 |
Holotróp légzésÉn+te+ö=gén, 2004. március 13.  | |  | | | | 37. Vino | 2004. július 29. 13:37 |
| |  | |  | | | | Srácok...nekem nem jött be a légzés...negyed órán kerersztül szuszogtam mint egy gőzmozdony, és utána leállitotttam a légzésem elég lassúra, talán percenként 3-4 ha volt, de nem éreztem semmmi külnöset, max annyit hogy nem kaptam levegőt rendesen, mit csinál(6)tam rosszul? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Egy másik rész belőlem (gondolom a tudatalattim) mindig visszaránt ha el akarok mélyülni és ez nagyon szar érzés."
Úgyhiszem, hogy ha valami "szar érzést" kelt benned, az azért van, mert valamit nem jól csinálsz.(erre gondolom te is rájöttél...) Ez nem baj. Talán próbálj meg szeretettel gondolni erre a "szar érzésre", mintha egy barátod lenne, aki nem tud beszélni, ezért csak beléd rug egyet, amikor valamit nem jól csinálsz. Így már a szar érzés is jószándékuvá válik, nem? Az is csak Te vagy!
El akarsz mélyülni? Ne akarj elmélyülni. Szeressél elmélyülni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jah, pl mikor aikidóztam, minden edzés előtt szénteljes takarítást kellett csinálni -
a tudat egy mintagép - bele lehet kondícionálni hozzáállásmintákra - csak jó mintákból kell merítkezni - ha találsz egy jó "fonalat"/egy jó "utat" a cellux papa által az előbbiekben említett - kissé széjjelebb oszlott - tudatállapotra, akkor már csak a szorgalmon múlik, hogy mennyire tudsz ellazulni - koncentrálni ;) |
| | | | |
| | | | | | 34. cellux | 2004. július 28. 13:14 |
| | | | | | | az alvás dologhoz: én is szeretek "dögleni az ágyban", viszont nagyon nem szeretem a túlzott dögléssel együtt járó derékfájást.
ha egyszer el akarsz kezdeni komolyan gyakorolni, akkor mindenképpen érdemes valamilyen rendszert csinálni az életedben, pl. minden nap adott időpontban kelni és feküdni, mindig ugyanakkor és ugyanott végezni a meditációs gyakorlatokat, kijelölni egy napszakot a munkára, olvasásra, esetleg főzésre... a tapasztalat azt mutatja, hogy ha az ember az életét így megszervezi, az visszahat a tudatra, és a tudat is sokkal rendezettebbé válik. a külső takarítás egyúttal belső takarítást is jelent.
|
| | | | |
| | | | | | 33. cellux | 2004. július 28. 13:10 |
| | | | | | | ha erre a merőleges kilépésre egyszer rátalálsz, akkor tapasztalni fogod, hogy a kilépéssel együtt hirtelen "kitágul a tudati tér", és a parák ebben a térben megjelenő jelenségekké válnak, amiket megfigyelsz. ehhez kell a szeretet, az elfogadás. ha nem fogadod el, ami megjelenik, akkor nem tud a tudat kitágulni (mert kötődni fog a jelenségekhez, elvész bennük).
