 |
Legfrissebb hozzászólások (28241 - 28250)
 | |  | | | | |  | |  | | |
Valamiért a hallucinogénektől sokkal spontánabb leszek és úgy érzem, minden ami történik az a jelenben történik (persze, hol máshol) és emiatt jól tudok figyelni 1-1 dologra. Nincs az a szétszórtság, még akkor se amikor aztán tényleg van minden. Ha mondok valamit azt spontán mondom, nem gondolkodom rajta. Mivel ilyen állapotban úgy érzem, hogy folyamatosan történik valami változás/utazás bennem, ezért általában jól meg tudom fogalmazni, hogy mit akarok, mit szeretnék. Ez sajnos józanul nem mindig megy, van amikor fogalmam sincs mit érzek és azt se, hogy igazán mit szeretnék. Sejthető, ha ezeket nem tudom, akkor a verbális kommunikációm se ezekről fog szólni, hanem minden másról. Beszélni lehet mindenről, szoktak is az emberek mindenről, de ez a fajta belső kapcsolat teszi lehetővé, hogy azt mondjam, amit tényleg érdemes mondanom és még soha semmi bajom nem származott ebből, de még azt is merem állítani, hogy komolyabb kellemetlenségem se. Ami azért meglepő, mert valahol azt várná az ember, hogy nem lesz annak jó vége, ha valaki csak úgy kimondja spontán, amit akar, pedig jó dolog, nagyon is jó. Ilyenkor ha kimondok valamit általában rövid és tömör a mondat, nincs benn semmi felesleg viszont jól érthető és az érzelmi töltetem 100%-osan belemegy a hangokba és úgy érzem súlya, hatása van így. Ebben a formában tényleg olyan, mintha egyfajta "varázsereje" lenne a szavaknak, míg az üres dumálás inkább csak olyan pótcselekvés féle. Én úgy gondolom, hogy minden a jelenben van és ha az ember megtanul spontán lenni akkor nagyon megkönnyíti az életét és megnöveli az esélyét annak, hogy képben legyen önmagával és a környezetével.
Az is érdekes, amikor spontán előjön valami és erre nagyon-nagyon rövid idő alatt egyből egy olyan reakció érkezik bennem, ami eltakarja ezt a spontán dolgot, mintha nem is lenne, vagy már elmúlt volna. Aztán rájövök, hogy bármennyire automatikus ez, bármennyire a szüleimet vagy akárkit okolom érte, mégis bennem van, bennem indul el és végső soron én csinálom ezt magammal. És azáltal, hogy felismerem és megértem, hogy ezt én csinálom már megkapom az esélyt arra is, hogy ne csináljam. Egész addig csak ki vagyok szolgáltatva neki és a külvilágban próbálom rárakni valamire vagy valakire, hogy megküzdhessek vele, kevés sikerrel.
Talán nem kapcsolódott annyira a témához ez az írás, de most ez jutott eszembe.
Tudatos trippekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Van benn egy kísérlet, ahol fotonokat lőnek át 2 lyukon keresztül, ami mögött egy érzékelő van. Ha sokat lőnek egyszerre akkor a részecske hullámtermészete miatt apró hullámokban terjed tovább a lyukak túloldalán, így a hullámok egymásnak ütközve interferenciát hoznak létre, ami egy rácsos mintázatként jelenik meg az érzékelőn. Az érdekesség, hogy ha egyesével lövik a fotonokat akkor is megkapják a jelenséget, olyan mintha a foton két helyen lenne egyszerre és ezért jönne létre interferencia.
A csavar az egészben, hogy amint valaki meg akarja tudni, hogy pontosan melyik lyukon haladt át az a foton, onnantól nem kapják meg az interferencia jelenséget. Először azt hitték a mérés van rá valamilyen hatással, mármint fizikailag, de ezt idővel kizárták. Arra jutottak, hogy amellett, hogy ez kurva rejtélyes és érthetetlen, olyan mintha befolyásolnánk a valóságot azáltal, hogy mi pontosan meg akarjuk tudni, hol ment át a foton. Meg lehet tudni, tényleg ott megy át ha így nézik, de akkor megszűnik az, hogy két helyen van egyszerre. Ezt a kísérletet már sok ország megismételte és ugyanezt az eredményt kapták.
