 |
Legfrissebb hozzászólások (44241 - 44250)
 | |  | | | | |  | |  | | | Bárcsak tudnék tiszta szívből szerelmes lenni,
és nem érezném úgy magam (néha) mint valami elcseszett vulkáni...
[majd holnap szabadkozom, hogy nem érdemes részegen írni] |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | kiegészítés a hajónaplóba,
az istenség mindig mindent élvez.
egyik legnagyobb badtrip -de nem RIP, csak halálközeli- élményem egy epizódjaként isten faszát szophattam, aztán az megfakkolta a frontális lebenyemet. erre a fenti megállapításhoz ezzel a némileg empírikus módszerrel találtam meg az utat.
erről jut eszembe.
a pszichedélia, ha megfelelő racionalitással, feldolgozási procedúrákkal társul - és nem feltétlenül szerrel történik - nevezhető-e gyakorlati tudománynak?
megtörténik-e az a -leginkább feyerabend által remekül leírt- folyamat a pszichedelizálók körében, hogy elhagyja a tekintélyelvűséget, s az ex-catedra kijelentéseket, amelyek a mindennapi ember, s a bizonyító, nem kérdésfelvető tudós számára a tudományt fémjelzik?
ha igen, akkor meg azabaj. mivel a gyakorlati tudományban a főszerep a gazdasági, manipulációs, haszonjellegű gondolkodásé.
ezt használják különféle szekták (a 19. századi posztókereskedő egyházalapító charles taze russeltől a kortárs pszichedelikus celeb-végidőpróféta, megélhetési író daniel pinchbeckig), marketing és reklámszakemberek, valamint populista (jelenleg igen aktuális a probléma ugyebár) politikai irányzatok retorika-designerei.
illetve ez lehet jó is, hiszen lehet újat hozni talán.
? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, a kérdés a ráksali esetében pedig az, hogy a rákok akiket elfogyasztottál "free" teremtésben, vagy pedig ipariban hömbölődtek-e ki a végtelen és folyamatosan lüktető multiverzális tudatlényből, melynek az istenek is csupán mulandó pillantásai önmagára, szofisztikált szempontból.
ha ugyanis "free" rákok voltak, akkor élvezhetted a dns-ed paleoontológiájának egy kicsiny epizódját, amikor még a rák volt a mindennapi betevő, igaz tán majonéz és hagyma nélkül, de rengeteg moszattal.
ha pedig ipari rák volt, akkor élvezheted homo sapiens-séged isteni minőségét, aki teremteni képes, majd pusztítani és magába olvasztani a teremtésének gyümölcseit megfűszerezve.
egyik sem te vagy és mégis mindkettő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A cselekvés nem célirányos, káprázatszerű
ha erőlteted, egyáltalán nincs mit tenned.
Az eredményben nincs remény és félelem
ha erőlteted, nincs célod, mit elérhetnél"
A Garuda röpte
mivel szóba jöttek -igazán méltatlan helyzetbe hozva habár- a "titkos tibeti tanok" általad egy helyütt, gondoltam megemlítem e kis szent könyvet.
amit te mondasz ugyanolyan káprázat, mint a transzhumanizmus, vagy a newage azon retorikája, hogy éppen fénylényekké alakul az emberi test, a dns módosul, s ez a konsúznesz sift maga.
ha megtanulsz kilépni a testedből, akkor már nem te vagy. ha átéltél valaha tudatos álmot, esetleg asztrális projekciónak nevezhető élményt, akkor tudhatod, hogy elvész a személyiséged, még kevésbé tudod meghatározni magadat külön egységként s még inkább valami részeként, mint az ébrenléti, begyakorlott funkciók le- vagy be-építése, ismétlése közben.
a testeddel egy egységet képzel. a forma a tartalomhoz alakul, a tartalom a formát gyúrja, így alakszanak.
én pl. magamat leginkább egy furcsa hetérának találom, akinek a fizikuma -gyakran sajnos- felveszi a szellemiségének formáját. ha túl vagyok töltve, akkor hízom, ha túl sokat lépek ki a testemből, vagy mondjuk inkább úgy, hogy túl gyakran hiszem azt, hogy nem jó nekem az itt és most, akkor enyészni kezdek.
pedig hetéraként igazán illene egységben lennem magammal. jó volna.
ugyanígy annak, aki harcosnak, papnak, tudósnak, látnoknak, fasztudjaminek (én meg a faszt nem tudom...) érzi magát először azt kellene felfognia, hogy magával legyen folytonos egységben. tudjon kapni és adni, befogadni és elengedni. és igen, szeretni. mégha a magyarban ez a szó sajnos leépült, mivel csak ez az egy igénk van hivatalosan egy végtelen érzés verbalizására.
minden mögött végülis mindenki csak szeretet. aki gyűlöl még az is. aki kissé kiégett és ha haldoklót, beteget lát annyit mond, hogy szarügy és lépdel tovább, nos még annak is csak az outputja rossz és hát nem biztos, hogy felfogja, hogy a karma nem csak cycle, hanem recycle...
stb |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja amit még észrevettem, hogy írták sok helyen, hogy 1 óra után észlelhetőek a hatások, nemtudom.. én 10-15 perc után már ilyen feldobott kiváncsiságérzetet érzek, ami egy nevetési ingerekkel jár együtt, és elég vicces gondolatokkal.
