 |
Legfrissebb hozzászólások (119841 - 119890)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ainoa: Hát, én annak nevezem. Mert a műanyagok okozzák... vagyishát... én nem vagyok képes "tisztán" olyan boldogságra és szeretetre mint mondjuk ekivel. De annak örülök, hogy te igen. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Teljesen igazad van. De mondjuk ki akarná különválasztani a két külön kategóriába tartozó "őrültet" ? Én nem tartom magam őrültnek, bár olyan dolgokat csinálok, amiket mások néha képtelenek megérteni. Másképp látom a világot, és másképp gondolkozom mint az átlag emberek,s ezt nem én mondom. Ez a megállapítás más emberek gondolkodásához fűződik. Nem vagyok elmebeteg, és nem csak egy psychedelikus manifesztáció során látom másképp a világot. Igaz a látásmódom az első igazi Joint-hoz fűződik. Ott megváltozott bennem valami, ami nem hagyja el az elmémet. Mondjuk az tegyük hozzá hogy nem is akarom. Azóta másképp látok mindent. Olyan filmeket nézek meg amiket eddig soha nem néztrem volna meg, és olyan zenéket hallgatok amikben eddig semmi jót nem találtam. Terészetesen alapjáraton hallgatom a GOA-t úgy, hogy eredendően én Black Metal-os vagyok. Eredendően sátánista voltam, ami miatt elítéltek, de sokan azt sem tudják mi az, hiszen többféle létezik. Tulajdonképpen én azt a fajtáját müveltem, ami semmi kárt nem okozott sem magamnak, sem az emberiségnek. Csak egyszerűen nem fogadok el semilyen felsőbbrendű lényt. Nincsen sem Isten, sem Sátán. Ilyen egyszerű az egész. A magam ura vagyok, és én irányítom saját magam. Nos. Egy igazi Joint közben elgondolkoztam azon, hogy ha nem kötöm magam semmihez, és nem imádkozom senkihez, akkor tulajdonképpen, más szemszögböl nézve bennem van a saját Istenem illetve Sátánom... ha akarom én vagyok az Isten vagy a Sátán. De nem ugy hogy másokra irányítom át hatalmamat, hanem úgy hogy a kitágult elmével gy tudok beszégetni másokkal, hogy a beszégteés során olyan meglátásaim lesznek, melyeket sohasem felejtek el. Rengeteg ötletem és saját kézzel összeállított "tárgy"am van. Sokkal tágabb körökben tudok gondolkodni és szinte bármit megtehetek. Olyan dolgokat képes lennék megteni amikhez eddig nem volt bátorágom. Mondjuk gyakorlat nékül kiugrani egy ejtőernyővel olyan 6000m magasbol. Mert ugy tekintek ezekre a dolgokra, hogy mondjuk ha lenne nálam egy digitális kamera, vagy egy fényképezőgép, akkor olyan dolgokat tudnék átadni másoknak, amiket mondjk csak én láttam. Hisz nincs két egyforma ejtőernyős ugrás. Leginkább egy jóakaró szerepet töltök be mostani állapotomban, és szeretek olyan élményekete elmondani, amikröl tudom hogy mások is szivesen megélnék. Szóval.... rendesen eltértem a tárgytól, de aki értette mit akarok ezzel elmondani, az ugyanolyan "őrült" mint én :))
Legyetek jók, és alkossatok.
Reservatio Mentais |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re #176 - #178
Hogy fogom én mindezt feldolgozni? A válaszadásról nem is beszélve. Kellett ez nekem? Mindegy, megpróbálok koktélválaszt adni, illetve néhány dolgot kiemelni.
1) A megadott URL-ek nagy részét (elsösorban maps és erowid) amióta léteznek, ismerem (jobb hiján én is ezekkel kezdtem ill. most is használom), úgyhogy a dörömbölés érzékelésem nyitott ajtóin fölösleges. A tartalmukkal kapcsolatban: sajnos az irodalom olvasásakor - szakmai megszokásból - komoly szüröt alkalmazok, ugyanis csak azt fogadom el hitelesnek, ami tudományos szakfolyóiratban, a szakma szabályai szerinti kéziratbirálat tartalmi-etikai szüröjén átkerülve jelent meg. Igy számomra egy komoly helyen nem közölt disszertáció is pusztán információt tartalmazó irás, esszé, nem pedig általánositható tudás. (Tudom, ez meglehetösen durva megközelitésnek látszik, de érzékleteti a hozzáállásomat a netre manapság felkerülö mindenféle irománnyal kapcsolatban.) Ugyanez a helyzet a könyvekkel kapcsolatban: kishazánkban mi - sok 35 év feletti - nem szoktuk meg, hogy könyv formában bárki közreadhatja gondolatait, ha állja a cehhet. Nem elutasitó, hanem kritikus vagyok! Arra pedig nem vállalkozom, hogy átnézek sokezer oldalnyi ilyen irodalmat csak azért, hogy felhivhassam a figyelmet a benne levö ellentmondásokra ill. tévedésekre. Miért kéne ezt tennem? Ha majd úgy látom, hogy torz információk kerülnek nagynyilvánosságra, majd megteszem, ami tölem egy olyantól, aki más ismeretek alapján (és nem más morális alapállásból!) másként látja a dolgokat -, szóval tölem telik. Mint ahogy igy történt a Magyar Nemzö cikkel, amiben arra törekedtem, hogy moralizálást / aktuálpolitizálást ne tartalmazzon. Szóval nem harsány (ellen)propaganda, csak véleménynyilvánitás. (Nem vagyok harcias természet.) A társadalmi döntésekhez információt ill. tudást (a kettö nem ugyanaz!) próbálok adni, de a döntési jogot rábizom a kellöen érett és tájékozott Népre, illetve képviselöik bölcs gyülekezetére. Csak ennyiben kivánok részese lenni a politikának.
2) Egy vitában ill. eszmecserében, különösen ha az elörehaladott, a felek közt a száraz tényeken túlmenöen szubjektivitás ill. moralizálás (SzuMo) is elöjön (általában egy kölcsönös bizalom léttrejötte után, amikor már visszaélésre nem számithatunk), már csak azért is, hogy a másik fél plasztikusabb képet alkothasson az érvelö nézeteiröl. E Fórumon én eleddig mindig megpróbáltam a SzuMo szempontokat háttérben tartani. Illetve a rossz/jó kategóriákat egészségi értelemben használni.
