 |
Legfrissebb hozzászólások (44016 - 44025)
 | |  | | | | |  | |  | | | Attol függ hogy miröl is beszélünk.Ha bong-rol van szó, akkor a betépéshez jófajta MOKK-bol elég 0,2g-0,3g én legalábbis így vagyok vele!Ha vizipipába szívjátok(aminek semmi értelme szerintem mivel sok fű kell hozzá hogy hasson) ami pazarlás, akkor egy jó 1,5-2g-ot rákell dobni.Én mindenféleképp maradok a cigibetekerős módszerrel!Megvagyokvele elégedve!:D
Peace |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egy jófajta fűből pipába 0,05 g elég egy jó kis betépésre, ez konkrétan egy nagy slukknyi füst ami azért elég minimális, főleg ha azt veszed, hogy ehhez a mennyiséghez mennyi dohány kellett volna dzsojába.
Amúgy az én zsebpipám kb. 8 centi hosszú, az ennél rövidebbel már elég szemöldökvadász a gyújtás, mégis koromfekete lesz belül kb. 10 használat után, és a szájba már egész hűvösen jut, szóval szerintem egy ekkora pipában is ami kátrány le akar rakódni az le is fog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most leszek egy iszonyatosan bunkó, redukcionista, tudós, materialista és majd kaphatom megint az osztást...
de
milyen az a nem-anyagi?
mármint nyilván van úgymond nem-anyagi: de hol a határ, és hogy lehet ezt elválasztani egymástól? szerintem ez a két dolog igazából egytől elválaszthatatlan, és valahol ennek paranoiája megérthetetetlen. a cellux által említett megvilágosodott ember szerintem egyszerűen nem foglalkozik már ezzel a kérdéskörrel, kipörögte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nálam ideális esetben úgy zajlott a dolog, hogy kb. másfél-két óráig csináltam intenzíven valamilyen goa zenére, és arra koncentráltam, hogy elérjem az "áttörést". Az egész folyamatnak van egy kulminációs pontja, amikor jól érezhetően megnyílik valami, olyan, mintha "szorongás-testek" válnának le rólam és felszabadulnék. Ez nálam teljesen olyan, mint a betrippezett állapot (ugyanaz az áttörés élmény), de sem az áttörés pillanatában, sem később nem tapasztalható semmilyen hallucináció, vagy különlegesnek mondható észlelés. Inkább olyan, mintha visszajutottam volna a normális állapotomba: teljesen kioldódik a testemből a szorongás, mintha egy szép tavaszi napon egy virágos mezőn feküdnék és a kék eget bámulnám. Ilyenkor abba is szoktam hagyni a légzést, mert úgy érzem, hogy elérte a célját (beteljesedett).
Amikor ez először megtörtént velem, egy holotróp légzés tanfolyamon voltam, és amikor "átmentem", a tréning vezetője odahajolt hozzám, és valami olyasmit súgott a fülembe, hogy "figyelj a hangokra, kövesd a fonalukat, azok segítenek továbbmenni". Ezt a tanácsot viszont nem tudtam megfogadni, mert a trip energiája nélkül nem tudtam belezoomolni azokba a részletekbe, amikről beszélt. Így aztán csak derültem rajta, mennyire képben van a figura és élveztem tovább a test szabadságát.
Itt volt még egy érdekes dolog: pár perc múlva éreztem, hogy kívülről "visszakúszik" a hasamba a jól ismert szorongásaim egyike (mint egy kígyó vagy skorpió, ami újra befészkeli magát a megszokott helyére), és mondtam a guide-nak, hogy mi van, mire ő megpróbálta az ujjával "kinyomni" a szorongáscsomót, amitől elég durva tripem kerekedett. Konkrétan a testem és a tudatom ellenállt a segítésnek, és nagyon határozott formában az az érdekes információ jutott el hozzám a tudatom mélyrétegeiből, hogy nekem erre a szorongásra egyelőre _szükségem_ van, úgyhogy hiba lenne, ha ő idő előtt eltávolítaná belőlem. A trippes az volt benne, hogy egyszerre voltam tudatában a felszíni, hétköznapi önmagamnak, aki azért örült volna annak, ha kimegy a szorongás-gombóc, és a mély, bölcs önmagamnak, aki egy másik síkon ténykedik és képben van annyira, hogy tudja, ténylegesen mi a jó nekem és mi a rossz (és hogy ténylegesen az van, amit ő akar, nem pedig az, amire a felszíni személyiségem vágyik).
