 |
Legfrissebb hozzászólások (56886 - 56895)
 | |  | | | | |  | |  | | | tudod mi a fura, hogy mi haverral 2-en nyomjuk ezt, nála is vannak totál ugyanezekből a sütikből és amiket nem dunkolt be azokon neki nő frankón... bár ez a casinget nem kéne befolyásolja az nem volt dunkolva ugyebár... nem tudom mit kéne csinálni, meg kéne menteni őket de igy nem tudom a probléma okát...
a mici meg szálas volt, nem bolyhos, oltottunk akkor zabot is ugyanabból a spóra oldatból azt úgy kellet szétverni annyira összefogta, a poharakat is hamarabb benőtte mint azelött, minden jól indult, azt nesze neked benyaltuk |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Kb. ekkor ébredt fel a kísérőm, és kérdezte meg, hogy hogy vagyok, és hozzon e takarót. Annyit feleltem, hogy már jobban vagyok, és kértem takarót, ami mint egy anyaméh vett körbe. Elszenderedtem a kimerültségemben. Kiderült, hogy azért fent volt Ő, de mivel teljesen csöndben voltam, csak néha ásítoztam nem akart zavarni. Nagyon furcsálta, hogy ennyire magamban voltam, egy ideig még azt is hitte, hogy meghaltam. Addigra már felkelt a nap, és én bementem a szobába aludni. A délelőttöt végig pihentem, délután még úsztam és ettem egy nagyot a strandon, majd jöttem vissza Budapestre. A párom nagyon megijedt, úgy gondolta túl sok határt léptem át, én meg érdekes módon azt mondom, hogy ezt időnként meg kéne ismételni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Beszélgetni kezdtem a kísérőmmel, hogy miket láttok, és milyen a zene, amiről addigra teljesen megfeledkeztem. Csak pár szót váltottunk, mégis sikerült lekapcsolnom vele a lámpát, ami az utat mutatta a transzcendens világba. Egyszerűen elvesztettem a fonalat, amitől feszült lettem. Rágyújtottam az utolsó cigimre, mire fejembe ötlött a felismerés, hogy van nálam fű, és el kéne szívni! A kísérőm ennek sem örült túlságosan, de amikor látta, hogy nincs mit tenni, segített tartani az elemlámpát. Itt hozzá tenném, hogy bár a szellem világ eltűnt azért a gomba nagyon is vitt. Életemben nem csináltam ilyen nehezen cigit. Az összeset elakartam szívni, de kb. olyan 0,2 sikerült csak, a többit félvakon szórtam szét a cigi készítés közben. Miután elszívtam, újra indult minden, de valahogy annyira kívántam a cigit, hogy összesöpörtem a szétszórt részeket, és bementem valami szívóeszközért a házba, ami majd segít megoldani a problémámat. Közben Observert, és bombadiltomát is felhívtam, hátha tudnak tippeket adni ez ügyben.
Ahogy járkáltam a házban teljesen darabokra törtem, mint egy üveg darab. Hangosan kezdtek el beszélgetni egymással a létrejövő 3-4 személyiségem, hogy most mitévők legyünk. Érdekes volt ennyiféle véleményt egy szájon kipréselni. Volt aki csak röhögött az egészen, volt aki visszaakart parancsolni az udvara, míg volt aki arra ösztökélte a testemet, hogy vágjak neki az útnak és a városból szerezek be cigit. Végül visszamentem a padokhoz, leültem és igyekeztem ezt a negatív loopot elengedni. De sehogy se akart menni. Nagyon-nagyon remegtem, közben vert a víz.
Szép lassan újra összeolvadtak a személyiségeim, viszont az érzékelésem és a gondolkodásom összeakadtak. Ha megéreztem valamit a kezemmel nem tudtam eldönteni, hogy ezt most gondolom, vagy tényleg megtörtént, ha a nyelvemmel hozzáértem a szájpadlásomhoz nem tudtam, hogy ezt tényleg megtettem vagy ez is csak egy gondolat. Másodpercenként több érzés is berobbant a fejembe, olyan elementáris erővel, hogy a külvilágra sehogy se tudtam koncentrálni. Tudatosítottam magamban, hogy mennyi függő szokásom van, és hogy a saját kárhozatom a mohóságomból fog fakadni. Úgy éreztem megérkeztem a saját poklomba. Fénysebességgel forgott az agyam, ahogy elkezdtem visszafejlődni a csecsemő, majd a legvégsőkben embrió állapotba. A gondolataim elkezdtek aprózódni, majd elmaradozni, ahogy haladt vissza a tudatom az időben. Ezzel együtt egyenes arányban csökkent a szenvedésem is. Minden leegyszerűsödött, és rájöttem, hogy én tulajdonképpen mennyire nem tudok semmit. (Időközben a kísérőm egyszerűen bealudt, így teljesen egyedül, és elesettnek éreztem magamat.) A végére minden leszakadt rólam, és csaknem katatón állapotba kerültem, csak inni tudtam, minden más a gondolathalmazaim súlyossága miatt kizártnak tűnt. Ahogy ott feküdtem megkérdőjeleztem önmagam létét. Szabad egyáltalán lélegeznem? Szabad egyáltalán, hogy verjen a szívem? Van jogom egyáltalán létezni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már 3 éve szerettem volna Szent Iván éjjelén trippelni, de eddig még sose jártam szerencsével. Idén is majdnem kicsúsztam az időből, de az utolsó napokban minden a helyére került: lett gomba is, és lefoglaltam egy faházat is Észak Magyarországon. Aztán az utolsó este felajánlottak egy Balaton felé néző, 2 házból álló, egy hegyoldalnyi erdővel rendelkező nyaralót. Nem részletezném mennyi véletlen (nem hiszek bennük) segített minket, hogy a félelmeim ellenére jóval korábban megérkezek a helyszínre. Így jutott időm egyet úszni/lubickolni a Balatonban a lemenő Nap fényénél. Majd szürkületben sétáltam fel a kísérőmmel a hegyoldalra, rengeteg világító, pirinyó Szent János bogár mellett. Jött a szokásos terepfelmérés, majd kivittünk 2 padot és egy asztalt a ház melletti tisztásra, aztán lassan leoltottuk a lámpákat. Aznap csak 3 narancsot, 2 banánt, és egy kevés krumplit ettem, de a legutolsó étkezés is az éjféli start előtt 4 órával volt.
