 |
Legfrissebb hozzászólások (113841 - 113860)
 | |  | | | | |  | |  | | | szerintem nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk a majmokat, ugyanúgy, ahogy nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk egy nálunk gondolatokban, érzésekben sokkal szegényebb embert.
keményebben: csak akkor tudom valóban, szívből elismerni a többi, nálam alantasabb rendű lény élethez való jogát, ha belátom nélkülözhetetlenségüket az élet egészének szempontjából.
ami a legjobb lenne: tisztán látni a különféle létformák teremtésben elfoglalt helyét, hogy úgy élhessünk egymás mellett, mint a királyi udvar különféle pozícióinak birtokosai, belátva, hogy az udvar megfelelő működéséhez valamennyiünkre szükség van és hogy egyikünk sem lenne képes a másik pozícióját (legyen az relatíve akár fölöttem, akár alattam) megfelelően ellátni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből?"
Sikerül-e megérteni a hétköznapi illúzió mókuskerekeiben (vagy azok mögött) rejtőző végső valóságot? Travelling without moving?
Nincs valóság az illúzión kívül. A megszabadulás nem az illúzióból való kiszabadulás (egy "másik" világba), hanem az illúzió megértése és az ebből fakadó megnyugvás. A megszabadulásra való törekvés (és az ebből fakadó szenvedés) eltűnése.
Valószínű, hogy a hatalom növekedtével szó szerint lehetetlenné válik a hatalom nem megfelelő célú használata. A tudás gyarapodásával nő a felelősség is. Ez végső soron oda vezet, hogy a tökéletes tudással rendelkező (azaz felszabadult) ember paradox módon a valóság, a szükségszerűség szolgálójává válik. Mivel hiánytalanul átlátja az összefüggések rendszerét, minden pillanatban tudatosítja a legtökéletesebb lépést, amelyet tehet. És azt meg is teszi. Hogy az ilyen élet mégsem unalmas, azt az élet hihetetlen változékonysága biztosítja és az, hogy semmi sem állandó.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mellettem álmomban egyszer felrobbant egy atombomba. elmosott a tűz aztán felébredtem. és nem haltam meg.
bár az is lehet, hogy csak nem vártam meg. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | néha besokall az ember. állj le pár hétre...az idő majd megoldja a dolgot (ez ilyen füves hozzáállás :)). de lehet csak a füből van eleged. amúgy sem szabad sokat szivni - összekuszálódnak töle a dolgok. magába forduló képzeteket generál. a fü nem mutat kiutat a saját maga által állitott csapdából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha evolúció során valaha állatok voltunk is, az nem azt jelenit, hogy minden állat egy nálunk alacsonyabb fejlődési fázist képvisel. minden földi lény egy sok millió éves "fejlődési" (változási) folyamat végterméke. mindenki a törzsfejlődés fájának egy-egy levele. miért lennénk mi "végebb"-termékek más lényeknél?
"Az emberek nem felsőbbrendűek, csak mások." (énis igy gondolom)
"szerintem az emberek nem tudnak állatként élni, még ha szeretnének akkor sem"
ha nagyon szeretnének, szerintem rájönnek: nem lehet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nagyon-nagyon régóta olvasgatom a fórumot és már "átéltem" jómagam is 1 pár komoly trippet. De! Olyat mint most még soha.
Az lenne a kérdésem, hogy voltatok-e már úgy ti is lecsótól, hogy a fényben is láttatok és a sötétben is egyaránt ugyanazzal az élességgel mintha a sötétben is égne a lámpa?
Másik kérdés!
Éreztétek már úgy magatokat bebélyegezve, hogy az ego losst követően a szoba három sarkából pislogva és boldogan mosolyogva tekint rád a saját lábad, vagy a törzsed?
ilyen erőss trippet már nagyon rég nem éltem át most még nem nagyon tudok írni róla de hamarosan megírom az élménybeszámoltó ha valakit érdekel.
D.F. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A világ megállításának módszereire gondoltam. A kanál meghajlításának képessége csak kísérőjelenség. A cél és a lényeg a konszenzus által előírt valóságképtől való elszakadás, hogy a dolgokat olyannak lássuk végre amilyenek.
Minek akarnék gondolatot olvasni amíg szóban is el tudja mondani a másik a gondolatait nekem. Viszont mit érek a hallottakkal, ha csak élettelen szavakat látok, vagy ha az én saját gondolataimat látom bennük és nem a másikéit?
A "valóság megváltoztatásának ezoterikus, mások számára nem hozzáférhető módszerei" csak álmok és fantázia maradnak. Talán lehet ez is egyfajta motiváció, az őszinte kereső viszont hamar felismeri hogy épp a jelenségvilág illúziója zár el a valóság mélyebb megértése elől.
Igy a kanál meghajlítása, önmagam meghajlításának szimbólumává válik.
Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből? És ha igen milyen módszerekkel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Időmet tengetem itt ebben a székben
gép előtt vigyorgok zöldes füsttől készen.
Nem tudom mit csináljak,
ez a céltalanság borzasztó!
Hamutálban kevés a gyujtani való
így hát célt tűzök magam elé
befele legyen vagy netán kifelé?
Elmém egyhegyűen a feladatra figyel
sodor, nyálaz, letép mert ezt így kell
végre kész a nagyszerű mű
társuljatok hozzám hisz van elég fű! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akinek van kedve ircen dumálni az:
ircnet @ #daath |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha álmodban meghalsz akkor igazából is meghalsz. Elvileg. Nekem egyszer volt, hogy pisztolyt szegeztem egy tag fejéhez aki szét akarta ütni a fejem. Annyira mérges voltam rá és amikor meglátta a pisztolyt akkor összekuporodva könyörgött, hogy ne tegyem, én meg düh és hatalom ittasan borzasztóan élveztem a szituációt és volt egy pont amikor az volt, hogy meghúzom, de hirtelen eszembe ötlött, hogy hagyom a francba ezt a kis férget. Nem tettem meg. Érdekes élmény volt az biztos. Amúgy nem szokásom senkit sem fenyegetni, rendes pisztoly meg még életemben nem volt a kezemben. Ja és nem is counter-strikeozom már több hónapja szal... :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vajon a zuhanásnak mi lehet a jelentése az álmokban?
Nem vagyok extrém sportoló, de egyszer (ébren :) leugrottam egy 7 méteres hídról a Rábába. A szabadesés nagyon bejött. És ugyanazt az élményt át tudom élni az álmaimban is.
Rengetegszer volt már úgy, hogy rájöttem, hogy álmodom és erre kivetettem magam az ablakon, és zuhantam.... nagyon jó érzés. A végére mindig felébredtem. Na ez vajon mitől van? Mindig a földbecsapódás pillanatában felébredek. Többek között ezért nem is mernék már többet pszichedelikus szerekhez nyúlni, mert amilyen hülye vagyok tényleg kiugranék az ablakon :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Slovenky Raj, avagy a Szlovák paradicsom na meg öt gramm pszilocibin...
Régóta terveztetett már ez a kirándulás, nem véletlenül akartam eddgi legnagyobb dózisomat magamhoz venni. A természetben kalandozással kapcsolatban volt már tapasztalat (LSD, gomba, eki de ezt nem is mondom inkább), de ilyet még nem láttam. Most nem akarom a személyes vonatkozásával untatni a nyájas olvasót, inkább az érdekesebb észrevételek. Nos, életem 24 éve alatt azt hiszem először töltöttem úgy egy órát arccal a földben vihogás, sírás és magával ragadó vizuális hallucinációk közepette. Érdekes módon az, vagy olyasmi nem következett be,amit vártam(pl. testen kívüli élmény). Szinte végig azok a gondolatok pörögtek, amiken amúgy is nap, mint nap töröm a fejem, igaz egészen hihetetlen sebességgel. Továbbá most éreztem első alkalommal, hogy a testem nagyrésze víz, mert taknyom-nyálam egybefolyt, de patakzott a könnyem, a ruhám csurom víz volt.
Ám az a látvány, mely előtt négyen kb 2 és fél órát flashelgettünk nehezen visszaadható.
Egy dombon álltunk, néztük a naplementét. Alattunk egy tölgyes (ami folyamatosan hullámzott), távolabb egy kis falu, a látóhatár szélén pedig ott tornyosodott a Tátra, csipkézett , hóval borított csúcsaival. És a nap pedig mellette-mögötte szépen csendben alábukott. Ám ez sokáig tartott, leghihetetlenebb része pedig a lila-narancs és ki tudja még milyen színben pompázó égbolt volt a Tátra környékén. Láttuk, legalábbis én láttam ahogy a felhőkkel játszik a szellő, a légáramlatok alakulását, de mindezt gyorsan, tökéletes 3D-ben és elképesztő méretekben. Buta gagyogásnak tűnik, amit írok, és hiábavaló ezt a látványt megpróbálni leírni. Inkább menjetek el ide, közel van, olcsó és ami a fontosabb, lenyűgöző. Kicsit sok a turista, ezért érdemesebb zord időben próbálkozni (én jobban is szeretem), de a táj tényleg mindenért kárpótol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gyors kérdés. Kiváncsi lennék, hogy valaki találkozott-e már olyan lasztival, ami kb, olyan vastag mint egy SIM kártya-és barna, volt rajta valami minta, de nem vágom, hogy mi? Ja rendesen szét ba**ott. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | GDave, igazad lehet... Magam is aikidozok, és bizony mi légzést, tudati koncentrációt tanulunk elsősorban. Egyetértek.
