 | 
Legfrissebb hozzászólások (33861 - 33870)
 |  |  | | | |  |  |  | | Amit most egy másik barát jóvoltából kipróbálhatok, az a mulungu, és még a maca-t sem teszteltem, pedig sokan dicsérik. Elfogyott a catuaba-m, amiről tudott, hogy három totál különböző fafajtának a kérgét is jelentheti, most kaptam egy másik fajtát, és a jövő héten rendelek abból amit eredetileg ittam, illetve szürcsölgetem a matékat, néha egy kis kokával megízesítve...:) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Deep! Egy külföldi oldalon amit a barátom talált, 5-6EU-ért vannak nagyon fullos teák, de ez az ár magyar viszonylatban egész jó! Például lapachpot, amit szintén imádok, találtam én is még ennél kevesebbért is, pedig azt is többnyire rohadt drágán adják. |
| |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | Deep! A nemsokára tartandó egyéves blog-születésnapra invitáltalak levélben. Illetve úgy tűnik, hogy csak akartalak...:)))))) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Szín: -nincs szín- Logó: -nincs logó- Forma: -nincs forma-
Bocs elirtam a szint, kivagyok. :D Rózsaszín. Világosas sárgás vagy nem tudom. :D |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Szín: sárga Logó: smiley Forma: kerek
Direkt hoztam haza 2 ekit hogy majd csinálok rolla képet... Este a pénztárcámba volt az meg a zsebembe... Összeolvadtak. :D Ma este teszt. (mer tegnap kristályoztam :P) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | na, nem akarok floodolni, de ezt megválaszoltam magamnak:
The above ground portion is the "button" which is cut and consumed either fresh or dried
Usually, anywhere from four, to a dozen buttons, are eaten or made into tea.
:(
akkor ezekszerint vagy érdemes rendelni dried cactii buttonokat vagy pedig csinálni magadnak. de télleg lassan nől. azért láthatóan nőt nekem valamit a három év alatt (5 évesen vettem) de nagyon kicsit. baromi lassan nől. viszotn hullat magokat is. de elég sokat kell rá várni.
kaktuszt venni igyhat anniyra nem érdemes. 5 forint korul votl az enyém, az öt éves, szoval érted. elég drága trip lenne. javaslatok?:)
cheers |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | kinnt száradnak a napon épp. napoznak. jelentem plusz, hogy anniyra azért nicns rossz íze. persze függ attol is, hogy mennyit esztek belőlle. türhető. főleg narancslével szerintem egész elmegy. cheers
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | mefitől annyira labilissá válsz sztem, hogy nem jó vele tanulni, habár 1 szóbeli vicces lehet :)
én a ginkgo bilobát ajánlom maté teával :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Chucknorris100
Próbáltam zen szempontból válaszolni :)
Másképpen, szerintem: Nem tudni arról, melyik projectben veszünk részt, alapvetően rossz, de bizonyos tapasztalatokat csak így szerezhetünk meg, ha pl 4975 ször ettél már vaníliafagyit, akkor nem ugyanazt az érzést adja, mintha egy teljesen új dologgal találkoznál ... és a vaníliafagyi helyére minden behelyettesíthető. Élményeket gyűjtünk, hogy gazdagodhassunk, és itt, ebben a világban csak úgy megy ez, ha maga az Egész ismeretlen, hiszen ha mindent tudnánk, értelmetlen lenne a játék. Hogy mikor fordul át ez az élményszerzés-tapasztalás egyfajta lelki amnéziába, monoton ismétlésbe, és visszamenekülésbe az anyag világába, egy olyan csapdába esve ami bizonyos tudatállapotokban nevetésre ingerelhet, arról fogalmam sincs, de talán mindenki érzi és tudja, hogy van e még dolga a ebben világban, vagy csak vegetál és kivárja az élet végét, esetleg potyázik még egyet ... meg még egyet. (Arról nem is beszélve milyen sokan élnek úgy a világban, hogy csöppnyi fogalmuk sincs arról, milyen az elme játékain kívül létezni, s úgy élnek végig egy életet, hogy ébren sincsenek igazán.) Én biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvannak az életében a lehetőségek arra, hogy átlássa a helyzetet, s rálépjen egy olyan személyes útra amely előrébb viszi a létezésben, mert a létezés mindennel törődik, még egy falevél sem eshet le a tudta nélkül ... De az úton nem mehetünk sem becsukott szemmel, sem kapálódzva, fogódzkodó után markolászva, mert akkor nem jutunk sehová, maradunk adott helyünkön. Ez a hangfelvétel azért is tetszik nekem, mert a halált, melyet egy borzalmas, félelmetes dolognak tanítottak meg minket elképzelni, egy csodálatos eseményként, egy kapuként meséli el az előadó. Még az utolsó pillanatban is dönthetünk
|
| |  |  |  |

|