 |
Legfrissebb hozzászólások (112781 - 112790)
 | |  | | | | |  | |  | | | | GDave: nem vagyok benne biztos hogy igazad van, én öt gramm gombát ettem meg és mégis volt bad trip, mint ahogy jó meg rossz is. persze egy szakaszában eltűnt minden ilyesmi, de az nem tartott olyan sokáig. előtte volt a menny, az örök boldogság, aztán meg pokol, örök szenvedés. valamikor még biztos "végére járok ennek az egésznek", de az majd...és valamikor... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Csatlakozom.
De még mindig nem értem miért kell mindig kilyukadni szerecsendió, maszlag, légyölő, sorolhatnám mik mellett...
Mert legális? Vagy miért? Olvassatok beszámolókat ezekről, aztán olvassátok el akár az itteni anyagismertetőket és döntsetek belátásotok szerint.
Szerintem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megtörtént eset!!!
beszélgettem apámmal.
apám:- de hát ez egy rossz dolog. elkábítja a tudatodat. megváltoztatja.
én:- szerintem meg ez a nyugati társadalom kábít, és változtatja meg a tudatomat.
apám: .látod ezt is a fű mondatja veled! (ezek szerint úgy képzeli el a faterom a dolgot hogy valami kis (kapucni, bőrdzsekis) manók belülről farigcsálják a tudatom és helyettem is beszélnek)
:-(
chapter 2:
- mért van az hogy a nagy művészek közül senki sem narkózik!
:)
hát igen és ez megy mindig amikor szóba kerül.
de én rendületlenül (eddig még) állom a sarat.
még általános szavak amiket használ az apám: társadalom-(én: és??), rendőrség(hát igen ebben az egyben igaza van) (én: nem tagadom meg önmagam, meg azért sem mivel nem bún), megbélyegzés (én: leszarom)
nem tudom meddig bírom egyébként. nagyon kíborító hogy sehogy sem tudom felnyitni a szemüket.
és hogy ezt mért ide írtam?
mert ez egy vicc.
komolyan! :-l
ennyi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | értem.
akkor gondolom az is fel fog tűnni, hogy 2x is útjára indítottam :p
na, majd legközelebb alaposabban szétnézek itt nálatok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem. Ez úgy működik, hogy amikor beírod a topiknyitást, valahol ki van írva, hogy ha megfelel az irányelveknek, pár napon belül megjelenik. Mire kapok egy e-mailt a központi kompjúterünktől, hogy valaki nyitott egy topikot, én meg megnézem, hogy belefér-e a fórum témájába, aztán aktiválom, és láthatóvá válik.
Ha nem jelenik meg, és a nem tűnik irányelv-ellenesnek, és nem is írok levelet, hogy mi a szitu, akkor nekem kell írni, hogy mi van már. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | off..
új vagyok. próbáltam indítani egy témakört, de nem sikerült.
van arra valami korlátozás, hogy ki indíthat és ki nem? gondolok itt ilyenekre, hogy pl. x ideje tag, x. hozzászólás, stb.
vagy csak balfasz vagyok? azon sem csodálkoznék :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Amiről Te beszélsz az lényegében egy diktatúra, ahol az emberek egy kisebbsége kinevezi magát fejlettebb szinten levőnek (felsőbbrendűnek?), és a társadalomról alkotott elképzelései alapján korlátozza a körülötte élőket. Ez engem igen borzalmas eseményekre emlékeztet. Nem bízol bennük, nem adnád meg senkinek a lehetőséget a bizonyításra?
Ha minimalizálod az emberek döntési jogait, a képességük is rettentően eltompul idővel, hiszen nem használják.
Most nincs az a hülye a drogosok közt, aki ha nincs életveszélyben elmenne egy klinikára, mert jó eséllyel feldobják, vagy kenőpénzt kell fizetnie, jobb esetben is rettentő megalázó.
Mi alapján gondolod, hogy a felelősség evolúciós dolog? Szerintem nevelés kérdése, ami később is lehetséges, az ember magát is nevelheti (bár ez persze sokkal nehezebb)
Senki nem mondta, hogy bárki is mondja azt, hogy a drogozás OK, csak, hogy vegyük észre, hogy van, és nem sikerült megszüntetni, és innen kezdjünk gondolkodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem szoktam ilyen témákat olvasgani, mert alapvetően távol áll tőlem a dolog. Szeretem az életet, az életemet, és nem szokásom a halálra gondolni, bármilyen nehézségeim támadnak is.
Először is egy kis elkalandozás saját dolgaimtól:
Olvastam itt h többen írtátok, h mindig gondoljuk a szeretteinkre, az segít.
Nemrég meghalt nagyapám. Apám elmondta, mi baja, hogy kb 1 hónapja van, hogy lehetne rajta segíteni műtéttel, amivel x idővel meg lehetne hosszabbítani az életét, de nagyapám nem egyezett bele. Először a fent említett dolog jutott eszembe, és haragudtam rá (ez ilyen elkeseredett-tehetetlen-harag volt) hogy miért nem gondol ránk is, mikor eldönti, hogy meg akar halni, hogy ez milyen önzőség stb...
Aztán nemsokkal a halála előtt szépen lassan megértettem Őt...
Elérkezett egy olyan ponthoz az életében, hogy eddig volt egy csodálatos, munkával telt élete, van gyereke, vannak unokái, most válaszhat:
Eltölt közöttük még x időt úgy, hogy nemhogy dolgozni nem tud már, de mozogni is alig, és bár velük lehet és vele lehetnek a szerettei, de már nem azt az életerős, vidám ember látják majd aki volt, és aki meg szeretne maradni az emlékezetükben.
Vagy elmegy most úgy, hogy látja maga mögött az életét, tudja, hogy jó volt, elégedett vele, és a szerettei is úgy emlékeznek majd rá, ahogy szeretné. És Ő az utóbbit választotta...
Ez inkább a "mi nem tartott vissza a haláltól" téma, de vmennyire ide vág, gondoltam leírom. Nem fűzök hozzá semmi tanulságot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kosyi ay infot.de nem tudtok magzar oldalakat mondani.nekem a buli a kikapcsolodás. |
| | | | |
|
