 |
Legfrissebb hozzászólások (120601 - 120620)
 | |  | | | | |  | |  | | | 14-én én is nagy bulit csapok!
Nem hyper, de jó lesz... ;) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hidd el én átérzem:)
Nekem majdnem minden zöldülés ilyen intenzív.De ti úgy beszéltek ezekről,hogy ilyen még aztán sose volt.Tárgyakat nézni és "tanulmányozni" tényleg vicces,aztán vigyázz mert nekem volt már olyan,hogy 40percig néztem a padló mintáját és a fejemben történeteket írtam hozzá.De nekem mindig van egy ilyen vagy ehez hasonló "erős" jelenség zöldelésnél.Talán túl fogékony vagyok?Vagy gyenge a szervezetem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a fűnél van ilyen.A percek olyan lassan telnek,hogy az már igen:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :))Milyen csoportokba járjunk, hogy megoldjuk bajainkat?:))
Az a film egyébként a vallás témához nagyon is kapcsolódik. A srác nem talált olyat, ami megfelel, hát csinált magának egyet. Találd meg a hozzád illő vallást. Ha nincs, csinálj egyet!:))
Egyébként írtam vmit, de nem tudom hova írjam, viszont nem nyitok miatta topicot. Szerintetek hova írjam? Ez egy ilyen,... hát nem is tudom. Elkapott az ihlet és csak úgy írtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudjátok a multkor elég érdekes volt az élmény a zöldtől. De vicces volt. Nagyon eltávolodtam, nem is voltam ott, mégis tartottam a kapcsolatot a körülöttem lévőkkel. Eddig még nem is volt semmi különös, de aztán kiszúrtam magamnak egy dolgot, ez egy befalazott ajtónak a heje volt a suliban, és akkor ahogy elnéztem és elgondolkodtam az ajtón, tudtam, hogy az egy "paranormális ajtó", ami "költözik" és a nyomait el akarták tüntetni. Hát igen, elég vicces volt utána nekem is, de érdekes is, mert ilyen még nem volt. Ennyire intenzív, valós és összetett élményem zöldtől még nem volt. Ez a leírásomból nem igazán jön át, de higgyétek el, az érzés valami fantasztikus volt. Éreztem, hogy az úgy van és, hogy én azt tudom, és egy óriási felfedezést tettem.
Szóval nem tudom, hogy akkor ez hogy jött, de tényleg jó volt.:)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát lehet,hogy el kellett volna mennem. Olyan szépen fogalmaztad cica. Na mindegy, lesz még ilyen.
Jut eszembe. Jövő héten meg vki a Deep Dish-re 13-án, vagy a Hyperre 14-én?
Csak mert én mindkettőre megyek, utána pedig, rögtön vasárnap reggel a buli után egy hét sítáborba. Röviden, Péntek este megyek Csodaországba :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma jöttem rá, hogy az n2o nagyon-nagyon csúnyán el tudja torzítani az időérzéket... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem meg minden élmény ugyanaz:)
Az érzelmeink nem mi vagyunk sose. Ezek olyasmik szerintem, mint állok a Deákon. Jön egy csomó minden. 47-es, metrók, 4-es, stb.
Látom, hogy jön a busz. Felszálljak rá, vagy csak elképzeljem, hogy merről jön s merre tart? Ok, felszállok rá. Közben kapaszkodok bele(a buszba/metróba), mert félek, hogy leesek/elesek/kiesek/összeesek/szétesek/stb.
Most kb így nyomom(érzelmek,gondolatok, buszok,stb):
Jön a busz, hmm aztán egyszercsak vagy rajtavagyok, s indul, vagy állok s nézem, hogy elmegy. Nem gondolom végig, lesz ami lesz, csak úgy. Aztán fenn a buszon, nem kapaszkodom. Két lábam megtart. Esetleg elesek, de akkor ez egy remek alkalom, hogy teszteljem Esés képzettségem. Ha belemegy a busz egy csillagrombolóba, s meghalunk, akkor beszoptam, ollé!Tehát azon vagyok, hogy megtartsam egyensúlyom, a súlypont lenn, az epicentrumban éberen figyelek, hogy hol vagyok,hogy vagyok, MI VAN.Sasolok vagy nem sasolok, de aztán egyszercsak vagy leszállok vagy nem. De a busz nem én vagyok, s ha meggondolnám, hogy most fel vagy leszálljak, akkor az már ÉN vagyok, én pedig azért van, mert a szellem rácsavarodik a dolgokra. A dolgok múlandóak, ez az áruk.
