 |
Legfrissebb hozzászólások (25026 - 25045)
 | |  | | | | |  | |  | | | álommanó :-) ezt akartam én is linkelni, csak hát ez nem annyira hazai.
mindenesetre ez csaknem élő-egyenes a drogháború LÉTEZŐ KIBASZOTT frontjáról
hogy legalizálni az usában a narkót? na, addig pörögjön jimmy carter a sírjában, míg vákuum nem keletkezik |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nekem 'kizárólag' a cuccozástól jöttek elő ilyesfajta gondok, de olyankor mint a gyorsvonat, megrohant, már régebben is, a fehéres másnap kicsit kellemetlen volt, de mással találkozni, beszélni, nem okozott gondott soha..
amikor bejött a mefi, akkor voltak szar másnapjaim, pl fesztiválon, ahol a nappalt a sátorban fetrengve töltöttem, nem mentem fürdeni se, mert sok az ember, nem akarok kimenni közéjük..
aztán az újabb szerek megjelenésével ez a dolog fokozódott, a benzo, és az mdai(vagy azok a szerek, amiket ezen a néven kaptam) olyan durva, ijesztő, és képtelen tévképzeteket, paranoiát, pánikot hoztak elő(mindenki engem néz, mindenki rendőr, mindenki pont akkor kapja elő a telefont amikor meglát->nem lehet véletlen), hogy én tényleg azt hittem hogy ez mind igaz, megtörténik, úristen, hányszor riadtam meg pusztán hangokra, különböző jelentést nyilvánítva nekik..
és amíg szedtem a dolgokat, esélytelen voltam legyőzni, vagy akár gátat szabni ennek az érzésnek, ott volt, kitörölhetetlenül az agyamban..az első pár használatnál nem, de utána minden egyes alkalommal, már nem csak a lejövő stádiumban, hanem a hatás alatt is ez az érzet..borzalmas, én mondom, meg az, hogy hiába mondogatod, győzködöd magad, hogy ez az egész nem így van, csak a cucc miatt van, marty, no panic, az agyad ezt nem fogadja el, továbbra is rögeszmésen 'ragaszkodsz' a 'mindenki engem néz, és nem véletlenül' gondolathoz..
valahol a lelkiismeret munkáját vélem ebben felfedezni..
mondanom sem kell, amióta nem élek ilyenekkel, ez az állapot maradéktalanul eltűnt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem rossz a topik, sajnos nálam is van "valami", bár kétlem, hogy a cuccozás miatt lenne, vagy azzal kapcsolatos lehetne. Először ugyan egy átmulatott hét után jelentkezett, amikor keveset ettem, meg idegeskedtem is. Akkor a fodrásznál lettem rosszul. Azt éreztem, mintha el akarnék ájulni, de annál rosszabb volt, mert a fejemben éreztem folyamatos összehúzódás szerű érzéseket, mintha az izmok, vagy az erek összerándulnának/elzáródnának. Akkor ki lettek hívva a mentők, akik -természetesen- semmi rendelleneset nem találtak.
