 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: GYIK
Létrehozás ideje: 2002. február 27.
Utolsó hozzászólás: 2019. február 26. |
| |
Érdeklődés: 105442 letöltés
2920 hozzászólás |
| |
|
|
legalizeGYIK, 2002. február 27.  | |  | | | | |  | |  | | | No... akkor médiáznék még egy kicsit. Egyelőre nem lehet egyértelmű "médiaképet" összeállítani a drogokkal kapcsolatban, hiszen a közszolgálati médiában általában az elutasító álláspont érződik, ugyanígy a kereskedelmi média hírműsorain is. Viszont a kereskedelmi médiában észre lehet venni a "hivatalostól" eltérő műsorokban és reklámokban drogozással kapcsolatos apróságokat és ráutalásokat (konkrétumot nem tudok mondani, de pl. marihuánalevél-plecsni a nyakban, ganjás fejkendő, póló stb.), amiket persze az ORTT, funkciójának megfelelően próbál kordában tartani - persze nem sok sikerrel.
Az internetes médiát viszont már nem lehet így szankcionálni, itt minden a szerkesztők jóindulatán és önmegtartóztatásán múlik. Szintúgy, ahogy az újságoknál, itt is a beérkező hírek-témák-levelek közül a szerkesztők szájíze szerint kerülnek ki vagy maradnak közletlenül. Ha például egy nap beérkezik mondjuk 6 droggal kapcsolatos hír mondjuk az Origóhoz, és ebből kettőt közöl le, mondjuk egy olyat, hogy "Kanadai kutatók szerint a marihuána fogyasztása öli a ráksejteket" meg egy olyat, hogy "Ecstasy tabletták birtoklása miatt börtönbüntetést kapott egy karakószörcsögi fiatalember", és közletlen marad egy olyan, hogy mondjuk "A Buenos Airesi Egyetem kutatói kiderítették hogy a speed káros az egészségre" - nos akkor mársem beszélhetünk elfogulatlan tájékoztatásról. Ha drogháború valóban létezik, akkor ez így a sajtó virtuális keretein belül zajlik, és ebben valóban a főszerkesztők a legnagyobb hadurak. És ez a kis szösszenet valóban konkrét értelmet nyer: "...a drogokról való ismereteink és képzeteink feletti kontroll gyakran nagyobb hatalmat jelent, mint a fegyverek ereje." |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hmm... Kolumbia (kokain) és Afganisztán (heroin) felett ki rendelkezik katonai és gazdasági erővel? Netalán valóban a saját bábkormányaik tartják kezükben a hatalmat?
Szerintem nem kell sok energia egy virtuális status quo helyzet fenntartásához. A "valódi háború" számunkra, nézők számára kimerül egypár képsorban, amit a televízióban mutatnak, hogy mondjuk Kolumbiában felszámoltak egy kokainültetvényt. Egyébként ha valóban nem fűződnének érdekek a kokain- és herointermelés fenntartásához, Kolumbia és Afganisztán már rég nem ott tartana gazdaságilag, ahol.
Média. Valóban, amíg a médiában sugárzott-írt adatok ellenőrízhetetlenek, addig azt hitetnek el velünk, amit akarnak. Szörnyű képeket mindenféle drogháborúkról, drogcsempészetről, vagy esetleg például arról, hogy a kokain, vagy a heroin, vagy akárcsak a fű vagy az amfetaminszármazékok valójában ártatlan dolgok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "De azt tudom, hogy saját fogyasztásra nyugodtan termeszthetsz otthon dohányt, kávét vagy alkoholt"
Szép is lenne. Szeszfőzésért adózni kell, akár eladod akár nem, dohánytermesztés szerintem úgyszint adóköteles. Meg elég nehéz magot szerezni mellesleg. Kávé? Hát nemtom sztem arra is kitalálnak valami fasza kis korlátozást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt hiszem, alulbecsülöd azt az energiát, amit a drogtilalom katonái és ideológusai hajlandóak befektetni a status quo fenntartásába. Az USA továbbra is nagy hatással van a világpolitikára, és a drogháború nem csillapodik. Némely városnegyedek valóban háborús zónákká váltak, százezrével zárják bötönbe az embereket világszerte, és nem kérdezik, hogy meg akarjuk-e beszélni a dolgot. Ez már évtizedek óta egy valódi háború, az erőszak és a propaganda minden eszközével, ami egy háborúval jár. A sajátossága csak az, hogy a legtöbb esetben csak az egyik oldal van felfegyverkezve, és mivel a kormányok a saját népük ellen harcolnak, az átlagos háborúhoz képest valamivel hatékonyabb uszításra van szükség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Re 937: csak arról, hogy több lazaságot, ember! Mert a legalizációért folyó harc így tényleg harc lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Se kép, se hang. Ezek szerint érzékeny pontra tapintottam. Hadd idézzek a kendermag.hu főoldaláról egy cikkbeharangozót:
"A drogellenes háború sok hadszíntéren folyik. Az utcán a dealerek és a rendőrök, a politikai arénában a legalizátorok és a prohibicionisták, a bolíviai őserdőben a kokatermesztő parasztok és a hadsereg között. Az egyik kevésbé ismert hadszíntér a tudományos kutatások területe, ahol gyakran legalább olyan ádáz küzdelem dúl, mint az utcán vagy a dzsungelben. Ennek a harcnak bizony nem kicsi a tétje: a drogokról való ismereteink és képzeteink feletti kontroll gyakran nagyobb hatalmat jelent, mint a fegyverek ereje."
