 |
Legfrissebb hozzászólások (117971 - 117990)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ekiböl mennyi a csekély mennyiség?
Ha volt már rola szo, bocs, csak elég sokat kéne visszaolvasni.. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Talán pusztítani másokat és ezáltal önmagunkat. Az viszont tény, hogy vannak, akiknek ez jól esik. Beszélgetni kéne velük is."
Én pont ilyen voltam.
Egyébként én a rosszat az egyéni érdekek megvalósításának tartom, a jót pedig az önzetlen cselekedeteknek. De mivel mindkét dolog "előre" viszi a világot, változást okoz, tehát szó sincs róla, hogy ezek kellenének, hiszen a világ egyébként is változik, erről a többi lény gondoskodik. Ennek a felismerése után már nem szükséges megítélni sem magunkat, sem másokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megy valaki május 28-án az A38-ra? Nem tudjátok mennyibe kerül? Nekem most eléggé lenne kedvem. Bár lehet inkább valami pörgősebbhez mint az Orb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mik a veszélyei annak, hogy ébren átjussunk más világokba? Az, hogy mi veszthetünk hülye kérdés. Mert semmink nincs, max a gondolataink, azokat meg nem sajnálom. Tényleg érdekel, mit értesz veszélyek alatt? Ami nekem a veszélyt jelentené, az beragadni egy tudatállapotban, úgy hogy közben csak annyit érzel, hogy hiány van, rossz és sivár. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | király lenne, ha tudnál erről többet írni, vagy irodalmat mondani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Minden átértékelődik... mindent elfogadsz... és ez a helyes (szerintem)!"
Jézus tanítása sem épül annyira a dualitásokra mint amennyire a későbbiekben ezt kiélezték: A legfontosabb a szeretet. És a "szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel..."
"itt igazán arra van szükség, hogy az ember egyszer nagyon kikészüljön, ne találjon kiutat sehol se... és akkor belül kinyílhat neki valami!!!"
Amikor nagyon kikészülünk, arra reakcióként tudunk leginkább önmagunk lenni. Az eltárolt sémák nem működnek és előjöhet a "mély önmagunk". Egy idő után viszont már nem kell ehhez kikészülnünk: Amikor már tudjuk, hogy egy játékban vagyunk, aminek vannak szabályai, de akkor is ugyanaz van, ha egy másik játékba csöppenünk, ahol más szabályok vannak. A lét viszont csak létezik és ugyanaz marad.
egy "játékban" vagyunk, ahol vannak szabályok (munka, család... stb)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az emberi gondolkodás ott követi el a hibát, amikor összekeveri a Jót a Helyessel (eddig egyedül a buddhista tanításban találtam meg ezt a megkülönböztetést)."
Akkor idess:
A dolgok közt nincs olyan, amelyik ne lehetne az, s a dolgok közt nincs, amelyik ne lehetne ez. [
] Az az és az ez egy-egy oldalról jellemzi az életet. Ami azonban az egyik oldalról élet, az más oldalról halál... Ő (a bölcs) is támaszkodhatik az "ez"-re, de ez az "ez" számára egyben "az" is, és az "az" számára egyben "ez" is. Az "az" ugyanúgy lehet egyszerre igaz is, meg hamis is, mint ahogyan az "ez" egyszerre lehet igaz is, meg hamis is.
Az azt t és az ez t sohasem fogni fel (ellentét-) párnak: ezt nevezzük az értelem (tao) fordulópontjának. E fordulópont körül, mint közép körül forogva kezdettől fogva (a dolgok) összhangban maradnak a határtalannal . Így a helyes éppen úgy határtalan lesz, mint ahogy határtalan a helytelesn is. Ezért mondottam, hogy a legjobb, ha igazi világosságra törekszünk."
