 |
Legfrissebb hozzászólások (83486 - 83495)
 | |  | | | | |  | |  | | | | fél kilenctől van a regisztráció |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | hopax, igazad van, biztosan a belsôt tükrözi vissza a szer, de a tükörbe nézve sem látok sok jót, ezért nem nézegetem magam :) valószínûleg lehetne próbálkozni, de pl a hajnimag annak ellenére, hogy gyomron vág, mégis tiszta jim carrey. vidám dolgok történnek és a vége felé a depós szakaszban /lehet, hogy az is csak nekem van? :))/ egy-két arany igazságra rádöbben az ember
eladni semmiképpen nem fogom, csak kidobni lehet ha jól tudom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, erőszakra szüksége van az embereknek, ez valószínű, de tényleg eléggé ki lehet váltani virtuális erőszakkal, legalábbis nekem ez a sejtésem... A másik ami meg kell az embernek az a szex. Szex és erőszak. Valaki azt mondta, hogy a világirodalom nem is szól másról... :-) Lehet, hogy az erőszak kiváltható szexszel is, ezt elmagyarázhatná valaki hozzáértő... Valami tesztoszteron, vagy valami ilyesmi, nemtudom a pontos összefüggéseket. :-)
Szóval az emberben benne van ez a valami, a kérdés csak az, hogy mit csinálunk vele, konstruktívan, vagy destruktívan használjuk fel. Nyilván a jövőben a konstruktív felhasználásnak kell előtérbe kerülnie, ha nem, akkor úgyis game over...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Offtopic jó ötlet, a világon mindenhol alkalmazzák, mondjuk szerintem az offtopic az a legtöbb helyen a "flame forum" eufemisztikus elnevezése... :-) De legalabbis szerintem elég lenne, ha a tényleg nagyon ida nem illő dolgok kerülnének bele. A filozofálás meg ilyenek maradnának a helyükön. Mondjuk azoknak van külön kategória is, gondolom a moderálás értelmes lesz... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7. Meditáció a tudat természetén
Ó Kásjapa! A tökélyharcos a következõképpen vizsgálja meg a tudat természetét! Hol van ez az olykor beszűkült, olykor vágyakozó, máskor meg ellenséges tudat: a múltban, a jövőben, vagy a jelenben? Ami elmúlt, az már nincs sehol; ami eljön, az még nincs sehol; ami jelen van, az pedig sehol sem marad.
Ó Kásjapa! A tudat sem odabenn, sem odakinn, sem egyebütt nem található. A tudat formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. Magát a tudatot még a három idő és a tíz irány buddhái sem látták soha, nem látják soha, és nem is fogják látni soha. Annak a tudatnak a mozgását pedig, amit még a buddhák sem láttak soha, nem látnak soha, és nem is fognak látni soha, hogyan is lehetne megfigyelni? Ó, Kásjapa! Azon túl, hogy a fordított felfogásból tartamok fakadnak, semmiféle tudat nem található. Bár maga a tudat káprázatszerű, a valótlan képzelgés révén mégis rengeteg, különféle testet ölt.
Ó Kásjapa! A tudat olyan, mint a kósza szél, mely messzire száll és megfoghatatlan. Ó Kásjapa! A tudat olyan, mint a folyó, melyben minden vízcsepp egyszerre alakul és változik. Ó, Kásjapa! A tudat olyan, mint a tűz, mely különféle okokból és feltételekből származik.
Ó Kásjapa! A tökélyharcos a tudatot hiába keresi, sehol sem találja; ami pedig megtalálhatatlan, az megfigyelhetetlen. Ami megfigyelhetetlen, annak se múltja, se jövője, sem jelene nincsen; nem múlik el, nem jön el, és most sem létezik. Ami a három időn túl van, az nem létező vagy nemlétező; ami pedig nem létező vagy nemlétező, az sosem keletkezik. Ami sosem keletkezik, annak nincs lényege; aminek pedig nincs lényege, annak nincs létrejötte sem. Aminek nincs létrejötte, annak megszűnése sincs; aminek pedig nincs megszűnése, attól megszabadulni sem lehet. Amitől nem lehet megszabadulni, az nem jön sehonnan, nem tűnik sehová, nem vált életet és nem születik meg; ami pedig sehonnan sem jön, sehová sem tűnik, nem vált életet és nem születik meg, abban nincs semmiféle késztetés. Amiben nincs késztetés, az nem összetett; ami pedig nem összetett, az a kiváló emberek szülőhelye. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | f.k.
4. Fény és sötétség
Ó, Kásjapa, mint a két fapálcikával csiholt tűz, amely a pálcikákat elemészti, úgy emészti el a helyes szemléletből megszülető tudás a helyes szemléletet. Ha fényt gyújtunk, a sötétség eltűnik: nem megy sehová, mint ahogy nem is érkezett: nem távozik se fel, se le, sem keletre, sem nyugatra, se délre, sem északra, sem észak-, sem délkeletre, sem észak-, sem délnyugatra; mint ahogy se fentről. se lentről, se keletről, se nyugatról, se délről, sem északról, sem észak- sem délkeletről, sem észak-, sem délnyugatról nem érkezett.
...
5. A szamszára a megvilágosodás táptalaja
Egy példával élve, ó Kásjapa: lehetetlen, hogy a mag a levegőben kicsírázzon! Ugyanilyen lehetetlen az is, hogy a tökélyharcos oszlatva-sugárzó tartamokra szert tegyen, ha felismeréséhez ragaszkodik. Ó, Kásjapa! Ahogy a mag is csak akkor tud kicsírázni, ha termékeny földbe ültetik, az oszlatva-sugárzó tartamok is csak akkor tudnak kicsírázni, ha a tökélyharcos szenvek között él és világi dolgokkal foglalkozik.
