 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: idoru
Létrehozás ideje: 2006. október 13.
Utolsó hozzászólás: 2011. január 13. |
| |
Érdeklődés: 11248 letöltés
165 hozzászólás |
| |
|
|
A kábítószerek kockázatai: A Pszichiátriai és Neurológiai Szakmai Kollégiumok állásfoglalásárólidoru, 2006. október 13.  | |  | | | | 117. Nargile | 2006. december 31. 18:00 |
| |  | |  | | | Sajnos nincs metadon a magyar böriben, kivéve Miskolcon, ahol van egy megállapodás a helyi metadon és a böri között, és kiviszik naponta a fogva tartottat, hogy megkapja a metadonadagját. Egyébként a magyar börtönökben még nincs számottevő heroinhasználat - még sokkal inkább a legális nyugtatók használata jellemző, Rivotril és társai. A harmadik világban ezzel szemben krízishelyzet van: a börtönök megteltek heroinhasználókkal, akiknek a jelentős része HIV pozitív. Szóval a helyzet nem összehasonlítható.
Egyébként jelenleg részt veszünk olyan nemzetközi projektekben, amelyeknek éppen az a célja, hogy a BV intézmények vezetőit meggyőzzék az ártalomcsökkentés fontosságáról. A Drogprevenciós Alapítvány munkatársaival közös projekt keretében pl. tűcserében és metadonban dolgozó szakemberek fogják felmérni az igényeket a börtönökben, illetve azzal kapcsolatban is vannak kezdeményezések, hogy az előzetesben lévő heroinfüggők kaphassanak metadont, hogy ne kelljen szárazelvonási tüneteket szenvedniük a cellában. Én láttam már, hogy kaparják a falat a gyorskocsiutcában az ilyen szerencsétlenek, nem túl szép látvány... |
| |  | |  |
| | | | | | 110. Nargile | 2006. december 31. 12:39 |
| | | | | | | tetrahíd: nem értem, milyen ellentmondást látsz aközött, hogy elfogadom az eltérő világnézetet, és hogy ezzel párhuzamosan elítélem, ha ugyanezt a világnézetet vagy életformát fundamentalista módon abszolútnak kiáltják ki.
Egyébként igazad van, nem szépségkirálynős módon kell világotváltani, sőt, szerintem egyáltalán nem kell világot megváltani. Ha valami akkor ez biztos nem lehet egy ember célja. Mindig is idegenkedtem a rózsaszín uniformizált utópiáktól, meg a felszínes change the world szlogenektől. Általában éppen azok szoktak ilyen szlogeneket hajtogatni, akik nagyon is elégedettek a dolgok jelenlegi állásával, csak a lelkiismeretükön szeretnének könnyíteni, pl. milliárdos popzenészek. Ezért nem is tudok gyakran mit kezdeni az ilyen antiglobalizációs és hasonló jelszavakkal. Viszont azt tiszteletre méltónak tartom, ha egy celebrity mondjuk kiáll egy nem túl népszerű ügy mellett, amely esetleg a hatalmon lévőknek sincs ínyére és sok konfliktust gerjeszthet. Szeretem a kellő pragmatizmusal és specifikussággal kijelölt célokat. Pl. ha jelszó kell, akkor ne az legyen, hogy "Harcolj az AIDS ellen", hanem pl. hogy a gyógyszercégek ne akadályozzák meg, hogy olcsó AIDS gyógyszerekhez jussanak a rászorulók Afrikában. Jelöljük ki a felelősségeket és a konkrét döntést ami szükséges. |
| | | | |
| | | | | | 109. cellux | 2006. december 31. 12:31 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 108. Nargile | 2006. december 31. 12:22 |
| | | | | | | holist: igen, rátapintottál a lényegre.
