 |
Legfrissebb hozzászólások (122521 - 122530)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem értek egyet, Siphers. Fejlődjön a nyelv, jöjjenek létre új szavak, új szókapcsolatok stb., viszont ezeket tudjuk mihez viszonyítani, és legyenek ezek a nyelv mostani használatának szabályai. Úgy értem, ha "alapból" mindenki helyesen ír, ki fog tűnni "helytelenségével" az új. Viszont ne kelljen a kihagyott betűknek, j helyett ly-oknak mélyebb értelmet tulajdonítanom! :)
No persze ehhez valóban szükség lenne egy helyesírás ellenőrzőre, mert ha így véletlenül elírok valamit, mindenki az "új mondanivalót" keresné benne :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Igen, azt hiszem, e "lemezbemutató" szereplői is beleragadtak a saját kis gondolati köreikbe. Ami épp azért megkapó, mert annyira hétköznapi.
Előfordult már, hogy egy "komoly" vita közben röhögőgörcsöt kaptam, mikor egy pillanatra kiesve a szerepemből valami hasonlót hallottam folyni :)
[Jó könyvtáratok lehetett otthon, bt! :)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén, ez a luminist.org elég súlyos. Ezek az amerikaiak nagyon beteg emberek. Komolyan gusztustalan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jól van, Biga, persze, nyilván nem olyan értelemben vett "közelségről" van szó, hanem a Krisztusban levésről.
De egyébként egy rendkívül fontos dolog szerintem az enteogénekkel kapcsolatban, hogy maguk a drogok teljesen irányultság-semleges katalizátorok.
Persze már az a kulturális valóság, amit ma minden egyes ember oszt, vagy már az a kulturális alvalóság, amit mi, nyugati emberek osztunk, önmagában meghatározza e katalizátorok mellett való mozgásokat valamilyen mértékben.
Meg az Istenhez való "közellét" az ember eredeti, természetes állapota, de ebből persze nem következik az, hogy a semleges katalizáltság mindenképpen ebbe a természetesebb irányba segíti az embert.
Az ember nagyon összetett lény, és sok benne a valamilyenség. Minden ilyen modell zavaróan túlegyszerűsített, de azért én megkockáztatnám azt a sejtést, hogy a semleges oldó-katalizátorok hatása egy társadalomra vagy egy személyre akkor pozitív, ha "érett" a változásra.
Na... asszem túl okos akarok lenni. Ha egy üveg borsót rázogatsz, akkor vajon összekavarodnak, esetleg szabályos geomatriába rendeződnek, vagy inkább szétnyomódnak a borsószemek? Hö? Na? Hát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | No de kéremszépen... és mi van az enteogén oldással? Hát nem lehet mindenből kioldódni és alapvetőbb közegben tekinteni azt? Ez az a benne-is vagyok-meg-alapvetőbben-is-vagyok, ami a misztikus megismerés lényege. Ebből a bennevagyok-hoz képest csak az önértelmező és önigazoló önkép hiányzik. Azt meg ne sirassuk már! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ősember nem megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő, hanem a két követ elnevezte két kőnek. Ez a valóságépítés. Így a matematika a valóság vázának egy része. A valóságot pedig éppen a váz teszi valósággá, mert anélkül csak élmény. Így reál a matematika. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha tippelnem kellene, én azt mondanám, hogy nem karma, nem Isten, hanem az vagy Te. Aki meg "úgy látja, hogy...", az teneked csak egy részed, egy vetületed.
'Bélyeggel' meg a tükörben Önmagadat látod, csak hát ugye megszoktad, hogy normálisan az a bizonyos részed látja a tükörben önmagáról alkotott képét. Ehhez képest meg Önmagadat látni teljesen idegen élmény lehet.
ui.: bebélyegezve a tükröt bámulni veszélyes dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A füvest, az LSD-dzsankit, a heroinistát meg a speed-függőt bezárják a börtönbe, és azon töprengenek, hogy hogyan lehetne kijutni.
Azt mondja a speedes, hogy "semmi gáz, behúzunk egy uccát, és kiszaggatjuk a rácsokat a helyükből".
