 |
Legfrissebb hozzászólások (28706 - 28725)
 | |  | | | | |  | |  | | | "A tv-ben az a jó, hogy ki lehet kapcsolni", igen, a heroinról is le lehet szokni, és valószínűleg arra is rájött pár értelmes ember.
"Talán egyre többen vannak, akik nem nézik és főleg nem ez alapján ítélnek meg dolgokat." - ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor te egy boldog ember vagy, úgy értem, hogy e tendencia pozitív (szerintem inkább az egyre ostobább emberiség még naivabb, ilyeténképpen azok, akik az ördög eszközeinek mibenlétét megállapítják, valamiféle elithez/kisebbséghez tartoznak)
nem azt definiáltam amit leírtál, pusztán magam számára értelmeztem, írásban. az ok okozati dolgot pedig úgy értettem, hogy megvannak azok a jól szuggerált reflexek, amik a társadalom "szómásítását" (szedálását) eredményezik, és ennek egyik eklatáns példája a televízió, de beszélhetünk az alkoholról, a drogokról, a pornóról stb. (híresség csinálja, reklámozza, csak jó lehet, mindenki erről beszél, én is akarom tudni stb.)
öntudatlanul is ezekhez nyúlnak az emberek, a tömeghipnózis tökéletesen működik. és itt nem csak arról van szó, akik nézik a televíziót, hanem azokról is, akik csinálják (mármint a műsorokat, tudják hogy kell hatást elérni) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | psychedelic
te próbáltad?
én rendeltem az oldaról 1x, és a mások, és a forrás által "12 órára elég 20-30mg" téma rohadtul nem úgy volt..vagy fel volt ütve mint a disznó, vagy én nemtudom, de sokkal több kellett a küszöbdózishoz, rohadtul nem érte meg az árát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ IV.RÉSZ
Mostanában a tripjeim alatt többször átélem azt, amit egyszer még régen, Aladár haveromnál is átéltem, hogy egy teljesen más személyiség vagyok, de abban a pillanatban, ugyanolyan biztossággal állítom, hogy én az a személy, vagyok, mint ahogy ebben a pillanatban tudom azt, hogy most ki vagyok. Némelykor egész személyiségek sorozatát élem át egy utazás alatt. Nagyon megrendítő élmény. Azt, hogy mit jelent még csak próbálom megfejteni.
Amióta először jártam salvia birodalmában, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy maga a salvia (aki a tanításokat adja) különálló entitás-e, vagy csak a saját mély-énünk megszemélyesítése. Továbbá az, hogy azok a lények, akikkel a trip alatt találkozunk esetleg nem a saját megszemélyesített komplexusaink-e. A kérdést nem tudom megválaszolni, én azon az állásponton vagyok, hogy DE IGEN. Bár mialatt ezeket a sorokat leírom, átfut az agyamon, hogy ezzel esetleg nem, egy általam a konszenzus-valóságból ismert elméletet próbálok-e ráhúzni egy, a korlátolt tudatunk által fel nem fogható jelenségre. Viszont, ha nem próbáljuk meg a korlátolt tudat számára fel nem fogható jelenségeket leírni, úgy jelenleg nem tudom elképzelni, hogy hogyan lesznek tudatosak. Ez nagy dilemma, de majd talán ezt is segítenek megoldani a salvia tanításai.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ III.RÉSZ
Este volt leültem az ágy szélére szépen előkészítettem kis félliteres üvegből készült bongomat. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Egy pillanatra azt gondoltam keveset raktam rá, de rájöttem, hogy nincs baj mert itt van, az az ismerős "bácsi" is, meg a gyerekek, meg itt a vonat is úgyhogy minden a jó. De hova is megy ez a vonat. Hoppá itt valami nagyon nincs rendben. És megint jött az EGO-m a képbe. Pánikba esett és ismét elkezdte kutatni a megszokott valóság legkisebb foszlányát és elkezdte köré felépíteni az "ismert" valóságot.