3) A drog- és kábitószer-fogyasztás egyéni / társadalmi kockázata: no, erröl néhány hét múlva fog megjelenni egy tanulmányom. Türelem... A hegymászás analógiára megvannak a standard válaszok. Most csak annyit? már a mászás megkezdésekor nyilvánvaló (látható, fizikálisan ott van) a veszély. Csak fel ill. le kell nézni. És tkp. bármikor vissza lehet fordulni, ki lehet szállni. De ha egy szert lenyeltem, akkor kész, vége. Alea iacta est. Legfeljebb hánytatás segithet, de ha már felszivódott az anyag, már az sem.
4) Véleményem az Oldalról: amikor majd egy éve rábukkantam, bevallom meglepödtem. De mint aki az angol nyelvü elöfutárokat is ismerte és használta, napirendre tértem felette, söt! Egyetlen problémám, és erre már többször céloztam, hogy nem tudok hitelt adni a hozzászólások nagy részének. Az okok? Van néhány naiv vagy rosszul tájékozott beiró, és még a tapasztaltabbnak látszók is féloldalasan (tendenciózusan?) irnak (én olvasom igy?). Idönként az a benyomásom, hogy a Némo Kapitányok egyike manipulálja ill. kisérleti alanyként használja a beirókat, másika valamilyen pszeudo-tanulmányhoz gyüjt anyagot. Ezen idönként mosolygok. De a sok öszinte megnyilatkozás olykor informál is, olykor kétségbe ejt (nyilvánvaló önmérgezéses elsö-kisérletek hajnalkamagokkal).
Elnézést, hogy nem választ adtam a #176-#178 kérdéseire. (Elértem annyit, hogy több kérdés nem lesz?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De, István, hogy őszinte legyek, a lent kifejtett társadalmi szintű ítélet-vitát a gyakorlatban nem feltétlen tartom egy különösebben produktív dolognak. Lehet, hogy nagyon tanulságos lenne belemenni, de mi azért végső soron mégiscsak egy demokratikus működésű társadalomban élünk, aholis igazából annak kell számítania, hogy az egyes emberek személyes ítéletei hogyan alakulnak. Tehát én azt mondom, hogy teljesen fölösleges azt vizsgálni, hogy például társadalmilag milyen sokra tartjuk a gondolati szabadság elvét, mert úgyis csak az számít, hogy a szavazópolgárok személy szerint milyen sokra tartják, ugye. Ráadásul én sokkal súlyosabb kérdésnek tartom az egyes emberek személyes döntéseit, mikoris valamiféle drogokkal kapcsolatos döntési helyzetbe kerülnek; mint a társadalmi konszenzust.
Szóval, a legtöbb, amit tenni lehet, az az, hogy az ismereteket hozzáférhetővé tesszük, és lehetőséget adunk a szabad eszmecserére. Én így gondolom.
De ha te mondjuk kifejezetten a saját személyes ítéletedre szeretnéd valahogy ránevelni az embereket, hát, azt is lehet. De mondjuk ebben már nem tudok igazán okosat mondani, mert én túlságosan ráneveltem már magamat arra, hogy ne a saját értékítéleteim érvényesítésének lehetőségét keressem a drog-témában. Például a hallucinogén disszociatív érzéstelenítőket valami személyes affinitásból adódóan sokkal de sokkal negatívabban ítélem meg, mint mondjuk egyes enteogén triptaminokat, és ez valamennyire mindenképpen érződni fog, ha mondjuk anyagismertetőt szerkesztek, de tudatosan folyamatosan az ilyen szubjektív ítéleteim ellenében a tárgyilagosság irányába kell tolnom magamat. Ezt a tudatos erőfeszítést túlságosan megszoktam már, úgyhogy tényleg, nem tudom, milyen elvárásokat támaszthatunk a szubjektív ítélet érvényesítésének igyekezetével szemben. Nem kell csúsztatni, meg különböző tanulmányokból félrevezető és önkényes módon kiemelni bizonyos részleteket. Gondolom, ez például elég alapvető elvárás lehet. Nem tudom.
Viszont István, apropó elfogultság... óriási segítség lenne a részedről, (ha nem kérek túl sokat), ha átnéznéd az oldal könyvtárát, a fent lévő írásokat, meg az anyagismertetőket, és az enteogén-ellenes elfogultságod alapján esetleg felhívnád a figyelmünket a legsúlyosabb félrevezető egyoldalúságokra. Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, nyilván érted, mire gondolok. Célunk a tájékoztatás, és hogy így hozzájáruljunk az ember és az enteogének kapcsolatának javításához, akármit jelentsen is ez. Nem vagyunk szakemberek, úgyhogy mások írásait gyűjtögetjük, és próbálunk úgy válogatni, hogy nagyon nagy hülyeségek azért ne kerüljenek fel az oldalra. Ebből a szempontból ha elmondanád, hogy mit mutat az oldal, igazán megköszönném. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként, István, látatlanban továbbgondolva a felvetett "tarthatósági" vizsgálatot, azt hiszem, figyelembe kell vennünk a különbséget: nem mindegy, hogy valaki saját döntéseiben támaszkodik az ítéleteire, vagy pedig társadalmi szintű érvényt próbál szerezni azoknak. Ha a saját döntéseiben és személyes ítéleteiben támaszkodik rájuk, akkor fontos, hogy korrekt háttérismeretek alapján döntsön, és meg lehet vizsgálni, hogy mennyire vannak összhangban az egyes ítéletei a pozitívum/negatívum mérlegelése szerint, de alapjában véve szubjektív megítélés kérdése, hogy mit milyen mértékű negatívumnak vagy pozitívumnak tart, így maga az ítélet is szubjektív természetű lesz. Nincs mit beleszólni, maximum tiszteletben lehet tartani.
Tehát ha te például azt mondod, hogy a hegymászást bizonyos kürölmények között elfogadható vagy pozitív dolognak tartod, a pszilocibin gomba fogyasztását viszont nem, akkor én elkezdhetlek kérdezgetni a különböző pozitívumok és negatívumok szubjektív megítéléséről, és megpróbálhatok rámutatni bizonyos disszonanciákra, de összességében véve tiszteletben kell tartanom az ítéletedet, amíg nem várod el másoktól ugyanezt az ítéletet, hiszen ad absurdum lehetséges, hogy te személy szerint a gondolati szabadságot vagy a lelki egészséget éppen semmire nem tartod, a hegyi levegőt pedig a világ legfontosabb pozitívumának ítéled, és így a szubjektív ítéleted teljességgel kikezdhetetlenné válik, mint szubjektív állásfoglalás.
Ha viszont arról van szó, hogy társadalmi szintű érvényességre próbálunk juttatni egy ítéletet, akkor már nem hivatkozhatunk szubjektív pozitívum/negatívum értékelésünkre, hanem a társadalmi szinten alapvetőnek elfogadott értékrendre hivatkozhatunk, és a társadalmi szinten elfogadott pozitívum/negatívum mérlegelésre hivatkozhatunk.
