 |
legalizeGYIK, 2002. február 27.  | |  | | | | 736. Talamon | 2004. február 27. 11:40 |
| |  | |  | | | Ez a topic mindenkinek másra jó.
Némelynek, hogy meggyőződést tálaljon/találjon,
némelyeknek, hogy kiírják magukból, hogy mennyire x oldalon állnak, esetleg úgy érezzék, ez a téma most nem a legjobb helyzetben van, s hozzászólásával lehet, hogy változik valami.
De igazából szélmalomharc. Aki tolja, tolja, aki nem nem.
Aki ezt gondol, ezt gondol, aki azt, az meg azt.Van aki meg semmit.
A lényeg az, hogy a teljességet megtapasztald. Ha megy cuccok nélkül, menjen, megérdemled.
Ha nem, akkor vagy elfogadod, hogy más nem sajnálja nyomorult létét a megismerésre(társadalom, egészség, ui, börtön, halál stb ellenében) vagy nem.
De tökmindegy ez is.
Vagy továbbra is elszállt, társadalombomlasztó fantazi marad ez az egész számára(alice nem megy le csodaországba, neo mégis a kékpirulát választja, éled kis életed halálodig) - és maradsz az illúziókban - vagy nem.
Aki érzi, hogy képes lemondani e világi dolgokról, az úgyis megtalálja útját. Aki meg nem, az nyomja csak. Nincs sajnálat, nincs semmi.
Hát ez van, néha berepül pár papír a szájba, vagy elrágódik pár kalapka. Vagy nem. Ennyi. Legalize? hehe..
Szal írjátok csak:)
Mit kerestem ebbe a topikba eddig?:) Amit kerestem, megtaláltam: semmit:)
Ha sikerült szereznem egy folyékony LSD-vel töltött tűzoltókocsit, arról azért hallotok majd, addig is további jó eszmecserét:)
|
| |  | |  |
| | | | | | 735. Bard | 2004. február 27. 10:28 |
| | | | | | | Pedig a legtöbb legalizációs vita végül általában abba torkollik, hogy elismerik a delikvensek, hogy az alkohol is rossz, és "nem lenne jó _mégegy_ rosszat beengedni"...
Szóval szerintem Siphers-nek teljesen igaza van. Az emberek nagyon nagy része úgy issza az alkoholt is, hogy bűntudata van közben... Másnap nyomorultul érzi magát, vagy "soha többet", meg ilyenek...
|
| | | | |
| | | | | | 733. Nomad | 2004. február 27. 09:04 |
| | | | | | | | És ehhez hozzájön a keresztény értékrend. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeretnék felvetni egy kérdést. Lehet sokat beszélni arról, hogy milyen politikai érdekek húzódnak a prohibíció történelmének színfalai mögött, de nem hiszem, hogy igazságosak lennénk, ha csupán az "agymosó propagandának" tudjuk be azt a morális alapállást, ami függetlenül a tudományos eredményektől és tényektől, egyszerűen csak azon az állásponton van, hogy drogot fogyasztani rossz dolog, mert csak.
Én azt hiszem, hogy van egy mélyebb vetülete is ennek a dolognak. A mi kultúránkban az elsőszámú drogok az alkohol, a dohány és a kávé. Azt hiszem, ez kétségtelen. Időről időre nagyobb jelentőségre tesznek szert még a kokain meg az ópium vagy a heroin. Ezek a drogok meglehetősen károsak. Mindegyikről lehet rossz dolgokat mondani, és általában csak valamiféle megbocsátó stílusban szoktunk jó dolgokat mondani róluk, ha esetleg a kávét dicsőítjük, vagy az alkoholt, akkor is ott van mögötte valamiféle bőntudat, vagy homályosítás, vagy szégyellős elhallgatás és ignorancia. Ez nem véletlen. Ezek a drogok kábító- vagy serkentőszerek, a legerősebb függőséget okozó drogok alkotják a törzsüket, nagyrészük erősen mérgező, és ahogyan mi használjuk őket, bizony sokkal inkább az élet elleni súlyos támadások, mint az életet gazdagító dolgok. A pszichoaktív anyagok archetípusának negatív megítélése annyira meghatározóvá vált a mi kultúránkban, hogy ha tényleg, őszintén lelkiismeretfurdalás nélkül pozitívan akarunk gondolni mondjuk a csokoládéra, akkor erre nagyrészt csak úgy vagyunk képesek, ha azt mondjuk, "ó, az nem is drog... persze, pszichoaktív afrodiziákum, ami függőséget okozhat, de neem.. az más..."
