 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | 266. Nomad | 2004. október 5. 09:34 |
| |  | |  | | | RE: 258
A függve keletkezés tizenkettes láncolata (ha valaki pontosabban tudja, kérem javítson ki):
1-Tudatlanság, téves elképzelések
Nem tudjuk, hogy BÁRMI lehetséges BÁRMIKOR
2-Késztetés, indíttatás
Tehát azt akarjuk, hogy EZ történjen
*******
3-Tudatosodás
Tehát ezt "valaki" akarja
4-Név, forma -> öt halom
Szóval azt ÉN akarom, ami odakint a világban tárgyakként létezik (valójában a "saját" kivetüléseink)
5-Hat csatorna
Érzékszervek+gondolkodás
6-Érintkezés (érzékszervek érintkezése a külvilággal)
Érzékszerv érintkezik a tárggyal
7-Érzékelés
Látom, ízlelem a sört
8-(Lét)Szomj
Finom ez a sör, élet stb. MÉÉÉG (nekem jó/rossz/mindegy)
9-Halmok megkötése, ragszkodás
Bizony, bizony én csak sör, élet, stb. révén lehetek boldog, de szerencsére VAN sör, élet stb.
10-Létesülés
Megiszom
****
11-Születés
Tele van a korsó
12-Öregkor,halál
Kevés hab van az alján/üres a korsó
GOTO 1
A csillagok közti részt három életnek is fel lehet fogni, előzőben a tudatlanság és indíttatás miatt (1-2) -> fogantatás, születés, élet stb., aztán a létszomj és a létesülés miatt(3-10) -> következő élet (11-12). Ha ezt érthetőbben el tudnám magyarázni, meg lehetne érteni a reinkarnáció szükségszerűségét. Ha jelen van az egyik, jelen van mindegyik. Ez a körforgásszerű létezés, a szamszára alapja.
"...
Ha az ember nem-tudásban él, vagyis nincs tudatában önnön szabadságának, és csak saját lételemeihez kötözötten képes létezni, akkor testi, nyelvi és tudati síkon késztetései támadnak arra, hogy érvényre jusson ebben a létezésben. E késztetések csomópontjában kialakul tudat-magja, ami a létezést már csak a "név-alakzat" kettósségben, vagyis alany-tárgy relációban képes szemlélni. A tárgyvilágra sóvárgó tudatmag a létet az öt érzékszerv és a gondolkodás alapján hat tartományban éli meg. Ezekben a "tartományokban" történik meg az érzékelés, az alanyi és tárgyi tartalmak folytonos érintkezése. Az ebból keletkezõ érzetek visszahatnak a folyamat hátterében álló éntudati magra, ami az érzeteket megítéli és kategorizálja. A tapasztalás soránaz éntudat énképzetté alakul át, ez rászokik arra, hogy az érzeteket jónak, rossznak, kellemesnek, kellemetlennek stb. minõsítse, és önmagát ebben a minõsítésben élje meg. Így alakul ki a létszomj, a tapasztalás szomjazása, amí az énképzetet saját tárgyvilágához köd. Ez a szomj és ragaszkodás olyan erõ, amely a tapasztalót újra meg újra a létesülés felé löki. A létesülés azonban a keletkezés és elmúlás, a születés és vénülés-halál törvényeinek alávetett, ezért arra az emberre, aki önmaga biztonságát a tárgyi és tudati tartalmakban keresi, szenvedés, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés vár.
