 |
Legfrissebb hozzászólások (112511 - 112530)
 | |  | | | | |  | |  | | | Én is járogatok néha, valami van ottan azért...
Kiscsoportos foglalkozásán is voltam februárban, az is nagyon bejött. Most is fog indulni valami márcustól, azt is megnézem.
Szerintem jó fej, csak kezdi utolérni a "mesterek végzete". Többen megismerik, nem tud már mindenkinek úgy válaszolni, ahogy eddig, könyvet ír, követői lesznek, és lassan eltűnik az egészből az, amit a szemében megláttál az előadásán. Persze szvsz ő ezt nem várja meg, és inkább lelép... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Fent álltam a hegycsúcson borzongva
Arcom sápadt a fájdalomtól torzulva
Egyre csak a mozdulatlan tájat néztem
Nem gondoltam soha, de mindig éreztem
Ha eltűnök innen, nyomot sem hagyva
A nyugodt képen semmi sem változna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cell: Ez a Kislány Királynő tetszik.
Emlékszel mi van írva az Aurin hátoldalára? Tedd azt amit akarsz... Legalize, vagy amit akartok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A drogoknál mindig a jó öreg mondás üt vissza, "ne téveszd össze a Holdat a Holdra mutató ujjal".
Sajnos velem is gyakran előfordul, hogy már az élményt keresem, és nem azt próbálom tenni, amit az élmény sugallt számomra. De erről nem az élmény tehet.
Nekem már egy kapcsolatom biztos, hogy ráment erre, a mostaniról, bár elég viharos és hullámzó, még nem tudnám egyértelműen kijelenteni.
Sajnos van úgy, hogy annyi minden dolog nyílik meg ilyenkor rövid idő alatt, hogy az ember nem tudja feldolgozni és gyakran téves következtetésekre jut.
Remélem azért tudtok még egymásnak segíteni, bárhogy is alakuljon a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ragaszkodok ahhoz az állapothoz, aminek most vége lett és nem akarok megint elkezdeni küzdeni egy hasonlóért, mert akkor ezzel beismerném h a mostaninak már annyi, és soha nem jön vissza,..."
Szerintem:
- ne küzdj
- ha olyanhoz ragaszkodsz, ami elmúlt, az élettel szállsz szembe, ami értelmetlen
-vannak olyan dolgok is, melyek sohasem jönnek vissza, ez adja az értéküket
Ha szeretnéd, hogy egy régi állapot helyreálljon, egy régi kapcsolat előkerüljön, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy ragaszkodsz a gondolatához. Ha elengednéd, ha nem határozná meg a boldogságodat, akkor még lenne is esélyed, hogy újra megkaphasd.
Ha vágysz rá - nem kapod meg, mert te magad teremted meg a vágyakozás kimondásával a hiányt, ami a fájdalmadat okozza.
Vedd észre, hogy te mindig önmagad maradsz, mindig tudsz újat, reményt és örömet találni, akkor is, ha egyedül vagy.
Neked nem biztos, hogy az a célod, hogy előző tapasztalatok másolatait hozd létre a jövődben, ne keress "hasonlót", mert ha összehasonlítgatsz, csak csalódni fogsz.
Természetesen a fentiek saját magamnak is szólnak :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néha van az, hogy a halálvágyat csak egy jó nagy adag biciklizés tarthatja vissza. :-)
Bordee: az élet változás, te is változol. Az emlékeid megmaradnak, őrizd meg őket, de jobb, ha nem válnak a világoddá. Te is tudod ezt, valahol tudod, hogy új kalandoktól és élményektől fosztanád meg magad. De az is segít, hogy kiírod ezt, és hidd el, sokan osztozunk, osztoztunk és valószínűleg osztozni is fogunk a helyzetedben...
A "nem tudok/nem akarok" kettősből az utóbbi az igaz. Ha majd akarsz továbblépni, tudni is fogod, hogyan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen, a régi szép idők bicikliútjai újra itt... 8) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Becsatlakoznék...
Azt jól értem, hogy az LSDnek az egyénre gyakorolt hatásait (a társadalmi aspektusaival együtt) az LSD LTM-re gyakorolt hatásából (roncsolás és/vagy modifikáció) vezeted le?
Ez tök érdekes, még eszembe se jutott. Nekem az első tripemnél (mér írja ezt mindenki 2 p-vel?) volt egy ilyen a múltammal való erőteljes szembesülés. És tényleg másképp tekintek azóta a múltamra és a jelenemre, de sztem nem a memórai-változás miatt, hanem utólag más dolgokat tartok lényegesnek belőle, meg kialakult egy élet-állomásos szemléletmód is (asszem trip után főleg). Ekihez nem tudok hozzászólni, a fűhöz inkább.
" a durva pszich hangsúlyozom: huzamosabb használata elködösíti a régi énfejlődését, ezáltal hajlamos az egyén azt hinni, hogy valódi ráébredése a dolgokra már csak a droghasználat óta létezik..."
Nem hiszem, hogy a pszichedelizálóknál jobban elködösödne a régi énfejlődés, mint másoknál, sőt én pl. élvezettel veszem észre a fonalat a régebbi-mostani énem közt, nem próbálok tőle elzárkózni, hanem igyekszem mindenemmel együtt "értelmezni" magam.
Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy bizonyos fajta ráébredésem a dolgokra csak a droghasználatom óta létezik, a régi énfejlődés ködösülése nélkül, de ebből számomra nem következik a konklúziód, hogy úgy kéne éreznem, hogy csak a drog taníthat.
Más természetű ráébredést a dolgokra okozott pl. a szerelem, de nem gondolom, hogy ezentúl nincs élet rajta kívül. Viszont legalább olyan figyelemre méltó tanítómester mint pár pszichedelikum.