Mindenesetre jópofa, hogy itt a daath.hu-n inkább a "kérdezők" vannak túlsúlyban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | köszi a tanácsokat hát télleg nem sok jóval kecsegtetne a trip...szal ennyi elég volt hozzá nem esene jól1 badone. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az aikido, a taichi és társaik belsö harcmüvészetek, vagyis inkább belülröl halad kifelé. elöször urald magad, utána terjeszd ki a környezetedre. fontos része, hogy nem tudod elsajátítani egyik napról napra a másikra. egy kezdö 1-2 éve taichizó fazon már sokat tud, de még mindig simán leveri egy azonos ideje karatézó vagy kungfuzó valaki. a külsö stílusok gyorsabban adnak hatalmat, elöször a fizikai részt fejlesztik, és ahogy haladsz elöre úgy hozzák be egyre jobban az energiát a játékba, de a legtöbben ezt már nem várják meg, hiszen minden energia-ügy nélkül leverik a legnagyobb izomagyakat is. persze nem akarom lehurrogni a karatét, ott is nagyon sokat meg lehet tanulni a világról és önmagunkról, de tény, hogy ott elöször ütni tanulsz, és csak utána kérdezel, míg taichi-n az elsö perctöl kérdezel. :)
szerintem ezért vannak itt a belsösök közül többen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hello!
nem biztos, hogy teljesen témába vág, de: bár évek óta szívok, mégsem vagyok egy nagy spanglis, átlag hetente egy-két alkalom történik, és az utóbbi esetekben egyre céltudatosabban nyomtam. ez nagyjából azt jelenti, hogy nem csak a szórakozás miatt, vagy hogy jól érezzem magam, és a legritkább esetben azért, mert hiányzott, hanem mert kiváncsi voltam, hogy mit tud a zöld adni spirituális téren. múlt szombaton hárman 3 g-t akartunk elfüstölni (ha lúd, legyen kövér alapon). mindenki a saját spangliját szívta. éjfél körül kezdtük. én kb egy harmadnyit tudtam magamba gyömöszölni, aztán mondtam, hogy vége. tényleg nem bírtam tovább. kb egy órán keresztül minden fasza volt. éreztem az energiát, fraktálokat nézegettem csukott szemmel stb, aztán beütött a para a duplacsavarral: rájöttem, hogy olyan csapdába akarnak vinni (az egész világ, vagyis akkor és ott a haverom), amiböl nem fogok tudni kimászni, ha most nem állok meg, és nem vagyok nagyon éber. de ugyanakkor nem vehették észre, hogy rájöttem, vagyis nem bújhattam sírva a sarokba, hanem valami normál tépett állapotot kellett színlelnem. reggel 6-kor, amikor elmentek, még javában dúlt bennem feszültség, és annyira komoly élmény volt, hogy erösen fontolóra vettem, hogy le kellene állni. aztán csütörtökön ugyanez a haverom belerángatott még egy jointba (kicsit már akaratom ellenére), ami eleinte para volt aztán megnyugodtam, de ettöl még a bizalom nem tért vissza.
eddig ö volt az, aki mondogatta, hogy a zöld nem ad semmit, most meg ö kezdi forszírozni a dolgot (pont úgy, ahogy az "összeesküvés-elméletem" szerint csinálnia kéne). az igazi kérdés az, hogy vajon néhány hét/hónap kihagyással fel tudom-e dolgozni a történteket. a másik, hogy ez alatt az idö alatt az összes többi dolgot (salvia, gomba) is hanyagolni kéne. vagy lehet, hogy csak a társaság a hibás (ezt azért kétlem...)? igazából nem akarok leállni, de a szünet lehet, hogy jól jöhet hosszú távon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Sole Cedar!
Nos, tudásom cserbenhagyott, mea culpa! Igaz, téged is... :) Akkor rosszul tudtam, de örülök, hogy most már ezt id tudom.
Más: fura, azt veszem észre, hogy, bár nem sokan szóltak eddig hozzá a témához, a taichi és az aikido dominál. Mi van a kung-fusokkal, a karatesokkal stb? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | snakee: sztem meg egyszerűen NE próbáld ki az angyaltrombitát!!! Ebből a 2 mondatodból kiderült h nem tudod felmérni mennyire veszélyes! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | KI VAGYOK
azért utazok hogy megtaláljam magam
elmegyek keresni amit keresve nem találhatok
de tudom hogy ott vagyok
csak sajnos nem látom így nem hiszem
ekkor meggyőzöm magam hogy győzhetetlen vagyok
de hiszek neked ha azt mondod hogy becsapsz
akkor most haza megyek és tovább álmodok
arról
hogy egyszer majd fölébredek...
na ki vagyok?
Ui:
to LaZa- ez nagyon jó lett
ilyen gyermeki egyszerűséggel álcázott fénylő bölcsesség forrás:)
|
| | | | |
|