Nade azért kell meditálni a dolgokon, pl embereken, hogy az együttézés ne tompuljon el, ha elég éberen figyelünk, ott ÉN nincs, csak az amit figyelünk: eggyé válunk vele. Ha szenvedő hajléktalan, akkor szenvedünk. Milyen jó is szenvedni kicsit. Amíg élünk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: próbáld ki, veszteni nem vesztesz, vagy ha igen, mégjobb:)
Elveszteni valamit nagy tanítás: nem is veszítjük el, inkább rádöbbenünk arra, hogy nem is a mienk. Elveszíteni egy tárgyat, egy társat, egy lehetőséget, egy életet? Minden múlandó:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali!
Találtam magokat a jó öreg Tesco-ban :) Latin neve: Ipomea tricolor Forgalomba hozza: Garafarm kft. 45Ft/csomag kb.:30 magocska. A csomagoláson egy szép kifejlett növényke van sok-sok virággal. A magok nincsenek csávázva, mérget még messzíről se láttak, szép barnák. Hétfőn be lesz próbálva malyd megírom, hogy mi történt.
addig is béke veletek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szerintem nincs olyan, hogy hibásan kipótol, mert azt sem mondhatjuk, hogy fűmentes állapotban helyesen pótol, csak éppen egy rendszer alapján pótol."
Miért ne pótolna hibásan? Bár hibás, helyes, jó, rossz, éhes, jóllakott...minden idő kérdése, ami csak klappog a tudattérben, de a világnak nem kell idő, megvan anélkülis...
Fümentes állapot, most kezdem érezni, hogy nem muszály lejönni a cuccokról, amikor azt HISSZÜK, hogy le KELL járnia, ki kell mennie.
A zsálya pl jó példa. (óvertopik) Az még mindig tart. Cserébe izzadok:) Fűvel zsálya vicces. Trippel-fűvel zsálya meg maradandó :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem, nem sérülést értettem alatta, csupán azt, hogy bizonyos funkciók kiesnek egy időre, persze reverzibilisen...
és szerintem pont ez a jó az egészben, ez az igazi értelme. Ha tisztán gondolkodok el valamin, rájövök, hogy a valóság mindig visszahúz, és a reális világ belém vert normái közt tudom csak megoldani a problémát. Viszont belülről igényelném a lelki szabadságot, azt, hogy önálló legyek, (ezt egyébként nagyon felismertem magamon) de bezöldezve pl ezen szabályok is kiesnek, és én nem a társadalmilag elvárt mormák szerint gondolkodhatok, hanem a legrosszabb esetben is újraalkotom azokat a szabályokat, de gyakori lehet, hogy utólag felteszem a kérdést: az emberek hatalmas meggyőződéssel állitják ezt, vagy azt, azt mondják ez szabály, muszály stb. De minek KELL ennek, vagy annak igy lennie?
Ja, persze utána jön a konfliktusok hada, mert én tudtam élni anélkül a szabály nélkül, és kvázi eretneknek kiáltanak ki, és persze megpróbálnak visszahúzni engem is a csőlátással teli világba... Persze ez nem érdekel, nem hagyom magam, én csak vidáman mosolygok, résnyire nyitott nyúlszemeimmel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, ez a hangos dolog érdekes. Ha csönd van, akkor meg akarjuk törni a csöndet, ha mással nem gondolatokkal...
Különben a kérdésem lényege valami olyasmi lett volna, hogy mi a hatása egy ilyen betépésnek, amikor nincs mire figyelnie az embernek, csak magára... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem kafa a dzsodzsó vaksötétbeis. Épp kinek mihez van
kedve. Mindenhogy jó a fű, de legjobb betépve:)
A hangos...HANGOS zene jócskán rádob szerintem pl. A monoton ütemes dob kihajtja az emberböl a mumusokat, de ha halk, akkor csak hallja az ember, gyönyörködik, jó zene, pocsék zene....viszont ha HANGOS, akkor elsöpör, eltipor, mindent egybemos. Persze szomszéd, meg beszélgetés, mi?:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kezemlábamkezemlábamfejemtörzsem
nameganyakam."apu vastagbele vagyok,
ha rákotkapok apunakannyi:)"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát teljes sötétség az elég furcsa lehet, de szerintem a legjobb a félhomály.Lekapcsolom a villanyt és a szoba egyik sarkába egy olvasólámpa,de olyan rosszabb fajta,ami sárgásan világít.Na én ettől szoktam jókat tépni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, hogy úgy teljes sötét... Persze, az nem, hanem egy-két gyertya, én is úgy szoktam. Körülbelül annyira hasonlít a "füvezéshez", mint a lekváros bukta a poszt-graduális bizonytalanságérzethez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne aggódjunk a hatalom kelepcéi miatt, hiszen az első akadályon a félelmen sem jutottunk túl, a második eléréséről, a viládosság megszerzéséről pedig csak ábrándozhatunk. Holvan akkor még a hatalam! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
|
