 |
Legfrissebb hozzászólások (115011 - 115020)
 | |  | | | | |  | |  | | | | A negyes az a negyed elütése. :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Én megfigyeléseim alapján arra juttottam, hogy van egy bizonyos szint, amennyit be kell venni ahhoz, hogy meglegyen a kívánt hatás (régi erős papírból ez volt a negyes). Ezt továbbfokozva egy közepes dózisig (régi papírból fél és másfél között) igazából nem sok minden változik. Igen masszív dózisnál (régiből kettő fölött, pl három és fél) a hatás eléri azt a szintet, amire (mivel az emlékezés tudatállapot specifikus) szinte egyáltalán nem lehet emlékezni.
Az időtartam mindenképp 12 óra körül van. A felfutás elötte másfél óra, de nagyobb dózisnál érezhetően jobban húz. :-)
A chillout nem annyira tűnt dózisfüggőnek. Jó ráhangolódottsággal majd egy napig sikerült egyszer egy (régi) negyed után fenntartani egy kellemes szintet. De ez nem tipikus.
Ami nagyot tud dobni a dolgon, az t+1-kor egy jó ex! :-))
Meg persze klassz a C-vitamin, ami kellemesebbé teszi a hatást és a ződ, ami meg kisimítja kicsit a hatás hullámzását. Persze bogyó után kb 4 órán át nem igazán ajánlatos szerintem, hogy azt is jól kiélvezhessük. :-)
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | van, akinek fél papír többet ad, mint másnak három
nincs általánosítható dózis-válasz viszony, személyenként változik nemcsak a hatás erőssége, hanem jellege is.
"az LSD a tudati folyamatok nemspecifikus katalizátora" - ebben minden benne van, amit ezekről a szerekről tudni lehet. ő csak feltekeri a nagyítást, minden más a használón múlik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ma még nem merem látni azt, amiről beszélsz
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megbékéltünk azzal, hogy sosem lehetünk
teljesen együtt, és ezért empátiával vagyunk egymás
iránt - egymás mellett
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen. Az a csodálatos mélyhó-psy-zés! :-)
Ha jól emlékszem még sose próbáltam a csúszást beállva. Pedig elég kafa lehet mondjuk egy bogyóval nekivágni! :-)
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP
aki Atomic FreeZone léccel szokott disznólkodni :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mentalis
"Cannabis begins to flower when it receives 12 hours of light and 12 hours of uninterrupted darkness in each 24-hour cycle. Once this light cycle (or photoperiod) is initiated, the first flowers should be visible within 2 weeks."
"Outside, the grower must wait until the natural daylight hours have decreased to 12 per day. Exactly when this occurs will, of course, vary depending on your locality. In Northern Europe it happens around mid-to-late July."
Amúgy a sensiseeds.com FAQ-jában minden benne van amit a termesztésről tudni illik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Dead bácsi a Gén volt az... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja CELLUX ez nagyon szép volt:
"ezért az egyetlen valóban hatásos megoldás ma spirituális jellegű, ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást mindenki számára elérhetővé tegyük, előbb a) magunknak is meg kell gyógyulnunk és b) ki kell találnunk egy olyan módszert, amivel korunk emberének az alapot megváltó, megváltoztató, helyrehozó információ akadályok nélkül, hatékonyan átadható."
De mond, érzékelve a jelen világ rezdüléseit komoly optimizmussal
tudsz hozzá látni a feladat technikai kivitelezéséhez?
Szép és pontos összefoglalás. Ami az erő benne, az benne
a gyengeség. Szembesítő ereje van.
Minden korban így foglalták ezt össze.
Jól értem a te Hegeliánus gondolatmenetedet? Bábel tornyának
legmagasabb pontján eljön a nyugati megvilágosodás?
Ez eufemizmus. Ami az ideologikum sajátossága.
Még a Sátán segglyuka is eufemizmus. A mátrix is csak
egyfajta esztétikai stádium. Megértés. A lényegit az
érdekes vezeti maga után.
Én még nem éreztem úgy, hogy megvilágosodtam volna,
(legfeljebb csak egy picit :-) Ennek ellenére az ehhez
hasonló ritka alkalmaktól eltekintve optimista vagyok,
pontosabban megpróbálok jó lélekkel élni.