|
| | | | |
| | | | | | 32. cellux | 2004. július 28. 13:08 |
| | | | | | | lehet, hogy ez hülyén hangzik, de tanuld meg SZERETNI a saját gondolati folyamataidat. amikor beparázol azon, hogy nem jól csinálod, akkor vedd szemügyre magát ezt a beparázási folyamatot, és próbáld kideríteni, van-e értelme parázni ezen. az ilyen para abból fakad, hogy az ember valahol máshol akar lenni, mint ahol éppen van. például egyből nagyon penge "meditátor" akarsz lenni, és ezért nagyon begőzölsz és összerándulsz attól, hogy ennyi sok minden zajlik a fejedben. a megoldás: ismerd el magadnak, hogy sehol se tartasz, egy nagy nulla vagy meditáció terén, a saját tudatodat annyira nem ismered, hogy úgy rángat magával az akaratod ellenére, mint valami vadállat, és ezután próbáld meg elfogadni a tudatodat ilyen makacs, hepciáskodó összevisszaságnak. így képes leszel arra, hogy ezt a tudati kavargást megfigyeld (már nem fogod jó-rossz kategóriák szerint megítélni). ha viszont képes vagy a kavargó tudatot így megfigyelni, az azt jelenti, hogy megnyugodtál abban a VALAKIBEN, aki belülről ezt az egész folyamatot tudatosítja. ilyen trükkösen működik a merőleges kilépés. ha már figyeled a kavargást, akkor visszahúzódtál a belsődbe, és a kavargást mint tudati jelenséget azonosítod.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux köszi a hozzászólást, nem számítottam ilyesmire! :)
Egyszer este az ágyban tépés után miután teljesen kifárasztottak a folyó gondolatok meg vizualizációk, hirtelen azt vettem észre, hogy minden nagyon sötét,mély,csöndes és hihetetlenül nyugodt és kellemes, lazító. Nem tudom mi volt, de sajna azóta se értem ezt el. Gondolataim visszakapcsoltak 1esbe és nagyon minimális mennyiségben jöttek. Azt szeretném megtudni, hogy mi jobb:
1. Jön egy zavaró gondolat, de te nem hagyod betörni az elmédbe. (ez sztem k*rva nehéz)
2. Jön egy zavaró gondolat, de te nem kötődsz hozzá, tehát tudatosul benned ugyan, de nem ragadod meg és így már tova is szállt. (ez még megy néha csak az a gáz hogy mindig jön egy másik utána ahelyett hogy ez a folyamat leállna)
Szal küzdeni vagy nem küzdeni? Koncentrálni vagy nem koncentrálni? Lehet aztán, hogy tényleg csak a gyakorláson múlik és nem mindjárt meditációval kéne kezdenem, hanem koncentrációs gyakorlatokkal? Akaraterőt hol lehet venni? :)
Másnap kipihenten ébredtem, ami nálam sajnos elég ritka jelenség (néha 12 óra alvás után is fáradt vagyok [vagy pont a sok alvástól?] ). Eltérve a témától: Ti hogy vagytok a korai felkeléssel meg úgy általában? Én nehezen alszom el, de ha sikerül akkor elég nehéz felébreszteni és alszom jó sokáig. Az a gáz, hogy elég tré dolog mindig úgy felébredni, hogy fáradt vagy és aludnál még. Most vagy előbb lefexem és átállítom magam a korán fekvés korán kelésre (azt olvastam valami keleti filós könyvben , hogy az a legjobb ha a nap járásával együtt kelsz/fekszel , de ez számomra ugyancsak nehezen kivitelezhető) . Kéne entert is nyomni. :)
Szal így anyám kérdezi nem vagyok-e depis, de hát én nem érzem magam hú, de depisnek. Reggel amikor felébredek és ugye nyár folytán nem kell felkelnem, nemis szoktam. Hogy miért? Mert iszonyatosan jól esik dögleni az ágyban, csak az a gáz, hogy így még álmosabb leszek és átalszom jóformán a napot. Erre tud valaki orvosságot vagy valami saját tapasztalat ezen a téren?
Bocsi hogy ennek mind semmi köze a témához, de mivel nincs ilyen topic ezért valahova le kell írni nem? Tényleg bocs! |
| | | | |
| | | | | | 30. cellux | 2004. július 28. 11:13 |
| | | | | | | danika: ezeken belül vannak még mélyebb szintek is, a trükk egy merőleges kilépés az egész folyamatból.
tehát:
1) almára koncentrálsz
2) észreveszed, hogy almára koncentrálsz
3) megállapítod, hogy 2) megtörtént és hozzáfűzöd a negatív ítéletet (bazmeg, nem tudok koncentrálni)
4) elkezdesz filózni azon, hogy de szerencsétlen vagy, hogy nem tudsz koncentrálni
5) teljes mentális és érzelmi káosz, amitől aztán rosszabbul érzed magad, mint amikor elkezdted az egész meditációt
ugyanez történhet máshogy is:
1) almára koncentrálsz
2) észreveszed, hogy az almára koncentrálsz
3) észreveszed, hogy észrevetted, hogy az almára koncentrálsz
4) észreveszed, hogy észrevetted, hogy észrevetted, ...