... "
http://www.tkbf.hu/stud/notes/basic-001.html "
Ettől való tisztító mantra:
OM-AH-HUM Vadzsra Guru Padma Siddhi HUM
http://www.tantralap.hu/index.php?m=tantra&p=tantra/mantrakrol |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ne ragaszkodjatok a cuccokhoz, mert utána nehéz elvonatkoztatni nélkülük -
papír nélkül "szeretkezni a mindenséggel" csodálatos;)))
egy könnyed sóhaj, egy lágy csók csupán |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Khm a tegyszik szót inkább felejtsétek el! :D Ennél még a teccik is jobb lett volna...brühühüüü |
| | | | |
| | | | | | 263. Sevil | 2004. október 4. 21:21 |
| | | | | | | | Cellux, Csuang Ce szól belőled, csak a taó helyére Istent helyettesítesz+megbolondítod az elméletet egy kis utópiával. Szép, hogy ennyire fedésbe tudnak kerülni a szálak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux ez kifejezetten tegyszik, mert valamilyen szinten egybeesik az enyémmel. Jól összekapcsolható. Amúgy én úgy tekintek a jó és a rosszra, hogy kiegészítik egymást mint az ok-okzat vagy az akció-reakció. És ha már ki vannak egyenlítve akkor onnantól fogva meg is szünnek létezni!
Az hogy te a Semmit Istennek tekinted ugyancsak érdekes. Egy hülye kérdés. Ugyebár van a végtelen és van a semmi. Ezek létezhetnek egymás nélkül? Melyik volt előbb? Talán a semmi, mert az sose volt így a volt előbb volt mint a semmi? Ha a semmi előbb volt akkor abból lett a végtelen? A semmiből jött és semmibe tart? |
| | | | |
| | | | | | 261. cellux | 2004. október 4. 20:31 |
| | | | | | | Íme, ami nekem lejött abból, amit írtál: van két véglet (jó/rossz, fekete/fehér, stb.), ezek tekinthetők a mérleg két nyelvének. A mérleg mindig egyensúlyra törekszik (arany középút), ha valamelyik oldal kileng, megjelenik az ellentétes erő, amely az ingát a másik irányba kényszeríti.
Az emberi élet arról szól, hogy megtanuljuk a végletek közötti ide-oda lengést lecsillapítani: kitanuljuk az ingázás hogyanját, az élet művészetét. Amikor az inga teljesen elnyugszik, akkor megnyílik a "merőleges" ösvény, amin át elhagyhatjuk a duális valóságot.
Az Istent sokan a mérleg egyik karjának képzelik (a Jó, a Rossz-szal szemben). Aki így fogja fel az Istent, annak emiatt a tudati beállítottság (világfelfogás) miatt folyamatosan, minden szituáció hatására nagyon durván beleng az inga (mivel ez az alapelképzelése minden szituáció felfogási módját és így a szituációkra adott reakcióit is befolyásolja valamilyen formában), és igen sokat kell szenvednie, amíg az inga elnyugszik (meg kell tanulnia, hogy ne ugráljon, mert csak szorosabbra fonja magán a kényszerzubbonyt).
Talán érdemesebb úgy nézni, hogy az inga két karja a teremtett világ (a formák, "valamik" világa), az Isten pedig olyasvalami, ami nem is valami, hanem inkább a nem-valami, ami a dualitás "mögött" "van", annak egyfajta alapja. A Semmi, a Mindennel szemben. A nullpont, amely körül a nullponti energia - a világ formáiban - valamivé válik. Amíg nem válik valamivé, addig tulajdonképpen nem is létezik. Csak a valamilyenné válásban, a teremtődésben különül el önmagától, oszlik szét megfigyelőre és megfigyeltre.
Amikor fentebb arról írtam, hogy az emberi élet célja a lengés lecsillapítása, majd a világból való merőleges kilépés, akkor igazából lódítottam (és mégse). Nem a világból lépünk ki, hanem a mi saját, korlátolt régi világunkból. A régi világunkban azt tartottuk, hogy van egy Isten, akit el kell érnünk, és aki majd kiment bennünket ebből a gonosz világból. Meg akartunk menekülni. Amikor megértjük az Istennek a Semmi (üresség)-természetét, akkor rájövünk, hogy nincs hová menekülni. Csak a világ van. És akkor a régi, duális világunk feloszlik: kimegyünk a Semmibe, az ürességbe, és újjászületünk belőle úgy, hogy többé nem osztjuk fel a világot világra és túlvilágra (egy helyre, amit utálunk, és egy másikra, ami után vágyunk). A két világból egy világ lesz, nem lesznek többé különbségek. És akkor végre a helyükre kerülnek a dolgok, a láthatatlan világ pedig megjelenik a világ formáiban, mint jelentés (addig csak a felszínt láttuk, utána minden jelenségnek lelátunk a mélyére, le egészen a nullpontig, ahol az életfa ágai összefutnak - ez a mahamudra).
