 |
Legfrissebb hozzászólások (128291 - 128340)
 | |  | | | | |  | |  | | | mitől van az, hogy néha nem megy el egy-egy beírás?
moderálják? bár, azt nem hinném...
mind1
""kétféle ember van:"
Akkor én a harmadik féle vagyok."
mindkettő (=egyik sem), vagy a mérleg nyelve?
"Asszem, én most egy tudatboncnok vagyok és a szójátékokat, meg a költészetet ki akarom űzni egy időre a világomból. Szeretnék pusztán tudattal eljutni addig, ameddig lehet."
ok, de ne felejts el neki három napi hideg élelmet vinni, mert elég kietlen vidékeken kell átmenni...:)
a keretrendszerekkel kapcsolatban (gondolom mindegyik hit-/vallás-, morális- és törvényekbe fektetett rendszer ilyen), ha nem működik, úgyis meg fog bukni. ha harmonikusan van felépítve, akkor működik...
"sajnos továbbra sem teljesen tiszta, miről van szó"
a két részre, vagy pólusokra osztás érdekességeit próbáltam megfogalmazni. meg a yin és a yang, mint harmonikus egészét, bár erről asszem rengeteget tudnék beszélni...
tényleg, ti hol nézitek a mókát aug. 12-13-án?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Vannak pillanatok, amikor egészen jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ilyenkor a világunk elfogadhatónak és megmunkálhatónak tűnik. Lépjen fel azonban a legkisebb változás, és a testünk máris kibillent az egyensúlyi állapotból; jelenjen meg egyetlen kellemetlen, nem kívánt gondolat, érzelem vagy más jelenség, és már vissza is húzódtunk abba az állandó belső párbeszéddel kísért mentális fantáziavilágba, ahol a jelen valóságának közvetlen átélése helyett azzal kezdünk foglalkozni, hogyan lehetne, hogyan lehetett volna másképp, mint ahogy valójában van, volt és lesz. Az ilyenkor dédelgetett vágyálmaink a földi, materiális céljainkon túlmenően magukban foglalhatják a spirituális fejlődésünkkel, a megvilágosodásunkkal, a megszabadulásunkkal, a Krisztus-tudatossággal való eggyéválással, a Buddha-természet elérésével kapcsolatos vágyainkat és elképzeléseinket is.
Ha figyelembe vesszük, hogy a testünk az agy, a neuromuszkuláris és az endokrin rendszer révén milyen sokrétű módon képes kiszolgálni, alátámasztani az ilyen irányú álmodozásainkat, nem meglepő, hogy milyen komoly függőség alakult ki bennünk ezen állapotok iránt. Ezek az állapotok azonban, az alkoholhoz, a kábítószerekhez, a kényszeres evéshez, a szerencsejátékokhoz, vagy a fogyasztás és a szórakozás számtalan formájához hasonlóan csak átmeneti megkönnyebbülést nyújtanak, és egy bizonyos ponton túl nem működnek tovább. Kezdetben lehet, hogy valóban átéljük általuk a megszabadulás érzését, de előbb vagy utóbb visszatüremkedik a tudatunkba a valóság magunk mögött hagyott 99.9%-a, és rákényszerít, hogy új stratégiát, egy újabb fegyvert dolgozzunk ki a valóság támadásának elhárítására. Ezt a végtelenségig bonyolódó folyamatot, amely magában foglalja valamennyi "spirituális" gondolatunkat, vágyunkat és elképzelésünket is, a buddhista és a hindu szent iratok szamszárának, zavarodottságnak, a szenvedés óceánjának nevezik.
Függők vagyunk, és az álomállapotok, amelyektől függünk, végső soron csődöt mondtak: ahelyett, hogy segítenének rajtunk, csak egyre több félelmet, ellenérzést, frusztrációt, fájdalmat és elkeseredést plántálnak belénk, amelyek még tovább szítják a szabadulás vágyának tüzét. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Van választásunk?
...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Uh! Ez nagyon tetszett. Azt hiszem egy párszor még el fogom olvasni..... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | AgyMI, udv!
Narcissos, szerintem nem ohtimer, hanem 'nulla_th_timer', gondolom, a forszttajmerhez hasonlo, csak nem elso, hanem nulladik... hoho... or szamting... ;)
maaf, aki Beavis es Butthead
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A zene a frekvenciaspektrum emberi füllel hallható intervallumába eső rezgések modulációja.
Egyetemes nyelv, a földönkívüliek is megértik.
