 |
Legfrissebb hozzászólások (28946 - 28955)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem aktuális, de nekem új volt. A 2 videó komoly prevenció. Az a zombi fej nagyon ijesztő és félelmetes.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hát evvel, hogy mit mond a végén, a napiszaron is megoszlanak a vélemények. Én a kivagyok-ot értem sokadszori megnézésre is.
Én is alkohol ellenes vagyok, a hatását illetöen, de ilyen videók láttán, belegondolok hogy lehet énis mondok ilyen baromságokat, inkább alkohol. Egyébként elképzelhető hogy X év múlva többszöröse lesz a drogfogyasztó mint az alkohol fogyasztó. Most 7végén is ahogy elnéztem az embereket az egyik szórakozóhelyen, lehet keveset mondok ha azt mondom, hogy a 80%-uk drog hatása alatt állt. Ezek közül akiket ismertem, azoknak 90%-a meg Kati hatása alatt állt.Úgy egy 4-5 éve ez az arány inkább az alkohol felé húzott. Terjed a drog, de nagyon-nagyon. Hogy mi fog ebből kisülni? Szerintem az beláthatatlan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem csak noduszbol ereszt gyokeret, de onnan konnyebben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy kezdődött minden?
Honnan indult ez az egész őrület?
Hol szakadt meg a normális élet fonala, hol léptem ki a társadalomból?
Minden egy füves cigivel kezdődött.
Nem ez így nem igaz.
Minden a középiskolában kezdődött.
Mert ki akartam próbálni... ki akartuk próbálni... De miért?
Nem volt semmilyen problémám, nem voltam szegény, sem árva, az életem rendezett volt
teljesen átlagos. Szeretetben nőttem fel.
Kell-e szégyellnem magam, csak azért mert meg akartam tapasztalni valami újat?
Miért kell úgy éreznem, hogy ez csak magyarázkodás... Hiszen EZ az igazság.
Szóval Középiskolában osztálytársammal megbeszéltük, hogy ki fogjuk próbálni.
Hála a szerencsének, a romlott rendszernek, vagy a karmánknak, sikerült összeismerkednünk
valakivel, aki hozzá is segített minket 0.8 gramm ropogós zöldhöz.
A cigitekerésről fogalmunk sem volt, vízipipázni viszont nagyon szerettünk.
Beizzott a szén, és elkezdett dőlni a füst. Szívtuk kétpofára, negyed óra múlva
haver azt mondta, neki elég volt. Én nem éreztem semmit, az jutott eszembe,
persze, hogy is éreznék, a világ annyi amennyi. Nincs mögötte semmi.
Az alkoholtól berúgsz, a cigi füstöl, a kv.tól nem alszol el.
És pont... Egyszerre szívtam a két csövet, összetörtem. Nem fog hatni?
Soha nem tapasztalhatok meg valami különlegeset, ami túl van a földi dolgokon?
És akkor hirtelen egyik pillanatról a másikra,
bekerültem egy féreglyukba, egy mentális örvénybe, ami ide vezetett...
Hajszolni az élvezeteket. Mi más értelme lenne az életnek?
Tapasztalni, tapasztalni, szórakozni és azt hazudni,
hogy ennek a szórakozásnak a tapasztalás a célja.
Ebből állt sokáig az életem. De akkor, egy szép napon, leszoktam.
Leszoktam az ostoba közhelyek szajkózásáról,
leszoktam a követelmények teljesítéséről. Felégettem magam mögött mindent.
Bárcsak tényleg megtehetném, bár ne csak felvágás lenne ez az egész.
Ide vagyok béklyózva és ennek a kötöttségnek az összefoglaló neve: ÉLET.
Nem motivál semmi, sőt olyan fokú a motiválatlanság, hogy már az motivál valamilyen különös módon.
Motiválatlanságomban már kezdenem kell magammal valamit,
különben megőrülök. Mire vágyok? Csak vissza a nyárba, vissza Agárdra...
Öt jó barát Négy nap 10 Gramm fű Két bélyeg.
Felelőtlenség, napsütés, korlátok nélkül, egy autóval és sok alkohollal.
Száguldás az éjszakában, száguldás a fiatalságban, tapasztalás?
Életveszély? Nők!
Akkor úgy tűnt soha nem lesz vége és most úgy néz ki egy megismételhetetlen emlék marad csupán.
Pedig úgy feleleveníteném, de hol van már a nyár, leszek e még olyan mint akkor?