Csuang Ce - A dolgok egyenlőségégről |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "amúgy ezeket, amiket írok, nem úgy írom, hogy "na én tudom mi az igazság, aztán jól megmondom". hanem inkább úgy van ez, hogy én érzek belül dolgokat, valami intuíció-féleséggel, aztán keresek hozzá olyan verbális formákat, amik többé-kevésbé kifejezik azt, amit érzek. ha jó formát találtam, azt megérzem, ha rosszat, azt is. (például ezeket, amiket most írtam neked, eléggé szedett-vedettnek érzem.) azért írok csak, még akkor is, ha nem tetszik, mert hátha lesz valaki, aki lát az én elcseszett korsóimban valamit, amit aztán sokkal tisztábban és világosabban ki tud majd fejteni." :)
Ász vagy Cell, ne is tagadd!!! :)
Szerintem a lényeg, hogy mindenki arra hallgasson, ami belül van, engedje el magát!!! ÉS KÉSZ... és akkor nem lesz semmi, egyszerűen, ha ezt átérzni... Tudja majd, hogy mi a helyes... csak tenni fog, csak gondolkodni, de fog tenni és gondolkodni...
Ezt nem lehet másképpen sajnos leírni... itt igazán arra van szükség, hogy az ember egyszer nagyon kikészüljön, ne találjon kiutat sehol se... és akkor belül kinyílhat neki valami!!! HALGASSON ARRA és KÖVESSE AZT... onnantól nincsen megállás, néha visszahúzzák a dolgok, de már sose lesz olyan, mint előtte!
A jó és rossz csak két dolog lesz a számára... mindkettőt elfogja tudni fogadni... hogy cselekedetei milyenek, az nem lényeges, mert azt sok minden befolyásolja... hiszen egy "játékban" vagyunk, ahol vannak szabályok (munka, család... stb)
Minden átértékelődik... mindent elfogadsz... és ez a helyes (szerintem)!
Ismerni fogsz olyanokat, akiknek van egy rakás rossz tulajdonságuk, te is látod azokat, de nem tudom "értelmezni", feldolgozni magadban... mert benned már más a jó és rossz!
Ez nehéz elmagyarázni... kicsit olyat, mintha nem érdekelni, hogy egy történés jó vagy rossz... mert lényegében teljesen mindegy...
De ezt ne konvertáld át közönyösségbe, ez más...
Az a gond, hogy a "törésen" túl, mikor az ember elkezd járni ezen az úton, a fogalmak mások leszenk... mert más lesz a felfogása!
Csak ezt tudom mondani...
Bye |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "eddigi élettapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy amint az ember halad előre az életben, úgy egyre több mindent fog fel ez a belső intuitív képessége"
Szerencsés ember vagy te cellux, ha hagyod azt a befogadó és kiárasztó berendezést szabadon működni, amit énnek nevezünk. Általában az élet élőrehaladtával egyre szűkítjük és torzítjuk a lehetséges inputot. És ha néha sikerül úgy igazán körülnézni, az igencsak pszichedelikus élmény lehet. Pedig nem olyan nehéz, csak le kell állítani a linárisan erre arra ugráló robotot, az ént.
(Azért jó lenne, ha nem kéne mindig a formába öntésen gondolkodni) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "halál, hol a te fullánkod?" - kérdezi Pál apostol.
én úgy érzem, nem véletlenül beszél fullánkról. a fullánk (milyen vicces szó) kiszedhető, a fullánk semlegesíthető, még akkor is, ha a halál megtörténik. a halál csak akkor veszejti el az embert, ha az ember abban a létmódban áll, abban eresztett gyökeret, amibe a halál bele tud akadni. ha az alapja a túlnaniban van, akkor a halál csak jön-megy (odakint), a belső lényeget nem érinti. ezért a krisztus feltámadása.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy ezeket, amiket írok, nem úgy írom, hogy "na én tudom mi az igazság, aztán jól megmondom". hanem inkább úgy van ez, hogy én érzek belül dolgokat, valami intuíció-féleséggel, aztán keresek hozzá olyan verbális formákat, amik többé-kevésbé kifejezik azt, amit érzek. ha jó formát találtam, azt megérzem, ha rosszat, azt is. (például ezeket, amiket most írtam neked, eléggé szedett-vedettnek érzem.) azért írok csak, még akkor is, ha nem tetszik, mert hátha lesz valaki, aki lát az én elcseszett korsóimban valamit, amit aztán sokkal tisztábban és világosabban ki tud majd fejteni.
