 |
Legfrissebb hozzászólások (28821 - 28830)
 | |  | | | | |  | |  | | | | persze lehet próbálkozni egyharmaddal, kettőnegyeddel, ötharmincketteddel, háromnyolcaddal, kettőhatoddal esetleg harmincnyolckettőszáztizenhatoddal |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | H2O: jogos:D
akkor harmadik nekifutásra : fél vagy negyed |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén! Szevasz! Örömmel látom, hogy töretlen a lelkesedésed! :)
Absztinens függőség..? Még ízlelgetem ezt a frázist..
Ha valaki azt kérdezné, hogy mikor voltam igazán boldog, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy odaát - ha tehetném. Kikoptam azokból a körökből, akik ezt megértenék és egyúttal azokból a körökből is, akik ezt egyáltalán megkérdeznék. Azt hiszem komoly ember lettem, takaros ház, család, üzlet, felelősség - az a fajta, akiket sose tudtam komolyan venni. Sokszor találkozom más, fontos emberekkel, akik mindent tudnak, ami fontos, de továbbra se tudom őket komolyan venni. Hé, nem tudtok ti l.faszt se! Semmit! - Amíg nem jártatok odaát.
Azt hiszem erre mondják, hogy a kisebbségi komplexusom kompenzál és lehet is, hogy igaz de megveszekedett jól csinálja! Hé, már ezért megérte!
A kinti világ sivár. Gyűjtögető életmódra rendezkedett be, apró örömöket szüretelünk, tartósítunk, ami a halálunkkal a szemetesben végzi majd, aztán kezdődik előlről. Pedig belül mindenki egy oázis. Aki ezt nem fedezi fel, az elvesztegeti a kincset.
Ez is szomorúan hat..? Nem! Én bizalmat vetek az emberekbe ettől a tudástól. Tudom, hogy egy látszólag beszűkült, szürke, reményét vesztett emberben is ott ez a csoda, ez az oázis. Jó eséjjel persze soha nem fogja megtapasztalni, de megvan rá az esélye, saját kezébe (nyelvére..?:) veheti a sorsát. Istenem, add hogy megismerje!
Most biztos van aki ezt gondolja, hogy na, az Inno bedobott egy lasztit! :D Hé, ez alapjárat! Nem igazán vágyom vissza. Szerintem tudattalanul, görcsölés nélkül megszabadultam az egóm egy kis részétől - ez pedig soha nem volt célom. Úgy érzem, valami összeköt a többi emberrel, tudom- és keresem a jót bennük.
Absztinens függőség... Visszaolvasva a random gondolataim, lehet hogy én is ebben "szenvedek".. acid rain, a tudat, hogy még vár rád valami örökkön-örökké, már magában egy kincs.
Kint véges a tér, bent végtelen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Ha nem tágítom annyit tudatom, talán még minig fizikus lennék, átadván elmém a démonoknak. Segíteném őket hogy az anyagi energia legvakítóbb formáját szabadítsák ránk, a világ hamvadására.
De így, szép átmenettel...
Juhásznak szegődtem.
A juhokat terelgetve néha úgy érzem mintha lényem abban a térben eloszolva tartózkodnék, ahol száz állatka legelészik. Napról napra többet tanulok tőlük a világról és magamról. Akarni és engedni, vezetni és követni. Örülni az élet születésének. Kűzdeni is érte, amíg lehet,...de elengedni és akár el is venni, ha eljött az idő.
Az utazás
Segített meglátni az élet összhangját, benne pedig a romlás formáit. A kirajzolódó összefüggések megmutatták, hol nincs számomra hely. Továbblépve pedig az egység emléke után tájékozódva közelebb jutni az élethez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fél negyed=nyolcad
hat*hat=hatvanhat
félegy=tizenkettőharminc
hat+hat=?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is tudom..
hogy Napóleon vagyok
apropó 4-es szint is van?
az miljen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megjegyezném még, hogy mefivel ellentétben methylone-nál az amúgy hosszabb hatás hullám után majdhogynem hatástalan az újraadagolás. 4-6 óráig kellemes, utána redose már csak fenntart és betompít/csavargat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez kicsit nem skizofrénia? Én utálom a tükröket, józanul is, betépve mg hátmég volt, hogy én is elkezdtem magammal beszélni de megijedtem, és inkább elmentem a tükör elől. Fotókkal nem tudom. Nem szeretek ilyen dolgokról filózni, lehet azért mert kicsit a határon állok, vagy szimplán csak óvatosság, esetleg épp az a paranoiám tünete, hogy attól félek skizofrén vagyok? Szerintetek? Na de megint kezdek elkalandozni... :) |
| | | | |
|