Vegyük például azt a nézetet, ami szerint a pszilocibin gomba fogyasztását körülményektől függetlenül össztársadalmilag el kell ítélnünk. A kérdés, hogy tartható-e ez az álláspont. Összeszedjük a negatívumokat: például sérti a gondolati- és vallásszabadság elvét, sérti az ember önrendelkezési jogát, elveszítjük a humán kísérletek lehetőségét, elítélünk a lelki egészség megőrzését és előmozdítását célzó igyekezeteket, esetleg elítéljük a bizonyos társadalmi válsághelyzetek egészséges kezelését előmozdítható tevékenységet, és még sorolhatnám. Összeszedjük a pozitívumokat is: erősítjük a kulturális identitásunkat, elhatárolódunk a fogyasztás bizonyos lehetségesen negatív hatásainak elfogadásától, hadd ne folytassam, lehet tovább sorolni. Aztán megpróbáljuk megítélni, hogy a különböző pozitívumoknak és negatívumoknak mekkora súlyt tulajdonítunk társadalmi értékrendünk fényében, és kijön, hogy ennek a nézetnek az össztársadalmi felvállalásával mit nyerünk, és milyen árat fizetünk.
Ezután pedig már csak az van hátra, hogy megnézzük, hogy elfogadhatónak tartjuk-e ezt az árat az illető nyereségért. Meg kell vizsgálni, hogy a mi társadalmunk általában mekkora árat hajléandó fizetni mekkora nyereségéert, ha arról van szó, hogy mit fogadunk el, és mit nem. Lehet dobálózni a példákkal, és méricskélni a dolgokat.
De semmiképp nem tartanám korrektnek, ha például a pszilocibin gomba fogyasztásának teljeskörű közösségi korlátozását olyan érvekkel támasztanánk alá, amit nem a pszilocibin gomba fogyasztásával kapcsolatos ismeretből extrapolálunk. Ha például (ad absurdum) azt mondanánk, hogy sok pszichoaktív anyag fogyasztása ilyen és ilyen hatásokkal jár, ez pedig a pszichoaktív anyagok fogyasztása ellen szól, márpedig a pszilocibin gomba is pszichoaktív anyag, így van egy érvünk a fogyasztása ellen; akkor az ésszerűség nevében mindenképpen tiltakoznék.
Bocsánat, hogy így elszaladt velem a racionalitás, én így most hirtelen ezt tudom elképzelni az álláspont társadalmi szintű tarthatóságának vizsgálataként. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tetrahíd,
"A drogok ellen nem lehet eredményesen küzdeni, ha nem ismerjük a mögöttes szükségleteket, a drogok körül kialakult társadalmi közbeszédet, a droghasználat különféle értelmezéseit és ideológiáit. [...] Tudjuk, hogy a drogok kipróbálása és használata nem nagy eszmék hatására, hanem hétköznapi alkalmakkor és egyszerű kínálásra indul meg, de a drogmegelőzést, drogterápiát és ártalomcsökkentést tudnunk kell képviselni ezen a nyelven is, és tudnunk kell párbeszédre lépni, egyezségeket keresni, meggyőzőnek lenni Leary szellemiségével szemben is. Ezért jelent most meg ez a könyv, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet kezdeményezésére, a drogok társadalomtörténetét bemutató sorozatban."
http://www.edge2000.hu/magyar/drog.php |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | István, konkrétan a nézeted morális (jó/rossz) kérdés, és nem igaz/nem-igaz kérdés, ugye, és én igazából kifejezetten csak azellen beszéltem, hogy az alátámasztásában olyan jellegeket vonatkoztassunk minden pszichoaktív anyagra, amik a pszichoaktív anyagoknak csak egy bizonyos csoportjára jellemzőek.
A morális ítéleteknek és döntéseknek személyes szinten kell megszületniük, és én azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél gazdagabb ismeretháttér szolgálja ezt. Egyrészt ott vannak a régi tanulmányok, írások, cikkek, elemzések, amik közül néhányat elolvashatunk a Psychedelic Library-ban, http://www.psychedelic-library.org vagy a CSP vonatkozó részében, http://www.csp.org/practices/entheogens/entheogens.html . Aztán néhány frissebb kutatásról olvashatunk például a MAPS oldalán keresztül: http://www.maps.org/research/index.htm de én gyakorlati szempontból a legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember hozzáférjen a legalapvetőbb információkhoz, hogy minél jobban informált alapokon hozhassa meg a saját ítéleteit, döntéseit, és alakíthassa magatartását: http://www.erowid.org
Szóval... a nézet tarthatósága... Bevallom, én nem igazán szoktam másokat gyózködni saját morális ítéleteim helytállóságáról ebben a témában. Az ilyesmihez először is a tárgyi helyzet ismerete szükséges, és én a tárgyi kérdések tárgyalásával általában meg szoktam elégedni.
De beszélgessünk erről a nézetedről, úgyis tárgyi kérdések köré fog rendeződni a dolog, ha jól érzem.
"Egészséges ember lehetöleg ne szedjen gyógyszert, vagy más, a szervezetének normális müködését megzavaró anyagot, kivéve, amikor betegség vagy egyéb prevenciós okból szüksége van rá."
Mi a szervezet normális működése? Mi a norma? Van, aki úgy gondolja, hogy bizonyos enteogének nem feltétlen megzavarják a szervezet normális működését, hanem bizonyos körülmények között éppenhogy segíthetnek helyrebillenteni azt. Nem feledkezhetünk meg az enteogének vallásos használatáról vagy a mentálhigiénés szempontokról: ha megnézzük, hogy mit értenek az enteogének megfelelő használata alatt, akkor gyakran éppenhogy a lelki egészség megőrzését, vagy a lelki egészség helyreállítását célzó tevékenységekről beszélnek. Tehát már eleve a nézet értelmezésében előkerülnek olyan kérdések, amik nagyon alaposan elveszik az egyértelműségét. Főleg, ha elkezdünk megalkuvásokról beszélni: ez is egy személyes döntés: milyen előnyökkel jár a kávéfogyasztás, és milyen károkkal vagy veszélyekkel... Nyilván fontosnak tartjuk, hogy következetesek legyünk a döntéseinkben: ne vállaljunk nagyobb károkat kisebb haszonért az egyik esetben, mint amekkora károkat amekkora haszonért egy másik esetben nem vállalunk. Ha ez a disszonancia előáll, akkor felmerül a tárgyi ítéletek és a mérlegelés kérdése.