A kísérőm próbálta sugallni, hogy nem biztos, hogy meg kéne mind a 4 gramm gombát ennem, de én hajthatatlan voltam. Az elfogyasztás után már nagyrészt csendben voltunk, valahonnan zene szállt felénk: Beatles meg ilyesmik, időrendi sorrendben. Csukott szemmel vártam , hogy induljon a tripp. Eleinte csak a szokásos minták jelentek meg, majd a tértorzulásai. T+45 perc körül kezdtek átalakulni a minták két Istenné, akik a végtelen térben fekvő asztrál testemet kezdték el enni. Én szemből figyeltem (Ők ennek láthatóan tudatában voltak), ahogy jó nagyokat harapnak ki a törzsemből, és mosolyogva, már-már vigyorogva falatoznak tovább. Nem fájt, de kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, az egész valahogy úgy jött le nekem, mintha ők azért ennének belőlem, mert én is ettem belőlük. A gombázásom által felkínáltam táplálékként önmagamat. Kinyitottam a szememet, mindenből kettőt láttam, a horizontot a csillagok uralták. Ezzel egy időben bukkantak fel, különféle erővonalak a levegőben, amik nyomán megláttam, hogy a kis tisztás, mennyire tele van élettel, sűrűn lakott. Ahonnan hoztuk a padokat, ott különféle árnyak voltak, míg a terasz másik végében egy női sámán alak táncolt. Az erdő szélén lévő növények szellemei is megmutatták magukat, mint valami óriás varánusz nyújtogatták a nyelvüket, még arrébb pedig két csenevész kis árnyék lény játszott labdával, amit több idősebb nézett. A helyzet eléggé kétfelé osztódott: míg a sámán és a növények a trippemből adódó gondolataim energiáját jöttek volna élvezni, és önmaguk számára felhasználni, addig a játszók, és nézőközönségük tudomást sem vettek rólam. Olyan volt az érzésem mintha felkapcsoltam volna egy lámpát, ami megmutatja a más dimenziókban élőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szép kis vita. szerintetek ez közelebb visz istenhez? :)
bythe way: véleményem szerint nem lehet "közelebb" kerülni istenhez.
egyrészt: hogy kerülhetnél közelebb valamihez, aminek a része vagy/benne vagy? (elcsépelt nagyon, de van ez a hal a vízben gondolat)
vagy legyünk földhözragadtabbak.
tegyük fel, hogy nem vagyunk a része, vagyis van valami távolság. a közelebb/távolabb fogalmak furcsa, világi agyszülemények. az isteni birodalom nem agyszülemény, vagy ha igen, akkor sem az elme által kontrollálható/felfogható/ÉRTELMEZHETŐ tartományba esik. vagyis közeledés nem lehetséges. maximum ugrás van.
olyan, mint ha egy nagy korongon rohangálnánk és a közeledés/távolodás csak ezen a korongon (vagy síkon)értelmezhető. akármerre megyünk, mindig ugyanolyan távolságra maradunk az isteni síktól. azért, mert az értelmünkkel közlekedünk. és csak akkor tudnánk síkot váltani, ha az értelmünket félre tudnánk kicsit rakni. akkor viszont egy pillanat alatt megtörténne a váltás. nincs közeledés. nincs távolodás.
(nincs tudás, nincs nem tudás, nincs szűnte a tudásnak és nincs szűnte a nemtudásnak...
eljött. eljött. végigjött. túljött... köszöntessék a megvilágosodás!)
;)
amúgy a vitátok tök jó. ne haragudjatok, ha belekontárkodtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A hozzászólás túl hosszú (legfeljebb 4096 karakter).
Óh hogy...
Kb fél órája írtam a reakciót. A böngésző "vissza" parancsára csak egy üres lapot kaptam újból... Remek, na mindegy, este megpróbálom rövidebben összefoglalni, kevesebb idézéssel:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | olyan talajéletet csinál hogy csodát látsz:) Filléres dolog és nagyon jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (A gondolat klasszikus analógja: "Ha Isten mindenható, akkor tud-e akkora követ teremteni, amit még ö maga sem tud megmozdítani?") |
| | | | |
|