Ezután volt még pár ehhez, hasonló élményem a salviával. Először mindig egy gyors, álomszerű jelenet. Utána, pedig az egom-m pánikszerű valóságépítése. Ezt mindig nagy összefüggésekre való rájövések, aha-élmények sorozata követte, majd ezek a felismerések is szépen visszahúzódtak a tudattalanomba, ahogy kezdett teljesen lecsengeni a trip.
Azt azért még hozzáfűzném, hogy az általam leírt tripek alatt sokkal több minden történt, de ezek azok a dolgok, amiket valahogy meg is tudok fogalmazni és amik meg is maradtak bennem hosszabb idő után.
Szóval csak nem akarta nekem megmutatni magát a salvia, de akkor már úgy gondoltam nem adom fel, előbb utóbb csak megadja magát az ego-m, és nem fog tiltakozni. Ekkor jött az ötlet, hogy ki kéne próbálnom fűvel, hátha javít valamit a dolgon. Jól betéptem, majd jött a szokásos procedúra. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Az ezt követő tripet nem igazán tudom leírni, volt valami álomszerű, jelenet, majd a halvány tudatra ébredés, de most valamiért nem esett pánikba az ego-m, elfogadta, hogy ez történik és hagyta, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem tudom, hogy ez a fű miatt volt-e, vagy a sokadik próbálkozás miatt. Annyi biztos, hogy a fű kicsit gyengédebbé teszi az egészet számomra, és meg is nyújtja kicsit időben. Aztán amikor lecsengett a trip aktívabb része. Jött a nagy felismerés.
Sokáig tartott, de végül leesett, hogy ez a sok, szenvedéssel teli ego-m által ismert valóság összerakás, nem az ego-m salviaval vívott harca volt, hanem maga a salvia tanítása. És körülbelül azt jelenti számomra, hogy az általam eddig ismert valóság, csak EGY az egóm által összerakott valóság, csak egy a végtelenből, próbáljam meg felfogni ennek a súlyát. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy mélyebb megértési szinten, vagy másnak ez nem jelenthet mást, de nekem azt jelenti. Ráadásul ezt már előtte is tudtam, mert már sok helyen olvastam, akár a DAATH-on fellehető írások között is, és hittem azoknak, akik leírták, de ezek után valahogy a részemmé vált.
Most már jóban vagyunk salviával, kezdem megismerni a tanítási szokásiat. A szerintem a salvia, egy végtelenül türelmes tanár, aki felé alázattal kell viseltetni és aki addig mutatja ugyanazt, amíg meg nem értjük tanítása lényegét. A salvia tanítása egy mag, (talán egy Jung-i archetípus), amit a tudattalanunkból (akár a kollektív tudattalanból) emel fel a tudatunkba, hogy ott elültesse, hogy ezután a tudatunk számára a lehető legtöbb elérhető aspektusból megvizsgáljuk, így szélesítve azt. Amit mutat az mindig tiszta és világos, csak a mi "bal-agyféltekés", "racionális" gondolkodású, mindig ok-okozati kapcsolatokat kereső tudatunk kicsit nehezen érti meg elsőre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ II.RÉSZ
csapást az ego-mra. Sajnos itt megtanulta az ego-m azt a folyamatot, hogy hogyan kell minél hamarabb támpontokat találni, az általunk ismert konszenzus valósághoz, és hogyan kell minél könnyebben ismét felépíteni azt. Ez rá is nyomta az ezt követő salviázásaimra a bélyeget. Ezt követően nagyon sokáig azt éreztem a salvia tripjeim alatt, hogy az ego-m harcol a salviával. És utána mindig olyan befejezetlennek éreztem a dolgot, mintha valami ki akart volna teljesedni, de az ego-m tiltakozik ellene. Voltak így is salvia tripjeim, de rövidek voltak, utána mindig hamar visszatértem, valamilyen köztes állapotba, ami nagyon kellemetlen volt. Mintha el akart volna rettenteni a salvia.
A következő élményem pár héttel az előző után történt. Aladáréknál voltunk, a szülei nem voltak otthon. Először Aladár próbálkozott, de sajnos megint nem bírt egyszerre annyit leszívni, hogy különösebb hatást váltson ki nála. Ezután én következtem, két hrárom nagy slukk bongból, állva szívtuk. Nagyon hirtelen jött az érzés hogy el kell jutnom valahogy az ágyig. Sikeresen odaértem ott ledőltem.