Ha azt mondom, hogy Istentől való kötelezettségünk, hogy ne fogyasszünk ezt meg az meg amazt, akkor ezen nincs sokminden megvitatni való. De mi lenne, ha azt mondanám, hogy mérlegeljük a pozitívumokat és negatívumokat, és ez alapján hozzuk meg a döntésünket? Mit szólsz ehhez a megközelítéshez? Így meg lehet vizsgálni, hogy összhangban vannak-e egymással az egyes ítéleteink: hajlandó vagyok autóba ülni, neaggyisten megiszom egy csésze kávét, üdvözlöm, hogy embereket küldünk a világűrbe, elfogadom, hogy nem illegális a hegymászás, beveszem az algopirint, ha fáj a fejem, vagy ha beteg vagyok más szintetikus, csupán 10 éve használatos orvosságot elfogyasztok, mérlegelve a károkat, veszélyeket és előnyöket. És emellett mondjuk azt mondom, hogy pszilocibin gombát fogyasztani semmilyen körülmények között nem lehet elfogadható. Ha összehasonlítom előny/hátrány, pozitívum/negatívum alapon az ítéleteimet, máris fel lehet tenni a kérdést, hogy van-e disszonancia vagy sem, nem igaz? És ha disszonancia van, akkor lehet, hogy nem tiszta az ítéletem. Van benne valami rögzültség, előítélet vagy csúszás valahol. Csak kérdem: mi a véleményed erről a megközelítésről? Ha az a kérdés, hogy mennyire "tartható" a nézeted, akkor én ezt talán így tudnám megközelíteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, kösz az átirányitást, most sokkal jobban érzem magam, hogy a nevem elött nem a "legalize" hanem a "Miért jó ez nektek?" áll!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#173
1) Ha nem olvastam volna el a Doblin-cikket, nem irtam volna róla. Levelemben nem minösitettem (jó v. rossz) az LSD-t, pszilocibint, csak annyit irtam, amennyit a cikk olvasása mint új információt adott. (Metzner kiséröcikkét is elolvastam, aki ugyancsak megállapitja, hogy tévedtek, végülis nem jött be a feltételezésük.) Azért irtam róluk, mert a vitában a hallucinogének használatának elönyéröl volt szó, s ilyen, tudományosan megalapozott szakvéleményröl nem tudok (de minden vonatkozó infót szivesen veszek).
2) Nem tudom, manapság folyik-e "valódi kutatás". Én nem kutatom ezt a témát, ennek ellenére az ismert (peer-review folyóiratban publikált) eredmények egy részéröl van tudomásom.
3) Úgy érzem, nem "elöitéletem" van, hanem csak itéletem, vagy - enyhébben - véleményem: egészséges ember lehetöleg ne szedjen gyógyszert, vagy más, a szervezetének normális müködését megzavaró anyagot, kivéve, amikor betegség vagy egyéb prevenciós okból szüksége van rá. (A nagy dilemma az orális fogamzásgátlók!!) Gyógyszervegyészként ez az alapállásom, innen indulva csak megalkuvásokat tudok tenni (pl. kávé). Az már egy másik kérdés, hogy ezt a véleményt megtartom-e magamnak, vagy - mint általam helyesnek és követendönek tartott életvitelt - másokkal is közlöm-e valamilyen formában. Politika csak itt jön be: a másik életének formálása, ismeretterjesztés és -szerzés, mint közügy.
De ne rólam legyen szó (legfeljebb egy általam képviselt nézet tarthatóságáról.)
Ujváry István |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Válasz a 'legalize' topik 748-as hozzászólására:
Omnibus dubitandum, U I, de az, hogy hiányosak az ismereteink, a legkevésbé sem jogosít fel minket arra, hogy szabadon csapongjon a képzeletünk. Igenis támaszkodnunk kell a rendelkezésünkre álló ismeretekre, és döntéseinkben vagy állásfoglalásainkban nem támaszkodhatunk arra, hogy mit _nem_ tudunk. Az ismeretek, U I, soha nem teljesek, de a döntéseinket mindig itt és most kell meghoznunk. A mindenkori rendelkezésre álló tapasztalati háttérre kell építenünk a lehető legjobb modelleket, és ugyanezen rendelkezésre álló háttér szerint kell kijelölnünk a vizsgálódás további irányelveit.
Ezek a folow-up-ok rendkívül fontosak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az enteogének hatásáról alkotott modelljeinket tovább finomítsuk, és pontosítsuk a különböző alkalmazási módok hatékonyságáról alkotott elképzeléseinket. Ez a vizsgálódás nem két álláspont közötti csatározásról szól, hanem az ember az emberlét jobbá tételét célzó igyekezetéről. Tudod te, ki az a Rick Doblin? Ennek a follow-up-nak nem az volt a célja, hogy valamiféle gyermetek veszekedés retorikai fegyvereként használják, U I. Az eredmények olyan elképzeléseket támasztanak alá, amik már a 90-es években általánosan elfogadottá váltak azok körében, akik egyáltalán hajlandóak voltak foglalkozni a témával.
Olvasd el a Rick Doblin tanulmányát, és akár Ralph Metzner reagálását is elolvashatod, és remélem, meggyőződsz arról, hogy ezek a vizsgálódások nem egyszerűen egy előfeltevés igazolásáról szólnak, hanem a kérdéskör kutatásáról. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, hogy az LSD jó dolog. Ilyen nincsen. A cél, hogy tisztán lássunk a kérdésben, és így a lehető legjobb döntéseket hozzuk. Az ilyen és hasonló tanulmányokra próbáljuk építeni az elképzeléseinket, ami nem egy egybites kettősségben való állásfoglalás, hanem a téma alapos ismeretén alapuló elképzelés kell hogy legyen.
Az egybites alapú érvfelhalmozás szerintem nem visz minket közelebb a legjobb magatartások kialakításához. Nézzük meg a dolgokat, együtt, tudván, hogy egy csónakban evezünk, tudván, hogy mindannyian az igazságot, és a legjobb megoldásokat keressük. Itt van például Timothy Leary alakja mint kutató, és pszichedelikus kultusz-ikon. Ő mindenképpen egy úttörő volt, egy meglehetősen viharos társadalmi és politikai helyzetben, és egy meglehetősen kényes témával foglalkott. Vannak, akik szerint sokat ártott a pszichedelikus mozgalomnak azzal, hogy a kérdést az utcára vitte, hogy a kormányzat elleni lázadó szemléletiség egyik szimbólumává engedte dagadni az LSD-kérdést. Ha Timothy Leary nincsen, akkor lehet, hogy az LSD és a pszilocibin ma nem illegálisak. Sokat kritizálják azért, hogy mindenkinek minden körülmények között ajánlgatta az LSD fogyasztását. Sokat tanulhatunk Leary munkásságából, és le kell vonnunk a következtetéseket mind a kutatás, mind a társadalmi párbeszéd tekintetében. Ma már többet tudunk ezekről az anyagokról, és igyekszünk az ismereteinknek megfelelően alakítani a tudományos és társadalmi vonatkozású elképzeléseinket.
