 | 
Legfrissebb hozzászólások (92291 - 92300)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | | az előbb mielőtt válaszoltam volna egy dologra egy másik topicban, találtam egy topicot... mondom majd jól kiolvasom... válaszoltam és most csak ennyit tudok... de hogy az a topic melyik topic arról fogalmam sincs... szerintem ez a fű hatása hosszú távon... persze gondolom ez egyénenként változó... mert nem mindenki szív napi több cigit fél éven keresztül... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Ajtóablak:
ne tisztelj ezért, még a végén zavarba jövök :D |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Az "akarat szabadságának" kérdése egyébként szerintem egy olyan elképzelés, aminek nincsen megfelelője a tapasztalati valóságban. Mitológia. Teljesen valóságfüggetlen memetikai parazita. Egy vallásvitában született, ami fogalmam sincs, miről szólt valójában, de nincsen semmi köze a valósághoz. Talán valamilyen politikai, társadalmi kérdés absztrakt metaforája volt akkor, amikor keletkezett, de önmagában semmi értelme. És amikor ez a képzeletbeli kettősség ilyen parákat generál, az szerintem káros az egészségre.
Mert például eufemizálja azt a kérdést, hogy egy bizonyos tudatos szándékoltság fogalmi manifesztációja, mint varázsszó mennyire képes megerőszakolni az embert. Mennyire lehet képes az ember kulturális, memetikai interfésze, a fogalmi ego ráerőltetni a konszenzuális fogalmi mátrixban fogant irányultságokat a személyre. Ha "az akarat szabadsága" helyett "az akarat hatalmáról" beszélünk, már az is nagy előrelépés a kérdés demisztifikálásában és deeufemizálásában, szerintem. Ez a szabadságnak éppen az ellenkezője. A szabadság az, ha az emberi személy belső irányultsága megvalósulhat, mert nincs a külső, fogalmi, kulturális irányultságok általi elnyomás. Nem pedig az a szabadság, amikor a kulturális természetű fogalmiság szerve rá tudja erőltetni az "akaratot" az emberi szervezet egészére. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Szóval, most itt a "szabadságot", aminek az "igazolásáról" beszélsz, úgy próbáltad definiálni, hogy mennyire tudom megjósolni, hogy mit fogok tenni. Ez nem szabadság kérdése.
"Szerintem a szabad akarat a "feltartóztathatatlanságnak", vagyis egy változási folyamatnak a bekövetkezési valószínüségétöl való, elözetesen tudatosan deklarált irányú eltéréseként értelmezhetö."
Ennek semmi értelme. Ha nem az történik, amit a valószínűség megjóslásában elképzeltem, akkor ez azt jelenti, hogy rosszul jósoltam. Nem azt, hogy nem vagyok szabad. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Lényegében azt mondod, Gén, hogy ha valaki úgy definiálja a nem-függőséget, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám", és "függőséges parája van", ami azt jelenti, hogy nem tudja, hogy ilyen értelemben függő-e vagy sem, akkor ha kipróbálja, vagyis elhatározza, hogy abbahagyja, az megszünteti ezt a bizonytalanságot. Ez totális evidencia.
Én viszont nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy szerintem az a "para", amikor az ember értelmesnek tartja azt a megfogalmazást, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám". Vagyis hogy képesség kérdésének tekinti a dolgot, mintha valami rajta kívül álló akadályról lenne szó. Démon-para. Egy kutyának parancsolgatok, zongorákat emelgetek, ezek valóban rajtam kívül álló dolgok. Az, hogy rá szeretnék gyújtani, az nem.
"A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát."
Ebben a mondatodban van valami utóíze annak, amit a 260-ban az Rsrolls mondott. Azt sejteti, hogy aki fölöslegesnek tartja az ilyen tesztet, (nem hajlandó... ?) az lehet, hogy "magának sem vallja be", hogy a drog "rabja". Ugye tudod, hogy mire gondolok? Ha énnekem mindig lenne füvem, és folyton füveznék, akkor biztos tévednék abban a jóslatomban, hogy "ha elhatároznám, hogy abbahagyom, tényleg abbahagynám". Ez ugyanis egy hibás elhatározás lenne. Ugyanis marihuána nélkül nem érzem jól magam. És erre a tévedésemre hamar rájönnék, és meggondolnám magamat. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Re: 270.
Gén, az a kérdésed, hogy mivel magyarázom a szándékoltság összetettségét, inkoherenciáját, és az ebből adódó belső konfliktusokat? Ilyen az ember. A természetes kiválasztódással magyarázom. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | (meta: Mire gondolsz te itt most? Tényleg nem értelek. Nem értem, miért mondod ezt nekem; hogy most szemrehányásnak vegyem-e; vagy hogy a Siphersére vagy a tiédre reagáló hozzászólásra írtad. Lehet, hogy félreértettél valamit. Vagy, hogy projektáltál egy nagyot... Sajnálom, ha megbántottalak, nem akartam én csak viccelődni.) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "hú! hát bocsi amiért butaságot írtam..." lacicybin01, tisztellek ezért |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Attól, hogy mélyebb, még ugyanabban a tengerben vagyunk. |
| |  |  |  |

|