Az utóbbit hadd emeljem ki:
"...a drogokról való ismereteink és képzeteink feletti kontroll gyakran nagyobb hatalmat jelent, mint a fegyverek ereje."
Egyelőre nem kommentelek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, erről a coffee-shopos dologról jut eszembe, Ámerikában a tévében hirdetnek receptre kapható nyugtatókat. A spamek, amiket naponta kapok, szintúgy kb. 30%-ban erről szólnak, mindenféle kínai szerveren elhelyezett oldalakra mutatnak, ahol konkrétan recept nélkül rendelhetek belőlük. Itt még talán fantazmagóriának tűnhet a gyógyszergyárak keze a dologban. De ha továbbmegyünk, nem tarthatunk valószerűtlennek egy olyan (kicsi, de annál hangosabb) polgári mozgalmat, ami a recept intézményének eltörlését tűzi ki lobbicéljául. Ha ez sikerülne, még több fogyna az addiktív nyugtatókból, mert orvos nem mérné fel a fogyasztó állapotát, alkalmasságát előtte. A gyógyszergyárak kaszálnának, a sok addikt meg fizetne mint a katonatiszt és mellesleg leépülne mint a ... nemtommi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azzal nincs problémám, ha egy kezdeményezés akkor kerül a figyelem előterébe, ha az ország lakosságának többsége akarja vagy egyetért vele. A drogliberalizációval kapcsolatban a felmérések nagyon nem ezt mutatják. Én mint fogyasztó, maximálisan tolerálom a többség akaratát, nem tárom fogyasztásomat a nyilvánosság elé. Talán nyilvánvaló, hogy személy szerint nem tartom szerencsésnek hogy mindenki által hozzáférhetőek legyenek a cuccok, sem legálisan, sem illegálisan. Én valami olyasmi rendszert képzelek el, mint az autóvezetői vizsga és az ott megszerezhető jogosítvány, csak nem a vezetésre, hanem pszich. szerek fogyasztására jogosítana fel. Persze ez a verzió a gyógyszergyárak és a coffeeshopok rémálma. Egyébként ehhez a 10 éves saccoláshoz képest elég nagy türelmetlenséget érzek a "coffeeshoposok" részéről (ha valóban ők indították és csinálják ezt a mozgalmat és tényleg nincs semmi fentebbre vezető szál)... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként például Kanadában azok az emberek, akik a Amszterdam-stílusú café-shopokat nyitogatják, természetesen igyekeznek támogatni a legalizációs aktivizmust. Sőt, nemcsak azért támogatják a legalizációt, mert ott vannak a biznisz frontján, hanem ez fordítva is igaz: azért nyitják a boltokat, hogy ezzel is előmozdítsák az aktivizmust. Ezzel talán problémád van? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért? Mi ennek a jelentősége? Egyébként olyan messze van a legalizáció, hogy senki nem tudja megjósolni, hogy hosszú távon pontosan kiknek a biznisze lesz például a marihuána. Az ilyesmi a gazdaság törvényei szerint alakul, amit ilyen hosszú távra ilyen konkrétan lehetetlen előrejelezni. De ha lehetne, és lennének, akik számolnak ezekkel a jóslatokkal, mi annak a jelentősége? Ne azért teremtsük meg a forgalmazás szabályozott kereteit, mert szeretjük azokat az embereket, akik támogatják, hanem azért, mert a szabályozás hiányának nagyon súlyosak a következményei. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tulajdonképpen arra szeretnék kilyukadni, hogy érdemes lenne azt megvizsgálni, hogy van-e összefüggés a droglegalizáció kérdésének támogatása, illetve a drogok előállítására képes cégek, de méginkább a tulajdonjogukat birtokló pénzügyi és politikai csoportok akarata-tevékenysége között.
Én megnyugodnék, ha nem lenne - épp ezért tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel *is*. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Abszolút egyetértek, és csak remélni tudom, hogy nem lesz korrupt a piacok kialakítása. Mint ahogy minden más területen is csak remélni tudok ilyesmit. Nyilván azok érdekei szerint alakulnak majd a dolgok, akik kezében a hatalom van. Ez így működik. De nem csak a multinacionális óriáscégek kezében van hatalom. Minden egyes ember önálló hatalommal bír, még ha el is próbálják hitetni velünk, hogy mi nem számítunk. Végül is az egyes ember az, aki megtermeli a javakat és aki eldöntheti, hogy mire költi a pénzét.
Ami a Mitsubishis és hasonló ecstasy-tablettákat illeti, én arra tippelek, hogy senki nem fizet senkinek. |
| | | | |
| |
| 
 |
