 |
Legfrissebb hozzászólások (125121 - 125140)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Jaja, egy + egynegyed volt, összesen tehát öt negyed. :) Dolgozgatok a tripleíráson, elég hosszú lett, meg kell nyirbálni (pár nap)... basszus annyira gáz hogy az ember a legszemélyesebb dolgokat tartja a legszebbeknek és ezek azok amik másoknak igazán semmit nem mondanak. Vááá most tök lelkes vagyok :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ööö... ezen most 2 napig gondolkodtam de nem tudtam rájönni mit is kellett volna belőle kikerekítenem (ha kellett volna valamit is egyáltalán). Mind1 visszavonulok, kicsit kergetni a mémeimet. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A valódi alázat végtelen bizodalmat is jelent. És ez a bizodalom nem-létező alapvetőmben sokkal több és gazdagabb és valódibb, mint akármilyen képzelgés arról, hogy miben vagy kiben bízok. Csak így válhat az ember lélekben is valóban elsősorban megvalósulássá, és csak megvalósulás-volta keretein belül megvalósítóvá. Ha saját megvalósulás-voltomat alárendelem képzetes önmegvalósításom vonatkozási körének, akkor fejem tetejére fordulok, és a vákuumba kifeszítve tépnek a mozdulatlanságba fagyott univerzum átható, élettelen, éles, és változatlan modalitású hangjai.
A bizalom, hogy ha én őáltala és őszerinte vagyok, akkor örökké megtart engem az életben. Nem a saját életemben, hanem az öröktőlvaló életben. Ez a bizalom nem jogos, még csak nem is megalapozott. Ez a bizalom egyszerűen csak az Élet kapuja.
Ha az ember csak egy fodrozódó örvény a Teremtő teste felett, és hamar tovaillan, végleg elveszítve mindent, amiben különbözik a teljes akármitől, akkor is ebben az alázatos bizalomban van valódi élete, felismerve azt, hogy mikor saját magáról gondol akár így, hogy múlandó, akár úgy, hogy örökkévaló, akkor nem saját magáról gondolja ezt, csak saját képzeteit forgatja az életemésztő önvonatkozás illúziójába.
Minden természetes. Ez igaz. A valódi, öröktőlvaló élet választása az önemésztéssel szemben pedig az ember legbennső valója, az evangéliumi értelemben vett Krisztus eredeti, megrontatlan természete. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Metamatematikus? :))) Hizelgő, hogy ez esett le rólam, de én csak egy sima matematikus vagyok, akinek *kezd* rálátása lenni bizonyos matematikai jelenségekre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Maaf testvér!
Nem értem, hogy miért zavar a névadás. Én úgy érzem, eléggé mélye személyes viszonyt tudok kialakítani egy növénnyel, hiszen ez is a cél, nem? Ha csak leveleket vásároltam volna a trip kedvéért, akkor biztos nem neveztem volna azokat Lucácskának... és ahhoz, hogy személyes kapcsolatom "kézzelfogható" legyen, személy szerint nekem szükségem van arra, hogy elnevezzem. Szerintem ez egy aranyos dolog, legalábbis az én lelkemben ez pozitív folyamatokat indít.
Én tényleg érzem, hogy Luca már az én "kislányom" és én vagyok felelős az Ő létezéséért, mert valószínűleg ebben a környezetben nem igazán tudna gondoskodni magáról szegény.
Teljesen mindegynek tartom, hogy egy élőlény növény, ember vagy állat abból a szempontból, hogy ha felelős vagy érte, akkor azt véresen komolyan kell venni. Sokan ezért félnek pl. egy komoly emberi kapcsolattól, mert onnantól kezdve, hogy megszelídítettél valakit, az életeddel, lelkeddel felelsz az ő sorsáért. Tehát ezzel azt akartam mondani, hogy számomra egy kategória ez a három létforma, tehát ennek megfelelően miért ne adhatnék nevet egy növénynek, akinek vártam az érkezését és örömmel töltött el, amikor megkerült. Kicsit olyan volt, mintha tényleg egy gyermekem született volna... Érthető? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, ez már tetszik...
