 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: GYIK
Létrehozás ideje: 2002. február 27.
Utolsó hozzászólás: 2019. február 26. |
| |
Érdeklődés: 105347 letöltés
2920 hozzászólás |
| |
|
|
legalizeGYIK, 2002. február 27.  | |  | | | | |  | |  | | | Meta, ne haragudj, de nem kertelek: hogy ez a teszt nagyon gagyi! Ha van igazság a földön, te annyiszor húsz perccel hamarabb halsz meg, ahány DAATH-os kitölti :P
(jk) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | http://wjh1.wjh.harvard.edu/~moral/test_message.html |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a jog léte nem függ, de az alanyé sok esetben igen, és ha az alany nem ismeri a saját jogait, akkor az a jog nem létezik...
morális szempontból sem vagyunk egyenlőek, mert pusztán attól, hogy embernek születtünk mindannyian nem ugyanazon morális társadalom tagjai vagyunk-
kivéve, ha nagyon felületesen szemléled,
az viszont nem visz sehovase, csak tovább ki az űrbe,
illetve a robotikába...
a robotikában vagyunk egyenlőek.
|
| | | | |
| | | | | | 2088. Nargile | 2007. január 20. 22:15 |
| | | | | | | metta: a jog léte vagy nemléte nem függ attól, hogy valaki felismeri-e vagy sem. Az egyenlőség pedig nem az adottságok és képességek egyformaságát jelenti, hanem azt, hogy az emberek az emberek morális közösségének (Dworkin) tagjaiként egyenlőek.
"A morális közösség befogadó és egalitárius. Nincs jó indok arra, hogy bárkit kizárjanak belõle, aki képes megérteni és alkalmazni az erkölcs elõírásait, képes szembesíteni a saját és mások tetteit ezekkel az elõírásokkal, képes morális vitát folytatni, ha mégoly rudimentárisat is. És nincs jó indok arra, hogy a morális közösség tagjaiként az emberek egyenlõtlen pozíciót töltsenek be. Az olyan különbségek, mint a faji, etnikai, nemzeti, vallási, foglalkozási, jövedelmi hovatartozás irrelevánsak a morális közösségben való részvétel képessége szempontjából; az ilyen megkülönböztetés nyilvánvalóan önkényes volna. Maguk az erkölcsi képességek persze szintén egyenlõtlenül oszlanak meg az emberek közt: az egyiknek jobb érzéke van az erkölcsi szempontból érdekes helyzetek elemzéséhez, mint a másiknak, az egyik nagyobb áldozatra kész az erkölcs kívánalmainak teljesítése érdekében, mint a másik. Ezek releváns különbségek. De azt állítottam, hogy ez sem elégséges indok a megkülönböztetésre.
A pozíciók egyenlõtlensége ugyanis két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy két ember cselekedeteire más és más szabályok vonatkoznak. Ez elfogadhatatlan volna. Az erkölcsi elõírások azt mondják meg, hogy mit helyes és mit helytelen tenni; ez pedig a cselekedet természetétõl függ, nem a cselekvõ adottságaitól. A szabályok diverzifikálása olyan volna, mintha a versenyjátékokon elõnyt adnának a tehetségesebb résztvevõknek. A morális közösség tagjai közt még egy további értelemben lehetne egyenlõtlen a viszony: az erényesebb emberek több jogot élvezhetnének a tettek értékelése és a szabályok értelmezése során. A szabályjátékok esetében ez a megkülönböztetés nem tûnik védhetetlennek. Minden sakkjátékosnak ugyanazon szabályok szerint kell játszania, de ha a sakk szabályait módosítanák, nem volna megindokolhatatlan, hogy a még élõ világbajnokok vagy a nemzetközi nagymesterek kitüntetett szerepet kapjanak a módosítások vitája és elfogadása során. A sakk azonban játék, melyet szabályainak összessége teremt. Az sakkozik, aki a szabályokat betartva tologatja a bábukat a táblán. Játék közben senki nem mondhatja, hogy jobb volna, ha a bástya keresztirányban is mozoghatna, tehát õ most ezt teszi. A játékszabályok alkotása és alkalmazása élesen elkülönül egymástól. A morál más. Az, hogy valaki erkölcsileg megengedett dolgot tesz-e, amikor teljesítve egy haldokló kérését halálba segíti õt, attól függ, hogy milyen elvek vonatkoznak a cselekedetére, s hogy ezeknek mi a helyes értelmezése. Ezek a kérdések nincsenek eleve, a kritika és az igazolás gyakorlatától függetlenül rögzítve. A tett erkölcsös lehet, ha szokatlan is, feltéve, hogy jóhiszemûen megindokolható. Ezért az erkölcsi elvek alkalmazása és vitatása, tartalmuk meghatározása nem különül el egymástól. Ha az alkalmazás terén a morális közösség tagjai egyenlõk, akkor egyenlõnek kell lenniük az elvek vitatása terén is.
