| | Amikor az első cigimet elszívtam, tartoztam valahová. Egy társaságba, ahol mindenki mindenkit szeretett, elfogadott, és számíthattunk egymásra, bármi is volt. Közben megismerkedtem mostani barátaimmal, akik akkor már benne voltak a dolgokban elég régóta. Összeismerkedtünk (egy suliba járok egyik jópajtásommal, 3 éve), és hát igen, szívtunk, szívtunk. Volt egy 3-ik személy is, ő is ide járt, ő is velünk volt, nagyon szerettük, hozzá jártunk föl nagyon sokat.
Uhh, elkalandoztam. :)
Szóval. Amikor elkezdtem, a régi társaságom (1 személy pontosan, aki a legjobb barátom volt) elkezdett valahogy távolodni. Azt mondták, azért, mert teljesen megváltoztam, megváltozott a fölfogásom, a szemléletmódom, és tök más vagyok, mint aki voltam. Kérdeztem én: és negatív irányba? Ártok én bárkinek is? Eddig se bántottam soha senkit, most aztán végképp nem. Kb. 1 évig fojt a 'harc' a bennmaradásért, aztán a végén elég csúnya mód ejtett ki,az, akit már gyerekkorom óta ismerek.
Beszélgettem azóta kívülálló emberkével erről, még régebben (családterapeuta a nő), és a pillanatnyi helyzetben azt mondta: nem akartak ők kiejteni, az arc, aki 'elbánt veled', elégtételt akart venni, féltékenység, bármi. Nem lehet tudni. A többiek viszont rosszul kezelték, hogy ez történt, úgy érezték, beleCSÚSZTAM a dologba, és nem vették figyelembe, hogy én magam mentem bele, szánt szándékkal. Mai napig tartom velük a kapcsolatot, 2 emberrel jó barátságban. |
| |