Az igazi beteljesedés szerintem az, amikor annak az embernek, aki rájött arra, hogy csak a világ létezik, az energiái elfordulnak a fantáziaképektől, illúzióktól, és 100%-osan belefolynak abba, ami számára a jelen pillanatban adott. Tudatában van annak, hogy (a) az Isten minden pillanat kiterjedés nélküli közepéből nyilvánítja meg saját tükörképét, a valóságot, (b) a valóság valamilyenségének Isten valamilyensége a magyarázata (a törvények és minden korlát Isten adott pillanatbeli korlátainak a megnyilvánulása), (c) Isten korlátai a valóságot megélő emberi lélek korlátai is egyben, és (d) ezek a korlátok az evolúció által meghaladhatók. Teljes mértékben átéli az állandó összeköttetést a központi mag (Isten) és az egyéni teremtett lélek (én) között. Megvalósul a tökéletes Isten-Ego tengely, mert nem áll már útjába ennek a dualitáshoz való ragaszkodás.
És akkor az Egó elkezd az időn kívüli Isten szolgálatában dolgozni azért, hogy az időbe vetett Isten (aki mi magunk vagyunk, az összes zavarodottságunkkal, sötétségünkkel és valóságokat létbe szilárdító téveszméinkkel együtt) elnyerje a megvilágosodást. A szélsőségeket mesteri módon megnyilvánítva köpüljük a valóságot, amíg csak minden érző lény meg nem szabadul.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | olyan de olyan nagyon sokat írtok, nincs időm elolvasni!brühühü
ha létezem vannak korlátaim, nem akarok létezni, szét akarok folyni az univerzumban és egy új világot alkotni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs, hogy nem jutnak eszembe egy részletbe a gondolatok, de ezt még celluxtól meg kell kérdeznem!
Cellux az, hogy az inga között az egyensúlyi állapot, tehát a nyelv az Isten azt az Nomad vagy az én írásomból hoztad elő? Én végülis azt a semminek tituláltam és Istent mint az aki az ingát nem hagyja egyensúlyban maradni, de most így elgondolva ha valamit a nyelvénél megdöntesz az ugyancsak nem marad egyensúlyban! Vagy ezt most nem kellett volna? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és Nomad amit a 12es láncról írtál azt a szénről mintáztad, vagy ettől teljesen független módon? Amúgy nem csak a szén szól a 12es számról, hanem a dél és az éjfél. Érdekességként a pihentető alvás az amikor éjfél előtt lefekszel minimum 1 órával! Miért pont az éjfélre jött ez így ki? Éjfél így misztikák úgy, de mégis van benne valami...Roppant érdekes! Ha újászületek tuti, hogy 12es leszek! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad remélem nem nekem írtad azt, hogy nem vagyok tisztában a megvilágosodás fogalmával, mivel valóban nem vagyok, hisz még nem tapasztaltam meg. Ez talán annak is betudható, hogy egyszeri n2o-n kívül soha semmilyen szintetikus cuccot nem toltam magamba (leszámítva a gyógyszerek rendeltetésszerű használatát, hogy senki se köthessen bele:P).