Nekem a végső kérdésekre történő válaszkeresés is hasonló élmény. Amikor meg akarom tudni a konkrét választ akkor mindig csak olyan fél válaszokat kapok. Igazán kielégítő válasz még nem érkezett, viszont amikor sikerül feloldódnom a jelenben akkor megszűnnek a kérdések. Nekem elég statikus a gondolkodásom és a képzeletem ezért nagy élmény, amikor LSD hatása alatt átélem a mozgás, változás élőbeniségét. Mert ugye ezek a változások a jelenben történnek real time és én úgy érzem, amikor át akarok valamit adni verbálisan a másiknak azt is lehet úgy, hogy statikusan próbálom és ennek a végén egy érezhető hiányérzet lesz, amit mások egy udvariass "aha" meg "ez érdekes" kijelentéssel letudnak, de van amikor sikerül úgy elmondanom, hogy a szavak spontán jönnek, a mondandóm spontán alakul, mondhatnám úgy is, hogy élőben, real time alakul és így a végén is úgy érzem, hogy na ez most jól sikerült. Ez mellesleg nem kis öröm az embernek, hogy meg tudta osztani a valóságát a másikkal. Erre a reakció már inkább az, hogy másik is jelenebb lesznek és jobban kapcsolatba kerülnek a belsőjükkel. Sokkal másabb ez, mint amikor a "művészlelkek" vagy "filozófus" arcok leülnek absztrakt, de egyben üres dolgokról beszélni. Az sokkal inkább egy racionális agytornára hasonlít, a spontán kommunikációban meg az érzelmek is és a belső átélés is jelentősen ott van az egészben, nem feltétlenül a tartalmi jelentés az ami dominál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mit gondoltok az Allen Carr-módszerről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgy gondolod, vagy csak bíztatásképp írod? Egyébként ugye írtam h nemtom milesz az exemmel, de ez megoldódott.Kibékültünk! Úgyhogy nagyon az anyagi probléma már nemis érdekel. De ha ahogy elterveztem, hogy hogyan oldódna meg az az 5-6 százezer ft anyagi problémám, és sikerülne, hát akkor én lennék a világ legboldogabb embere. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megauto
Ez az álom nagy szerencsét jelent! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy nagyon furcsa álmom volt most. Elég sokmindenre emlékszek belőlle, szerintetek mit jelenthet. Tudom nem álomfejtő oldal, de úgy vélem ezen az oldalon mindenféle témában tapasztalt emberke megfordul, hátha valaki megfejti.
Egy halott barátommal sétáltam, majd a házuk előtt megálltunk és ő bement. Én pedig hazaindultam(pár házzal lakott melettünk), innen meg kusza nem nagyon emlékszek rá mivolt.
Következő jelenetbe, meg ugyan úgy a halott barátommal sétálok, egy bányaszerűségbe. Apám hangját hallom, hogy mondja melyik kis uton kell letérnem, hogy odataláljak a kamionhoz amivel majd elkell mennünk. Nagy nehezen, de megtaláltuk az utat, de a kamion fele volt csak ott. Közbe tisztára olyan érzésem volt, mint amikor az apám régen mondta hogy mit hozzak ki a műhelyéből és én meg nem találtam meg amit mondott. Utána rájöttünk a halott barátommal hogy rossz uton térhettünk le, végül megtaláltuk a helyes utat meg a kamiont is. Itt ismét apám hangját halottam hogy mondja hova vigyük a kábítószert. Itt megin úgy éreztem, hogy ebből nem lehet semmi baj, hiszen apám mondja.
Következő jelenetbe egy nagyon magas beton fal tetején ülünk a halott barátommal, alattunk nagyon mélyen víz van.Egyik pillanatba egy markolót latok lenn hogy markól, másik pillanatba meg nagyon sok disznót látok.Itt keltem fel
Közben még sok dolog volt amire nagyon homályosan, vagy semennyire sem emlékszem.Pár dolognak így utána néztem álmoskönyvben, de sokmindent nem találtam meg. Annyit nagyjábol megtudtam fejteni, hogy összeségébe ez az álom nem jelent jót.Horoszkópom is folyamatosan csak rosszat mond. És valahogy érzem is. Most próbálom visszahódítani exemet, hát nemtudom, aztse mondja hogy kellek neki meg aztse hogy nem. Úgyhogy nemtudom mi lesz belőle, annyit tudok csak hogy nagyon rossz nélküle. Másik dologmeg hogy most lessz a tárgyalásom ami egy kisebb vagyon lesz, ja meg a kocsim javítása is. Eza 2 együtt sztem üti at 5-6 ezer ft-t. Úgyhogy marha jól indul az év.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: világoskék
Logó: Egyéb
Forma: kerek
keretben fb
nyálra rózsaszín lett, csípős |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | > Szerény véleményem szerint, ha az ingaóra "százszorosára gyorsul" a felfogásunk is egyenes arányossággal nő, mivel mindent az idő mér. <
Úgy érted, ha "összepréselődne" a téridő az idő dimenziója mentén, az a felfogóképességünk gyorsulását eredményezné? Miért? Ha jól értem, ebben a folyamatban nincsenek külső referenciapontok. Ha az idő mentén összenyomódik ez az "izé", akkor _minden_, amit ismerünk, amiről egyáltalán tudomásunk lehet, ami a világunk, vele együtt nyomódik össze. Tehát innen bentről nem tudjuk megállapítani, hogy összenyomódott. Lehet, hogy most, ebben a pillanatban is össze-vissza oszcillál. Onnan kezdve, hogy nincs módunkban egy külső kapaszkodót találni ("adjatok egy stabil pontot és kifordítom a világot a sarkából"), erről az egészről azt hiszem, nincs sok értelme gondolkodni, mert nem befolyásolja azt, ami a rendszeren belül történik.
Ettől függetlenül az, amit írsz, elég jól egybevág egyes pszichedelikus szerek hatása alatt átélt élményekkel. Nekem is volt ilyen tapasztalatom, én úgy fejeztem ezt ki, hogy "a végtelenbe gyorsult az agyam mintavételezési frekvenciája". Egyszer csak kinyílt egy téridőre merőleges dimenzió, abban volt az ún. transzcendensre vonatkozó információ, és a végső dolgok megismerésének pillanata körüli időkörnyezetben ebbe be tudtam lépni, ott végig tudtam menni az életfán a levelektől be egészen a gyökérig, középen meghaltam, majd újjászülettem, utána visszajöttem és visszatértem a téridőbe ott, ahol elhagytam, miközben idekint max. egy másodperc játszódott le.
|
| | | | |
|
