 |
Legfrissebb hozzászólások (25036 - 25045)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Tegnap láttam, nekem nagyon tetszett. Az a szöveg, amit bezárójelezve közzétettél, gondolom nem a sajátod - mindenesetre némi indokolatlan rosszindulat sugárzik belőle. Az az érzésem, hogy azért kopiztad ki valahonnan, mert ez így objektivitást sugall. Attól, hogy hivatkozol rá, még nem lesz igazabb. A lenn szintén említett Mr. Nobody-val összevetve (csak azon az alapon, hogy szintén mostanában készült, mainstream mozi mind a kettő) szerintem lényegesen jobban működött, de ez természetesen ízlés kérdése. Attól, hogy valami látványos, még nem feltétlen jó, de nem is feltétlen rossz. A sztorivezetésbe, dramaturgiába, mondanivalóba bele tudsz-e kötni? A külsőségek fikázása nem egyenlő a mély gondolatisággal. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ja igen és azt elfelejtettem mondani, hogy énekelni legalább annyira jól tud. Ahogy egy kommentelő jellemezte: "He sings about as good as a Rhinoseros!!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok, első hozzászólásom a fórumban, egy salvia-tripről szóló versem. kíváncsi vagyok, egy kívülállónak mennyi jön át belőle.
lassú ritmus szól, parázslik a füstölő
a szobában öt árnyalak, csak a felkészülés ez
az izgatottság lassan nyugalommá csitul
készen állnak a teljes elmélyüléshez
hirtelen fény gyúl, egy másik világban
megszületik az ember teremtő mivolta,
majd kiszakad belőle, saját öntudatra ébred,
hogy életet teremtsen, vagy az életet kioltsa
eléri az elsőt, ifjan, tudatlanul
megengedi neki szabadon alkothasson,
de mit az ember teremt, csupán pillanatnyi öröm,
így barlangba zárja, amit hátrahagy, rom
a másodikat vehemensen gödörbe taszítja,
az hiába kapaszkodna, lenéz rá a többi négy
zuhan a mélybe, sehol se lel fogást
mikor elfogadja sorsát, az álma is véget ér
a harmadiknak füstből rajzol egy világot
forognak a többiek, ő az országúton halad
harcol az álommal, ám a teremtő tapasztalt
amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan kiszalad
negyedik. a csendes gyilkos váratlanul berántja,
hegyekbe viszi, sokáig egymást nézik,
mégis magára hagyja az embert, a naívat, aki bár
légszomjjal küzd, mosollyal az arcán végzi
ötödik az utolsó, már tudja, mikor jön az álom
üldözi a világ, vele rohan ötven rabló
a macskaköves úton elhalványulnak a képek,
az álom elszáll, de az élmény maradandó
lenyugodnak kedélyek, a zene helyrerázza őket
mindenkin áthaladt a révülés, vége
az öt alak egymáshoz közelebb húzódik,
mesélnek, belekezdenek az álomfejtegetésbe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, a zene persze nagyon szép és drámai,
de hát az meg Beethoven 7. szimfóniája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Semmitmondó, de nagyon sokat mondónak tűnni akaró hatásvadász giccstömeg.
"Hogy honnan művészet a hatásvadászat? Egyesek szerint a Hegedűs Gyula utcától, mások viszont Tarsem felé mutogatnak: a neves reklám- és klipipari szakemberről ugyan még nem neveztek el utcát az Újlipótban, pedig aki olyan képeket tud, mint ő, attól szűkkeblűség lenne eltagadni az elismerést. Nagysága elismertetésén egyébként olyan iparági jó barátok dolgoznak, mint a szintúgy ügynökségi oldalról érkezett Spike Jonze és David Fincher - mindketten nevüket is adták Tarsem új filmjéhez. Nagyon szép már a film eleji szerény felirat is (David Fincher and Spike Jonze present), hát még, amikor artisztikus fekete-fehérben, költői lassításban modellszerű férfifej bukkan elő a part menti vizekből. Pillanatnyi zavar, hogy ez még mindig a reklámblokk-e (netán az Unicum tört be az amerikai piacra?), de nem, ez már a főműsorszám: lírai etűd a kórházi ágyhoz kötött kaszkadőrről és a mesemondással magához édesgetett kisleányról. A filmipar e hősi motorosa és minden kameraállásból bűbáj hallgatósága addig szövögetik meséjüket, míg az meg nem jelenik a maga formatervezett valótlanságában. Tervezett képzavar a film, Tarsemnél minden játszik, a fa és a vaskarika is, ha a legcsekélyebb képfestő képességgel is rendelkezik. És a képek úgy teszik a szépet, olyan heves illegetés-billegetés folyik látványilag, hogy mindaz, ami e szerzői dizájnprezentációt megzavarhatja, illetlenségnek tetszik, azonnali jutalékmegvonással büntetendő. A büszke keresztapák, Fincher és Jonze egy paradicsommadár megszületéséhez asszisztáltak. Kínos lehetett megmondani nekik."
Igaz a "The cell" (A címnek semmi köze a magyarított változatban emlegett "sejt"-hez) kevésbé volt bollywood-i nyátömeg-gagyi, de azért simán kaphatna egy M. Night Shyamalan emlékdíjat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem igazán, most már már nagyobb szüneteket tartok mint eddig tettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | musclemuki:
Szerintem hasznos lenne átgondolnod, hogy a példaként említett esetek szereplöinek (bolti kassza, tanár, rendör, benzinkutas ogre) pontosan mivel sikerül téged összezavarniuk? Sokan bepróbálkoznak ilyesmivel, hogy eljátszanak valami negatív "reakciót" rád azért, hogy beindítsák benned azt a folyamatot, amivel "rossznak" érzed saját magadat. Például a kassza a "nincs kisebb pénze?" trükkel (ha nincs, akkor utána cöccög, sóhajtozik, nem néz többet a szemedbe és ingerültebb kézmozdulatokat tesz). Érdemes minden helyzetben átlátni az adott szerepeket, tudatában lenni a saját sérthetetlenségednek, és résen lenni: ha bármi szokatlan történik az interakció során, akkor inkább kivárni pár másodpercet és átgondolni-átérezni a helyzetet. Senki sem tud noszogatni - nyugodtan eljátszhatod a lassút, és bármilyen interakciót bármikor rövidre zárhatsz (minden párbeszéd két emberen múlik - rajtad is). Ha túl gyorsan, átgondolatlanul és érzelmileg reagálsz (=hebegsz-habogsz), az pl. egy megfelelési kényszer lehet ezekben a helyzetekben. Talán az önképed erösítése (az önismeret által) segíthet abban, hogy nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban kommunikálj. |
| | | | |
|