De a következő pillanatban már fel is riadtam, mert behajtott a cadillac a garázsfeljáróra. Bazmeg megjöttek anyámék, pedig úgy volt, hogy később jönnek. Én meg itt fekszem fent az emeleten és azt sem tudom, hogy ki vagyok. A szoba meg tiszta füst. Örülni fognak a szomszédok, hogy ezek megint a lányukkal ordibálnak, ilyen szép napos amerikai kertvárosi délutánon. Itt fekszem fent és azt sem tudom ki vagyok. Tényleg ki is vagyok? Ez nem én vagyok. De akkor ki vagyok én. Vagy vagyok egyáltalán? Miközben ezeken gondolkoztam hirtelen az egész összehúzódott. Összegyűrődött, mint egy darab papír. Jött a már ismert szenvedés. Gondolatok cikáznak valahol. Határmezsgyén vagyok. De mi az, hogy vagyok. Vagy mi az, hogy van? Minden valami furcsa káosz. Ismerős az érzés, de szerencsére már rég elfelejtettem. Most meg megint itt van. Nagy semmi levésben a valami keresése. Ekkor hozzám szólt szerencsére Aladár haverom, -Gyula mi van kelj már fel! Ez félig visszahozott az általam ismert valóságba. Azt már tudtam, hogy ő kicsoda, de abban még nem voltam biztos, hogy én kivagyok. Aztán szép lassan kitisztult a kép. Na ekkor döntöttem úgy, hogy nekem többet az életben nincs szükségem a salviára. Vagy egyelőre nincs. Úgyhogy a kis kör alakú dobozocska landolt szépen a fiók hátuljában, a majd jó lesz valamire kategóriájú dolgok között, végül oda adtam egy haveromnak, aki jókat nevetett tőle.
Ezek után is sokszor eszembe jutott a salvia, nagyon kíváncsivá tett az, amiket addig mutatott de féltem tőle. Nem kértem abból a szenvedésből, amiben párszor részem volt, így jobbnak láttam, ha hanyagoljuk egymást.
Majd eltelt két év és közben sok minden történt. Befejeztem a főiskolát, átestem egy majd' egy évig tartó önismereti csoport terápián, közben elolvastam jó pár pszichológiai témájú könyvet, aztán az utóbbi fél évben Carl G. Jung munkássága fogott meg. Van egy mondata amit nagyon szeretek: "Aki kifelé tekint álmodik, aki befelé az ébred". Úgy éreztem, hogy számomra is elérkezett az idő, hogy befelé tekintsek, erre mit ad isten (ha fogalmazhatok így), szól Géza barátom, hogy van két doboz 10x-es 1g-os salviája, már ott van nála 3 éve, ő is úgy kapta, eladni nem tudja, elszívni nem akarja, vigyem el, vagy kidobja. Egyrészt örültem is a hírnek, másrészt tudtam, hogy nemsokára ismét szembe kell néznem salviával és ez egy kis félelemmel töltött el. Eljött a nagy nap, megkaptam a két kis dobozt, hazavittem, aztán pár napig csak nézegettük egymást, néha megszagoltam, próbáltam felidézni régi emlékeimet, de valahogy mindig úgy döntöttem, hogy inkább majd holnap. Aztán elérkezett az idő, amikor szembe kellett néznem vele, tovább nem halogathattam.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hemplar. Valóban annyi az annyi , az anyagismertetőben 3/4 g van írva. Szerintem annyit tegyél a pipába / bong - ba , hogy 1-3 nagy slukkra elegendő legyen. Elvileg ennyi elegendő.
SRobi87. hogyha 3-5 oldal , akkor lehet , hogy a könyvtérba kellene berakni , de lehet hogy ide is jöhet , vannak itt is néhány oldalas kommentek.
Már nagyon vírom , hogy olvashassam:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tv-ben az a jó, hogy ki lehet kapcsolni és erre már sok értelmes ember rájött. Talán egyre többen vannak, akik nem nézik és főleg nem ez alapján ítélnek meg dolgokat.
