 |
Legfrissebb hozzászólások (115361 - 115370)
 | |  | | | | |  | |  | | | bombadiltoma, nekem is van olyan "rész", amikor, ha nem is vízszintesre vágyom, de vmi hasonló. Persze partyn olyankor semmiképp nem ülök le, mert akkor ülve is maradok vagy egy óráig, szóval inkább pörgök.
Én a múlt hét kedden próbáltam ki először az ekit nem partyn, hogy úgy mondjam. itthon voltam egy sráccal. 2 órán keresztül csak hallgattuk a zenét és feküdtünk vagy inkább fetrengtünk az ágyon. egyfolytában akartam vmit csinálni,hatalmas tétlenkedésnek tűnt feküdni az ágyon, de mégis jó volt, ezért csak fetrengtem össze vissza, de végül nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a zenét. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | gondold végig mit is csinálsz egy party alatt, utána szerintem megérted, h mitől vagy fáradt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de kemény vagy magadhoz soon, pedig nem mondasz hülyeséget
én úgy fogalmaznám meg, h sokszor a kapcsolattal van baj, különleges kapcsolat kell ahoz, h tudd, h a másiknak mi a megfelelő segítség, h mi a jó neki. ezért badarság az, kollektíve összevissza próbálnak meg sokszor majdnem ugyanúgy segíteni pl. a drogosokon. van akinek olyan segítség kell, van akinek nem. és persze a segítséghez bátorság is kell, mert lehet, h csak te tudod, h mi a jó segítség az illetőnek és akkor bizony bátorság is kell bőven, h segíts neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Románia valszínű. Ott van efedrin is + kodeines cucc is recept nélkül :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az embernek fogalma sincs róla, h mi az élet, szerintem még csak nem is érzi, h él, talán néha egy-egy apró pillanatra. Persze épp részben ebből áll az ember egzotikuma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon, nem attól félnek, h nem tudják megosztani mással, hanem, h nem lesz más akivel megosszák. Ezt a félelmet érdekes lehet boncolgatni, de most nem kezdek neki.
Liet: "felsőbb izé" :))hehe, ez aztán jól hangzik, igazán kifejező, de tényleg, a szöveg nem lenne az igazi, ha vmi komolyabb szót használtál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én kb. így szoktam:
Setting: nem túl sok fény és halk "relax" zene, esetleg gyertya, füstölő, egy laticell és rá egy törülköző. Ha ez ember mozdulatlan, könnyebben kezd fázni, úgyhogy hosszúnadrág, meg zokni, sőt ha hosszabbra tervezem, magamra terítek egy pulóvert vagy takarót is.
Ülés: én mondjuk féllótuszban szoktam, de lehet törökülésben is, vagy sarokülésben, vagy persze lótuszban is... a fontos csak az, hogy elég kényelmes legyen ahhoz, hogy legalább 10-15 percig jól ellegyek benne és hogy egyenes legyen a hátam. A fenekem alá hajtogatjom kicsit a laticell végét, vagy egy kisebb párnát teszek alá, így kényelmesebb, és könnyebb egyenesen tartani a hátamat. Addig izgek-mozgok, amíg meg nem találom a megfelelő pozíciót.
A kézfejemet a térdem közelében a combomra támasztom és összeérintem a hüvelyk és a mutatóujjamat, a többi ujjam meg lazán lóg.