De ha valamit igazán érteni akarok, és igazán
megérinteni, akkor le kell ereszkednem a negativitásba,
hogy arcul csapjon a megismerés.
Úgy érzem nem értem, megkockáztatom nem értjük eléggé
a kort amiben élünk. És nagyvonalúak vagyunk. Ez persze
erény szokott lenni, általában jó hangulatot eredményez.
Azonban a jelen problémáját nem oldhatja meg teljesen
a múlt bölcsessége.
Ezt a csipetnyi hiátust, ezt a szakadékot kell áthidalni
múlt és jelen között.
Persze mi rajta vagyunk az ügyön. És ez jó érzés.
De szerettem volna precíz lenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok
Bevallom, nem tudom mit akarunk ezzel az eredendő
bűnnel, ami belül van jó mélyen. Nehéz rátapintani az
biztos. Persze lehet barátkozni, meg a Dr Csernus se kutya.
CELLUX, amúgy a teás beszélgetésünk jól megkavart.
Most is az fog kijönni, hogy rosszul állok a hittel,
de állok ahogy állok, nem hiszek az eredendő bűnben.
A tőle való megváltásban sem. Pedig én is fontosnak
tartom, hogy az életet kiteljesedéssé, értelmessé
varázsoljam. Tudom azt is, hogy ez nem az ész varázslata.
De erről ennyit.
Én azért vagyok olyan amilyen, mert sokáig igyekeztem
távol maradni a jelentől (vagy épp mások tartottak távol).
Ezen túl vagyok, most hagyom keresztülfolyni magamon
a jelen világot. Sose gondoltam volna, hogy ilyen trutyit kell
lenyelni ehhez a művelethez. :)
A lényeg, hogy a jelen világ, amivel reggeltől estig öblögetek és
gargalizálok, ezt a nyelvet beszéli, ezt az ízt rejti magában.
Szeretem a keserű likőröket. Pontos metafórák.
Szeretem a kockaházakat, hiteles tanúi a világnak.
Ezt az egészet úgy kell szeretnem, ahogy hagyja magát.
És ez a világ nem szereti magát az emberek szivében.
Talán valami hasonlót megpróbálhat tenni magával a filozófus
fejében, ahol legalább egy adott univerzalitásban
önmagára találhat. És talán onnan alácsordogál a szív
irányába, hogy megszülessen belőle a remény. Ehhez
viszont szeretetre van szükség, hogy a szív, !több szív!,
tényleg befogadja magába, és újra szülessen a hit.
Mi egyenként, és talán néhányan együtt megszabadíthatjuk
egymást néhány rossz dologtól. De mi lesz a világgal?
Tudom kishitűen hangzik. De ez a világ nem lát elejét nem
lát végét. Megpróbálom a saját szemével nézni. Persze
félsiker, de azt látom, hogy nem látja, hogy mit lát.
Individualista próbaköröket futok már mióta. Mások is
ugyanerre az edzésre járnak. Elveszve a félreértések
galaxisában, egyre távolabb menekülve egymástól.
Az egyik szomszédom a Himáláján lakik, a másik
a Spitzbergáknál. Mi meg jól megértjük egymást itt a
Daath fórumon.
Nem érzem magam prófétának. De ebben a korban,
az itt és mostban, létrát keresek az ég és a föld között.
Nem felmászni szeretnék. Közvetíteni. Meglátni az
egyikben, ami a másikban van. A történelmi jelen létráját
keresem. A múlt létrái ugyanis nem bírják el a jelen súlyát.
Csak egy régi kis rozsdás lámpásom van hozzá. Az értelem.
És csak egy kis láng pislákol benne, a világ iránti szeretetből.
Igy megyek semerre egy kormos estében.
Vakon kezet nyújtok a világnak. Egy kéz kinyúl a semmiből,
megpróbálok olvasni a tenyeréből, és ezt látom benne.
Se Bűnt, se Megváltást.
Csak elhagyatottságot, és tudom, hogy nem a sajátomat.
rumcais |
| | | | |
|
