 | 
Legfrissebb hozzászólások (80731 - 80740)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | | hát sejtettem hogy 1 g az nem kevés 2 embernek, szal a minőséggel lehetett gond. |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | | úgy érzem, ha pl. az illúzióhoz vagyis a függéshez nem tapasztok negatív asszociációkat, és a szabadsághoz pozitívakat, azaz ha igyekszem csak tapasztalni ami van, megpróbálva félretenni az épp aktuális énemtöl függö cimkézgetést, meglátva mindenben a végtelent (vagyis Az Izét) , és ezt a csak tapasztalást amennyire lehet minnél szélesebbre kiterjeszteni (beleértve itt azt is hogy környezetemet segítem az egyre "mélyebb" megismerésekböl táplálkozva), s amikor már nagyon úgy érzem hogy igen, sínen vagyok akkor elöbukkan valaki/valami ami ad egy atyai pofont elhúzza a lábam alól a talajt s kénytelen leszek szembesülni azzal, hogy sosemvoltam, sosemvoltunk nem szabadok. persze nemkell mondani hogy most ezzel csak újra csöbe húztam magam. uh. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | biztos volt mar de nem tudtam visszaolvasni a hangjegyes az szar,hatastalan a lexusos is szar de az csak valszeg mert felet ettem meg,de akkor is mien mar,h feltol az egvilagon semmit sem erzel.illv megosítenem a hírt,h a bikafejes telleg szar vmint a kek galabos az telleg naon tiszta és jo nah csa |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "a függés és a szabadság egy mondatban való említése, hát.... :)"
azért megprobálnám: a szabadságvágy a legnagyobb és legnehezebben megszüntethető függőség. mindig is függeni fogunk valamitől, aki ezt letagadja az vagy tud vmit amit én(mi) nem, vagy hülye. valami olyasmi esetleg h "ugy szabad h nem vágyik rá".. akkor meg mit ér, vagy nemtudom, lehet h pont akkor a legtöbbet.. mindegy, ugyis be vagyunk zárva valamibe amig ebben a világban ebben a létformában vagyunk.
"mások által frissen gyártott igényekhez jutunk szabadságunk láncaitól mozdulni sem tudunk"
(csók és könny) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | ok, köszi a választ, remélem bövül az értö fül, és marad az általatok eddig hozott színvonal. csak így tovább. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Szintén lakó... Nálam most az van hogy amióta nem nyírom ki őket (mondjuk ez már jóideje van), és nem befolyásol túl sokat a tudat hogy itt zúznak a lakásban, azóta iszonyat ritkán bukkannak fel (legalábbis én nem nagyon találkozom velük). Gyakorlatilag kijelenthető hogy már nincsenek is itt (ami végülis lehet). |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | lakótelep. fáraóhangyák. elöször pusztítás. de semmit nem ért, ugyanannyian maradtak, csak nekem lett szarabb. aztán következett ha ök nem bánt én, én sem bánt ök :) de ha a kajámba, a kenyérböl, narancsosdobozból potyorásznak ki kíméletlenül a vízcsap alá tettem öket. aztán azóta észrevétlenül ez átalakult olyanná hogy még ha a kajámból is esik ki, vagy az italból akkor is próbálom sértetlenül elhelyezni öket az ablakpárkányon és aztán ha visszamásznak hát ... nekem van idöm. persze ha vészessen elszaporodnának akkor én sem költöznék ki a házból. de mióta lespanoltam velük, esküszöm mintha megérezték volna ezt. ameddig nem "pofátlanodnak el" vészessen (ami szerintem sosem fog megtörténni) addig akár mászkálhatnak is rajtam... nekem jó érzés hogy nincs meg már az az elidegenedettségböl származó reflex, hogy bumm meg öl (régen tök paráztam mindenféle bogártól, rovartól és ez autómata gyilkológép attitüdöt eredményezett) s nekik is jó mer tehetik nyugodtan a dolgukat. ami az élet. vagymi. egyébként közelröl megnézve rendkívül szépek is. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Sikerült az utolsó LSD-s füzetkét elvinnem, meg egy sima "drogosat". Az ilyen lényegretörő mondatokért érdemes elolvasni az egészet:
"Tulajdonképpen az ember választhat, hogy halott legyen, tele drogokkal, vagy életben maradjon, nélkülük."
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | ja, ebbe én is belefutok időröl-időre...
A. kiviszed őket a kertbe - ez bonyolult, főleg ha sokan vannak és rajzanak akkor kivitelezhetetlen. B. te költözöl ki a kertbe - na nehogymár a nyúl vigye a vadászpuskát C. együttélsz a dologgal, örömmel tölt el hogy még a lepotyogó morzsáid sem vesznek kárba - ez nemes dolog, viszont ha nem elég a morzsa és elkezdenek pofátlankodni azt nehéz tűrni. D. végzel velük szenvtelenül: minden öröm, kéj, vagy szomórúság-lelkiismeretfurdalás nélkül; mint a ahogy a Bhagavad-Gita mondja hogy harcolj pusztán a harc kedvéért, ne a győzelemért. aztán esetleg elmormolsz pár jókívánságot és boldogabb létet kívánsz nekik, bárhova is kerülnek.
nagyjából ezeket az alternatívákat sikerült találnom hasonló helyzetben, az A-t mindig elvetettem, a C-t próbálgattam de majdnem B lett belőle úgyhogy maradt a jól bevált D... : | |
| |  |  |  |

|