Ahogy leülök, becsukom a szemem... Pusztán attól, hogy nyugton ülök és becsukom a szemem, már ellazul egy bizonyos mértékig mind a testem, mind a tudatom, mind a légzésem. Szóval aztán elkezdem figyelni a légzésemet. Aztán tudatosítom magamban, hogy hol vagyok, pl. elképzelem magam körül a szobát, meg benne önmagamat. Aztán elkezdem "pásztázni" a testemet, adott esetben többször oda-vissza a lábam ujjától a fejem búbjáig, és figyelem, hogy hol lehet még lazítani rajta. Aztán elkezdem belülről "nézni" a két szemöldököm közötti pontot. Aztán figyelem, hogy mi jár a fejemben. Ha jönnek a gondolatok, jönnek, ha mennek, mennek... Mondjuk úgy, hogy az út mellől figyelem a forgalmat, és igyekszem nem belemenni egyetlen gondolatba sem. (Ezek az "aztánok" nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben történnek, és nem feltétlenül csak egyszer.) Aztán a végén háromszor zengetem az OM-ot, majd addig dörzsölöm össze a két tenyeremet, amíg fel nem forrósodik, és utána "beletemetem" az arcom, kicsit meg is masszírozom, esetleg utána előrehajolok, hogy a homlokom a földhöz érjen, majd lassan visszaemelkedem, és valamikor lassan kinyitom a szemem... Van olyan is, hogy nagyon sokszor zengetem, amitől én elég mélyre tudok jutni. Az OM zengetése úgy történik, hogy jó nagy levegőt veszek és aztán egy A, majd egy U, végül egy M hangot adok ki, amikor kifújom. Az A a köldök körül rezonál (érezni, hogy ott van, illletve, ha arra "gondolok", hogy ott "szól", akkor ott szól, de nem tudom -- mindegy, lényeg, hogy ott szól), az U a torok körül, az M pedig a fejben. Így emelkedik a "légzéstudat" a köldöktől a torokig, aztán a fejbe. Igyekszem minél nagyobb levegőket venni és minél tovább zengetni az OM-ot. Ez automatikusan igen mély és teljes légzést hoz létre. Na szóval így valahogy...
És hogy miért csinálom? Mert jó testérzés, jó tudatérzés, közvetlen tapasztalás. Számomra azért közvetlen, mert nekem minden magyarázat (legyen az spirituális vagy fiziológiai vagy bármely egyéb) nélkül _is_ működik... Valahogy úgy áll össze számomra, hogy csak csinálni kell, és akkor van (persze ha nem ülök le, akkor nincs). És ha sokat csinálja az ember, akkor valószínűleg vagy bizonyosan, vagy mittudomén, de "javul", "fejlődik" a dolog... mondjuk úgy, hogy "olajozottan"kezd menni... és mindez csakúgy, különösebb erőfeszítés, rákészülés, filozófia vagy egyéb nélkül -- legalábbis számomra. Az egész valahogy nagyon egyszerű -- csakúgy (nyugton) "vagyok" és lélegzem és tudatommal lazítom a testem, amitől aztán automatikusan ellazul a tudatom... és be is zárult a kör...
Nem tudom, teljesen kezdőként elég-e így olvasgatni és aztán megpróbálni, valószínűleg embere válogatja... én mindenesetre arra bíztatnám azt, aki még sosem csinált hasonlót, hogy először menjen el valahová, ahol van valaki, aki mondja, hogy mit hogy... Egyébként ez később is mindig jó, úgy értem én sosem éreztem feleslegesnek, és sosem volt olyan, hogy "ja, én ezt már tudom, már nem kell senkinek mondania"... egyszerűen azért, mert az _is_ jó, ha van vezető...
(És akkor hozzáteszem, hogy hónapszámra alig csinálom... gondolom a bennem lévő ellentmondásosságok tünete...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen, a műnek kell magáért beszélnie... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez alatt azt értem, hogy ha tényleg pusztán önös vágyak vezérlik az írókat, vagyis minden csak róluk szól...akkor nevetek azokon, akik azt mondják, pl., hogy az "írás az élet értelme", vagy "ezáltal közelebb kerülhetek Istenhez" stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És amikor vki meghal, mindig megsemmisül egy a sok közül."
ezek a valakik különálló lények persze - világaiknak semmi köze egymáshoz. Lehet.
De ha ezek a valakik nem is olyan egyének, személyek vagy akármilyen individumok aminek általában szeretjük gondolni magunkat hanem egyetlen organizmus múló gondolatai csupán? Sokféle gondolat, sokféle világ. Az a valami amit "valóság"-nak szokás mondani, nem más mint a nagy felsőbb izé tudatevolúciójának aktuális állapota? Ahogy azoknak a valakiknek ennek a nagy valakkből álló valaminek is megvan a maga egyedi, semmihez nem hasonlítható világa. (és lehet folytatni a végtelenségig)
azért szeretem azt gondolni, hogy csak van valami közünk egymáshoz. ha más nem, akkor a sok külön metszet nélküli egyéni világ a megszabadulásban összefut. |
| | | | |
|