150 magtól én beértem ennyivel is, hogy jöttek a gondolatok és én továbbvittem azokat, amelyek tetszettek...Ma szedtem 75 magot és szombatra remélem beérik még 415 amit egy hidegvízes kioldással és későbbi szűréssel fogok magamba dönteni, mert a héjjakból már elege van a gyomromnak egy időre...(az ereimről nem is beszélve)
Szóval én nagyon tapasztalatlan vagyok e téren, és most nem kötekedésnek mondom, de csodálkoznék azon, ha itt valaki mindennel tisztában lenne! Lehet ez is egy téves képzet a megvilágosodásról részemről, de szerintem az, hogy megízlelsz valamit és az, hogy meg is eszed az két különböző dolog. Nem ismerem egyikőtöket sem, de amit írtok az számomra mind tisztának és igaznak tűnik. Kérdés, hogy ti már minden korlátot le tudtatok rombolni a tudatotok körül? Ha igen akkor irígység helyett inkább követendő példának foglak ezentúl tekinteni titeket! Na tegyetek rá azért! :) Én meg tuti rá fogok... |
| | | | |
| | | | | | 256. cellux | 2004. október 4. 13:02 |
| | | | | | | még valami: a választás nem a káosz és az egyszerűség között van... az evolúció mindig párhuzamosan stabilizálja az elért állapotot és tör előre a következő lépcsőfok felé (ezt a kettőt egyszerre). az előbbi, a stabilizálás teszi lehetővé, hogy a világ egyben maradjon (tehetetlenség, mindig van egy éppen kurrens "valóság"), a másik a progresszió: a tudat egyre tágasabbra nyitása. mi (az ember) is ezért jöttünk létre, hogy a következő evolúciós szintet lehetővé tegyük.
minden tudattágulásnál nő a káosz. először tágul a tudat, az beengedi a káosz addig láthatatlan dimenzióit, aztán a tudat nekiáll rendet teremteni ebben a káoszban és csinál egy következő valóságot, ami a káosz energiáit egy struktúrában teszi felfoghatóvá (a tudat így teremtővé válhat, mert csak abban lehet teremtő tevékenységet folytatni, aminek a struktúrája, a korlátai jól meghatározottak).
a tudat tulajdonképpen a káoszt valósággá köpülő szerkezet, amely e köpülési folyamat hatására olyképpen gyarapodik (tágul), hogy a káosznak újabb és újabb dimenziót engedi hozzáférhetővé a köpülési folyamat számára. hogy ez a folyamat végtelen-e az jó kérdés, én hajlok rá, hogy nem.
|
| | | | |
| | | | | | 255. cellux | 2004. október 4. 12:55 |
| | | | | | | bazeg Nomad te buddha vagy :-)
elképesztően beletaláltál ezzel a leveses hasonlattal.
az "Isten a mérleg nyelve aki a Semmi" is tetszik...
most már csak össze kéne kötni a kettőt (üresség - forma)
ha az üresség már tisztán látszik, akkor a formavilágból kivesznek a szükségtelen parák. lehetünk Hitlerek anélkül, hogy elszabadulnának a megidézett hatalmak, magunkon keresztül kiengedhetjük végre a legfélelmetesebb alien istenségeket is (akiktől addig az emberiséggel együtt, egy nyájként féltünk, rettegtünk, mint a tűztől), mert nincs már amibe beleakadhatnának. amikor az ilyen alien energiák beleakadnak a nem-tisztázott tudatrögzültségekbe (egó-parák), abból lesz a Hitler-kaliberű Rossz. valakit megbabonáz az energia, megidézi a démont, de a tudata nem képes még rá, hogy "elbánjon" a fenevaddal: a fenevad eszi meg őt és a terror/horror/Sátán stb. eszközévé teszi, rajta keresztül tombolja ki magát a gátját vesztett magenergia (végső soron erre is szükség lehet, az emberiség ezáltal is megkönnyebbül egy kicsit).
a történelem - az inkvizíció - kétségbeesett válasza a Hitlerekre: elfojtjuk az alien istenséget, megbélyegezzük megnyilvánulásait. a vadzsra guru válasza: megtisztítom a tudatot, eltüntetem a torzulások, elhajlások tudati okait és aztán - az üresség végtelen erejében bízva - hagyom, hogy átáramoljon rajtam a negativitás, ami így bemegy, eléri a létközépnullpontot, ott kimegy a nem-létbe (meghal), majd kibújik a másik oldalon és hűséges szolgámként születik újjá. az így születő létmódot újra beinjektálni a mém-térbe, megfertőzni a társadalmat a pszichedelikus vírussal. para halu így.
|
| | | | |
|