Az persze egy másik kérdés, hogy hogyan sikerült a legmérgezőbb és legerősebb függőséget kialakító drogokkal ilyen széleskörű és beteges kapcsolatot kialakítania a mi kultúrkörünknek, hogy ugyan honnan ez a sosem látott önpusztító drog-preferencia, de most nem is ezen töprengek.
Hanem azon, hogy ha egy ilyen köztudati helyzetben valakinek a látóterébe kerülnek az enteogének vagy a kender, hát nem természetes, hogy pszichaktív voltuk miatt rájuk húzza a megszokott archetípust? Nem lehet, hogy aki elvi alapon ellenzi a drogfogyasztást, az valójában egyszerűen csak azért ellenzi azt, mert a kulturálisan legautentikusabb drogok által érzi definiálva a drog fogalmát?
Mondom... Ez egy kérdés. Nem tudom, és kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Lehet ennek meghatározóbb jelentősége, mint például az amerikai drogpolitika huszadik századi történetének? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként, U I, az, hogy ezeket a kérdéseket kutatják, és publikálnak a témában, az az egyik legfontosabb és effektíve legjelentősebb dolog. Énnekem, aki egy ilyen, az enteogénekkel kapcsolatos tájékoztatást szolgáló szájtot támogatok, nem kell külön eladnod a kutatás és tájékozódás ügyét. Én hiszek a tájékozottságban és a tájékoztatásban, hiszem, hogy óriásiak a hiányok drog-ügyben mind ismeretek, mind köztájékozottság tekintetében, és hiszem, hogy sok múlik ezen. Főleg az enteogének esetében, ahol a legmarkánsabb vízválasztó haszon és kár között éppen a tájékozottság és szándékoltság mentén fekszik. Soha nem lesz olyan kutatás, vagy tájékozódási igyekezet, amit én elítélnék, vagy akár csak ne üdvözölnék őszinte lelkesedéssel és bíztatással. Akármilyen kutatást vagy munkát végzel is a drogokkal kapcsolatban, mindenképen hasznos és fontos a munkád a drog-helyzet javításának szempontjából, nagyrészt függetlenül attól, hogy milyen személyes, nem-szigorúan-szakmai értékelését adod a kérdésnek amúgy átfogó, interdiszciplináris vagy társadalmi perspektívában.
Én téged elsősorban mindenképpen azon ügy _előmozdítójának_ tekintelek, amit ez az oldal is szolgálni céloz: javítani az ember és és enteogének kapcsolatát, hogy az leginkább szolgálja az egészséget és az életet, és legkevésbé a betegséget és a testi, lelki, szellemi halált. Azt nekünk nem kell előrevetítenünk, hogy pontosan merre tartunk ezügyben, hiszen ha túlságosan koncepciózussá válik az igyekezet, akkor az eredeti cél kárát szenvedheti az önkényes előítéleteinknek. Igyekszünk kiokosodni a témában, mind személyes, mind társadalmi szinten, és mindig aktuális ismereteink alapján meghozni aktuális döntéseinket, valamint igyekeznünk kell mindenki számára nyilvánvalóvá tenni a rendelkezésre álló ismereteket és a felmerülő értelmezéseket.
Nálunkfelé ez úgy működik, hogy aki az igazságot felfedni igyekszik, az a jó ember, aki pedig elkendőzni, az a rossz ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy... U I, te úgy gondolod, hogy az LSD-nek lehet valami hosszú távú fiziológiai mérgező hatása a tipikus rendszerességel való fogyasztás esetén, csak még nem tudunk róla...? Hát, ha erről van szó, persze, hogyne, nyilván, bár én azért meglehetősen valószínűtlennek tartom... Szóval azért én azt hiszem, hogy a szokásos dózis és a halálos dózis aránya ennek valószínűségéről is elmond valamit általában... Ha jól sejtem, hogy ezzel kapcsolatos az arzén felemlegetése, hát az arzénnak azért nem olyan nagyon magas az akut halálos dózisa, szóval... Na mindegy, nem tudom.
