 |
Legfrissebb hozzászólások (114081 - 114090)
 | |  | | | | |  | |  | | | (bocs, csapkodok össze-vissza)
kihagytam a lényeget: a személyiségre azért van szükség, mert az Isten nem tud forma nélkül megnyilvánulni. és forma alatt nem csak az egyént értem, hanem a társadalmat is, amelyben él, tehát a teljes szociális rendszert, annak összes kapcsolatával együtt. legmagasabb szinten az összes "érző lény" összességét.
ha a forma elerőtlenedik, elveszíti önazonosságát, határait, korlátait (!), akkor az Isten ereje hiába folyik bele a formába, kifolyik belőle és elcsorog használatlanul. ha a forma keretei szilárdak, ha a személyiség (társadalmi struktúra) megfelelően ki van kovácsolva, akkor az Isten ereje (prána) belefolyik és a kialakított csatornák (blokkoktól megtisztított nádik, energiapályák) mentén szabadon áramlik, optimálisan éltetve az egészet.
átfogalmazva: ha a forma keretei nem szilárdak, akkor az Isten ereje káoszt és halált teremt. ha a forma keretei szilárdak, akkor ugyanez az erő életet és gyarapodást teremt.
az erő, energia ugyanaz (egylényegű), a megnyilvánulásának polaritása viszont annak a formának a kvalitásaitól függ, amelyben (amely által) megnyilvánul, amelyikbe belefolyik.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ha keresztény lennék, nem lenne nehéz a vázolt folyamatot a Sátán ármánykodásaként azonosítanom. a Sátán mindent megpróbál, hogy erőtlenné tegye az embereket, hogy ne tudjanak megtérni, ennek érdekében elterjeszti a keleti filozófiákat, pszichedelikus drogokat, hogy szét- és összefolyassa az emberek tudatát, hogy "egy nagy massza részei legyenek", stb. még ha a sátánozást kihagyjuk, akkor is érezhető ez a trend, vagy legalábbis értelmezhető a világ alakulása ilyen módon.
ha az egészet dialektikus módon két ellentétes pólus harcaként értelmezem, akkor mehetek Hegellel és kijelenthetem, hogy a megoldás valahol középen van: megtartani a személyiséget és kikovácsolni, ugyanakkor nem elfelejteni, hogy a személyiségnek csak a mindenség (Isten) kontextusában van értelme, és így egy 1-0 polaritásban állítani fel azt a világképet, ami mindkét oldalt magában foglalja és így teljesnek tekinthető.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ma reggel gondolkodtam arról, hogy nyitni kéne egy topikot "a droghasználat árnyoldalai" címmel... ahol összegyűjtenénk azokat az érveket, amelyek tényleg komolyan vehetők, ha valakit el akarnánk tanácsolni a különféle pszichoaktív szerek használatától.
azért gondolom, hogy ez szükséges lehet, mert számos komoly érv elhangzott már pl. a drogellenes tábor (Magyar Nemzet és társaik) oldaláról, viszont ezek "csomagolása" általában megakadályozza, hogy a veszélyeztetettek az e véleményekben, állásfoglalásokban rejlő igazságmorzsákat ki tudják halászni.
magyarul szükség lenne arra, hogy mi, akik már átéltünk bizonyos dolgokat, következményeket, úgy fogalmazzuk meg a zöldfülűek számára az esetleges problémákat, veszélyeket, figyelmeztetéseket, hogy azoknak esetleg valóban foganatja legyen. olyan, a drogok használatával szemben felhozható érveket szeretnék látni, amelyek a valóságon, a drogosok tapasztalatán alapulnak, nem pedig az ellenzők vak lövöldözésén, amely néha-néha (véletlenül) célba talál.
erre az egészre amúgy azért gondoltam, mert ma reggel megfogalmazódott bennem a pszichedelikus szerek fogyasztásának egyik lehetséges veszélye, amit nagyjából a következőképpen tudnék összefoglalni:
a pszichedelikus szerek szétszedik, folyékonnyá teszik a személyiséget (világgal való eggyéolvadás). ez a tapasztalat a stabil, kialakult személyiség számára hasznos, mert a drog hatásának elmúlásával a személyiség visszaépül, mégpedig úgy, hogy a nyitottságot magába is tudja építeni. a kialakulatlan, éretlen személyiség esetében viszont a pszichedelikumok elolvasztják azt a kötőanyagot, habarcsot, ami a kialakuló személyiséget összetartja, és ezért megakadályozzák, hogy a személyiség egyáltalán kialakuljon.