Amúgy amiről én beszéltem az csak arról szól, amikor nem a nálad szerencsésebbekhez hasonlítod magad (és így óhatatlanul irigykedsz is), hanem észreveszed azokat, akiknek még rosszabb helyzetük van, netán azokat is, akik még így is boldogabban élnek, ami igen inspiráló! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ I.RÉSZ
Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a salviaval kapcsolatos, élményeimet. Lehet, hogy egy-két helyen nem leszek teljesen érthető, de sajnos többre nem telik az írói tehetségemből.
Első találkozásom salvia-val kb. 2,5-3 éve történt, egy haveromtól kaptam születésnapomra ajándékba, 1g 10x-es kivonatot, ő még nem próbálta, de akitől szerezte, azt mondta neki, hogy olyasmi, mint a fű és bongból kell szívni, úgy a legjobb. Hát elmentünk haverommal (legyen Géza) kipróbálni mit is tud ez a salvia. Helyszínül egy, a településtől távolabb eső focipályát választottunk. Géza nem szívott mert ő idegenkedik kicsit az ismeretlen dolgoktól.
Megtömtük a bongot ő gyújtott én meg szívtam amennyit csak bírtam, lent tartottam sokáig majd kifújtam. Abban a pillanatban egy hihetetlen erő elkezdett csavarni jobbra. Ettől az abszurd ismeretlen érzéstől visítva elkezdtem nevetni, a helyzet abszurditását, pedig csak tetézte, hogy az épület mögött, ahol szívtam megjelent egy arra játszó kisgyerek, majd mikor meglátott minket, ahogy ott visítok, ijedten elszaladt. Hirtelen egy Deja Vu érzés kerített hatalmába, mintha ez a kisgyerek már elszaladt volna egyszer. Kicsit tántorogtam még, majd elestem, és vissza is zökkentem a valóságba. Véget ért az első salvia tripem aktívabb szakasza, bár még nem teljesen voltam vele tisztában, hogy mi történt, és kivel, azt azért már tudtam, hogy Géza kicsoda. Kicsit ráparáztam, hogy úgy maradok, abban a nem teljesen tiszta én-tudatú állapotban, de pár perc alatt ez is elmúlt. Egyből tudtam, hogy ennek a szernek semmi köze nincs a fűhöz, és úgy gondoltam azonnali továbbvizsgálódást igényel a salvia mibenlétének kiderítése, de bevallom ekkor már féltem tőle.
Mivel Géza látta mi történik velem, ezért ő már biztos volt benne, hogy nemigen kér a salviából. Ekkor gyorsan felhívtam Aladár barátomat, akivel már többször papíroztam együtt, jöjjön és próbálja ki ő is a salviát. Lementünk a Duna partra ekkor már hárman és elkezdtünk bongozgatni, nekem most nem igazán akart beütni csak ilyen enyhe térérzékelés megváltozást produkált. Aladárnak sem ütött be, bár ő sajnos nem igazán tudott egyszerre sokat szívni, mert hányingere lett tőle. Aztán mielőtt végleg letettem volna aznapra egy kiadósabb salvia tripről, gondoltam még egy utolsó nagy slukkot szívok. Egy téglafal mellett álltam homokos talajon, ahogy kifújtam a füstöt egyből összeestem és a téglafal fölém hajlott, ő mármint a téglafal- volt valamilyen bácsi és még valakinek a jelenlétét éreztem ott, valamit mondtak, de nem igazán értettem, később meg amikor észhez tértem, akkor már annyira sem. Na ekkor igazán megmutatta magát a salvia, csak túl hamar visszahozott a valóságba, hogy ott volt a haverom, ő valahogy ehhez a valósághoz kötött, mintha egyszerre két helyen lennék. Ráadásul, ahogy kicsit észhez tértem elkezdtem megpróbálni neki megmagyarázni, amiket érzek meg amiket látok. Na arra a napra elég volt a salviából.
