 |
Legfrissebb hozzászólások (122761 - 122780)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Érdemes küzdeni azért, hogy ne járjunk köröket? Én néha úgy érzem, hogy felesleges. A születés és a halál ugyanaz. "Az élet a halál kerülőútja." Mindig ugyanoda vezet, ahonnan jött. Jó lenne hinni abban, hogy azért esünk vissza, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Csak az a kérdés, hogy van-e ilyen, hogy visszaesés metafizikai értelemben. Mi értelme van visszaesésről beszélni, ha ugyis egyszer ugyanoda kerülsz ahonnan jöttél. Vagy mégsem kerülsz ugyanoda? Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy mély kútba estem és ha már itt vagyok, akkor körülnézek, hogy mi van itt. Persze úgy, hogy el ne felejtsem, hogy milyen volt fenn a fényben, hogy tudjam hova kell visszamászni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ha belenézek a tükörbe, úgy látom, hogy nem én élek, hanem valami él bennem. Valaki irányít, sodor, mondjuk talán a karma vagy Isten? Valaki, aki többet tud mint én. Egyébként is így érzek, de ilyenkor még ráadásul poénos is a dolog. Bélyeggel pedig ismeretlen az, aki visszanéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innoncence:
Az egyik 5-MeO-AMT beszámolómat a Könyvtárban megtalálod, a következö prodzsekt pedig 5-MeO-DMT lesz, de az januárra halasztódik. Írj privátban, ha olyasmi téma...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heh... megtaláltam a flashback.swf zenéjét:
shpongle - divine moments of truth |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kellemes estét!
Elnézést kérek, lehet, hogy nem épp ehez a topichoz kapcsolódik a téma, amit most felvetek, de remélem, hogy ez nem okoz nagy problémát.
A matematikát ugyebár reál tárgynak nevezik. Úgy mégis, hogy lehet a mai matematika az általános definíció szerint reális dolog? Vagyis, hogyan kapcsolódik a mai matematika, ahoz, hogy vmikor régen az ősember megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő? Mert hát a matematika ugyebár vhol ott indult. Mégis hol van a kapcsolat a mai matematika és a közt a valóság közt, amelyben azt általánosan értelmezik, értelmezni próbálják?
Csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Köszi!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van sokk, de nem kell belehalni. Legalábbis nekem ez a személyes tapasztalatom. (Különben nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy némileg jellemző erre a közösségre a "túlzásokba esés" -- szóval, hogy minden élet-halál kérdése, meg baromira... ez nem kritika, valszeg én is -- mint mindenki -- esem ilyen túlzásokba időnként, szóval ez csak egy ilyen benyomásom... meg hát ugye a témák is ilyenek...). Na szóval, csak azt akarom mondani, hogy önmagamat tipikus sokkoltnak tartom, aki egyáltalán nem halt bele a sokkba (pedig eléggé beletehenesedtem már a régi dologba, mire vén fejjel "besokkolódtam")... Szóval azt mondanám, nem olyan gyenge a lélek...
Mostanság meg anyukámat "sokkolgatom"... nagyon lassan kóstolgatom, és egyelőre tökéletesen mederben tartható és teljesen konstruktív a vita -- bár sajnos kellett mondanom egy-két ködös hazugságot, mivel annyira konkrét kérdéseket tett fel (főleg, amikor másokról kérdezett, akiket ugye mégsem illik "kiadni"), és én még nem voltam felkészülve :-( De ami késik, nem múlik...
Legyetek jók, holnap feltámadok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Természetesen nem arról beszélek, hogy hogyan lehetne lekommunikálni olyanokkal, akik nem élték meg. Az, hogy megéli valaki, az alap. Nyilván, ha nem élte meg, akkor nem tud róla beszélni.
Mondok egy példát: fájdalom. Nem arról beszélek, hogy hogyan lehet elmondani, mi az a fájdalom, olyasvalkinek, aki még nem élte meg. Arról beszélek, hogy amíg nincsen szavunk a fájdalomra, addig a fájdalom nem egy valós dolog, csak egyes emberek egyéni, elszigetelt, személyes, megnevezhetetlen élménye. Ugyanez a helyzet mindazon dolgokkal, amit sokan megélnek, de nincsenek még rá szavak.