Egyszóval, a morális közösséghez tartozás sajátos státust ruház a közösség tagjaira, és ez a státus egyenlõ. Ezt neveztem el az egyenlõ méltóság elvének." Kis János |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " A szabadság nem a kötelmek hiánya, hanem felelősség."
Ennek az az oka, hogy egyek vagyunk, de nem vagyunk egyenlőek.
Azt tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák...
de egyenlőek sem.
A legtöbb alany például nem ismeri fel az alanyi jogokat, mert nincs igénye rá
-szerencsére.
Ők gyengénlátók, vagy vakok.
nekik kellenek azok, akik átsugározzák a szabadságérzetet, és egyben levszik a vállukról a felelősség terhét.
Ez most is műxik.
A központosított rendszer leveszi a terhet az alanyról:
- legalábbis működését tekintve-
az életidő eltöltésének gondját
a szabad gondolkodásmechanizmus problematikáját
stb |
| | | | |
| | | | | | 2086. Nargile | 2007. január 20. 20:03 |
| | | | | | | MMM-Felhívás!
2007. májusában ötödik alkalommal rendezzük meg a Million Marijuana March demonstrációt, ezúttal nem csak Budapesten, hanem az ország más pontjain is.
De csak a ti segítségetekkel!
Ha vidéken laksz, és van kedved, időd, energiád, hogy ne csak részvételeddel, hanem önkéntes munkáddal fejezd ki a kannabisz-tilalom elleni tiltakozásodat, kérjük, írj nekünk az aktivista@kendermag.hu e-mail címre!
Kendermag Egyesület
Már több vidéki városból is jeleztek vissza, hogy szerveznének demonstrációt, pl. Szeged, Győr, Szombathely... |
| | | | |
| | | | | | 2085. Nargile | 2007. január 20. 19:59 |
| | | | | | | Szerintem ha valaki igazán ráérez a szabadságjogaira, akkor egyben mások szabadságjogaira is ráérez, mert a szabadságjogok természetük szerint univerzálisak és attól szabadságjogok, mert minden ember rendelkezik velük csupán attól, mert embernek született. Ezért nem tudom értelmezni az olyan véleményeket, amik a túlzott szabadságtól óvnak minket. A szabadság nem a kötelmek hiánya, hanem felelősség.
Az más kérdés, hogy a rosszul értelmezett szabadság rabszolgaságot eredményez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igenigen.
a mainstream programot követelők csak akkor változnak, ha mainstream változik.
a mainstream akkor változik, ha elindul egy fúziós folyamat és a rendszer dominósorszerűen megdől, majd új dominókból újjáépül.
ehhez nem kell mindenkinek tudatosítania a tudatos létet, elég ha ezt a mémet
-mert ez sem több, csak hasznos a közösség fennmaradása szempontjából-
elindítjuk és manipuláljuk.
hiszen, ha mindenki ráérez a szabadságjogaira hirtelen, annak a történelem szerint nincs jó vége.
ezért jobb talán, ha csak azok tudják teljes mértékben szabadnak érezni magukat, és azt kiterjeszteni másokra is, akik ezt az amúgy mindenki számára dott állapotot kezelni és fentartani és képesek egyéb vírusok behozatala nélkül, vagy minimális terjesztésével. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 4th. én már sajnos pesszimista vagyok a kérdést illetően. van egy elég közeli példa. egyik szülőm. igenis értelmes. nagyon. de bármit mondok, az neki az ő világértelmezésének vetületében jelenik meg a tudatában, így amíg önmaga nem változtat a dolgon, addig senki. és attól tartok, ez jóformán mindenkire igaz.
példa: droghasználó vs. antidrogos: legjobb "támadási" ezköz a 2. csoport részéről: "mindegy mit mondassz, ugyse ugy gondolod, csak a drog mondatja veled. a drog annyira átformálta (alattomos modon) a gondolkodásod, hogy te azt észre sem vetted, és valojában (ha nem rogoztál volna még soha), nem igy gondolnád, ugyhogy nem fogadom el amit mondassz.". innentöl kezdve bármit (de tényleg bármit) mondhatsz, nem valoszinű (de persze vannak kivételek), hogy megértődik a másik oldalon
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Énazért nem látom ennyire reménytelennek a helyzetet. Az emberek alapvetően nem hülyék, de a figyelmüket tudatosan terelik olyan irányba, hogy ne vegyenek tudomást a konszenzuális valóságon kívül lévő valóságról. Altatva vannak, de fel lehet őket rázni; van akit könnyen, van akit nehezen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Valahogy rá kell döbbenteni őket arra a tényre, hogy van tudatuk."
Közhelygépek és robotok esetében ez nem kevésbé reménytelen, mint ha olvasni tanítanál egy kenyérpirítót.
Vagyis ezerből egyet talán, és ha ez a valaki mondjuk a barátnőd, akkor van értelme vesződni, de egyébként meg többet érsz egy Petőfit szavaló kenyérpirítóval. |
| | | | |
| |
| 
 |
