 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | 254. Nomad | 2004. október 4. 11:24 |
| |  | |  | | | Nem értem mért kellene visszajelzés arról, hogy VALAKI létezik, pont az ellenkezője kellene, és ez a Dharma. A megszabadulás és megvilágosodás nem pontos megértése hibás gondolkodást eredményez, bár nem tudom mennyire érthetően lehet ezeket fogalmakkal elmondani, nem is az a legnagyobb buktató, hanem, hogy érteni akarjuk, és az intellektuális megértéssel nem megyünk semmire. (én értem, és megvilágosodtam, ez mind baromság)
Lényeg az, hogy a megszabadulás az, mikor "valaki" belátja az önvalónak tartott részéről, hogy pusztán a függve keletkezés tizenkettes láncolatában visszhangzik egy oda beragasztott bármi, nincs is önvaló, és lényiség, csak tudat, de ez nem egy tudat, vagy sok tudat, vagy időbeli, saját, egyszerűen csak tudat. A tudat örök, mert minden időben ott van, sőt a tudat változásait hívjuk időnek és elpusztíthatatlan, hiszen soha nem keletkezett, és soha nem hal meg.
A megvilágosodás pedig, hogy az "ember" folyamatosan tapasztalja a Dharmakáját, az igazságtestet, az alapot. Tehát nincs lényisége, személyiség-képzete, én-képzete, önvalója, stb. egyserűen minden jelenség a tudatban lejátszódó folyamat, külső és belső nincs elválasztva, az ebből adodó öröm a Szamboghakája, a lények által látható test pedig a Nirmákája. A tudat pedig üres, hiszen nincsen olyan dolog, ami MINDÍG benne lenne, mintegy hozzá tartozna, tulajdonsága lenne, minden ami feltételekhet kötött felmerül és eltűnnik, de bármi felmerülhet.
Minden aminek súlya van, az súlytalan.
Az időtt az emberek gyakran egy egyenes menti mozgásnak tekintik, ahol a múltbéli események átalakultak a jelenné, madj következik a jövő, és éppen az valósul meg. Szerintem sokkal szemléletesebb egy forró fazék levesnek tekinteni, ahol a jelen, amit látunk a leves felszíne. Ez nem "megy sehova", ott van a tüzhelyen, és forr. Mivel mi csak a felszínt látjuk, tapasztaljuk, hogy hol itt, hol ott jönnek fel buborékok, és jé ez vajon mitől lehet, hogyan lehetne a szép buborékokat megállítani, a csúnyákat pedig legjobb lenne, ha nem is lennének, de ha már vannak, inkább tapasztalja őket valaki más. Csakhogy mivel folyamatosan akarunk szép buborékokat, megítéljük az összeset, a csúnyákat meg elküldenénk, ezért folyamatosan termeljük a hőt, amitől forr a leves, pedig az egész csak egy tiszta tükör. Ráadásul azt mondjuk, hogy itt vagyok én, ott vannak a többiek, én majd magjavítom a saját világomat, útána akár szívesen segítek a többi lénynek is, de a legfontosabb az én, ezért még irígység, féltékenység, büszkeség is felmerül. Ez mind csak arra jó, hogy felkeverjük az egészet, és méginkább összezevarodjunk.
A megoldás az, ha meglátjuk azokat a folyamatokat, amik az egészet forralják, és kevergetik. Ezek megnyilvánulása ugyanúgy ott van a jelenben, legfeljebb a hibás látásmód miatt nem tudjuk belátni az összeset. Tehát nem csak a leves felszíne a jelen, hanem az egész leves. Ha ezt valaki belátja, az megszabadulhat a lényképzetétől, hiszen látja "saját magát" is mint egy folyamat körforgását. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nagyjából egyetértek danika, de azért kicsit tényleg zavarosan írtad le, ami persze nem baj, mert hát máshogy nem is nagyon lehet.
szerintem is mindíg van egyfajta egyensúly mindenben, de a végletek annyira távoliak, h az emberek nem képesek felfogni ezt a nagy mérleget. Egyébként lehet, h ezt a nagy mérleget épp az emberiség teremtette. A természet egy békés mag, amiből az ember kirobbant. A mérleggel meg nem lehet mit kezdeni. Ez a tipikus: persze, h szeretnénk ha nem lennének rossz dolgok események, de akkor jók sem lennének. Az állatvilágot elnézve (aminek persze, lehet, h van egy számunkra nem érzékelhető dimenziója, de ezt most nem veszem bele a dolgokba), a természet békés magjában nincs bűn (az ember teremtette) és nincsennek hasonló ember által kreált rossz dolgok, de az ember úgyanúgy jó dolgokat is feltalált, amik szintén nem férnek bele az ősi körbe. Szóvaal ez is a globális egyensúlyok egyik kis apróléka. Választani lehet: vagy haladunk a totális káosz felé, vagy a totális egyszerűség felé. A végeredménye vajon mindkettőnek ugyanaz? szerintem igen. a maga nemében mindkét lehetőség gyönyörű, de egy biztos, nem lehet ingázni és tartani a szintet. aki csak a fizikával akar foglalkozni, mondhatja, h ősrobbanás meg ilyenek, de ha megnézem a világ az egyszerűségtől halad a káosz felé. az egytől a sokig. az egytől a mindenig? de ha az egy csak egy akkor az egy=minden. és akkor megint kérdezhetjük, mi is ez az egész?
hát ennek az okfejtésnek a végére vhogy megint jobban érdekel az univerzumnál, az h mikor érnek ide a barátaim, meg h rágyújtsak-e vagy sem. a múltkor is ez volt. ha sokat foglalkozol ilyen kérdésekkel előbb utóbb csak rájössz, h az univerzum nem szalad el, de a joghurt megromlik a hűtőben.:)
bocsi ha 'hogy' helyett folyton h betűt írok, megszoktam az smsek miatt.