A valódi kutatás ebben a témában nem politikai célok és politikai érdekek szerint rendeződik. A valódi kutatás nem a politikai, ideológiai és morális állásfoglalással kezdődik, amik mellé felsorakoztatjuk a tudományos eredményeket. A valódi kutatás mentes az ilyen előítéletektől, és az ilyen előítéletmentes vizsgálódás és tájékoztatás jegyében született ez az oldal is. Minden kritikát szívesen fogadunk. De nem tudom, mivel vitatkozol, U I. Van egy olyan érzésem, hogy valami drog-párti ellenségkép kisarkított képzeletbeli árnyékával vitatkozol, ami az aktuálpolitikai retorika találmánya, nem pedig egy valós ember.
Bocsánat, ha úgy érzed, hogy túl nagy általánosságokban beszélek. Kíváncsi vagyok a felvetéseidre. A pszilocibin és az LSD hatásairól sokkal többet tudunk, mint amit pusztán abból sejthetünk, hogy az "ősi" neurotranszmittereken futó pályákra hatnak. A két cikk meg, amit említettél... Nem tudom, mit akarsz felvetni a cikkek kapcsán. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | élő dokumentum?
[néha olyan idétlen a beszéd(pláne ha fogalmazni se tudok:)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Báááhhh!!
Kár, hogy nem látok a jövőbe:(.Akkor kihúzhatnám a kimoderált beszólásokat.Élő dokumentumok lennének az irányelvek megszegésének:))). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az jó. Egyébként nem lehet, hogy egy kicsit megégetted? Vagy elvaporizáltad, vagy hogy fogalmazzak...? 100 foknál nem szabad melegebbnek lennie, sőt, azt hiszem, inkább csak melegíteni kell, nem forralni... Na, mindenesetre érdemes lehet megtanulni az ilyen főzőcskét. Süti, meg ilyenek. Ha a jól kiszámítható adagolás meg van oldva, akkor szerintem minden tekintetben csak jobb, mint füstöt szívni. Bár, aki nagyon megszokta a füstszívást, annak biztos már eleve a tevékenység miatt "nem ugyanaz". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár kicsit utántöltöttem, de gyakorlatilag ugyanolyan intenzitásal még mindíg6. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az előbbi kategóriába tartozók épphogy szerves részei ennek a világnak és nem lehet őket különválasztani tőle.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó lenne, ha nem lennének nagy általánosítások. Bizonyos esetben ezek rosszak.
Sokakat hívnak őrültnek. Vannak akik azért azok, mert pusztán csak elmebetegek és megilyedtek, mert olyat láttak, ami nem felel meg ennek a világnak a jellemzőinek, de vannak akik épp azért őrültek, mert tudatosan szemlélik látomásaikat és nem félnek tőlük.
Ez csak egy észrevétel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem mondanám műszeretetnek és műboldogságnak. Most is érzem. Azt a srácot most is szeretem, és most is boldog vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
felettébb különös egy állapot, mikor az ember már tudja, hogy nincs sok hátra. a környezetemben tapasztaltak alapján egyfajta összegzés, átgondolás, megváltás megy végbe belül. Tolsztoj - Ivan Iljics halála pont erről szól, tehát nem mi lennénk az elsők, akik ezt megfigyelik.
meg aztán olyan dolgok történnek, melyek mellett ha akarunk sem mehetünk el figyelmetlenül. történt, hogy egy barátom nagymamája már nagyon rosszul volt, a sok hónapos legyengülés után már beszélni sem tudott szegény, teljesen zavart volt. és akkor egy napon felállt a karosszékből, és azt mondta "a halál még nem vállal, így még nem". ez elég szokatlan volt, tekintve, hogy soha nem volt az a (ez kicsit csúnyán hangzik, de nem tom jobban) gondolkodós típusú ember. a másik furcsaság, hogy életének legjobb barátja váratlanul meghalt, s a hírt még nem tudaták vele, mikor ő aznap éjjel felébredt majd a baráti nevét mondogatta tisztán. rá pár nappal elhúnyt.
mintha megvárnák egymást az emberek, vagy addig nem halhatnak meg, amíg dolguk van az életben. mindkettőre tudnék példát. az utóbbit gyönyörűen megírta Márai a Gyertyák csonkig égnek-ben...
szóval dolgunk van az életben! s ha vége, akkor se mehetünk el csak úgy, elébb a katarzis, aztán "vállal a halál"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 0,4 g hasis? Ez elég soknak hangzik, Nomad. Jelentkezzél, hogy életben vagy, vagy ilyesmi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megy még valaki ma este Adam Freelandre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | jól mondod Talamon. megyek is aludni. kösz hogy emlékeztettél. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én nemtok fenntmaradni eddig. Valahogy a testem okosabb mint az énem... Ha hullafáradt vagyok, szemrebbenés nélkül bealszom. Bárhol, bármikor. Egy szabály van: aki álmos: alszik. Hmm lehet, hogy kéne egy kis halálfélelem vagy ilyesmi közbe..Nade az már nem meditáció lenne...
Szerintem a kipihent szellem többre képes, ezért mondja a zen azt, hogy "oh, lám itt vagy? hmm ha éhes vagy egyél, ha álmos vagy aludj. semmi különös."- a lét arra van, hogy erőlködés nélkül lemenjen harmóniában -egy pislantásnak tűnik csupán..
Mikor anno szigorlatra nyomasztottam magam, akkor a kialvatlanságom eredménye pár vidáman rángatózó arcizom volt(csak akkor ez nekem még nem esett le, hogy vicces:)
De az tény, hogy kialvatlanul mászkálva csíkot húztak a mellettem elmenő emberek, s fel se fogtam őket...
De szerintem azért alszik be az ember, hogy a szelleme erőt merítsen a közös magban ilyenkor. S ha nincs ez, akkor lemerül, legyengül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Felkelni se tudtunk, kb 3 csomag gramofarmosat toltunk, ez kb másfél éve volt...Egy haver úgy táncolt db-re, mintha valami pörgetőizét vett volna be, de mi csak támasztottuk az ágyat oldalról, s szakadtunk szét.
A csávó még a nyugatiba is elsétált, hozott nekünk banánt, amíg mi néha ki-kinyögtünk egy-egy szót...
A lámpa villódzott, mintha ventillátor lett volna alatta.
Mintha enyhe színváltás is lett volna a dolgokon, de lehet többet kellett volna betolni...
