 |
Testünk Univerzumasmallsaman, 2003. április 17.  | |  | | | | |  | |  | | | | [Minstrel, ha a Daath bankszoftver lenne, az ilyen duplatranzakcióbug meggazdagíthatna valakit ;)] |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nem pont rád mondtam, hanem a hatmilliárdra :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem pont rád mondtam, hanem a hatmilliárdra :) |
| | | | |
| | | | | | 43. giggles | 2003. augusztus 15. 15:06 |
| | | | | | | nem szoktam...
a pozitív dolgok jobban érdekelnek, meg a semmilyenek is :)
csak felismertem a dolgot, és ráböktem hogy höööö!
:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez neurológiai alapú, a negatív cucc nagyobbat lendít a görbén, ami az életbenmaradás miatt tényleg lényegesebb is. Szerintem tovább kellene már lépni, nem pedig a kardfogú tigrisen flashelni. |
| | | | |
| | | | | | 41. giggles | 2003. augusztus 15. 12:02 |
| | | | | | | ...és annak felismerése!
szerintem.
állat idézetek vannak...
"A legfurcsább és legfantasztikusabb tény a negatív érzelmekkel kapcsolatban, hogy az emberek valójában imádják őket."
avagy mitől sikeres a thriller/horror/haditudósítós tévéhíradó/frakshow?
:DDD
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"A boldogság énünknek a körülményekkel való egybeesése."
José Ortega y Gasset
(köszönet Minstrelnek)
Akkor ezek inverzek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | AA:
Amit írtam, az tényleg inkább az olyan extrém elméleti eset, hogy "tisztára mossuk" a tömeggyilkost, vagyis nem engedjük a visszahatásokat érvényesülni rá. Bár ez mesterségesen lehetséges, de tényleg nem természetesen adódó.
Abszolút helyességi skála tk. létezhet, de csak azon az egy szinten, amelyik minden szintet magába foglal. N-1 szinten viszont igazán sosem abszolút. Bár gyakorlatilag, ha tudsz több szinten intuitív lenni, akkor lehetsz összhangban az abszolút helyességgel anélkül is, hogy ezt bizonyíthatóan tudnád. Ez azért elég reményteljes.
Az automaták boldogok-e? Igen, de nem tudatosan, de attól még igen, ha úgy tartják magukról.
"Nem minden élvezkedés károsít, csak az öntudatlan"
Aláírom (a "csak" elhelyezését majd késöbb tisztázzuk).
"a testtartással létrehozott tudatállapotváltozás az időre van kihegyezve"
Ebben olyan mély tudatevolúciós perspektívát villantasz fel, aminek a belegondolására (most/még) nincs kapacitásom. Ez olyasmi, mint amit a Metzingernél olvastam a térérzékelö és önérzékelö idegfolyamok integrálásáról. Csak ez tovább van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Milyen izgi téma, csak most olvasom
Narz, mi a megoldás (2. hozzászólás)?
Vegha, hogyan csinálod az öngyógyítást?
Bt, én újabban jóga közben talán hasonlót kezdtem el érezni, mint a burkolófelület, nekem az a kép jelent meg, hogy ilyen lehet a rovarok növekedési vedlése.
Sms, szerintem nem minden élvezkedés károsít, csak az öntudatlan. Ha nem hagyod veszni, épít. Hogyan lehet az auráról tanulni?
Gén, asszem a tömeggyilkos is élhet 1oo évig, de nem "boldog"-an. Van abszolút helyességi skála, nincs kognitív disszonancia, pl. az immunrendszer működése javul, ha "szerető" ember vagy.
Amikor az erről szóló kísérletekről olvastam, ismét megértettem, hogy Rend van a világban, és az emberi szervezet morális mérőóra. Ahogy bent, úgy kint.
Szerinted az automaták "boldogok"?
Pár hete kezdődött nálam, hogy az egyik testcsavarós ászanában, fejből nem tudom a nevét, tényleg egybeolvadt az idő. Még nem igazán tudom verbalizálni, de úgy tűnik, a testtartással létrehozott tudatállapotváltozás az időre van kihegyezve, bejárhatóvá teszi a múltat és a jövőt, ill. szétteríti a jelent.
Kroton, a növények-cikk érdekelne, ha megtaláltad.
|
| | | | |
| | | | | | 37. Vegha | 2003. május 14. 19:30 |
| | | | | | | Én úgy tudom quarz lámpa alatt lehet fotózni az aurát, bár ez nem biztos.
Nekem viszont az első eset volt régebben nagyon sokszor, amit írtál: azt éreztem, mintha a testem egy apró kicsike kis golyó, gömb lenne, és szinte nincsenek is már szemeim, viszont a tér olyan mértékben torzul, hogy nem tudom igazán, hogy kisebb lettem-e vagy egyszerűen test nélküli állapotban vagyok. Mindenesetre, először álmokban voltak ilyenek, aztán mikor megfigyeltem, hogy rendszerint egy-egy szoba plafonjánál, de leggyakrabban vmelyik hátsó felső sarokban helyezkedtem el, akár egy térfigyelő kamera, de mégis nagyon furán érzékeltem a térben a méreteket. Aztán néha éber állapotban is előjött - igaz, csak felületesen - az érzés, párszor meditálás közben. Eddig annyit tudtam megfejteni belőle, hogy bizonyos helyeken (vagy ahol gyakrabban, vagy ahol ritkábban [én inkább erre hajlok]) van jelen a lényem, hogyha később gondolatban el próbálom képzelni azt a zárt teret, akkor rendszerint a plafon körüli magasságból és általában hátulról látom be az egész helyiséget. Ezt eddig csak pár szobával tudtam megcsinálni, de nagyon testenkívüli feelingje van számomra. |
| | | | |
| | | | | | 36. kroton | 2003. május 14. 18:49 |
| | | | | | | smallsaman: igen ez lesz az, a Kirlian név rémlik, így már könnyebb lesz megkeresni a cikket (csak még azt nem tudom pontosan, hogy melyik lapban - mindegy, olyan sok lehetőség nincs)
bombadiltoma: inkább érdekes ez az elfordulás, mint ijesztő, mert én is tudom végig, hogy meg sem mozdult a testem, aztán meg ez nem is olyan konkrét érzés: halványabb, mint egy zsigerből jövő érzet, amikor tényleg el van fordítva valamelyik testrészed, de agyilag nagyon úgy élem meg, hogy el van fordulva a testem. (azért amikor először tapasztaltam, felemeltem a fejem, hogy megnézzem hogy is áll a testem.. :) Ami még érdekes, hogy nemcsak a megfordultságot, hanem magát a megfordulást is érzem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kroton: Az a fejcsavarodás nekem is szokott lenni, de azért nem 180 fokos (tényleg az nem ijesztő?) Én úgy szoktam érezni, amikor lazításban a hátamon fekszem és az arcom a plafon felé néz, hogy álllandóan elcsavarodik a fejem egyik irányba (asszem jobbra) és szinte várom, hogy mikor ér le az arcom a földre. De közben azt is tudom, hogy nem is mozdul a fejem. Nagyon érdekes. |
| | | | |
|