Ez azért is fontos, mert ha nincsenek rá közös szavak, akkor az ember hajlamos valótlannak tartani a saját élményét, és elfelejti, nem tulajdonít jelenséget neki. Ha viszont vannak közös szavak, akkor azt mondja, hogy áhá, ez akkor ez és ez volt. És máris valósabb a dolog.
A mi világunkban azért nem számít valósnak a misztikus élmény, vagy a vegyileg támogatott enteogén élmény például, mert megfelelő szavak híján nem tehető közösségivé, és így kicsúszik a közvalóságból. Kirostálódik, mint 'nem valós', mint kósza, megnevezhetetlen élmény.
Azt mondják, hogy az emberek nagyrészének valójában vannak kisebb-nagyobb spontán misztikus élményei. Kinek ritkábban, kinek gyakrabban. De mivel nem tud nevet adni neki, nem tudja megnevezni, nem tudja besorolni a valóságképépe, ezért elengedi, és megfeledkezik róla. Kizárja a valóságból.
Van is erről egy fordításom: a Hofmann 'Sorgenkind'-jének előszava. Fel kéne tenni a DAATH könyvtárába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm... lehet, hogy a dolgokat nem szavakkal leírni kéne hanem átélni, tehát a megközelítés-emulálás helyett konkrétan részt venni benne? Persze csak nehogy ebből valamiféle legalize-forradalom legyen, mert azzal biztos hogy nem mindenki jár jól.
Hirtelen ez jut most eszembe... ha valaki látta a Good Bye Lenin c. filmet, ott van az, hogy a srác azért nem magyarázza el a kómából felkelt anyjának a német rendszerváltást, mert a sokkba azonnal belehalna... Lehet, hogy mi is most ezen megyünk át. Tehát, mi ugyan tudjuk miről van szó, de rengetegen nem - és ha ez kitudódna, olyan sokkhatást váltana ki, amibe sokan bele is pusztulhatnak (őrülhetnek). Ezért kell kíméletesnek lennünk, mert az új "szemlélet" azoknak, akik már rácsavarodtak a "régire", sokkoló lehet. Ezért kell valami olyan utat választani, ami "régi" és "új" egyszerre, de előbb-utóbb teljesen "új" lesz... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyen alapon a többi könnyü drogot is betilthatnák(alcohol,koffein,nicotin).Hosszú távon mind1ik káros.CSak mondjuk a dohánygyártók kemény pénzösszegeket fizetnek,hogy továbbra is károsícsuk a tüdönket.
Nevetségesek ezek a kisérletek.Persze,hogy káros.Naés?Aki ekizik az nem egy állatkisérlet után mondja azt hogy:
-soha többé!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem gondoltam annyira komolyan ezt a szerencsés,nem szerencsés dolgot.Lefelejtettem egy Smileyt.De itt van: :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Udv,
sajnos én még nem szolgálhatok ilyenfajta tapasztalatokkal, mármint hogy beütött-e elsőre vagy sem...de amint megtapasztalom az lesz az első hogy leírom milyen volt:)
Csak óvatosan... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, igen. Természetesen fennáll ennek a veszélye, amikor szavakat használunk a hétköznapi valóságon túliak lefestésére. De én azt mondom, ennek ellenére ki kell alakulnia az új nyelvnek.
Nem a mostani nyelvi szabályok szerint, hanem szabadabban. Leíró, és nem előíró nyelvhasználatban. Csak hogy meg tudjuk egymással osztani azokat a dolgokat, amikkel ma még kénytelenek vagyunk egyedül lenni. Mert én hiszek abban, hogy sok olyan dolog van egy trip-ben, amit közös szóval lehetne illetni, csak még nincsen rá szavunk.
Nem tudom, hogy milyen nyelvhasználat lesz ez, de hiszem, hogy valahogyan közösségivé kell tenni ezeket a dolgokat. Csak így fejlődhet az ember.