ehhez hozzátenném, hogy a személyiség alkalmassága nem a fizikai, hanem a pszichológiai kortól, érettségtől függ. lehet, hogy valaki 30 éves korára sem jut el egy elegendően stabil személyiséghez.
a kérdés, ami felvetődhet: szükség van-e ilyen személyiségre egyáltalán? lehet, hogy a személyiséget a társadalom termeli ki, mert ez teszi lehetővé a működését (engedelmes rabszolgák kellenek, akik elfogadják az éppen érvényes konszenzus-valóságot)?
én sokáig valami ilyesmi állásponton voltam, különösen, mert a keleti filozófiák is hangsúlyozzák az én-nélküliséget, az egységet, a mindenséggel való eggyéválást, az ego megtagadását, és én ezt a személyiség megtagadásaként, szükségtelenségeként értelmeztem.
aztán itt lépett be a kereszténység, a nyugati hagyomány, amely a mindenséggel való eggyéválással szemben az egyéni akaratot, a felelősségvállalást hangsúlyozza. én ezt sokáig nem értettem. ugyanakkor tapasztaltam, hogy kiábrándult kultúránkban sokan hajlamosak a fenti kvalitásokat (akarat, önuralom, stb.) hibáztatni a nyugati civilizáció betegségeiért. a válasz: a keleti kultúra befogadása, a nyugati "elfelejtése", mindenbe olvadás az egyéni felelősséggel szemben (úgyse tudunk semmit tenni, esélytelenek vagyunk). ezzel kihúzták az akarat lába alól a talajt.
folyt. köv.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Danika, gyorsabb voltál mint én ere már én is gondoltam, de valahogy mindig elfelejtettem írni, már csak azért is, mert nem tudom hogy egyáltalán van-e vagy nincs |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hogy is van ez a szanax? inni kell rá vagy simán, de mennyit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aktuálisan behalt az összes topic... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jaja az lesz, hogy utána elmegyek haverral az erdőbe chillezni, csak legyen szép idő és akkor minden frankó lesz! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a tetoponton mar reg tul leszel 4re, de azert meg ott lesz az erzes hogy nincs minden ugy ahogy szokott, sot, 2 g-nel lehet hogy kicsit erezhetobben :) de utana menj el setalni vagy egy ismeroshoz vagy ilyesmi, es nem lesz ebbol gond. nekem a pupillaim eleg sokaig tagak szoktak maradni. (12+ ora akar) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én viszont szívessen pippantanék vele! :)
Komoly story amúgy...Ha ugyanezt leírva gombával látom akkor még könnyebben elhiszem, hisz nem egy olyan történetet olvastam már ahol a begombázott srác megmondta, hogy melyik felő megy bele a másikba és mely fog szétválni stb. Lehet ennek a srácnak már aza még negyed g fű is eléri ezt a hatást? Kitduja...
Nekem volt egy érdekes napom. Havárhoz mentünk fel szombati nap tépni és én már előtte gondolkodtam milyen jó is ez az ördögbot, mert egy netes spanomnál voltam egyszer és neki volt és elvoltam vele rendesen. Lényeg, hogy flesseltem mekkora lenne valamelyik haveromnak lenne és amikor odaadja kipróbálni, lám milyen jól megy (na persze mer előtte már spanomnál gyakoroltam ugyebár:).