eddigi élettapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy amint az ember halad előre az életben, úgy egyre több mindent fog fel ez a belső intuitív képessége, és az így felfogott dolgokat kell (vagy lehet) felszínre hozni aztán a rendelkezésre álló eszközökkel (verbalitás és más művészetek). tulajdonképpen formát adunk a formátlan dolgoknak, általunk a világba születnek az ideák, az addig kimondhatatlan tartalmak. és azt gondolom, egy csomó ilyen idea várakozik a megnyilvánulatlanban, és talán van egy gyökér-idea is, ami ezt az egész létesülést hajtja, ami meg szeretne nyilvánulni a formavilágban, és az összes előzetes megnyilvánulás, minden, amit le- vagy áthozunk, ennek a gyökér-ideának a létbe lépését készíti elő.
mint a McKenna féle "transcendental object at the end of time"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gondolom, nincsenek vegytiszta képletek, tisztán jó vagy rossz emberek... ha az életre, az egyre magasabb szintű szervezettségre való törekvést, az építkezést, az evolúció hajtóerejét tekintjük Jónak, a lerontást, a széthullást okozó káosz-energiát pedig Rossznak, akkor világos, hogy mindkettő megvan bennünk, de szerintem egyik sem a sajátunk. A Jó teszi lehetővé, hogy éljünk, a Rossz gondoskodik arról, hogy meghaljunk. De az, ami él (az ember maga), vagy mondjuk az élet "alanya", szubjektuma se nem rossz, se nem jó, hanem a történelem formáló erői közé vetett anyag, ami jóvá vagy rosszá csak a színpadon, az élet viszonylatai között válik.
A Jó (az Élet) minden egyes emberi életben nekifeszül a Rossznak (a Halálnak), egy életnyi ideig egyben tartja a szervezetet, ezáltal lehetővé teszi, hogy az egy ember hozzátegyen egy kicsit a nagy egészhez, aztán jön a halál és eltörli azt a kis villanást, ami az ember volt. És aztán a Jó, az Élet kisarjad megint és a Halál mindent lerombol és ez így megy a világ végéig (ha van vége).
A kettősségeken való túllépésben az ember látja ezt a nagyobb perspektívát, és megnyugszik, mert megérzi a mulandóságban rejlő szépséget, lelkesen tud azonosulni saját porszem voltával, a saját életét a nagy egész részeként képes megtapasztalni. Így harmonikusan összekapcsolódik benne a mulandóság és az örökkévalóság, ami azelőtt kibékíthetetlen ellentétben volt egymással.
A valódi halál nem a mulandóság, hanem a görcsös kapaszkodás, a statikus változatlanság, az a félelem, ami minden eszközzel megpróbálja megakadályozni az elmúlást. A halálon való győzelem nem a halált szünteti meg, hanem a halálfélelmet. Akinek a halál is a barátjává válik, annak nincs félnivalója többé.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem kell több, mint hinni benne, hogy a végére érsz az égésnek.
az átsegít az egészen, és jól szórakozhatsz, amíg leégsz :)
különben meg nyomhatod a poklot ezerrel, lehet hogy az hatásosabb is, gyorsabban eléget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A Helyes az, ami meghaladja a kettősségeket, a Jó az, ami a Rossz-szal szemben Jó (tehát a dualitás egyik pólusa)."
cellux,
Teszik, amit írsz, csak azt nem értem, hogy hogy lehet meghaladni a kettőségeket. Lehet, hogy annak, aki keleten nőtt fel, lehetséges. De ha mi döntünk valahogy, mindig mérlegelünk pólusok között, csak akkor nem, ha az intuíciónkra hallgatunk. Ekkor viszont a tudattalanunk mérlegel az elraktározott jó és rossz mémek alapján.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha születésünk által az egyik oldalra kerültünk, ahogy írod, akkor miért vannak destruktív ösztöneink?