Mindenesetre azt hiszem, hogy az LSD-vel, és általában az enteogénekkel kapcsolatban (DMT, LSD, meszkalin, Salvia divinorum, pszilocibin; a marihuánát és az MDMA-t nem beleértve) azért sokkal-sokkal hamarabb és nyilvánvalóbban kerülnek szóba a pszichés károk és veszélyek, mint a fiziológiai károk és veszélyek. A meszkalin aktív ezek közül a legnagyobb dózisban, de még ott is nagyon rendjén van szerintem, hogy a pszichés veszélyek kérdése mellett eltörpül a fiziológiai kérdések relevanciája.
Lehet, hogy te mindenféle egzotikus pszichoaktív fenetilaminokkal dolgozol, amikből ha a pszichoaktív dózis ezerszeresébe beleáztatunk egy szövetdarabot, akkor mindenféle fehérje-roncsolódásokat lehet megfigyelni (mittomén), de azért a szűk értelemben vett enteogének tekintetében azért mégsem ez a legfőbb kérdés. Jól mondom? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj, félre ne érts U I, eszembe nem jutna azt állítani, hogy _nincsenek_ hosszú távú káros hatásai a kendernek. Itt csak a prohibíció okairól volt szó.
"Vannak másfajta és ugyancsak visszafordithatlan mérgezési tünetek (lásd arzén; de erröl már volt szó)." Mi? Az arzén, az mérgező. Az LSD meg nem. Itt most egy kicsit elveszítettem a fonalat, mert nem ugrik be, hogy mi volt a kapcsolódási pont az arzénnel kapcsolatban. Egyébként, azt hiszem, a mérgezőség szempontjából semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fogyasztási szokásokat. Ha a kendert például olyan mennyiségben fogyasztaná a tipikus fogyasztó, mint a dohányt, és élete végéig, mint a tipikus dohány-fogyasztó, akkor nyilván összehasonlítható lenne a két anyag mérgezőség szempontjából. Bár mondjuk nem hiszem, hogy a THC meg a CBD felvehetné a versenyt a nikotinnal ebben a tekintetben... Nem tudom... Nyilván ezernyi egyéb vegyület található ezekben a füstökben. (Ezért kell inkább space-cookie-t enni... csak óvatosan a dózissal!) De a kender és a dohány közötti különbség miatt az addikciós potenciál tekintetében, egészen mások a fogyasztási szokások. A kenderből sokkal kevesebbet fogyaszt a tipikus kender-fogyasztó (de általában más módszerrel, gyakran kevésbé szűrt a füst, mint a dohány-cigié, és gyakran mélyebben leszívja), másrészt pedig mire a dohányos rákot kap, addigra a kender-fogyasztó általában már nem is rendszeres fogyasztó. Csak mondom... Ezt is figyelembe kell venni. Ráadásul eddig még én úgy tudom, hogy nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a dohányban valóban rákot okoz más, mint a nem-természetes 'feritizer'-ek rádioaktív hatása. Mesterséges tápanyagok, vagy hogy mondják... Vagy legalábbis így rémlik, na mindegy, nem ez a lényeg.
Az LSD-nél meg főleg figyelembe kell venni a fogyasztási szokásokat. Ha az LSD hosszú távú káros hatásait vizsgáljuk, akkor nyilván nem azt fogjuk nézni, hogy milyen hatással van, ha valaki egy éven keresztül naponta elfogyaszt egy milligrammot. Kit érint az? Ugyanúgy, ahogy a nem-rendeltetésszerű LSD-használat káros hatásai sem mondanak el sokat az LSD-ről önmagában. Ez olyan, mintha azt vizsgálnánk, hogy mi történik, ha alaposan kiáztatok egy zacskó dohányt, és intravénásan beadok magamnak egy 10 ml-t. Mi is történne? Asszem azonnal meghalnék, ugye? Ez arról mond el valamit, hogy milyen káros hatásai vannak az intravénás dohány-ázatnak, és nem arról, hogy milyen hatásai vannak a dohánynak úgy általában. Ugye? |
| | | | |
| | | | | | 728. U_I | 2004. február 26. 20:07 |
| | | | | | | Re#727 és 728
1) Jól van, látom hogy figyelmesen olvasol! Nem véletlenül volt ott a "feltételezett" szó. Mert esetleg amikor a tiltó szabályozás megtörtént, akkor (még) nem volt ismert / bizonyitott a fogyasztás kárositó hatása.