Következő élményem az előzőt követő egy-két hétben történt. Otthon voltam egyedül május lehetett, nem volt otthon senki, gondoltam most ismét bemerészkedek salvia birodalmába. Az Igazat megvallva féltem tőle a legutóbbi próbálkozás óta. Kint az udvarban szívtam bongból egy-két nagy slukkot, utána hátra dőltem becsuktam a szemem, hirtelen egy szakadék két szélén találtam magam. Egyszerre voltam mind a két szélen, de az egyik szél rossz volt. Voltak ott valami lények is, rengetegen voltak és nem is igazán tudtam, hogy kivel történik mind ez meg hogy mi van. Nem igazán láttam a képeket, inkább éreztem őket. Mikor elkezdtem ráeszmélni, hogy én létezek, hirtelen rettenetesen megijedtem. Úgy gondoltam megőrültem, és így is fogok maradni. Ez teljesen visszarántott a valóságba. De még mindig egyáltalán nem voltam képben, hogy ez az egész hogy is van akkor, és hogy főleg mitől. Ekkor mérte a salvia az első igazi
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Pár éve olvasgatom az oldalt és a fórumot. Eddig nem írtam, de most elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam veletek a salvia-val kapcsolatos élményeimet. Gondoltam röviden leírom a 3év alatt szerzett tapasztalataimat, de kb. 3 és fél nyomtatott oldal lett. Nem tudom, hogy ezt bemásolhatom-e ide, vagy ez témarombolásnak számít-e.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | üdv,
A mai nappal énis büszke tulajdonosa lettem egy 40-50 centis látnokzsálya növénykének! :))))
Egyébként a nem rég nyilvánosságra került Miley Cyrus (vagy ki) állítólagos salviát fogyasztó videója kapcsán szétnéztem a tecsőn (youtube) és irgalmatlan mennyiségű salvia trip videóra leltem, ómerikába úgy látszik ez vmi divat a fiatalság körében. Elég masszív hatást vált ki az emberekből :)
Én még nem próbáltam, az lenne a kérdésem, h egymás után lehet többször próbálkozni, vagy tolerancia alakul ki? Sima alap levélszárítmányból elvileg 0,5-1 g egy adag, valóban ennyi?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | e3 energy - az új generáció szere.., tutira ez lesz a jövő :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kéretik az előzőt törölni...
Spawn és monotub amiket kerestem.
Bocsesz
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A MAPS felrakta az áprilisi kaliforniai pszichedelikus konferencia elöadásait a honlapjára, és 1 dollárt kap minden megnézett videóért. Támogassuk!
http://www.maps.org/media/videos/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amit deep leírt, az egy egyszerű ok-okozati jelenség... olyan kauzalitás, amely bőven belefér a mai világ kereteibe (sőt ez a mai világ kerete)
egyébként a jelenséget én szociális fasizmusnak neveztem el... ahol az emberek, annak ellenére, hogy közösségben élnek, jogállamiság, sajtószabadság van stb (tehát állami szinten nincs megkülönböztetés az állampolgárok lehetőségeit illetően), végül mégis a másik nyomorán szórakoznak, ahelyett, hogy segítenének rajta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyetértek veled Catman!
Én úgy fogalmaztam hogy olyanok ezek a legál füvek mintha valamilyen áruból, kínai gagyi utánzatot vennél az eredeti helyett. Hiányzik belőlük az a varázs ami a fűben megvan.
Egyébként én is tapasztaltam olyan kellemetlen utóhatásokat, mint te.
Nekem viszont eszembe sem jutott az orális fogyasztás.
Vagy az milyen lenne már, összemorzsolva és orrba felszippantani. Persze ez csak elméleti. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ráadásul bennem mindig bűntudatot kelt az is hogy én milyen alapon vagyok elégedetlen az életemmel, mivel más emberek sokkal rosszabb körülmények között élnek és még is boldogabbnak tűnnek .
Ugyanakkor tisztában vagyok vele hogy nincs ugyanolyan emberi lélek és az anyagi javak sem vezetnek a boldogság kulcsához.
Sajnos a legfrusztrálóbb érzés az, amikor látom hogy lehet családi harmóniában is élni, de én mindig úgy érzem hogy számomra ez sohasem adatik meg. |
| | | | |
|
