 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | | Ja, ja... bár talán az objektív itt nem azt jelenti, hogy ugyanazt jelenti-e, hanem valahogy azt, amit most olvastam Hamvasnál, hogy az egyetlen biztos az a vagyok, a van az mindig bizonytalan... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ez nem volt rossz Tomamama! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Talán a legelemibb tapasztalatok, mint az éhség. Az talán objektív. Egy bizonyos módon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem az a dolog ami mindenki számára ugyanazt takarja, arra rámondhatjuk, hogy objektív. Kérdés, hogy mi ez a dolog? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a világ lehet, h mindenkinek megpróbál tökéletes lenni és ezért ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A tökéletes meg mindenki számára tökéletes. Hisz tökéletes csak tökéletes lehet, így máris objektív lett. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én abbol indultam ki, hogy tökéletlen nem alkothat tökéleteset. Ha már felhoztad a művészet példáját, hát ott ki fogja megmondani neked, hogy az tökéletes? Lesz aki azt mondja, hogy az, lesz aki azt mondja valami hiányzik a képről vagy, hogy neki ez vagy az nem tetszik. Ez így elég szubjektív, az meg hogy lehet tökéletes? A semmihez képest lehet, hogy tökéletes, de a semmihez meg hogy lehet egyáltalán viszonyítani? Nem értem. |
| | | | |
|