2) Ha valamiröl (pl. a tartós / rendszeres marihuánafogyasztás káros hatásai) nem tud valaki, attól még nem biztos, hogy nem léteznek. Egyébként pont ezért iródott mind a Magyar Nemzö, mind a Term Világa cikk. Mert én vettem a fáradtságot, és utánajártam az elmúlt kb. 6-8 év (post-Zimmer-Morgan) vonatkozó irodalmának. És amit találtam, az nem megnyugtató és ha, nem is pánikba ejtö, de elgondolkodtató. Olyannak tünik minden, mind ami 25-30 évvel ezelött, vagy mégrégebben a dohányzással kapcsolatban volt (pedig már akkor is léteztek nem is akármilyen adatok a cigarettázásnak a függöséget és rákot okozó hatására vonatkozóan).
Az nekem üres érvelés, hogy az akut halálos dózis nagyon magas (LSD, THC). Vannak másfajta és ugyancsak visszafordithatlan mérgezési tünetek (lásd arzén; de erröl már volt szó). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jav.: 'bizonyított vagy feltételezett...' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, igen. Ez mondjuk egy elég ízléstelen vicc, hogy nem ideológiai okokból, hanem a fogyasztásuk bizonyított vagy egészségkárosító volta miatt... Igazából... Van egyáltalán valami, ami alátámasztja ezt a feltevést a kenderre és az enteogénekre vonatkozólag? Vagy félreértettem, és arról volt itt szó, hogy így _kellett volna_ történnie? Mondjuk... így jobban belegondolva, lehet hogy rossz helyről vannak az információim. Lehet, hogy a DEA-nek megvan a saját történelem-verziója, csak azzal még nem volt szerencsém megismerkedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kábitószerellenes törvényeket nem ideológiai okokból, hanem fogyasztásuknak bizonyitott vagy feltételezett egészségkárositó volta miatt hozták annak idején."
Hát ebben nem vagyok olyan biztos. Féltek tőle, az valószínű. És bizonyos szerek esetében aránytalanul eltúlozott volt ez a félelem (ld. Siphersh előző hozzászólásait). Ráadásul differenciálatlan vagy helytelenül differenciált. Ha kizárólag tudományos és objektív alapokon történne a besorolás, nem lehetne egy kategóriába sorolni pl. az LSD-t és a heroint (bár ugye ez utóbbit én nem ismerem) és az alkoholnak és a dohányzásnak be kellene kerülni a legsúlyosabb egészségkárosítók közé....
Úristen, de ezeket már annyi ember, annyi helyen elmondta...
Kedves István, az a helyzet, hogy olyan erős a negatív imprinting a fejünkben a kábítószerek közé sorolt anyagokról, hogy én azt hiszem, hogy kizárólag a tapasztalat tudja elmozdítani ebből a negatív imprinting hordozóját. És a tapasztalat itt egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki kell próbálni. A differenciálatlan iszonyatot megjelenítő félelemalapú képet a fejünkben csak az tudja megvakarni, ha egyszer csak rádöbbenünk, hogy hétköznapi módon élő emberek, akik iránt semmi közösnek titulálható kifogásunk nincs, hát jé, ezek néha szívnak egy kicsit, vagy megesznek egy bélyeget, vagy hasonló. És csodálkozunk, hogy hű, ennek nem kéne egy lecsúszott junkie-nak lenni, aki nem dolgozik, tönkreteszi a maga és a mások életét, és lop-csal-hazudik? Tudja, néha azért szeretném elmondani embereknek, hogy időnként tudatmódosítok, hogy vakarásszam ezt az előítélethalmazt a fejekben... főleg, mert én felnőttem ezzel a bebetonozott halmazzal a fejemben, úgyhogy nagyon jól ismerem... |
| | | | |
|