(ja írtam alatta 1-2 hete, hogy hogy kell fogyasztani meg miylen hatás, hát azóta 4-szer már toltam:D ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ismerőt, aki a tudat irányítója, valami bevonza az anyagba, ezért kell megszületnie. Vagy megtanul kilépni az anyagból, vagy az anyagi test halála után megint egy anyagi testet kénytelen elfogadni. Aki egyszer megtanulja hogyan lépjen ki, az többé nem rabszolgája az anyagnak. A többiek pedig örökkön itt vannak és élvezik az anyagot. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dimension:
Természetesen; küldd át mélben csatolva, kösz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na én mondjuk, alacsony dózisnál is érzem , (60-80 mag) hogy például ha a kék égre nézek, hogy a fáknak mintha kicsit lennének aurájuk.. ez kb. úgy jelentkezik, hogy sokkal világosabb kék veszi körül a fák határait.. kicsit nagyobb adagnál, szivárványburok is van.
a beleképzelés az tényleg igaz.. például egy busz utazásom alkalmával én nekem is volt egy ilyen terepvasut-érzésem, gy éreztem mintha egy terepvasut lennék a saját terepasztalomon.. (ez a terepasztalos feeling mindjuk 140-160 mag után volt)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 3. Guide
"Ontological suggestions dropped into one's consciousness"
Azt hiszem, ez a pszichedelikus guide-olás lényege. Van egy folyamat, ami önmagától kibontja a tudatba hullatott magokat. Elég csak a megfelelő pillanatban beejteni a megfelelő triggert, és magától kibomlik a megértés. Gyönyörű.
4. Következmények
Lucius azt mondja, hogy a pszichedelikus egyház szertartásain az emberek hihetetlen mélységben megnyílnak egymás, és általában a világ felé. Ami engem érdekelne: mi lesz azután, hogy az emberek visszamennek a hétköznapi életükbe? Ott ki segít nekik integrálni ezeket az élményeket? Kicsit tartok attól, hogy egy ilyen pszichedelikus egyház függőséget okozhat olyan értelemben, hogy a tagok valamilyen módon menedékként kezdik használni, amikor a világ "rútságával" nem tudnak mit kezdeni.
Egy ilyen egyház fejének kötelessége, hogy segítse a tagokat önmagukká válni, felnőni (a tagok kiválasztásánál Lucius is hangsúlyozza az érettség fontosságát - nagyon jó), de a megnyílás még így is annyi pszichológiai problémát jelent, hogy annak kezelésére nagyon fel kell készülni. Persze lehetünk optimisták, és gondolhatjuk, hogy az isteni hatalom elrendezte ezeket a dolgokat (remélem, így is van), de ha ebben valamiért nem hiszünk eléggé, akkor bizony felrémlik egy olyan kép, hogy a pszichedelikus egyháztagok kimennek a világba, magukba szívják a világ összes "paráját" (megoldatlan spirituális problémáját) és utána ezt ráöntik az egyházfőre, hogy segítsen nekik többezer (százezer, millió?) év felhalmozott irtózatán úrrá lenni.
Tulajdonképpen egy ilyen pszichedelikus egyházat alapítani kibaszottul kockázatos. Ugyanis fel kell készülnöd arra, hogy az egész világ ellened fordul (kb. úgy, mint ahogy Mara megkísértette Buddhát, vagy a Sátán Krisztust). Egy ilyen megnyitó tett olyan visszahatásokat gerjeszthet, ami iszonyú próbáknak veti alá az alapító integritását, emberségét, mindenét. És ha az alapító nem tud eleget tenni a kihívásnak, akkor az, ami kezdetben jó volt, észrevétlenül megmérgeződhet (ehhez elég egy látszólag kis dologban történő kisiklás), és akkor átalakulhat valami olyasmivé, ami bár mélyen spirituálisnak tűnik, valójában "az ördög eszköze az emberiség megrontására". És ezt a kisiklást nagyon, de nagyon nehéz lehet észrevenni. Ez az egyik kockázata annak, ha az ember a tűz közvetlen közelében jár.
5. Gyümölcsök
Gyümölcseiről a fát... Szuper lenne, ha nem a 4-es pontban vázolt para szerint mennének a dolgok. És ami alapján egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy mi van: meg kéne nézni a tagok életminőségét. Remélem, hogy nem találnánk kivetni valót. Sőt, reménykedem benne, hogy nyugaton is azt találnák, amit a Santo Daime-vel és az UDV-vel kapcsolatos kutatásokban, ti. hogy a pszichedelikus szentségek használata *emelte* a közösség általános életminőségét.
Ha ezt a próbát is kiállnák ezek a pszichedelikus egyházak (amelyek szerintem az elkövetkező 5 évben gombamódra fognak szaporodni, ahogy korunk sámánjai végre rátalálnak saját hivatásukra és megértik rendeltetésüket - just like Lucius did), akkor hátradőlhetnénk a székünkön, mert akkor már bizonyos, hogy az az első dominó akkor régen tényleg eldőlt, a láncreakció tényleg beindult, és akkor a dolgunk ezzel kapcsolatban elvégeztetett.
Bárcsak úgy lenne.
|
| | | | |
|