Mert az emberiség fejlődése mindig erről szólt: ha közösségivé válik valami, ami korábban nem volt része a közösségi valóságnak, akkor tud valóban kibővülni az ember-lét azokra a tartományokra is.
Ha egy mosoly vagy egy arcrezdülés a kommunikációs eszköz, akkor az. Ha egy szó, akkor az. Ez már csak gyakorlati kérdés. A légyeg az, hogy egyedül vagyok-e vele, vagy közösségi valóságban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy nagyon is jól van, hogy nincsenek ezekre az élményekre szavaink, hiszen ezeket az élményeket inkább átélni kell. Nem véletlen, hogy Leary is csak annyit mondott: WOW!
Ha ezekhez elkezdünk szavakat kapcsolni, előbb-utóbb olyanok is elkezdenek róla beszélni, akik nem is tudják, hogy miről van szó, elkezdenek elméletek születni, elvek, iskolák, csoportok, akik jobban tudják, hogy milyen az "igazi" trip, stb. Minnél specifikusabb szavak keletkeznek, annál jobban be lesz határolva maga a trip is, pedig az egy olyan hely, ahol nem kötelező a nyelvi szabályok alapján gondolkozni. Tehát szerintem mégha a szélesebb körű ismertség, és a viták nem rosszak, az, hogy a saját trippünket sem átélni, hanem átgondolni fogjuk, és közben elemezni, ami egész biztosan nem jó dolog. A tripnek pont az a lényege, hogy az ember megszabaduljon a mindennapi szabályoktól, és mi lehet mindennapibb szabályrendszer a nyelvnél? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem szerencsés?! Most miért? A test döntése nem szerencse kérdése. Ne tekintsük az emberi szervezet egészét valami külső körülménynek a tudatos vágyakhoz képest. Szerintem inkább tisztelni kellene az egész szervezet döntéseit, mert a tudat, az 'én' csak egy eszköze ennek a szervezetnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jó lenne, ha az ilyesmiről úgy tudnánk beszélgetni, mint az 'evilági' (hétköznapi) dolgokról. Jó lenne, ha lennének közös szavaink, amikkel közössé tehető a 'világontúli' élmények birodalma. Pontosan így válnának azok is a 'világ', a közvalóság részévé. Előbb-utőbb ez is eljön. Igazából ezt az új, kibővített közös nyelvet nekünk kellene megalkotni. Mi vagyunk a frontvonalban. Pontosan akkor lép át az emberiség a 'dimenziókapun', amikor ezek a 'túlvaló' dolgok közösségivé tehetőek: akár nyelv, akár a szív segítségével. (A századik majom...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:akkor szerencsés vagy.
ermot:te meg nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | K-pax... Épp tegnapelőtt láttam először a filmet, de nagyon megütött... Utána olyanokat álmodtam, hogy ihaj...
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tökéletesen igaz.
Egyébként nem a gondolatokkal volt a gond, hanem a rajtam egyre jobban eluralkodó, anyagtalan, mindentől független pánikkal. Volt bennem azért dac rendesen, meddig bírom, de amikor már teljesen maga alá gyűrt a pánik és úgy éreztem károsodás nélkül nem úszom meg a továbbiakat, úgy döntöttem hogy eszek a xanaxból.
Tehát a xanax volt maga a nyüszítve menekülés.
A trip kritikus részében én egy sárkány voltam, egy másik sárkánnyal verekedtünk és elég rendesen megcibált. Érdekes élmény, nekem az jött le hogy igenis vannak olyan hm.. "dolgok" amik-akik erősebbek nálunk és bármit teszünk, ezen nem változtathatunk. Nem akarok itt további poénokat lelőni, de egy ilyen felismerés mindenkinek hasznára válhat. Persze kérdés az, hogy a mindennapi életben mire jó ez... nekem az egómat nyirbálta meg, azt hiszem. Ez nem olyan élmény amit az ember pusztán megtanul, hanem olyan amit átél. Ez a sejtekbe ivódik és még annál is beljebb :) |
| | | | |
|