Freud szerint van életösztön (Eros) és halálösztön (Thanatos) , az élet pedig a halál felé vezető kerülőút.
De ezt a végén mondta, miután látta a világháború destruktivitását és amikor beteg volt és szenvedett. Szerintem azáltal, hogy a halállal foglalkozott, megszelídítette a szenvedését. Szóval szerintem azért látta így mert ezáltal tudta az életét simítgatni.
Egyébként ez a jónak lenni, nálam is alapmotiváció. Milyen lenne rossznak lenni? Talán pusztítani másokat és ezáltal önmagunkat. Az viszont tény, hogy vannak, akiknek ez jól esik. Beszélgetni kéne velük is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez a gondolat nagyon tetszik... mármint hogy a jó és a rossz egyenrangúak, de aki a jóból (az Életből vagy az Életre) születik, annak természete szerint a jó oldalon a helye, és ezért a jót magasabbrendűnek (vagy más szóval: magához közelebb állónak érzi). És ez nem pusztán szubjektív ítélet, hanem az ő helyzetében objektív igazság.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy itt egy hármasság van: a Jó, a Rossz és a Helyes. A Helyes az, ami meghaladja a kettősségeket, a Jó az, ami a Rossz-szal szemben Jó (tehát a dualitás egyik pólusa).
Az emberi gondolkodás ott követi el a hibát, amikor összekeveri a Jót a Helyessel (eddig egyedül a buddhista tanításban találtam meg ezt a megkülönböztetést).
A Jó és a Rossz egyaránt Helyes (mindkettőnek helye van a világban), és az ember születése, státusza, léthierarchiában elfoglalt helye határozza meg, hogy az ő életében melyik oldal lesz a domináns.
A tökéletesség pedig - legalábbis a Buddha szerint - a Helyes, tehát az arany középút a két szélsőség között.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Teljesen tudatosan és valós időben odáig sikerült eljutnom amit Castaneda több helyen is úgy ír le, hogy "kénes világ". Ez egy nagy pusztaság, a föld helyett valami világítóan sárga valami van. Ez nem egy másik teljes világ, ez még a mi világunk része, az van legközelebb a mindennapi tudatosságunkhoz.
Ezt a dolgot, mármint ébren tudatosan átjutni más világokba nem eröltetem, mert igen veszélyes. Sokkal biztonságosabb és eredményesett álmodásban, álomtestben közlekedni arrafelé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt hiszem, az van, hogy aki egyszer igazán nekivágott ennek az útnak, az soha többé nem tud visszamenni a tudatlanság békéjébe. Mindig kínozni fog belülről ez a vágyakozás a nemistudommire, maximum az évek múlásával kicsit lenyugszunk, hozzászokunk ahhoz, hogy mardos a szomjúság, a vágyakozás az igazság után, és megtanulunk ezzel együtt élni, úgy-ahogy.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Az Írás megígéri ugyan ("boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot"), de ez annyira kielégítő csak, amennyire hiszel benne. És a hit sajna eléggé irracionális dolog, nem bizonyítékok alapján van, hanem csak úgy, kialakul (vagy ajándék, kegyelem).
Aki egyszer részesül az Isten kegyelméből, annak semmi hajlama nem lesz arra, hogy ebből profitáljon (a szó világi értelmében). Bőven elég lesz a tudás, az átérzés. Ez az, amikor az igazságra való szomjúhozás kielégíttetik. De ehhez, gyanítom, elég sokat kell tisztulni. Lehet, hogy az Istenre vágyakozónak az élet börtönné, purgatóriummá válik, ahol a felesleget leégetik rólunk.