Kellemes kellemest mindenkinek:)
peace:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnapi hajnizásom közben eszembe ötlött egy két dolog. Szerintem a világon minden egyensúlyban van és mindennek megvan az ellentétje. Talán ez alól csak Isten képez kivételt. Na van két nagy halmaz. Az egyik a végtelenség amiben megvan mindaz ami létezik. A másik halmaz a semmi. Most akkor meglehet kérdezni, hogy mi volt előbb? Hát a volt előbb volt! :)
Lényeg, hogy minden ami létezik annak súlya van. A szónak és gondolatoknak is van súlya. Ezt az ember érzi. Mindegy hogy mennyi, de valamennyi van. És akkor mi az aminek nincs súlya? A semminek nincs súlya.
Az egyensúly azt jelenti, hogy a két vég kiegyenlítí egymást. Na de mi is van ha a két vég kiegyenlíti egymást? Az van, hogy így középen a súlyok kiegyenlítik egymást és az eredmény 0 lesz. Tehát nincs súlya így semminek tekinthető.
Nézzünk egy más példát. A múlt és a jövő egyensúlya alkotja a jelent. Miből áll a megvilágosodás? Eggyé válni a jelennel és beleolvadni. Az egyensúly mozdulatlan míg a két vég állandóan mozog. Miért mozog? Mert valami hajtja és ezt lehetne szerintem Istennek tekínteni. Egyszer ide rak többet, máskor oda. A közép mindvégig mozdulatlan és tökéletes. Talán ezért is érzi akkor jól magát az ember, ha kiegyensúlyozott életet él, és ezért fontos keresni az arany középutat!
Másik dolog. Haverom úgy találja, hogy nincsen semmi ami örök. Megkérdeztem és miért és erre azt mondta, hogy nem tudok semmire rámutatni ami örök lenne. Sokat gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy ami örök az az energia. Nem vész el csak átalakul ugye...Ebből épül fel a Világ.
És mi van akkor, ha a semmi nem más mint maga Isten?
Sajnos nem teljesen tiszta a kép, de akkor is megtetszett és várom a véleményeket hozzá!
|
| | | | |
| | | | | | 250. Liet | 2004. szeptember 29. 15:39 |
| | | | | | | | ahogy az állatok elmondják ,hogy létezem, úgy a szél is. hatással vagyok rá, eltérítem, örvényeket keltek benne. ugyan nem "hozzám hasonló" de ha "mások" beszélnek hozzám ,akkor a szél (nem én) is, csak más nyelven. |
| | | | |
| | | | | | 248. rumcais | 2004. szeptember 27. 19:35 |
| | | | | | | egyetlen apro megjegyzés
A kutya, macska ha nem is mondja el, de jelzi
hogy létezem. Néha ez is épp elég.
Az emberek ezért tartják őket társaságnak.
Főleg persze ha valamiért más emberekkel
nem sikerül jó kapcsolatot fenntartaniuk. |
| | | | |
| | | | | | 247. rumcais | 2004. szeptember 27. 18:48 |
| | | | | | | Szerintem, amit Soon mond úgy igaz ahogy van. :)
az észlelés és a létezés szorosan összefügg.
Az észlelés az egyedüli, ami biztosíthatja a
hétköznapi tudatot valaminek a létezéséről.
A létezésnek csak egy tudat vonatkozásában
van értelme. A lámpavas, ha senki sem érzékeli
akkor akár meg is szűnhet lenni.
Így vagyunk önmagunkkal is. keressünk a visszajelzést
a világ irányából, ha mástnem fejünket verjük a falba
hogy érezzük magunkat a fájdalom segítségével.
vagy manipuláljuk a tárgyakat hogy lássuk hogy tettünk
eredményét, hogy érzékeljük magunkat.
De a legjobb ha valaki azt mondja: szeretlek.
(Amúgy ez kifejtős téma és szerintem fontos is, de
most nem akartam tele irni olyan sok sort.)
Az is igaz, hogy a gondolatmenethez
el kell ismerni más elmék létezését.
Vagy a külvilágét, de erre is vannak értelmes
pragmatikus megfontolások.
Egyszerűen nem érdemes máskép gondolni szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tala:) ezt nagyon szép, és igaz!:) |
| | | | |
| | | | | | 245. Talamon | 2004. szeptember 27. 18:18 |
| | | | | | | minden létezik, mi egyszer létezett
nyomot hagy a végtelen és egyetlen térben
ezértishát jobb szeretni csak úgy, huncut mosollyal
mindent és mindenkit s hamarosan virágporrá válik minden |
| | | | |
|