Mire a heroinista: "nyugi van! én tudok egy egyszerűbb megoldást. belőjjük magunkat, elnyugszunk, és szépen kifolyunk az ajtó alatt."
De az LSD-dzsanki bedobja a saját javaslatát: "nem-nem-nem, az lesz a valódi kiút, ha benyaljuk a trinyót és megvárjuk, amíg a kint lesz a bent, a bent lesz a kint, és máris kint vagyunk.
Nem tudnak dűlőre jutni, és bizakodón néznek a gandzsa-manra, hogy akkor mi legyen. Mire a gandzsás:
"Szerintem szívjunk el egy dzsót, aztán majd meglátjuk, mi lesz."
----
Foxey, szerintem elfogytak a drogos viccek. Nincsen több. Van ilyen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bomba, ... ... ... december van.
: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként érdekes, Cellux, hogy ilyeneket írsz, mert én ilyesmivel foglalkozom. Vagy beszéltünk már erről?
Amiről itt szó van, az egy átlépés, egy újabb dimenzióba fordulás, ami természetesen nem ragadható meg az adott fogalmiság keretein belül.
Ezt arra mondom, hogy a 'tapasztalati terek metszete' kifejezés fogalmilag már eleve csalóka. Valójában nincsen külön 'a tapasztalatok', és külön 'a tapasztalatok fogalmi váza'. Hű, durvákat mondok, mi?
Én azt hiszem, hogy a személyes valóságok éppen attól lesznek metszők, hogy van valami közös átvitel, amiben 'jelentést', vagy általánosabban fogalmazva: valós-ságot nyer a puszta valóság-tér egy bizonyos tartománya. Ez a közös átvitel lehet nyelvi, vagy lehet nem-nyelvi. Amíg nincsen valamilyen átvitel, addig nincsen tapasztalat. Addig csak... hm... addig nincsen semmi.
Az igazán súlyos szitu akkor van, mikor ráérez valamire az ember, egy másfajta állapotra, és azonnal nevet akar adni annak, bele akarja rakni a megtanult szerkezetbe, hogy el ne veszítse azt. Mert megszoktuk, hogy attól lesz valami megőrizhető és megismételhető, hogy fogalmilag megragadhatóvá tesszük. Megmagyarázzuk, értelmezzük. Csakhogy a valóban új dolgok esetében ezzel éppenhogy elveszítjük az illető dolgot.
Azt akarom ezzel mondani, hogy a személyes valóságok metszetképzését nem lehet a valós-illuzorikus kettősségében megítélni, ugyanis a metszetképződés nem más, mint a valóságképzés. Természetesen csak akkor van metszet, amikor kialakul az együttlét a metszetben. Ha csak te érzed, akkor nem az van, hogy vagy valós, vagy nem. Ha csak te érzed, és nem tapasztalod a valódi együttlétet a metszetben, akkor az nem metszet, hanem csak a tiéd.
És nincsen kategorikus különbség a nyelvhasználaton keresztül való együttlét és a nem-nyelvi együttlét között. Ezt fontos látni. Itt válik eggyé a profán és a misztikus. Ugyanez a helyzet a mágiával, vagyis a hatás elvével is. A hatás esetében is egyszerűen csak azt tekintjük 'rejtélyesnek', aminek nincsen közösségi valós-sága, aminek nincsen közösségi, metszetes megragadottsága.
Ja, és a megragadottságban nincsen semmi rossz. A megragadottság a megélés, az elengedés pedig az oldás. Ez az egész a közösségiségről szól. Közösségi megélés, közösségi megragadottság. Az ember elsősorban társas lény. A közösségiség nélkül az ember egészen pontosan egy csupasz majom. Az egyetlen félelem a magány félelme, vagyis a halálfélelem. A halálfélelem, hiszen a valamilyenség mindig az együttlétben nyer valós-ságot. És ezért ugyanez a félelem az 'akármi'-től való félelem a 'valami', vagyis a lét, az élet állapotával szemben. Az eredeti irányultság pedig mindig egy valamilyenségben való megvalósulás irányultsága.
Na jó, abbafejezem. |
| | | | |
|