Az erős émelygés, dekoncentráltság hamar jött, mikor letoltuk a magokat, a csúcspont a csapbahányás volt a konyhában:) Aztán szívtunk rá, úgy elviselhetőbb volt, de se nem tűnt mélynek, se nem pszichedelikusnak, se nem kellemesnek. Inkább nevezném tanulságosnak...
Aztán pár hónapra erre, egy másik srácóval ledaráltunk kb fejenként 8-9 csomagot(kb 20 mag/csomag), aztán betoltuk, majd elmentünk a süssfelnapra goára autóval. Nem jött semmi. Talán valami, de inkább a tudat magától. Szal betéptünk, majd bementünk a goába s lötyögtünk 1-2 órát, majd hazamentünk.
Inkább már szívok 2x annyit, minthogy egyek újra ilyet, vagy alszok helyette egy rendeset:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az egész világ egymásba skatulyázott dobozok halmaza. Minnél jobban nézzük, annál bonyolultabbnak tűnik. Ha elhisszük, hogy ezek az intervallumok zártak, akkor a fizikai világ kell ahoz, hogy az időhöz ragaszkodjunk. De ha LÁTJUK, hogy nyílt, akkor az üresség az üresség. Nagyon szeretnénk egy olyan dologhoz ragaszkodni, és ami olyan felettünk állónak tünik, a számokhoz, pedig az egésznek csak addik van értelme, amíg világos, hogy a különállóságnak milyen kritériumai vannak. Az anyag csak az energia manifesztációja, minden egy. onnantól kezdve pedig az egynek sincs értelme. Az örökkévalóság csak egy pillanat.
Köszönöm a világot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Telleg, ugy szoktak hivni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, bepróbáltam én is a Garafarmosat. 160 db, 95 kg vagyok, 18 év. Kis mosás után kezdem rágcsálni, rohadt kemények voltak a magok, az íz elkerülésére pedig Bocicsokit használtam. 1 óra múlva észrevehetően zsibbadni kezdett a lábam. 2 óra múlva eufória, apró büfik, enyhe émelygés. 3 óra múlva továbbra is eufória, nyugodtság, zsibbadás. 4 óra múlva ledőltem Ozric Tentaclest, pár nyugisabb Oldfieldot meg ilyesmiket hallgatni. Számomra új volt amit tapasztaltam, a zenét valahogy nagyon át tudtam élni, és közben össze-vissza gondolkoztam mindenféléről, amire gondoltam, egyből az történt, és a legkisebb részletbe belegondolva már egészen máshol járt az agyam. Vizuális élmény nem sok volt, behunyt szemmel némi foltok, valamint a látómezőm széle remegett egy kicsit. Ez úgy 40 percig ment, utána csökkent az intenzitás, zenét kikapcsoltam, fél órát még olvasgattam, aztán szokásosnál talán mélyebben is (!) aludtam, szokott ideig. Gyomorpanasz nem volt, némi puffadáson és velejáróin kivül. Pisálni voltam vagy ötször.
Ja meg még annyi, hogy a bevételt követően nagyon dekoncentrált lettem, képtelen voltam bármire is összpontosítani, és ezt csak részben írom az izgalom és a kíváncsiság számlájára. Legközelebb 250 magot fogok bevenni. Megvan az elfoglaltság az egyedül töltött péntek/szombat estékre:-))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze így könnyű, hogy lelassult az idő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deja vu!Deja vu?Deja vu.Deja vu:)Deja vu!!!
mosT |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narz,
a parak es a beakadasok is hozzajarulnak-mint minden amit akkor tapasztalsz-a belso valtozashoz
persze ,h jobban megismered magad,ha egy az altalad kivetitett es felerositett - nem feltetlenul pozitiv -belso erzekenyseg,fogekonysag tukren keresztul szemleled az esemenyeket.
de mint minden ez is csak egy komponense a dolgoknak.
arrol nem beszelve ,hogy szamos masik "mellekhatasa"is igen kellemes!
en elvezem minden reszet a darabnak! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvőzlet a hétköznapi banalitások nagy trükkmesterének.
Mért pont 1678?
CHON? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kipróbáltam a kakaót, és jelen pillanatban is csodálatosan megízesíti a napomat.
Kb. 0.4 g hasist egy ujjnyi margarinban olvasztani kezdtem, a csoki először könnyebben volt szétnyomható a kanállal, majd hirtelen olyan darabkák kezdtek levállni róla, mint a kávé, és végül az egész feloszlott. A margarin kicsit barnább lett, erősebben forrt, de apró szilárd fekete hasismaradványok maradtak az alján. Ezek csak nem akartak elolvadni, de a margarinból már minden víz elpárongott:) így gyöngyözve forrt, az egész konyhában az elszívó ellenére vágni lehetett a hasis fűszeres, csípős fenyőillatát. Kb. 3 perc múlva kezdett megváltozni az illata, kicsit égettebbé vált, ekkor levettem (közben is párszor), és belekevertem az igazi kakaóport, egy csapott evőkanálnyit, és egy evőkanál cukrot. Ezeket a tűzről levéve, most már alig tudok írni. Szóval a tő nem tú nrem tűy frasncba, tűzről levéve elkevertem, és hozzáöntöttem a tejből egy keveset, és ezt is megpróbáltam egyenletesen elkeverni, még kellett, visszaraktam a tűzre, na most elsőre ment, és (ekkor a margarin a hideg tej miatt a tetején volt, de sokkal kevesebbnak tűnt, mint amit beleraktam) elkezdett forrni. Ja, és raktam vele egy csipetnyi fahéjjat is). : Szóval ezt az egészet forralás után egy bőgrébe öntöttem, ekkor meglepetésemre kiderült, hogy kb. összesen másfél deci ital lett, mert spóroltam a tejjel, nehogy TÚL SOK legyen(tumács), és végül, ki hitte volna megittam. Az íze fennségesen símogató, ugyanakkor határozottan jellemes, a kakaó egyfajta csípős lágysága, a hasis teljesen más jellegű nehéz kemény ízét kiegészítve megteremti a reggeli harmóniát, ami ott van egyébként is, csak észre kéne végre venni. 8.50 körül ittam meg, és nagyon lassan, nagyon finoman emelkedett ki ez az erős trip, kb. fél óra elteltével, és folyamatosan erősödik. Ez szerintem sokkal egészségeseb fogyasztás, mint az elégetés. Most már apró kék szikrákat is látok miután mégeygszed elolvastamdeeztmárnemfogomelolvasani.
.
Finom egyébként. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Guys-guys
what a freakin` trip you gonna make! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#743 - Igy is lehet értelmezni, de máshogy is.
