 |
Legfrissebb hozzászólások (45661 - 45670)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Goloka, ha meditálsz rajta annak pont az a lényege, hogy nem akarsz vele semmit kezdeni csak megfigyelni. Ha jól értettem azt írod, hogy nehéznek érzed a lelked miatta, mert túlmutat a nyelven és nem nagyon lehet megfogalmazni. Szerintem ez is akkor lesz probléma, ha te valamit akarsz kezdeni vele és sokszor ez azzal kezdődik, hogy meg akarjuk fogalmazni. Kalkuláld bele, hogy ezeknek a tudattalan ős-igazságoknak nem lehetsz mindig tudatában, max. ha tényleg nagyon régóta meditálsz és olyan életet élsz...inkább egyszerűsíteni kéne az érzést, hogy a nehézség mellett még mit érzel/milyen asszociációk ugranak be mellé, azzal már lehetne mit kezdeni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Igen, a qvantumfizika egy igen érdekes, és bonyolult tudomány, és a legtöbb része feltételezésekre alapul. Mint ahogy az én válaszom is csak egy feltételezés hogy lehetséges, ugyanúgy a ti válaszotok is feltételezés, hogy nem. Sőt a nagy tudósok akik ezt a kisérletet végrehajották, azok is csak feltételeznek, ugyanúgy mint mi, csak annyi töblettudással, hogy tudják hogyan kell ezt a jelenséget előcsalogatni. Így ezzel az erővel minanyiunknak igaza van és mindenki téved. Mert a fene tudja, hogy kitalálnak-e valami olyan érzékelőt, ami nem változtatja meg a foton állapotát, így aztán képes lesz adatátvitelre, vagy több ilyen foton öszekapcsolásával ez a téröszekötés tágítható, és ezen átléphetünk a hipertérbe.
Ez olyan mint amikor a két éves kisgyerek elkezd gondolkodni azon, hogy hogy működik egy rádió, és a saját tapasztalatai által felállítja a saját elképzeléseit. Mi is ezt csináltuk most, csak "nagyban".
Nem mondtam én senkiek sem, hogy ez most így van, és mostantól ezzel a tudattal tessék élni. Mindössze feltételeztem, hogy ez az én elméletem szerint akár helyes is lehet, ami aztán vagy igaz, vagy nem. Einstein is ugyanezt csinálta, és ha most valaki odament volna hozzá, hogy ez nem lehetséges, és most azonnal felejtsd el, akkor most vagy 100 évvel visszább lennénk maradva a kutatással.
de szerintem ezen a vitát most hagyjuk abba, mert kár veszekedni azon amit senki sem ért, és vagy még egy-két évszázadig nem is fog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudtam eldönteni, melyik topicba írjam be ezt, a PARAGÉP-be, vagy ide, de végül emellett döntöttem. A segítségetekre lenne szükségem, ami jelen esetben a saját tapasztalataitok megosztását jelentené, szóval hogy Ti éreztétek-e így vagy hasonlóképpen magatokat az LSA-trip miatt még így pár hónap távlatában is?
A problémám a következő: így pár hónap elteltével úgy érzem, egyre jobban "félek" az említett LSA-trip által kiváltott dolgok következményeitől. Hogy be merném próbálni újra, azt erősen kétlem. Valahogy úgy érzem, végérvényes változás történt, amitől összességében jobb ember lettem, de SOKKAL nehezebbé vált az életem. Mintha csomó minden összekuszálódott volna, mintha tartósan megváltozott volna a nézőpontom. Valahogy olyannak tűnik az egész, mintha a kapott tudás csak még jobban szétfeszíteni igyekeznék az ellentétet a világ elfogadása és köztem. Nem tudom, hogy oldjam ezt fel, pl csomót meditálok rajta, de úgy érzem, ez már csak így lesz... Az átélt dolgok számomra mérhetetlenül mélyen gyökerező ős-igazságok, amiket nem akarok még csak kicsit sem kétségbe vonni, mert személyes valóságtudatom részét képezik immár. De úgy érzem, ez a megfogalmazhatatlan tudás oly mértékben túlmutat a nyelvi korlátainkon, és oly mértékben "csöndes tudás", hogy nagyon nehéznek érzem miatta a lelkemet a mai napig. Pedig elfogadom, hogy ez tényleg nyelv nélkül létező tudás. De valahogy mégis aggaszt, hogy mit kezdek vele...