A drog kizárólagosnak tartását egyszerűen tévedésnek tartom, amibe sokan beleesnek időlegesen, de azért ez csak nem egy általános képlet az általad felsorolt szereket használók között.
Bocs, sikerült a hozzászólásod nem érdemi részén elmerengenem, remélem azért nem haszontalanul. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | biga:
nekem nem kellett hozzá semmi, hogy visszavegyek, "csak" annyi, hogy egyszercsak észrevettem, a párommal úgy kerülgetjük egymást, mint valami megúnt bútort. csak néztem, hogy ki ez az ember, és hol van a szerelmem?? nyilván nem csak a drog miatt alakult így, de nélküle talán észrevehettük volna a problémát és emberhez méltón oldhattuk volna meg. így viszont esélyünk sem volt erre. nagyon csúnyán bánt velem, aztán hónapokkal később kétségbeesve kérte a bocsánatomat.
engem gyűlölt azért is, mert felettem nem uralkodott a drog. és azért is, mert próbáltam felnyitni a szemét. gyengébbnek bizonyult nálam és rám haragudott ezért. aztán talált valakit, aki "társa" lett ebben az életvitelben. persze nem tartott sokáig.
én pedig nem vettem észre, hogy a türelmem egyre kevesebb. mindennel bajom volt.
nem ott volt a baj, hogy drog nélkül nem élveztük az életet. nagyon is élveztük, sosem unatkoztunk, kreatívak voltunk. csak túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk a drogos élményeknek és egy idő után túl fontossá váltak. elfelejtettünk törődni egymással. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor most pillanatnyilag nincs is egy egységes személyiség a töredékek mögött? Ez a lebontott állapot?
Gondolom a lehető legkülönbözőbb nézőpontokat nem képviseled azonos komolysággal, viszont ez így kívülről nem túl jól követhető (számomra legalábbis), ami azt eredményezi, hogy nem veled beszélgetünk, hanem az általad hozzánkrendelt tükrökkel, amik igazságtartalmát adott esetben te nem is osztod.
Ha meg neked mutatunk fel vmit, akkor egy másik oldalad visszamutatásával hárítasz, egységedben meg a leírtak alapján pillanatnyilag nem vagy megfogható.
Érdekes vállalkozás, mondjuk picit nagyképűnek tűnik.
Ennek az egésznek valami terápiás célja van ránk nézve?
A történelmes részt nem értem (bár nem is nekem szólt).
Tehát az a szitu, hogy te vágod a történelem lényegét, a többiek meg botcsinálta dilettánsok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez azért van így, mert amikor elvesztünk valakit/valamit, vagy véget ér valami, ami jó volt, az emléke az egyetlen, ami megmarad. igyekszünk életben tartani minél tovább, hogy megőrizzünk valamit abból, ami fontos volt és már a múlté. ezért maga a felejtés is fájdalmasnak tűnik, mert veszni látszik az is, ami még megmaradt.
valójában viszont csak addig fáj a felejtés gondolata, amíg be nem következik. az már a megkönnyebbülés fázisa.
amíg amúltat vágyod vissza, addig nem lehetsz boldog, mert a múlt ugyebár attól múlt, hogy nem jön vissza. de bármit is gondolsz most, fogsz még előre nézni.
jól tud esni az önmarcangolás, néha szándékosan nyújtjuk a nehéz időszakot, és nyújtanánk a végtelenségig, ha az életösztön bele nem pofázna. talán azért csináljuk, mert minél hosszabb a szenvedés, a végén annál nagyobb lesz a katarzis.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszer majd beüt. Nekem sima szárított levelem van, már toltam jó pár alkalommal összesen kb. 5g-t, de nem az igazi. Viszont azt, hogy semmi se volt azt nem mondom, mert hazudnék. Egyszer csak azt veszed észre minden olyan más egy kicsit. Közérzeted hamar megváltozik meg én egy kis elevenséget és hullámzást láttam a fákban. Meg úgy nemtom, húzást feléjük talán. Próbáltam sima agyagpipából, mindig teleszívtam tüdőm. 5-6 slukk után meguntam, de nagy vizipipából is tóltam, megkell hagyni ott sem sok sikerrel, de az íze úgy viszont kellemes volt. Szal szívási technikán múlna? Nem tom, sztem nem negyed órán át kéne slukkolgatni a salviat hogy beüssön, de lehet koncentrátummal nagyobb sikert érnék el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem nem mindig megtagadás áll a háttérben. Könnyen meglehet, hogy a előtérbe/háttérbe helyezés ami meghatároz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | némán sikoltok
de a könnyeim elárulnak
egy más utat járok
mi elég furcsa másoknak
némán nevetek
de a szívem túl hangosan dobog
az emberek tiltakoznak
mikor egy mosolyt lopok tőlük
belőlem
azt mondják felnőttem
míg én tudom
hogy egy örök gyerek vagyok
és csak a szivárvány kincsei után futok
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Fű de kész vok... Szal én se vágom anomia mire celoz azzal, hogy nincs társadalom. Akkor miért jött létre ez a fogalom? Na mind1. Én magát a topicot nem igazán értem és bocs tetra, de szerintem fölöslegesen bonyolúltan fogalmazol. Nem helytelenül, de túlspirázva. Fárasztó olvasni terjedelmes írásaidat. Kicsit kegyelmezhetnél nekünk birkáknak is egy kis friss fűvel. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én sok ilyet hallottam. Van, aki úgy fogalmazott, hogy "rá kell érezni", talán a füstszívás technikája is számít, nem tudom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | en sarga jinjanggal taliztam, asszem tavaly nyaron. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha nincs társadalom, akkor hogy akarsz benne élni? :-)
Picit ellentmondásos vagy. |
| | | | |
|
