 |
Legfrissebb hozzászólások (112521 - 112530)
 | |  | | | | |  | |  | | | Akkor most pillanatnyilag nincs is egy egységes személyiség a töredékek mögött? Ez a lebontott állapot?
Gondolom a lehető legkülönbözőbb nézőpontokat nem képviseled azonos komolysággal, viszont ez így kívülről nem túl jól követhető (számomra legalábbis), ami azt eredményezi, hogy nem veled beszélgetünk, hanem az általad hozzánkrendelt tükrökkel, amik igazságtartalmát adott esetben te nem is osztod.
Ha meg neked mutatunk fel vmit, akkor egy másik oldalad visszamutatásával hárítasz, egységedben meg a leírtak alapján pillanatnyilag nem vagy megfogható.
Érdekes vállalkozás, mondjuk picit nagyképűnek tűnik.
Ennek az egésznek valami terápiás célja van ránk nézve?
A történelmes részt nem értem (bár nem is nekem szólt).
Tehát az a szitu, hogy te vágod a történelem lényegét, a többiek meg botcsinálta dilettánsok? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ez azért van így, mert amikor elvesztünk valakit/valamit, vagy véget ér valami, ami jó volt, az emléke az egyetlen, ami megmarad. igyekszünk életben tartani minél tovább, hogy megőrizzünk valamit abból, ami fontos volt és már a múlté. ezért maga a felejtés is fájdalmasnak tűnik, mert veszni látszik az is, ami még megmaradt.
valójában viszont csak addig fáj a felejtés gondolata, amíg be nem következik. az már a megkönnyebbülés fázisa.
amíg amúltat vágyod vissza, addig nem lehetsz boldog, mert a múlt ugyebár attól múlt, hogy nem jön vissza. de bármit is gondolsz most, fogsz még előre nézni.
jól tud esni az önmarcangolás, néha szándékosan nyújtjuk a nehéz időszakot, és nyújtanánk a végtelenségig, ha az életösztön bele nem pofázna. talán azért csináljuk, mert minél hosszabb a szenvedés, a végén annál nagyobb lesz a katarzis.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszer majd beüt. Nekem sima szárított levelem van, már toltam jó pár alkalommal összesen kb. 5g-t, de nem az igazi. Viszont azt, hogy semmi se volt azt nem mondom, mert hazudnék. Egyszer csak azt veszed észre minden olyan más egy kicsit. Közérzeted hamar megváltozik meg én egy kis elevenséget és hullámzást láttam a fákban. Meg úgy nemtom, húzást feléjük talán. Próbáltam sima agyagpipából, mindig teleszívtam tüdőm. 5-6 slukk után meguntam, de nagy vizipipából is tóltam, megkell hagyni ott sem sok sikerrel, de az íze úgy viszont kellemes volt. Szal szívási technikán múlna? Nem tom, sztem nem negyed órán át kéne slukkolgatni a salviat hogy beüssön, de lehet koncentrátummal nagyobb sikert érnék el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem nem mindig megtagadás áll a háttérben. Könnyen meglehet, hogy a előtérbe/háttérbe helyezés ami meghatároz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | némán sikoltok
de a könnyeim elárulnak
egy más utat járok
mi elég furcsa másoknak
némán nevetek
de a szívem túl hangosan dobog
az emberek tiltakoznak
mikor egy mosolyt lopok tőlük
belőlem
azt mondják felnőttem
míg én tudom
hogy egy örök gyerek vagyok
és csak a szivárvány kincsei után futok
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Fű de kész vok... Szal én se vágom anomia mire celoz azzal, hogy nincs társadalom. Akkor miért jött létre ez a fogalom? Na mind1. Én magát a topicot nem igazán értem és bocs tetra, de szerintem fölöslegesen bonyolúltan fogalmazol. Nem helytelenül, de túlspirázva. Fárasztó olvasni terjedelmes írásaidat. Kicsit kegyelmezhetnél nekünk birkáknak is egy kis friss fűvel. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én sok ilyet hallottam. Van, aki úgy fogalmazott, hogy "rá kell érezni", talán a füstszívás technikája is számít, nem tudom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | en sarga jinjanggal taliztam, asszem tavaly nyaron. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha nincs társadalom, akkor hogy akarsz benne élni? :-)
Picit ellentmondásos vagy. |
| | | | |
|