Nálatok nem volt ilyen érzés LSA-tól?
Peace: Goloka
(bocs, hogy ilyen káosz az egész) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rTyler:
Tempora mutantur, nos et mutamur in illis :)
Köszi & üdv vissza bármikor benézni & minden jót! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sima pipa jobb , főleg valamilyen pici ,és szűrő nélkül ,mert az megköti. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 'Mit?! Hogy már megint adjak?' - kérdezem megdöbbenve. 'És ezt kell csinálnom? Mindig adni és adni?' 'Ó, nem' - mondta az angyal, aki átlátott rajtam. 'Csak addig adj, amíg a Mester nem hagy fel azzal, hogy neked adjon.' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U_I:
Köszönjük a linkeket!
Feltettem a korábbi Drogriporteres cikkel együtt a témakör fejlécébe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet, h nem egészséges, de a lustaság, meg a határidő a legjobb múzsa dolgok miatt előfordul a különböző teával vagy egyéb pörgető hatású szerrel áttanult éjszaka. Ez szóbeli előtt azért szokott még számomra jó lenni, mert mire beérsz vizsgázni, már annyira fáradt vagy, hogy egyátalán nem érdekel a vizsga, ezért tök nyugodt tudsz lenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nincs előre eldöntve, hogy melyik részecske milyen, épp ez benne a furcsa. Tehát amit látunk, hogy egy atom kibocsájt két fotont, és tudunk róluk valami olyasmit, hogy egyik állapota A másik B lesz. A gond csak az, hogy nem tudjuk, hogy melyik melyik. Namost, a probléma az, hogy ha az egyiket megmérjük, és megtudjuk, hogy az B, akkor hirtelen a másikról is megtudjuk, hogy az meg akkor nyilván A. A kvantumfizika koppenhágai értelmezése szerint ugye amíg a mérés meg nem történik, mindkét részecske az A és B állapotok szuperpozíciójában van. Ők maguk sem tudják, hogy A-k, vagy B-k lesznek. Namost ha megmérem az egyiket, akkor az ő hullámfüggvénye összeomlik, és kiválasztódik mondjuk a B állapot. Eddigre viszont a másik részecske akár fényévekkel is arréb járhat, mégis, elvileg abban a pillanatban összeomlik az ő hullámfüggvénye is. Tehát látszólag fénysebességnél gyorsabban kommunikáltak.
Többek között ez volt az, amit Einstein és mások nem tudtak elfogadni, ők azt mondták, hogy nyilván van valami rejtett változó. A hullámfüggvény már magába kódolva ott tartja a megoldást. Nem akkor omlik össze a hullámfüggvény, amikor megmérjük, hanem már eleve tartalmazza az információt, hogy ő A vagy B foton lesz. Ez a józan ész szerint azért jóval elfogadhatóbb.
Erre jött John Bell, és alkotott egy statisztikai alapon nyugvó gondolatkísérletet, amivel elvileg ellenőrizni lehet, hogy valóban kódolva vannak-e a hullámfüggvénybe a később mért értékek, vagy csak a méréskor választódnak ki. Állítása szerint ő maga gondolni sem mert arra, hogy valaha eljut odáig a technika, hogy ezt ellenőrizni lehessen. Ennek ellenére, még megérte, hogy Alain Aspect végülis végrehajtotta a kísérletet, és úgy találta, hogy a koppenhágai értelmezéssel semmi baj nincs(azon kívül, hogy teljesen abszurd paradoxonokhoz vezet), de legalábbis a jóslatai helyesek, nincsen semmilyen rejtett változó, a hullámfüggvény nem csak látszólag, hanem valójában is csak a méréskor omlik össze.
Gondolom ennek a kísérletnek valamilyen típusát ismételték meg a CERN-ben. A kísérlet következményei valóban furcsák, de nem sérti feltétlenül a relativitáselméletet, és valószínűleg nem teszi lehetővé a se a hipertérugrás, se az időutazást.
Mégegyszer mondom, a lentebb linkelt online könyv fejezeteken át foglalkozik ezzel a kísérlettel, és a következményeivel magyar nyelven :P |
| | | | |
|