Vajon felfogok e nőni, és ez tényleg olyan változás lenne, hogy van egy határ, amin
az idő folyama áttaszít, és már csak visszatekinteni lehet?
Miért érzek folyamatos melankóliát,
miért érzékenyülök el, ha visszaemlékszem, hiszen lesz még nyár.
Még meg lehet ismételni. Vagy meg kéne komolyodni?
Visszalépni a sorba, amiből egy percnyi szabadulást kaptam?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Ha legközelebb valaki megkérdezi, hogy Isten vagy-e, mondd azt, hogy igen... :) (Szellemirtók)
Én kérek elnézést... :)
Komolyra fordítva...
Szerintem az a nagy probléma, vagy magamat ezzel győzködöm, hogy mindannyian gyengék vagyunk, és a mások gyengeségét hibaként értelmezzük, ami egyébként ha tárgyakról van szó, akkor teljesen normális, mert ha egy tárgy gyenge, az rossz, de ha egy ember gyenge akkor az rossz ember? A szavak jelentésének szintjén az... De szégyelli magát egy tárgy? És egy ember? Mintha az lenne az átkunk, vagy a működésünkbe kódolt program, hogy a hibáinkat javítani akarjuk, a gyengeséget, rosszaságot módosítani akarjuk, és amikor ez nem megy, vagy egy teszt nem sikerül, akkor bekapcsol ez a kód, és amit ekkor érzünk, annak adtuk a szégyen nevet... Asszem nincs ezzel semmi baj, mert az a kód mindenkiben benne van, és aki valahogy megoldja, hogy ezt a kódot kitörli, az gyakorlatilag emberből tárggyá változtatta magát, de persze eléggé szkeptikus vagyok, hogy bárki is ki tudja-e iktatni ezt a kódot, már eleve a kód kiiktatásának a vágya is a kódból ered, mivel gyengeségként, vagyis kijavítandó hibának fogjuk fel magának a szégyen-kódnak a létét is.
csapongás tovább:
Amikor valaki trip alatt megtapasztalja a tökéletes egységet, akkor igazából a világ nem változik meg körülötte. Lehet, hogy mellette egy másik ember aki ugyanazt a szert fogyasztotta éppen valami lelki szenvedést tapasztal meg... Aki az "egységben van", az szerintem csak megkap valami olyan szeretet érzést Istentől (de ez most csak egy megfogalmazás a sok közül, amit direkt celluxnak fogalmaztam meg így). Szóval kap valamit amire egyébként mindenki vágyik, amitől elmúlik a szenvedés, mégha az élete nincs is éppen rendben egyébként. De az az érdekes ebben, hogy ilyen jellegű érzést ki lehet váltani emberekben, úgy, hogy őszintén dicsérjük őket. Csak ezt lehet, hogy túl keveset csináljuk. pedig azon gondolkozok, hogy ebben van az erő. Az Ozric koncert óta agyalok ezen. A zenén túl volt valami ami megfogott a koncertben, hogy Brandi folyamatosan mondogatta a közönségnek, hogy milyen faszák vagyunk, hogy nem az volt, hogy ők nyomják a jó zenét, és minekünk az vagy tetszik vagy nem, hanem hogy éreztették velünk, hogy mennyire örülnek, hogy ott vagyunk. Én ezt még Heavy Metal együtteseknél tapasztaltam nagyon sokat, hogy pl. direkt dalokat írtak a rajongóiknak, és ilyeneket mondanak, hogy a rajongók teremtik őket. Szóval a boldog embereket a rajongók teremtik, nem maguk, de ha rajongunk emberekért, akkor talán megteremthetjük őket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A diós másnaposságot sajnos elég nehezen lehet enyhíteni, maximum kicsivel lehet könnyebbé tenni. De a dehidratáció igaz. Másnap alvás a javasolt:D Illetve a dolgok integrálása a mindennapokba. Majd a további napokon az integrált dolgok gyalorlati használata a hétköznapokban |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is azt hallottam, hogy a törlést kéri, mert rádöbbent, hogy mennyire gáz amit csinált. Amúgy nem tudom, lehet 10 év múlva már az ilyen jelenségre úgy fognak tekinteni az emberek, mint most arra, ha egy fiatal bebaszik? Vagy azért más a kettő? Nehéz eldönteni, de egyre szimpatikusabb kezd lenni az alkohol, ez valahol elég ironikus... |
| | | | |
|