...
6. A tanítások bölcsességből fakadó gyógyszerek
Ezután a Magasztos így szólt Mahákásjapához:
Ó, Kásjapa! A tökélyharcos mindig arra törekedjék, hogy az élõlények megsegítésére legyen! Művelje ezért az erényeket, ültessen üdvös gyökereket, az érdemeit pedig ossza szét az összes élőlény között! A megszerzett bölcsesség gyógyszerével lássa el a tíz irányban lakó lényeket, hogy különféle betegségeikből kigyógyuljanak!
Melyek hát a valódi bölcsességből származó gyógyszerek? A tisztátalanságon való szemlélődés a vágyakból, a jóságon való szemlélődés a haragból és gyűlöletből, a függő keletkezésen való szemlélődés pedig a tudatlanságból gyógyítja ki a lényeket. A tartamok ürességén való szemlélődés a téves nézetekből, a jeltelenségen való szemlélődés az emlékekből, az előítéletekbõl és a szétszórtságból; az akarhatatlanságon való szemlélődés pedig a szabadság utáni sóvárgásból gyógyítja ki őket.
A négy helyes nézeten való szemlélődés kigyógyítja őket a négy fordított szemléletből: a feltételekhez kötött jelenségek állandótlanságán való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségből, hogy a mulandó dolgoknak állandó létet tulajdonítanak. A feltételekhez kötött jelenségek által okozott szenvedéseken való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségből, hogy a szenvedést boldogságnak tekintik. A tartamok önálló létének hiányán való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségből, hogy az önvalótlannak önvalót tulajdonítanak. A nirvána békességén való szemlélődés pedig kigyógyítja őket ama betegségből, hogy a tisztátalanságot tisztának tekintik.
A négy éber jelenlét kigyógyítja őket a testükhöz, az érzéseikhez, a tudatállapotaikhoz és az indíttatásaikhoz való kötődésből; mert aki a valóságnak megfelelően szemléli a testet, az érzéseket, a tudatállapotokat és az indíttatásokat, azt a valódi énségbe vetett hit nem ejti rabul. A négy éber jelenlét arra való, hogy az élőlények figyelmét a testről, az érzésekről, a tudatállapotokról és az indíttatásoktól a nirvánára terelje.
...
Melyek hát, ó Kásjapa a tökélyharcos világfeletti bölcsességének gyógyszerei? Tudni azt, hogy minden tartam okok és feltételek összjátéka; bízni abban, hogy minden tartam éntelen, személytelen, lénytelen és élettelen; nem rettegni attól, hogy az ürességben a tartamok megsemmisülnek; és a tudat természetének megismerésére törekedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kásjapa-parivarta-szútra
1. Az üresség mint középút
Ó, Kásjapa! Az a tökélyharcos, aki az Összegyűjtött Kincsek szútráját meg akarja tanulni, állandóan az összes tartam helyes szemléletét gyakorolja! Ez pedig nem más, mint a tartamok valóságnak megfelelő szemlélete: sehol sem látni ént, személyes önazonosságot, élőlényt vagy életet. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.
Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni az érzékelt világot sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni az érzéseket, elgondolásokat, akarásokat és tapasztalásokat sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.
Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni a föld elemet sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni a víz, a tűz és a szél elemet sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.
S hogy miért? Mert az egyik véglet az állandóság, a másik pedig az állandótlanság. A kettõ közt húzódó középút az állandótlanság állandósága, mely formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak.
...
3. Az ürességszemlélet veszélyei
Ó Kásjapa! Ha valaki azt hiszi, hogy felismerte az ürességet, és ragaszkodni kezd hozzá, akkor nem szerzi meg az oszlatva-sugárzó tartamokat. Még mindig jobb, ó Kásjapa, akkorának képzelned magad, mint a Méru-hegy, mint az üresség-szemléletre alapozni az önérzeted. S hogy miért? Mert az üresség-szemlélet minden szemléletet megsemmisít, ám magát az üresség-szemléletet semmi sem semmisíti meg. Ó Kásjapa! Ha az orvos gyógyszert ad a betegnek, hogy meggyógyuljon, de a gyógyszer nem ürül ki a beteg szervezetébõl, vajon meggyógyul-e a beteg?
Nem, Magasztos! A beteg állapota csak súlyosbodik, ha a gyógyszer nem ürül ki a szervezetébõl.
Ugyanígy, ó Kásjapa: az üresség-szemlélet minden szemléletet megsemmisít, ám magát az üresség-szemléletet semmi sem semmisíti meg. Olyan ez, Kásjapa, mintha valaki megijedne az üres tértől, és őrjöngve tajtékozva kiáltozná: "Ki akarok szabadulni innét!" Mit gondolsz, ki lehet szabadulni az üres térből?
Nem, Magasztos!
Ugyanígy, ó Kásjapa: szerintem bolond az, aki megrémül az üresség tanától, hiszen mindig is ürességben élt; akkor most mitől ez a nagy félelem? Mint a festő, aki ördögöt fest a falra, majd rémültében elájul a saját alkotásától; úgy teremtenek a lények formákat, hangokat, szagokat, ízeket és érzékleteket, majd körbe-körbe keringnek, sokféle szenvedéssel sújtva magukat öntudatlanul. Mint a varázsló, aki szellemlényt varázsol, az pedig felfalja őt; olyan az a koldus, aki az ösvényt követve eljut a tartamok ürességének, megbékéltségének, lényegtelenségének szemléletéig, majd e szemléletben ő maga is megsemmisül. |
| | | | |
|