Szerintem tulajdonképpen fölösleges azon filozofálni, hogy mi van a halál után, mert szvsz azzal kell foglalkozni, hogy életünk folyamán mit teszünk, hogyan élünk. Én nem szeretném megtudni, hogy milyen lesz a halál után, mert úgy gondolom, hagy legyen az meglepetés és ezért izgalommal ám egyben nyugodt lélekkel várom. Ha meg úgy élünk, hogy a lelkiismeretünkkel tényleg őszintén szembenézve úgy el tudunk számolni magunkkal, hogy a mérleg pozitív irányba billenjen, akkor a halál pillanata után sem lehet nagy gáz. Szerintem úgy kell élni, hogy ha bármelyik verzió is jön be, tiszta lélekkel mehessünk át. Mert bármi is van ott, az biztos, hogy az életünk folyamán cselekdett dolgaink befolyásolni fogják az ottani dolgokat, a hogyan továbbot és véleményem szerint nem is egy külső, obkójektív "Bíró" által, hanem az akkori tudatállapotunk fogja meghatározni, hogy mik a választási lehetőségeink, hogy melyik "alagút" bejáratán lépünk be a halál pillanatában: analogizálva ezt úgy képzelem el, hogy mindegyik alagút bejáratához ki van írva egy mondat, amit csak akkor tudunk elolvasni, ha értjük azt a nyelvet, amelyiken írták. "Nyelvtudásunk" pedig attól függ, hogy hány nyelvet tanultunk meg életünk során vö. hogy milyen fejlett a tudatunk. Tehát ha a tudatunk/lelkünk/Létező képes lesz értelmezni a legmagasabb szintű lehetőséget, akkor nyilván azt is fogjuk választani. Remélem értitek, hogy mit szeretnék mondani.
Én, ha választhatnék, akkor azt választanám, hogy valamilyen formában örökre együtt lehessek azokkal a személyekkel, akiket nagyon szeretek. Egyébként ez valószínűleg így megy már "egy ideje"... :) Legalábbis nekem ez az érzésem. :)
Ti mit választanátok? Erre kíváncsi vagyok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja tényleg, én csak a negyedet láttam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy a Teremtőtől vagy és nem kaphatsz választ ilyen kérdésekre, a saját logikád szerint ugyanúgy lehet a saját egód képzelgése, és ez logikusabbnak is látszik, mivel ha egy elképzelés korlátolt, akkor valószínű, hogy az egó képzete - ami teljesen természetes, hiszen az egónak célja van. (Csak ne legyen önmaga céljává.) Az, hogy öröktől Létezők vagyunk, egy sokkal határtalanabb álláspont. Istennek egy kaporszakállú Teremtőként való felfogása, aki Úr egy régi kor szülötte, az egó kétségbeesett keresgélésének eredménye, a mai elképzelések pedig - szvsz - a Lélekkel (Létezővel) sokkal jobban együttműködő elme teremtményei. Ez az elme, többek esetében némi megdöbbentő utazgatások eredményeképpen megfürdik a végtelenben és nyitottabbá lesz a határtalan elképzelések felé. Márpedig a határtalanság Isten egyik jelzője. Az út hosszú volt, de látható... Félelem, Alázat, Tisztelet, Barátság, Egység.
És különben is, ha nem igaz? Bátran megyünk a halálba. Engem felvidít a tudat, hogy valójában akkor haltam meg, amikor születtem, és akkor születek meg, amikor meghalok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostmárcsak azt áruljátok el hogy hol lehet venni jegyet elővételben?????
Thx
DEad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt szerintem senki nem fogja megérteni, aki nem olvasta végig az összes eddigi hozzászólásodat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 150. kisgyerek 2003. október 15 21:16
Szív, sürít, lenntart, kipufog, majd Mátrix1 leporol és megnéz. Közben az jutott eszembe hogy milyen jó lenne ha nekem ebben a mátrixban olyan képességeim lennének, mint ott Neo-nak mert akkor többé nem kéne esernyőt hordanom magammal.(Nem mintha így hordanék!)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | visszaolvastam egy pár hozzászólást, és erre reagálnék:
"Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan. "
Érdekes, mert pont valami hasonlót éltünk át barátommal Hajni trippen! Olyan volt, hogy az egónk haza akart menni, mert látta az órán, hogy már hajnali fél 3, és már ideje lenne hazamenni. Egy másik - félelmektől mentes - énünk meg tudta, hogy ott kéne maradni, hiszen még javában folyik a trip.