De a vicc az, hogy az eset óta, teljesen józanul, tisztán (de úgy is, hogy hetek/hónapok óta nem fogyasztok semmit, stb..) szintén előjön, főként sok ember között, tömegközlekedési eszközökön, de legfőképp a metróban, és inkább meleg időben. Volt idő, hogy 5x átgondoltam, hogy elmenjek e oda ahova kell mennem, ha tudtam, hogy sokat kell utazni. Ugyanaz a fejben/ottani erekben érzett összerándulás szerű érzés, ezzel egyidejűleg szapora légzés+hirtelen lever a víz, nyáron már le kellett szállnom félúton a metróról, annyira izzadtam+mindenki engem néz érzés stb..Gyanakodtam sokmindenre. Először a stroke-ra kerestem rá, de az kicsit drasztikusabb tünetekkel jár (bénulás, beszédképtelenség, stb, ezek nálam nem voltak meg, teljesen tiszta voltam érzékelésben és tudatban a "rohamok" alatt) A másik lehetséges dolog a pánik-betegség lehet. De ha ez így van akkor mégis mitől??? Mert sokszor van olyan is, hogy lelkileg is oké vagyok, nincs rossz kedvem, minden happy, és akkor is...A legrosszabb az egészben, hogy öngerjesztő folyamat. Tehát először sok ember között meg zsúfolt helyeken jelentkezik, utána pedig már automatikusan az agy köti össze a rosszullétet a zsúfolt helyekkel, így egy idő után ez utóbbi bármikor kiválthatja az előbbit, még alaptalanul is. Szóval nem kellemes állapot. Olyan vagyok, aki azért törődik magával "belül" is, tehát meditálok, jógázom, foglalkozom ezekkel, mégis azért az ilyen helyzetek kifognak rajtam. Nem tudom mi lehet ez, az én tippem a pánik-betegség, de gyógyszert nem leszek hajlandó szedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy is: nem azokat kell észrevenni, akik hülyének néznek, hanem azokat akik látják benned az értelmet. Persze ehhez az kell, hogy feltételezd másokról, hogy képesek erre (tehát értelmesek). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megauto:
Igen, a magabiztosság kifejlesztése fontos. Erre utaltam az önkép erösítésével, illetve a sérthetetlenséggel.
Amúgy meg tényleg mi van, ha hülyének néznek? Semmi. Tévednek; ennyi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Havi egy semmiképp se, viszont ha nem tartod be és gyakrabban kezded használni az már intő jel!
Mióta nem toltál semmit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na most kedvet csináltatok, hogy megnézzem a filmet! Trailer alapján látványilag súlyos. Vannak filmek, amik jó történettel rendelkeznek, van ami jó képi elemmel, van ami mindkettővel vagy egyikkel sem. Képi elem lehet művészi, de lehet hollywoody "hatásvadász" meg "giccs", ami már negatívan minősíti. Tulajdonképp ez a pénz közvetett megjelenése, hisz minnél több pénze van valakinek egy filmhez, annál modernebb technikával tudják elintézni a képi elemét. Ez jellemző a mai világunkra, legyél szép, nagy, látványos, csillogj, légy tökéletes, légy lenyűgöző és a belső értékek meg kiszorulnak a mezőnyből. Ilyen szempontból jogos a leminősítés viszont pusztán képi szempontból ahhoz, hogy valami hatásvadász legyen, ahhoz azért tenni is kell. Főleg a mai világban, ahol ezek hemzsegnek, nem könnyű átlépni az inger küszöbét a nézőknek. Van aki simán elmegy azért moziba, mert nagy vászon, komoly hangtechnika és akkor onnantól már gyakorlatilag mindegy mit néz. Vannak, akik meg azért néznek meg egy filmet, amiért egy könyvet is elolvasnának. Érdekli őket a mélyebb mondanivalója. Ezért lesz mindig olyan akinek baromira tetszett és olyan is aki egy értéktelen színes szeméthalmazként kezeli.
Mivel továbbra se láttam a filmet ezért a tartalmáról nem tudok nyilatkozni, ha lesz időm megnézem! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szociális szorongásom nekem is volt.Kicsivel több mint fél éve szinte teljesen elmúlt, mióta nem cuccozom.Engem nagyon idegesített, de szerencsére úgy néz ki letudtam küzdeni.Én úgy vagyok most már mindennel hogy leszarok mindent.Nem veszem fel a hülye beszólásokat, inkább arra törekedek vissza tudjak vágni minél frappánsabb beszólással.Legjobban az idegesített amikor több ember előtt kellett beszélnem.Zavarban voltam, egy vörös volt a fejem, hebegtem-habogtam, mindíg arra gondoltam hogy most milyen hülyének néz mindenki.Aztán rájöttem hogy miért kelljen azon szorongnom hogy hülyének néznek az emberek.Ha egy társaságba valaki kérdezett tőlem valamit, nemis a kérdésre figyeltem, hanem rögtön azon agyaltam milyen hülyének nézhet mindenki.És ezért hebegtem habogtam össze vissza. Elkezdtem a hülye gondolatokat elhessegetni az agyamból, és helyette megpróbálni a párbeszédre koncentrálni. Eljutottam oda, hogy inkább magabiztosan beszéljek hüjeségeket,mint hülyének nézetve magamat hülyeségeket. Nem kellet sok idő ezután és szerintem olyan 90%-ban letudtam küzdeni az efajta szorongásomat. Most már vagyok olyan magabiztos mint "fény" koromban.Ja és amióta nem cuccozok, nemvolt semmiért sem rossz kedvem.Pedig most aztán lehetne min idegeskednem annyi gondom van, - de minek?Attól nem lesz jobb. Leszarok mindent, arra törekedek boldog legyek, más nem érdekel.