Én nem megkülönböztetés nélkül itélem a drogokat hamisnak. Ahogy a sok ezer betegséget együtt betegségnak hivom, ill. a testi, lelki vagy erkölcsi megalázás számos fajtáját sem megkülönböztetés nélkül itélem el. Tehát nem az variábilis exogén hatás, hanem az unikális endogén válasz alapján tartom károsnak. És amit innen irok, az morfondirozás (hipotézis állitás?). Azoknak az exogén kémai anyagoknak a száma, amik a testi-lelki müködést befolyásolják jóval nagyobb (talán 2 nagyságrenddel?), mint amik szervezetünk releváns természetes endogén folyamatait szabályozzák. Ebböl következik, hogy ugyanazt a válaszreakciót többféle anyaggal ki lehet váltani. Alaphipotézisem az, hogy a létfenntartás és a fajfenntartás minden cselekedetünk mozgatójának ösi magva. A drogok / kábitószerek ezek valamelyikét, netán mindkettöt érintik. Az elsöre markáns példa az étvágycsökkentö és energiamobilizáló amfetaminok, de még a kokain is. A másodikra már nehezebb egzakt példát találni, de elmondhatjuk, hogy a gyönyör, üdvözülés érzését kiváltó heroin, marihuána (ananda!) besorolható ide. (No persze van dózisfüggés is.) Az entaktogének (az MDMA megfelelö sztereoizomerje) és az indolvázas pszichedelikumok egy különleges kategória lehet, bár ennek nem néztem utána (farmakológiailag). Mindenesetre az, hogy mindegyik a szerotonin-háztartással van fö kapcsolatban, arra utal, hogy a lét- és fajfenntartás hátterét, szinterét, az alaphangulatot adja meg. (Legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most.) Nem hiszem, hogy erre sok természettudományos tanulmány van.
Szóval akárhogy is van, az a véleményem, hogy a specifikusnak látszó droghatás mögött egy aspecifikus szervezeti válaszreakció(sorozat) áll (hoppá: pszichostressz a la Selye???). Ennek eredménye, különösen ismételt adagolás esetén nem lehet komoly (érstd kárositó) következmány nélkül.
Gutta cavat lapidem. (Szemléltetést lásd az amenclinic honlapon)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | #Re742 - Hogy birom én ezt igy egyedül???
"Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság."
Várnám a bizonyitékot: miért hazugság? Abban egyetértünk, hogy a drogok, de különösen a pszichedelikus szerek viszonylag olcsón és kis eröfeszitéssel igen sajátos élményhez juttatják az embert, de mi a bizonyiték arra vonatkozóan, hogy ennek következményei végülis pozitivak? Statisztikailag / epidemiologialilag. Panacea? Inkább az ellenkezöje. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kacsacsor?
maaf, aki hap-hap
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost... U I, az is nyilvánvaló, hogy a drogok egy jelentős hányadában keverednek a különböző kategorikus jellegek. A kenderben például megtalálható ez a serkentő-nyugtató jelleg, és talán éppen ennek tudható be az egyhe addiktív potenciálja. Félreértés ne essék, amikor azt mondom, hogy "enyhe", ezt természetesen egy összehasonlításban értem: nyilván nem egy súlycsoportban van a dohánnyal vagy az etanollal ebből a szempontból. De a kender ezen kívül egy pszichedelikus jelleggel is bír. És vannak olyan anyagok, amikben ez a pszichedelikus jelleg nagyon tisztán jelenik meg, nagyrészt mentesen a serkentő-kábító jellegtől, és a harmadik nagyon fontos tényzőtől: a fizikailag mérgező jellegtől. Ezek volnának ugye azok az anyagok, amik ennek az oldalnak is témabeli központját alkotnák: DMT, LSD, pszilocibin, satöbbi.
Ez persze csak egy lehetséges kategorizálási modell, nem is ez a lényeg, hanem hogy az emberek tisztában legyenek a különbségekkel. Ez nem csak az ártalomcsökkentés szempontjából fontos, hanem a prevenció és a drog-kérdés társadalmi szintű kezelése szempontjából is. Nagyon fontos, hogy világossá tudjuk tenni a veszélyeket, és a különböző anyagok természetét. Ez elengedhetetlen fontosságú a drogok környezetében élő társadalom egészsége szempontjából.
És hát én tényleg nem tudom, hogy milyen mélyreható ismeretekkel bírsz az enteogének pszichés hatásairól, úgyhogy a legkevésbé se hidd, hogy okosabbnak hiszem magamat nálad, de nekem mindenképpen nagyon furcsa, hogy megkülönböztetés nélkül ítéled a drogokat hamisnak, és "nem rossz" érzésnek. A tisztán pszichedelikus jelleggel bíró anyagok okozta élmény semmivel sem valószínűbben kellemes, mint kellemetlen. Az élmény egyszerűen nem erről szól. És egyik legfőbb hatásuk éppen az ember életében vagy létmegélésében lévő hamisságok felfedése, vagyis leleplezése. Éppen ezért alkalmas pszichoterápiás segédeszköznek. Persze, a felismerés, a belátás, vagy a megszabadulás élménye akár extatikus is lehet, de ez nem a drog hatása. A drog ilyenkor is csak katalizátor. Az alkoholizmus kezelésében használt nagydózisú LSD-terápia, vagy a súlyos drogfüggőségek kezelésében használt ibogain-terápia egyáltalán nem egy leányálom a kezelt számára, hanem éppenhogy nagyon könyörtelen szembenézést jelent önmagával, saját múltjával és jelenével, felszínével és mélységeivel, egy lelepleződést önmaga előtt, és a beteges lelki megkötözöttségből való szabadulásról szól.