Na most: a félelmektől mentes, trippelő énünknek le kellett győzni a hazamenni akaró ego-ént. És abban a pillanatban, hogy elhatároztuk, hogy na akkor most akkor elindulunk, egy óriási boldogság érzet lett urrá rajtam, és belassult az idő is, aztán mikor visszafordultam, hogy visszamennyek, elmúlt...
Sokadjára sikerült csak végleg elindulni:-)
És olyannyira nemféltem egy-egy elindulásnál, hogy minduntalan gyalog indultam el, pedig biciklivel voltam. Ezért fordultam vissza mindig, mert barátom szólt, hogy "hé, a bicódat itt hagyod?" :-)
Üdv.:
Gábor |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali Sustorgo!
Még nem érkezett meg a salvia :-(
Amúgy mért kéne hogy leálítson a vigyázó, ha már elindultál? Hát nem azt akarjuk, hogy beinduljon, és ragadjon magával...? Ezt minek leállítani?
Üdv: Gábor (írj :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos, az az igazság, hogy nekem az ilyenirányú képzelés meglehetősen gyanús. Ismered azt a jelenséget, mikor egy ember azt gondolja, hogy ő maga, aki ezt gondolja, azonos azzal az emberrel, akit a saját valóságképén belül én-nek nevez? Mikor azt gondolja, hogy ami a saját valóságképén belüli énképére valóságképe szerkezeti és tartalmi valóságából kifolyólag igaz, az igaz arra az énre is, akinek a valóságképéről szó van... és nem veszi észre, hogy nem a tévedés lehetősége rejlik az ilyen elképzeléseiben, hanem a kérdések, amiket feltesz nem is értelmezhetőek, hiszen csak saját valóságképén belül nyerik el értelmüket...
Na, én valahogy így érzek azzal kapcsolatban, mikor valaki az ember halála utáni sorsáról beszél. Nem arról van szó, hogy "nem lehet tudni", vagy "nem biztos", hanem úgy érzem, hogy a kérdésfeltevés vonatkozásánál fogva csak egy hurok-vonatkozás lehet, és mint minden önvonatkozó hurok, valósságának hite csak az ember önértelműségét és önérvényűségét erősíti, elválasztja az alapvetőjében levéstől, és elszorítja a végtelen forrásból kiáradó, egyre alakot öltő élet ütőerét.
Én úgy érzem, hogy aki az ilyen kérdéseket valódi kérdésként kezeli, és az adható válaszokat valódi válasznak tekinti, az saját teremtettségének természetét tekinti saját ismeretének tartományába tartozó valóságnak, ez pedig nem más, mint az Teremtőtől elszigetelő tudati önistenítés genezisi archetípusa. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Te a metamatematikus doki vagy? Ha igen, akkor :)))))), de ha nem akkor is légy üdvözölve :)))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Magyar Tudomány (a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata) októberi számában Szántay Csaba könyvszemlézi Hofmann-apó magyarosított termékét.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mar regota piszkalja a csoromet a "nevadogatas". Miert kell egy novenynek emberi nevet adni?! Miert javul a nevadastol a "kiskerteszek" hangulata? Ja, es a sajat szemelyiseg kivetuleset is megszemlelhetjuk a nevadasban, illetve az adott elolennyel kapcsolatos sztereotipiak jelenletet vagy hianyat, amibol kovetkeztethetunk az egyen befolyasolhatosagara... najo, ha meg lesz kedvem irkalni, akkor maszok a kepernyorecsavarodva topikba... ;)
maaf, aki pillanatragasztoval probalja osszerakni porra zuzott szivecskejet
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (mantis, szerintem 1 és 1/4-ről volt szó...)
Nagyon kiváncsi vagyok a beszámolódra wyvern909, főleg, hogy hol csináltad (lakás, természet)! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia wyvern909! Örülök, hogy jól sikerült az első, pláne hogy egyedül voltál.
(Azért 1/4 bélyeg még nem a Niagara, max a vízesés a Westendben. Ez nem lekicsinylés, nehogy félreértsed.)
|
| | | | |
|