Még néha-néha pedig elszívnák egy jó kis spanglit, de nem tudom az a pár óra más fajta tudatállapot nem-e borítaná fel a lelki egyensúlyomat megint.Habár , már lehet simán leküzdeném pillanatok alatt, ha balul sülne el a dolog.
Szerintetek agy havi egyszeri betépés megborítana megint? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az idézet egy Magyar Narancs kritikából van, Kg tollából.
Csak azért másoltam be mert egyetértek vele és szerintem jól is fogalmaz. Remélem nem bántottam meg senkit: az enyém is csak egy vélemény, meg a kritika szerzőjéé is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tegnap láttam, nekem nagyon tetszett. Az a szöveg, amit bezárójelezve közzétettél, gondolom nem a sajátod - mindenesetre némi indokolatlan rosszindulat sugárzik belőle. Az az érzésem, hogy azért kopiztad ki valahonnan, mert ez így objektivitást sugall. Attól, hogy hivatkozol rá, még nem lesz igazabb. A lenn szintén említett Mr. Nobody-val összevetve (csak azon az alapon, hogy szintén mostanában készült, mainstream mozi mind a kettő) szerintem lényegesen jobban működött, de ez természetesen ízlés kérdése. Attól, hogy valami látványos, még nem feltétlen jó, de nem is feltétlen rossz. A sztorivezetésbe, dramaturgiába, mondanivalóba bele tudsz-e kötni? A külsőségek fikázása nem egyenlő a mély gondolatisággal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja igen és azt elfelejtettem mondani, hogy énekelni legalább annyira jól tud. Ahogy egy kommentelő jellemezte: "He sings about as good as a Rhinoseros!!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok, első hozzászólásom a fórumban, egy salvia-tripről szóló versem. kíváncsi vagyok, egy kívülállónak mennyi jön át belőle.
lassú ritmus szól, parázslik a füstölő
a szobában öt árnyalak, csak a felkészülés ez
az izgatottság lassan nyugalommá csitul
készen állnak a teljes elmélyüléshez
hirtelen fény gyúl, egy másik világban
megszületik az ember teremtő mivolta,
majd kiszakad belőle, saját öntudatra ébred,
hogy életet teremtsen, vagy az életet kioltsa
eléri az elsőt, ifjan, tudatlanul
megengedi neki szabadon alkothasson,
de mit az ember teremt, csupán pillanatnyi öröm,
így barlangba zárja, amit hátrahagy, rom
a másodikat vehemensen gödörbe taszítja,
az hiába kapaszkodna, lenéz rá a többi négy
zuhan a mélybe, sehol se lel fogást
mikor elfogadja sorsát, az álma is véget ér
a harmadiknak füstből rajzol egy világot
forognak a többiek, ő az országúton halad
harcol az álommal, ám a teremtő tapasztalt
amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan kiszalad
negyedik. a csendes gyilkos váratlanul berántja,
hegyekbe viszi, sokáig egymást nézik,
mégis magára hagyja az embert, a naívat, aki bár
légszomjjal küzd, mosollyal az arcán végzi
ötödik az utolsó, már tudja, mikor jön az álom
üldözi a világ, vele rohan ötven rabló
a macskaköves úton elhalványulnak a képek,
az álom elszáll, de az élmény maradandó
lenyugodnak kedélyek, a zene helyrerázza őket
mindenkin áthaladt a révülés, vége
az öt alak egymáshoz közelebb húzódik,
mesélnek, belekezdenek az álomfejtegetésbe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, a zene persze nagyon szép és drámai,
de hát az meg Beethoven 7. szimfóniája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Semmitmondó, de nagyon sokat mondónak tűnni akaró hatásvadász giccstömeg.