Egyrészt arra, hogy én nem látom értelmét a "nagyüzemi" létből való kivonulásnak, sőt, önmagában nincs bajom az indusztriális-nyugati civilizációval, azt az emberi történelem szükségszerű kulminációjának érzem és egyáltalán nem látom hosszú távon pesszimista módon. Nem a spengleri kulturpesszimista módon látom a történelmet, aki a civilizációt ciklikus haldoklásnak fogja fel, az "egészséges" premodern koraszkból a "beteg" modernség felé. Van bennem egy nagy adag Teilhard de Chardin üdvtörténeti optimizmusából: a jövő a technikai fejlődés és a szellem egyfajta szintézisének irányába halad, a nooszférába. A jelenlegi elidegenedést, atomizációt és eldologiasodást ugyanennek a szerves fejlődésnek a részeként fogom fel: mint ahogy az elvetett magnak is sokáig kell a fagyos, dermedt téli földben szunnyadnia ahhoz, hogy aztán virágot hajtó cseresznyafa váljon belőle. Én éppen abban a korban, amikor generációmból nagyon sokan a keleti tradíciók felé hajlanak és megtagadják saját kulturális örökségüket, fontosnak tartom a nyugati civilizáció gyökereinek újrafelfedezését és újraértelmezését.
A drogpolitika szintjén nem csak "prohibíció-legalizáció" harcról van szó: az emberi jogi diskurzus óriási szerepet játszott abban, hogy a kilencvenes évek óta világszerte nagy előrelépés történt a drogfüggőség kezelésének humanizálása és a droghasználat ártalmait csökkentő eljárások elfogadása terén: például olyan országok börtönében elérhető a heroinfüggők számára a metadonkezelés vagy a tűcsere, mint Irán vagy Indonézia, a drogproblémák kezelésének pedig egyre kevésbé elfogadott módja a kórházi zártosztályos indusztriális leszoktatás. Ezek az ártalomcsökkentő programok pedig emberi életek millióit menthetik meg. A science based policy elvének népszerűsítése még a harmadik világban is rengeteg pozitív változást hozott a droghasználó emberek életkörülményeiben, a különféle egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításában. Az Európai Unióban, Kanadában, Ausztráliában pedig egyre inkább az ártalomcsökkentő szemlélet válik dominánsá. Aki nyomon kíséri a nemzetközi drogpolitika fejlődését, annak nyilvánvaló, hogy a 19. század vége óta nem volt ilyen erős ellenzéke a nemzetközi drogtilalmi rezsimnek, mint napjainkban.
Éppen a pszichedelikus drogélményeim tanították meg, hogy ami a haszon-elvű materialista értékrend szintjén kidobott energiának és vízbe írt jelnek tűnik, az a szellem szintjén nagyon mély rezonanciát válthat ki, ami hosszú távon meghozza gyümölcsét. A grínpíszesek például media mind bomb-nak nevezik azokat az akcióikat, amelyek aktuális kézzelfogható haszonnal nem járnak, viszont az emberek gondolkodását és attitűdjeit célozzák meg a médián keresztül. Az emberi jogi küzdelem gyakran ilyen. Gondoljunk csak a feketék polgárjogi küzdelméra Amerikában vagy Dél-Afrikában. Más módon, de a kivonulós kísérletekben is látok ilyen szellemi rezonanciát, azért tisztelem azokat, akik azzal kísérleteznek, hogy megmutatják az embereknek: másféleképpen is lehet élni, bár saját kísérletük reménytelenül elszigeteltnek tűnik.
Másrészt viszont arra is rátapintottál, hogy én nem látom értelmét, hogy rosszban legyünk csak azért, mert teljesen eltérően látjuk a világot - inkább a közös pontokat kellene keresni, ahol esetleg együttműködhetünk. Pl. a konkrét bírósági munka, amit a TASZ folytat, akár még az eszméid népszerűsítéseként is felfogható. Lehet, hogy valaki éppen egy TASZ-os ügy kapcsán fog megismerkedni az álláspontoddal és követni a példádat otthonszülés és hasonló témákban. |
| | | | |
| |
| 
 |