Szóval... lehet beszélni az enteogének nem rendeltetésszerű vagy nem megfelelő keretek között történő fogyasztásának veszélyeiről, vagy az önszembesülés traumás jellegének esetleges káros hatásairól, de hogy éppen a hazugságot és a rabszolgaságot emlegeted, ez nekem nagyon furcsa. Énnekem, ha az enteogének használata ellen akarnék érvelni, biztos nem jutna eszembe becsempészni éppen a drog-spektrum ellenkező végletében található drogok jellegeit a témába, mert ez egyszerűen túl abszurd. Van elég veszélye és megkérdőjelezhetősége az enteogéneknek anélül is, hogy a drogok egy egészen más osztályának témájától próbálnánk elcsenni néhány érvet és szempontot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, (eredetileg nem akartam ilyen provokatív lenni, csak hát megkértek rá, hogy "desifrírozzam" a megfogalmazást, és ezért lett ilyen explicit a dolog.) Persze, nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkozik, és nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre többen lesznek képesek elvonatkoztatni a jogi kategóriáktól, mikor a különböző drogok veszélyességéről és károsságáról gondolkoznak. Régebben ez a jogi alapú közítélet szélsőségesen megdöbbentő módon is meg tudott jelenni néha. De sajnos még ma is él a köztudatban az a képzet, ami szerint a kender-fogyasztás valamiféle "továbblépés" lenne az egyre károsabb és veszélyesebb drogok irányába a dohányhoz és az alkoholhoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy a kender illegális, a dohány és az alkohol pedig nem. De nagyon veszélyes és rendkívül káros képzet, és természetesen a fiatalok körében sem mindig tiszta a kép. Ha a fiatal úgy tekint az alkoholra és a dohányra, mint valamire, ami még a kendernél is kevésbé káros, hát az nagyon súlyos következményekkel járhat. Vannak, akik a kendert dohánnyal keverik a cigarettában, és úgy adogatják egymásnak, mint "füves cigit"... és az egyik legerősebb ismert függőséget okozó idegmérget pedig valami mellékes töltelékanyagnak tekintik benne. Ez, azt hiszem, a drog-tájékoztatás egyik legnagyobb botránya. A legelső és legfontosabb dolog az, hogy az emberek legalább azzal tisztában legyenek, hogy mi micsoda és minek milyen hatásai vannak. Enélkül nem lehet továbblépni, akármit is próbálunk tenni drog-ügyben.
Szóval, igen, az első lépés az, hogy az emberek ne higgyék azt, hogy a jogi kategóriák hatásbeli kategóriák is egyben, és hogy a fogyasztás természetéről is elmondanak valamit.
De a következő lépés az, hogy azt is átlássák az emberek, hogy akkor végül is milyen különbségek vannak valójában a különböző drogok között hatás tekintetében, és hogy mit jelent az egyes drogok fogyasztójának lenni.
Persze, a depresszáns és stimuláns szerek kettősségét egy jelentős kettősségnek szokták tekinteni, de én például úgy gondolom, hogy a serkentő vagy tompító drogok mindegyikére igaz, hogy egy bizonyos dózis alatt serkentő hatása van, egy bizonyos dózis felett pedig kábító hatása van. Igaz ez az alkoholra, a metamfetaminra, a kokainra, a heroinra, a dohányra és a kávéra egyaránt. Azért is találom szerencsésnek, ha ezt a két kategóriát valamelyest együtt tekintjük, mert mindegyik ilyen drog erős függőséget alakiíthat ki, és ezzel kapcsolatos, hogy feltétel nélküli élvezet-előidézésre alkalmasak. Nagyrészt képesek arra, hogy többé-kevésbé közvetlen, de mindenképpen neurális támadófelületen hatva megpiszkálják a dopaminos "jutalomközpontot", vagy élvezeti pályákat, és ezzel az emberi indíttatás legbelső, legközpontibb, legelső körében zárják rövidre azt a rendszert, aminek kielégítésére tett igyekezetek alkotják magát az emberi életet. Az ilyen drogok szó szerint az életet veszik el az embertől, mert ezzel a közvetlen, neurális kielégítéssel lenevelik az idegrendszert az összetett, az életen keresztül való önmegvalósításról. (Bocsánat, hogy ilyen materialista módon közelítem meg az emberlétet), az ember alapjában véve arra törekszik, hogy az életmódjával kielégítse ezt a központi kielégülési rendszert, és azokat a magatartásformákat tartja meg, amik a legalkalmasabbak erre. Így lesz az emberből ambíciózus, tettrekész, közösségi kapcsolatokat megélő, társas lény, aki a testi-lelki jólétet és megvalósulást keresi magatartásában, gondolatvilágában és emberi kapcsolataiban. Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lega'lize'? Lopikulat! Amig 16-18-20 eves gyerekek "szetszivjak az agyukat", addig nem a jogi szabalyozassal kell torodni; amig a fiatalok azert szivnak, hogy legalabb 10 evet "fiatalodjon" a gondolkodasmodjuk (ami leginkabb a gyermeteg viselkedesben nyilvanul meg), addig itt semmit nem lehet kezdeni.
Nem vagyok legalizacio-ellenes (epp ellenkezoleg), de azt mondom, hogy nem ugy kell megoldani egy problemat, hogy masokra haritjuk a felelosseget ("te akartal legal fuvet, mosma' magadra vess!" aztan lehet ujjal mutogatni a "fuvesekre", hogy "tessek, mi megmondtuk, ugyehogy elhujulest okoz").
Persze a problema nem a kenderfogyasztasi szokasoknal kezdodik; nem csak a fuvel nem tudnak/tudunk banni, meg sajat magunkat sem tudjuk "eltartani"... na mind1, ez mar a szociologia temakorebe tartozik...
Ennek most megint semmi ertelme. Illetve szamomra van ertelme, de keptelen vagyok ertelmesen leirni.
jo'ccakat!
maaf, aki kilatastalan
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm... nos, ha még mindig ott tartunk hogy alkoholról, kokainról, LSD-ről, pszilocibinről, heroinról így egybemosva beszélünk ... nem látom a párbeszéd konstruktív jellegét, valami egy helyben tötyörgést tapasztalok :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Imádom a fodrozódo füstöt! Csak a végén még a kezemet is égeti a parázs.Hő?mi?ennek semmi értelme.
Na lépek: Fockseey(Da massivest Track!)
ennek sincs semmi értelme, na most már télleeeggggg.....!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nyugi én se vagyok okos...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nah, boccs, hogy szejjel floodolom a forumot, de kozbe rajottem, hogy a portalmotor nem tamogatja a hozzaszolasokban azt a zarojelet, ami koze a html tageket kell irni :) most hirtelen nem jut eszembe a rendes neve :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a maximum 17 ) . Lehet hogy vissza kellet volna kerni a laborpapirt, es elmenni vele egy jo belgyogyaszhoz....
Amugy a daath osoknak van valami IRC csatijuk? Ha nincs, nem kene egyet osszehozni?
Bah, eloszor miert nem tudtam az egeszet beirni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahh, orvosokkal is tele van a tokom. Doki annyit mondott, hogy ne legyek vegyesz, es ne igyak kolat, de dietaznom nem kell. Ezzel kb adott a szarnak egy pofont :(
Hossszu es rovid tavu terveim kozott egyik se szerepelt :)
Amugy konkretan nemtom mi a bajom, annyit tudok, hogy a bilirubin nagyon magas volt a laboreredmeny alapjan ( nekem 32 volt az ossze, mig a limit az |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Lycaeumos gombatermesztési útmutató nem elérhető.
Tud valaki vhol a neten?
Vagy esetleg küldene valaki emilben?
HELP! TOTAL KEZDŐ VAGYOK! NAGYON LITTLE ENGLISH-EL
Kösz
|
| | | | |
|