Most az van, hogy a legkülső ember félig-meddig ébren van, de a belső emberek alszanak. A belső emberek alvása azt jelenti, hogy vegetatívan, a teremtés implicit részeiként végzik a dolgukat, sötétségben, a tudat bevilágító fénye nélkül. Amíg mi nem ébredünk fel a belső emberünkben, addig az Isten gondoskodik róla. Az Isten végső soron azt szeretné, hogy mi nőjünk fel odáig, hogy kézbe tudjuk venni saját emberünk totalitásának irányítását és legyünk mi a saját univerzumunk gazdái. Ezt az ajándékot tartogatja, mindent oda akar adni nekünk, de ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy ezt az ajándékot befogadjuk, mert különben beledöglünk - és magunkkal rántanánk az egész univerzumot.
A rendszerbe ezért egyfajta automatikus biztosító-mechanizmusként be van építve, hogy a belső ember csak akkor tud felébredni, ha a hozzá képest külső emberek mind egyensúlyba kerültek. A külső ember tudata mozoghat horizontálisan (Istentől R távolságra, a gömb felületén), meg vertikálisan is, úgy, hogy Isten felé halad (ez vezet el a belső emberek ébredéséhez). A gömb felszínén kóricálás megfeleltethető a világi életnek, a vertikális dimenzióba való bemélyülés pedig az Isten keresésének.
A vertikális irányba való bemélyülés csak akkor válik lehetségessé, ha a horizontális kilengések elnyugodtak. A horizontális kilengések akkor nyugszanak el, ha a külső ember teljesen tudatossá vált, mert ekkor megérti a kilengések működését és képessé válik a szituációkban úgy jelen lenni, hogy nem hoz létre újabb köröket. Mélyebb szemlélettel teljesen világos, hogy a külső ember nem engedhető be a belső pályákra addig, amíg pl. jó-rossz megkülönböztetések alapján ítélkezik, mert ez nagyon gyorsan a rendszer teljes felborulásához vezetne (a belső ember tudatosulása hatalmat jelent).
Ha a külső ember egyszer elkezd vágyni arra, hogy befelé mélyüljön, akkor rengeteg segítséget kap ehhez, és ez az életében úgy jelentkezik, hogy szellemi értelemben töksötét lesz. :-) Eltűnik minden kapaszkodó, hogy a sötétben eléghessenek a külső ember támasztékai. Ha ezek a - világi - támasztékok nem égnének el, akkor a belső ember képtelen lenne felébredni, mert a külső ember világba vetett hite (az elképzelésekbe való kapaszkodás, az illúzió folyamatos újratermelése) megakadályozná a felébredésben. Ezért kell a világból bizonyos értelemben kiábrándulni. Ugyanakkor a világgal szemben kialakított ellenséges attitűd is hátrányos, hiszen ennek mélyén ugyanúgy ott van a világ iránti vágyakozás, mint ellenpólus. Ezért ajánlatos a közömbösség és a vágytalanság.
Ha a belső embered elkezd ébredezni, ha sejtéseid lesznek arról, hogy a belső ember hogy látja a világot (eléggé széles perspektívában :-), akkor ez erőt fog adni ahhoz, hogy a külső emberről lemondj. Ha meg tudod vetni a lábad a belső emberben, akkor megkapod azt a fix-pontot, amiről Arisztotelész beszélt (ez egy téridőn túli pont, ami az örökkévalósággal köt össze), és akkor lesz elég bátorságod a halálhoz és az újjászületéshez.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudja valaki annak a csellos ftp-szervernek az ipjet, amirol a modemek a konfigfajlokat leszedik?
maaf, aki csuuunyaaa
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmmmm...
Hányas születésű? |
| | | | |
|