az első sorozat szarabb, mert itt olyan érzelmi parákba hajszolod bele magad, amikből nagyon nehéz kikeveredni, mert húznak mint állat.
a második sorozat úgy működik, hogy minden egyes "észrevevésnél" egyre mélyül a dolog (mert nem rántják el az érzelmi parák), aztán egy bizonyos mélyülési szintnél MERŐLEGESEN kilépsz az egész folyamatból.
tehát mondjuk
5) hoppá, ez egy fraktálszerű, rekurzív folyamat, de KI AZ, akiben ez a folyamat végbemegy?
és akkor, ha elég mélyre mentél, ráérzel arra a valakire (vagy valamire), akiben mindezek a tudati történések lezajlanak. ez a valóság alapja, a meditáció célja az ebben az alapban való megállapodás, elnyugvás, majd ennek az alapnak a hétköznapi életben való tudatosítása, és végül a folyamatos bennelevés, úgy, hogy közben a hétköznapi tevékenységekkel is tudsz foglalkozni (de már nem ragadsz beléjük, mert folyamatosan jelen van az alap-tudatosság, ami ezt megakadályozza).
az alapot onnan lehet beazonosítani, hogy nem lehet beazonosítani. tehát ami tárgyként jelenik meg a tudatban, az nem az alap, ami viszont nem ragadható meg tárgyként, de valahogy mégis érzékelhető (mint "ÉN VAGYOK"-ság), az az alap.
ha erre az alapra egyszer rátalálsz, akkor el fogod tudni engedni valamennyi tudati jelenséget (mert szét tudod majd ismerni őket az alaptól).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én is így vagyok mostanság a lepkékkel.
gén: emléxel, a teázáson említetted a lepkéket meg íróasztalfiókot
szóval én is vhogy így vagyok ezzel. nehéz azokat a lepkéket csak úgy elkapni. ha tényleg elkezdek csak a lepkékkel foglalkozni, akkor egy idő után túl sok lesz.
greenghost,aki ainoa, de greenghost a neve már mer' megtalálta!:)
|
| | | | |
| | | | | | 28. doki | 2004. július 27. 17:29 |
| | | | | | | fókuszálási nehézségeim nekem is vannak. úgy látom, hogy ez gyakorlással fejleszthető.
nézd a jobbik oldalát, könnyedén csaponghatsz ide oda akármi is jön :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fuu köszi a jó válaszokat most már kezdem sejteni nagyjából miről lehet szó.
Erre úgy se tud senki semmilyen megoldást mondani, de azért leírom, hogy lássátok milyen jó dolgotok van. Nálam az összpontosítás igencsak nehézségekbe ütközik. Hogy miért? Mert szétszórt vagyok. Egy példa. "Na most CSAK egy almára fogok gondolni!" elkezdem a gondolkodást.
Két eset van:
1. "alma,alma,alma" mindeközbe jön egy fölöttes gondolati sík "ezaz jól csinálom így kell ezt" erre jön a felismerés "bassza meg már megint másra gondoltam"
2. "alma,alma,alma" kezdem látni az almát forgatom vizuálisan próbálom magam elé képzelni, de sajnos ez ahelyett hogy mélyülne hirtelen megszakad azzal, hogy felismertem, hogy JÓ uton haladok és kezdek belemélyülni. Ugyanez fenn áll pl elalvásnál néha. Amikor már érzem hogy az álom útjára tévedtem, ez tudatos lesz és abban a pillanatban hogy ez tudatos már leis jöttem róla...Ja és nem én görcsölök rajta és nem én akarom felismerni. Egy másik rész belőlem (gondolom a tudatalattim) mindig visszaránt ha el akarok mélyülni és ez nagyon szar érzés.
Akinek volt vagy van ilyen érzése az légyszi írja le a tapasztalatait, akinek nincs az meg írjon valami okosat hátha az segít! Köszi
danika, aki NEM skizofrén vagy többszörös személyiség :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (meg a belégzés és kilégzés között se legyen szünet) |
| | | | |
|
