majd hatalmas dobbanással újra verni kezdett. Ezt követöen körülbelül 2 teljes napig halálfélelmem volt, ugyan ilyen tünetekkel ( gondolok itt a rendellenes szívműködésre ).
Történt mindez már több mint 2 éve, és a mai napig ha füvet szívok, szinte ugyan olyan állapotba kerülök mint aznap azon a bizonyos fesztiválon.

A kérdésem: Van valakinek hasonló negatív tapasztalata? Gondoljátok hogy pszichés eredetű a dolog? ( Annyit hozzáteszek hogy nem csak fű szívása esetén jelentkezik ujra a probléma, ha mondjuk alkoholt fogyasztok, és mondjuk be is rugok töle rendesen, a másnapom egy igazi szenvedés ugyan ezzel a rendellenes szívműködéssel ).

Szerintetek mi a teendő? Fizikailag rendben érzem magam, járok rendszeresen edzeni, karban tartom magamat de akár hányszor fűhöz vagy alkoholhoz nyúlok, ezek a problémák jelentkeznek.

Válaszotokat előre is köszönöm,

Üdv,
takemeout
 

 
219. gardenofeden12002015. április 11. 11:37
 
 
Köszi a választ. Tiszta és érthető. És bocsi hogy már megint ezzel a kérdéssel rabolom az időd. Amúgy most tényleg egy hipotetikus személyről van szó.
 

 
218. Én+te+ö=gén2015. április 10. 16:01
 
 
gardenofeden1200:
Mibe fogadunk, hogy elsödlegesen a jelenlegi helyzeteden akarsz változtatni, csak tévesen öngyilkosságnak hívod a koncepciót? Gondolom a másokkal régóta kényszerböl összezártság már örjítö és személyiségszétszedö hatású? A "meghalás" legyen egóhalál: új helyen, új személyiségként, új életet kell kezdeni, valahol baromi távol a mostanitól, tök mindegy milyen alacsony kényelmi szinten. Menj el Afrikába önkéntesnek, garantáltan tudni fogod értékelni az életedet 3 nap alatt!

...mármint nem te, hanem a hipotetikus személy :)
 

 
217. gardenofeden12002015. április 10. 10:32
 
 
Akkor mégis mit tehet az aki már menni akarna de nagyon ?

A családját semmiképp se akarná ebbe a helyzetbe keverni, de ha látják rajta hogy rosszul van az is szarul esik nekik. Szenvedés látványa, rajtuk csattanó agresszió aminek az okát sem lehet megmondani. Ez lehet jobb vagy roszabb mint a kilépés, de akkor azt mondod hogy egyáltalán nem létezik tiszta kilépés ? Mindenképp mocskos lesz ugye ?
 

 
216. Én+te+ö=gén2015. április 9. 23:22
 
 
gardenofeden1200:
Sehogy. Az öngyilkos minden esetben visszafordíthatatlanul traumatizálja, lelkileg megnyomorítja és érzelmi rokkanttá teszi a hozzátartozóit, különösen a szeretö családját.

Nem is kell túl sokat pszichedelizálni ahhoz, hogy valaki rájöjjön, hogy milyen alapvetö egységben vagyunk összekapcsolva a többi emberrel és a világgal, és hogy minden cselekvés hosszú idötartamokra és mélyen kihat másokra.
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!