Ezen történések, meg persze Grof témába vágó könyvei alapján úgy vélem, a holotróp légzéssel lehet tovább is menni, de én csak eddig jutottam.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én azt hiszem, már nem keresek. Vagy legalábbis nem olyan ádáz, "fasiszta", minden mást kizáró módon, mint azelőtt. Az idő múlásával lenyugodtam, talán egy kicsit bölcsebb is lettem. Amit az előző hozzászólásaimban leírtam, az ennek a megnyugvásnak a kapcsán kristályosodott ki bennem. Amíg túl erős volt a megvilágosodás utáni vágy, addig ebbe bele sem tudtam gondolni. A tudatom, ha ilyen dolgokat hallott, automatikusan kizárta és csinálta tovább a tripjét, aminek elköteleződött, amire felesküdött. Csak amikor végül sikerült ezekbe a dolgokba igazán belegondolni (mert a nagy keresés egyre inkább egy önmaga körül keringő börtönlakó őrjöngésére kezdett emlékeztetni), akkor kezdtem megsejteni, hogy a megvilágosodás hajszolása - ahogy azt én csináltam, férfiasan, keményen, minden mást kizárva vagy inkább minden más kizárására törekedve (itt jön be a fasizmus) - egy tévút. Droid massacre.
Simán lehet, hogy a te utad nem ez, és totál félreértelmezem, amiben vagy és amit hirdetsz. Nekem ezek a dolgok ugranak be arról, amit írsz. Mintha a régi önmagam egyik változatát hallanám megnyilvánulni.
Nem az anyagban keresem a végső békét. Egyáltalán nem keresem a végső békét. Persze, hogy minden elrohad. Lehet, hogy a szellemi dolgok is elrohadnak. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy élünk a halálunk után. Lehet, hogy nem. (Na jó, ez nem annyira fair, mert én biztos vagyok benne, hogy tovább élünk, de ezt nem ideológiai alapon tudom, hanem tapasztalatból és így a lényeg marad: a kérdés elveszítette a súlyát.)
Azt hiszem értem, mire akarsz kilyukadni: szeretnéd felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ne keverjék össze azt, amiről TÉNYLEG szó van, azzal, amit HISZNEK, hogy van. Esetleg láttál valamit, ami messze túlmegy mindenen, amivel mi emberek a hétköznapokban foglalkozunk - akár spiritualitás címszó alatt is -, és ezért kiborulsz attól, ahogy az emberek a transzcendens dolgokat megközelítik. És ha ez így van, akkor talán kialakult benned egyfajta elitizmus érzése is, az "én tudom, de ők nem", és ehhez remekül passzol a magányos harcos imidzse. Velem legalábbis így volt.
Amikor azt írod, hogy "az önmegvalósítás az egyetlen cél, amit ebben az anyagi létben elérhetünk", akkor kb. ugyanazt mondod, amit én. De ezzel, hogy "az összes többi tevékenyseget pusztán anyagi vágyaink beteljesítése végett hajtjuk végre", már nem értek egyet. Mi az, hogy "pusztán"? Én úgy érzem, hogy az "összes többi tevékenység" is része az önmegvalósításnak. Sőt, az összes tevékenység az önmegvalósítás. Az út, amin járunk, az összes tevékenységünkben kifejezi magát. Ilyen értelemben a tevékenység akár szentnek is tekinthető (ld. szamszára=nirvána).
"Az aki továbbra is anyagi tevékenységbe bonyolódik (a tanítás nem az), egészen biztos hogy amit elért az maximum a kilincs :)"
A kulcsszó talán a "belebonyolódik". Gondolom, ezt úgy érted, hogy valaki rabjává válik az anyagi tevékenységnek. Ha így értetted, akkor ugyanarról beszélünk. De ebből a belebonyolódottságból van kiút. Sőt, talán amíg az ember nem bonyolódik bele jó alaposan, addig kimászni sem tud belőle (pl. azért, mert addig szentül hinni fogja, hogy a belebonyolódottság jó dolog).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszi Deeptrip! Majd kipróbálom hasi légzéssel is. Vagy legalább is gyakorlok hogy mennyen rendesen. Bár azt írták valamikor régebben a fórumon, hogy tüdőbe kell lélegezni, de lehet hogy ez csak hülyeség. Majd kiderül. Legfeljebb azt csinálom, hogy egy ideig tüdővel aztán ha már úgy nehezen megy akkor hasi légzésre átállok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és még egy utolsó dolog! Aki tud ajánlhatna valamilyen könyvet holotróp légzés témába esetleg ebook-ot. A legjobb lenne ha Stanislav Grof könyvek vagy cikkek lennének. Persze magyarra fordítva. |
| | | | |
|