"Hogy honnan művészet a hatásvadászat? Egyesek szerint a Hegedűs Gyula utcától, mások viszont Tarsem felé mutogatnak: a neves reklám- és klipipari szakemberről ugyan még nem neveztek el utcát az Újlipótban, pedig aki olyan képeket tud, mint ő, attól szűkkeblűség lenne eltagadni az elismerést. Nagysága elismertetésén egyébként olyan iparági jó barátok dolgoznak, mint a szintúgy ügynökségi oldalról érkezett Spike Jonze és David Fincher - mindketten nevüket is adták Tarsem új filmjéhez. Nagyon szép már a film eleji szerény felirat is (David Fincher and Spike Jonze present), hát még, amikor artisztikus fekete-fehérben, költői lassításban modellszerű férfifej bukkan elő a part menti vizekből. Pillanatnyi zavar, hogy ez még mindig a reklámblokk-e (netán az Unicum tört be az amerikai piacra?), de nem, ez már a főműsorszám: lírai etűd a kórházi ágyhoz kötött kaszkadőrről és a mesemondással magához édesgetett kisleányról. A filmipar e hősi motorosa és minden kameraállásból bűbáj hallgatósága addig szövögetik meséjüket, míg az meg nem jelenik a maga formatervezett valótlanságában. Tervezett képzavar a film, Tarsemnél minden játszik, a fa és a vaskarika is, ha a legcsekélyebb képfestő képességgel is rendelkezik. És a képek úgy teszik a szépet, olyan heves illegetés-billegetés folyik látványilag, hogy mindaz, ami e szerzői dizájnprezentációt megzavarhatja, illetlenségnek tetszik, azonnali jutalékmegvonással büntetendő. A büszke keresztapák, Fincher és Jonze egy paradicsommadár megszületéséhez asszisztáltak. Kínos lehetett megmondani nekik."
Igaz a "The cell" (A címnek semmi köze a magyarított változatban emlegett "sejt"-hez) kevésbé volt bollywood-i nyátömeg-gagyi, de azért simán kaphatna egy M. Night Shyamalan emlékdíjat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem igazán, most már már nagyobb szüneteket tartok mint eddig tettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | musclemuki:
Szerintem hasznos lenne átgondolnod, hogy a példaként említett esetek szereplöinek (bolti kassza, tanár, rendör, benzinkutas ogre) pontosan mivel sikerül téged összezavarniuk? Sokan bepróbálkoznak ilyesmivel, hogy eljátszanak valami negatív "reakciót" rád azért, hogy beindítsák benned azt a folyamatot, amivel "rossznak" érzed saját magadat. Például a kassza a "nincs kisebb pénze?" trükkel (ha nincs, akkor utána cöccög, sóhajtozik, nem néz többet a szemedbe és ingerültebb kézmozdulatokat tesz). Érdemes minden helyzetben átlátni az adott szerepeket, tudatában lenni a saját sérthetetlenségednek, és résen lenni: ha bármi szokatlan történik az interakció során, akkor inkább kivárni pár másodpercet és átgondolni-átérezni a helyzetet. Senki sem tud noszogatni - nyugodtan eljátszhatod a lassút, és bármilyen interakciót bármikor rövidre zárhatsz (minden párbeszéd két emberen múlik - rajtad is). Ha túl gyorsan, átgondolatlanul és érzelmileg reagálsz (=hebegsz-habogsz), az pl. egy megfelelési kényszer lehet ezekben a helyzetekben. Talán az önképed erösítése (az önismeret által) segíthet abban, hogy nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban kommunikálj. |
| | | | |
|
