 |  A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.   |  |  | | | |  |  |  | | "Mivel az egót meg tudod figyelni" és szerinted ki dönti, el, hogy ÉN most megfigyelésbe kezdjek? Erre céloztam az egésszel.
Mindenesetre ma összeállt egy jó kis kép a dolgokról. Leírom, nehogy elfelejtsem.
Az ember struktúrákban gondolkodik, szeretem mindent rendszerbe foglalni. De miért? Nézzünk körül a világban. Mindennek megvan a maga rendje, módja és ezek miatt könnyű őket rendszerbe foglalni. Mondhatni, hogy az egész amiben élünk, minden létezőt beleszámítva, egy nagy rendszer. Képzeljük el ezt a rendszert egy gyökérnek. Felhasználva eddigi ismereinket, tudományainkat mindig zsákutcában lyukadunk ki, mégpedig az ok nem lehet okozat problémánál. Tehát visszamentünk a gyökeren a végéig. Na de a vége után mi van? Úgy képzeltem el, hogy van egy pont középen. A semmi. Ebből ágazik le aktuális világunk, mindent beleszámítva. A semmiből jött és a végtelenbe ágazik. Ami fontos, hogy ha egy kör kerületét megnézzük akkor tudjuk, hogy végtelen pont van rajta. Tehát végtelen számú világ van\volt\lesz\lehet és mi élünk az egyikben. Na és most jön a lényeg. Miért nem tudunk racionális, struktúrált gondolkodással mindent megfejteni? Azért, mert egy rendszerben élő élőlény nem tud máshogy gondolkodni, mint rendszerekben. Csak, hogy a semmi az semmi, tehát nem rendszer. Eljutunk az semmi és a belőle kiágazó világ találkozásához. De hogyan jussunk át és tudjuk meg végre, mégis mi a franc volt előbb, a tyúk vagy a tojás? És miért lett egyáltalán bármelyik is? Mint láttuk gondolkodással vissza tudjuk vezetni a dolgokat, de van egy leküzdhetetlen fal a végső valóságig. Vajon mit lehetne tenni, hogy megtudjuk mi is az a semmi. Hogy átlépjük a struktúrák határát és behatoljunk a semmibe. Na hogy? Hát úgy, hogy nem csinálsz az ég világon semmit. :)
Szerintetek az ember tud tökéleteset alkotni? Szerintem nem. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Danika:
A tudatod sokkal magasabb rendű, mint az egód. Mondhatjuk úgy is, hogy csak a tudat van. Az egó gyűjt, birtokol, energiát akar nyerni. Azonban az egó nem az ellenséged, csak megcserélődtek a szerepek: az egó maga alá gyűrt téged. Az egó ellen harcolni lehetetlen: egy magad elleni csatában csak te lehetsz a vesztes. Ego nélkül nincsen élet, születésünkor az éltet bennünket. Csak a helyére kell tenni, ennyi az egész. A tudat sokkal hatalmasabb, ámde sohasem erőszakos, csak akkor lép színre, ha az ego, az elme elcsendesedett. Mivel az egót meg tudod figyelni, erősíteni tudod a tudatodat. Az ego elcsendesedik és az marad, ami eredetileg volt: eszköz, ami megvéd. Ha már elcsendesedett az ego, akkor lehet feltenni a kérdést: ki az, aki figyel, és kit figyelmek? Amikor a figyelőt is megfigyeled, és így tovább, egészen a szingularitásig, akkor döbbensz rá, nincsen más, csak a Tudat, te pedig egy szétrobbant tudatdarabka vagy önálló arccal, aki tudatában van a gyökerének, a mozdulatlan Mozgatónak.
"Ki az, aki itt van?" |
| |  |  |  |

 |  |  | | 335. Sad | 2004. december 18. 08:37 |
| |  |  |  | | Ősi törvény:
Az egót ki kell írtani! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Biga engem nagyon megfognak ezek az indián dolgok. Aztékok se voltak semmit, azokkal kapcsolatban könyvet nem tudsz mondani? Amúgy azt ki vette már észre, hogy ez a sokak által negatívumként emlegetett egó, mi vagyunk saját magunk? Mármint úgy értem, hogy ha én lefekszem és elkezdek lazítani meg koncentrálni felváltva, mi az ami arra irányítja a tudatomat? Ki az aki kezeli ezt az egészet? Az egóm dönti el, hogy most mit szeretne kezdeni a tudatommal, ugyanakkor le is korlátozza így a végtelen tudatot. De mégis van benne valami, valami ami te vagy. Néha külön érzékelem egómat és tudatomat. Érdekes élmény. Na és persze itt van az akarat szócska. Honnan is fakad? Lényege tulajdonképpen egy megfogalmazódott cél eléréséhez szükséges energia. Szerintetek ez nem az egóból jön? Vagy az egó valóban egy koszos lepel az amúgy makulátlan emberi mivoltunkra? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Erről szólnak a kései Don Juan könyvek, a varázslók szerint az egó egy nem-szerves lény beültetése a tudatunkba. Észlelik a tudat lángját, és sugarakat projektálnak felé, majd az egó által létrehozott negatív energiákból táplálkoznak. (félelem, irigység, harag, önzés, stb.) Ragadozóknak hívja őket a naguál és a tudatosságra való törekvéssel (+ egy nagy adag Salviával) lehet őket elriasztani, mert akkor "rossz ízűvé" válik a tudatunk. Az őrültekből pedig már több egyed, egy egész ragadozófalka is lakmározik.
Mexikói-sámán-tradicionális-horror |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Hát azt valaki itt is nagyon szeretné tudni :-) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Na de ilyen esetben tk. ki kérdezi ezt a kérdést, az (alien) parazita? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | A következő jutott eszembe: Mi van, ha a tudat, az egó csak egy (pl. alien) parazita? Ez magyarázat lenne a bennünk feszülő ellentétekre és arra, hogy időnként miért létezünk diszharmóniában a testünkkel és a lelkünkkel. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Liet: jólesett amit írtál, köszönöm. bele sem gondoltam, h azóta összezavartak a dolgok, nem voltam elég biztos magamban, pedig tudom milyenek az ilyen összezavarások. |
| |  |  |  |

|