Odaérunk betépünk és vártuk a Barnát. Már nem láttam jó pár hónapja és gondoltam, hogy milyen is lehetett régen hosszú hajjal. Egyszer volt neki hosszú és azon flesselgettem hogy állt neki stb. Közbe haverom megszólal, hogy "nemis mondtam még...van ördögbotom" na majdnem leestem a székről! Botoztunk mindenki mondja, hogy milyen jó vagyok stb (köszönöm,köszönöm) :D bocs csak toltam kis pipát zözi nélkül, mer az nincs, de levan rakódva rá a gyanta és így betéptem a puszta semmitől! :D Szóval botozunk erre megjön a Barna és milyen a haja? Hosszú és pont olyan aminek elképzeltem. Ilyenkor elmosolyodok és meggyőződöm a véletlenek nem létezéséről. Később amikor vártunk aznap a buszmegállóban hazafele menet, valamiért eszembe jutott egy évfolyamtársam nevezetesen: Péta. Mondom milyen hülye név is ez haverom röhög én is, fél percre rá megjön a busz. Ki száll le róla? Hát persze, hogy a Péta! Na szóval érdekes nap volt az biztos... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Danika: a tű, s papírlap...én egy papírnyillal megcsináltam ezt, amint egy doboznyi vízben úszott:)
Tetra veled nem értek egyet;) Ahogy vizes agyagként formázom a körülöttem elterülő világot, az valami hihetetlen extázisba tud ragadni. Néha, egy pillanatra, a világ megmutatja, hogy mi valójában. Általam teremtett valóság. Minden részletével. A legutolsó kis részletet is én alkotom:))) S lassan, a pillanat örökkévalósággá érik:))
Húha, kicsit elragadtattam magam, elnézést érte;)
Az ismerősöm, aki már hallott valakiről, aki képes furcsaságokra betépve, ő mesélte, hogy az az arc egyik alkalommal -kalandos úton- egy médiasztár által elejtett zacsi tartalmát pippantotta el.
Ekkor olyan szintü flash jött rá, hogy másfél órányi idő két percnek is alig tűnt...Ekkorra tisztult ki annyira, hogy valamilyen szinten képes volt kommunikálni a kollegájával. Nem tudta, hogy miről beszélgettek addig, onnantól került vissza az időbe, és térbe, mikor a kollega ezt mondta:
-Jól van, de akkor mutass valami bizonyítékot!
-Mégis milyen bizonyítékot mutassak neked? -kérdezte ámulva emberünk, nem lévén foggalma, miről is van szó.
-Mondjuk a TV-t kezd el kapcsolgatni...váltogass a csatornák között!
-Ne viccelj, nem fogok váltogatni a csatornák között:)
Ebben a pillanatban a TV elkezdett kapcsolgatni, mindig ugyanarra a csatornára. A készülék közel két méterre volt tőlük, távirányító sehol nem volt.
Ekkor az arc, akiről szól a történet, felnézett a felhőkre, s megkérdezte a kollegát:
-Szerinted fog esni az eső?
Ezt a részt nem mesélte el pontosan, hisz mindenre ő maga sem emlékezett, de a lényeg: fél órán keresztül szívatta a kollegát, hogy most esni fog-e, vagy nem. Tette ezt úgy, hogy sokattudóan mosolygott közben. Mikor megunta, ezt mondta:
-Figyelj, ha én lennék a magasságos atyaúristen csúcsa, aki itt ül melletted, és te választhatnál, mit mondanál, mikor essen az eső?
-Most.
Emberünk felnézett az égre, és ezt mondta:
-Legyen...
És esni kezdett. Ott helyben, azonnal. A kollegája rohant a kocsijához, esőkabátért, s közben végig mondogatta hangosan: ez csak véletlen, ilyen nincs.
Beültek egy bódéba. Az emberünk az általa "verbális beszívásnak" elnevezett dologról kezdett el mesélni, de ezt a két szót nem tudta kimondani. Ezért így szólt:
-Azt, hogy hívják ezt a dolgot, nem tudom neked elmondani, de majd csak kapunk valami jelet, amiből megtudjuk.
A háttérben szólt a TV, benne pornómagazinokat mutattak be, s az egyiknek a neve...igen, jól sejtitek...
A cucc, amit téptek, egy dzsó volt, kevesebb, mint negyed gé fű. Kettejükre. Semmi más...
A történet igaz. Utóiratnak annyit talán, hogy a kollega többet nem nagyon akart pippantani a sráccal;)
|
| | | | |
|