Kíváncsi lennék, mit látnánk, ha feltranszponálnánk mondjuk a Shponglét a látható spektrumba.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: egy keretrendszer érvényességi körének nagysága meghatározza a keretrendszer "objektivitását" (mennyire van közel az abszolúthoz). szerintem a BTK érvényességi köre lényegesen szűkebb, mint az Isten törvényéé, ezért számomra, ha valaki a BTK-t mint abszolútumot, vagy az isteni törvénnyel egy szinten kezeli, az fals. ha be vagyunk zárva abba a világba (és be vagyunk), amelyre a BTK érvényes, akkor nyilván igazodnunk kell (illetve nem kell, de érdemes) a szabályaihoz, viszont az Isten vonatkoztatási rendszerében a BTK nevetségesen kicsi pont (persze tartalmazza azt), és ha valaki Istenben megigazult, akkor a BTK számára szentségtörés (na jó, azért remélem, hogy a világ fraktáltermészete miatt a BTK is tükrözi valahol az isteni törvényt, de élek a gyanúperrel, hogy valami bibi azért mégis belekerült valahol).
giggles: sajnos továbbra sem teljesen tiszta, miről van szó, de a "kétféle ember van" vs. "van ember-nincs ember" részt azt hiszem, megértettem és talán ez volt a lényeg.
Asszem, én most egy tudatboncnok vagyok és a szójátékokat, meg a költészetet ki akarom űzni egy időre a világomból. Szeretnék pusztán tudattal eljutni addig, ameddig lehet.
Szeretnék gondolatilag (is) követhető hidat verni az Egy és a kettőség közé, megspórolva szerencsétlen sorstársaimnak (a többi kockafejűnek) azt a dilemmát, amit a szív megnyitása okoz. Azt szeretném, ha létre tudnánk hozni egy olyan lépcsőt, amelyen lépdelve a kockafejűek is elég közel juthatnak a tűzhöz, annyira, hogy a tűzből áradó meleg magától felbontja a szívükre rakódott jeget.
(na ennyit a költészet száműzéséről :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...
Amikor azt képzeljük, hogy ténylegesen létezik egy "múlt" nevű hely, olyan problémákat hozunk létre, amelyeknek nincs és nem is lehet megoldásuk, hiszen ezek a problémák egy olyan, a miénktől különálló világhoz kapcsolódnak, ahová hitünk szerint nem juthatunk el. Nem vesszük észre, hogy az egész folyamat egy - az emlékezet játékából fakadó - félreértésen alapul. A múlt pusztán azért tűnik valóságosnak, mert az emlékképeink annyira elhatalmasodnak rajtunk: az egész idegrendszer, az endokrin rendszer, az izmaink, minden részt vesz az emlékezésben (adrenalin termelődik, az izmok összehúzódnak, stb.), annyira, hogy az emlék tényleg valóságosnak tűnik. Ha tényleg hajlandóak vagyunk tudomásul venni a valóságot, azaz hogy az emlékek mindössze a tudatban megjelenő képek, amelyeket testi érzetek is kísérnek, és nincs semmilyen valóságalapjuk, ez a felismerés meg fogja rázni egész valónkat. És arra is rá fogunk ébredni, hogy minden tudati jelenség, amely ezekhez az emlékképekhez kapcsolódik, pusztán szellemi iszapbirkózás olyan dolgokkal, amelyek nem is léteznek. Mindannak, amit ezeknek az emlékképeknek a valóságosságára építünk fel, valójában semmi, de semmi értelme és jelentősége nincs.
Ha ezt tényleg átlátod, akkor egyetlen másodperc törtrésze alatt eléred a megvilágosodást. Az, ami annyi aggodalmat, kínt, fájdalmat, félelmet, bánatot és dühöt okozott neked, nem más, mint egy jelenben átélt emlék, amelynek semmilyen valóságos haszna vagy alapja nincs. Az a kimondatlan hitünk, miszerint az emlékeinkről folytatott állandó gondolkodásnak valamilyen "igen fontos" funkciója van, az igazság fényében szintén szertefoszlik.
Lehet, hogy az eddigiek ellenére továbbra is hiszel ebben. Próbáljuk hát kideríteni, vajon tényleg így van-e. Tedd fel magadnak a kérdést: "Igazából milyen módon szolgál engem az, ha ragaszkodom az emlékképeimhez? Megvéd ez engem valamitől? Segít nekem abban, hogy megszerezzem azokat a dolgokat, amelyekre vágyom? Segít nekem abban, hogy állandó kontroll alatt tartsam a világomat és az adódó szituációkat?"
Gondold végig. Segít? Hol a bizonyíték? Még mélyebbre menve, ismerd fel, hogy nem csak az a "személy", akiről most gondolkodtál, hanem még az a "személy" is, akit védesz, akinek próbálod a gondját viselni (bárhogy képzeld is el "önmagadat") valójában ugyanolyan emlékek, mint az összes többi, és semmi más. Amit annyira védünk, és ami ellen életünk minden pillanatában védekezünk, nem más, mint emlékek halmaza.
Tűnődj el ezen egy kicsit, annyi ideig, amennyi szükséges. Próbáld meg alaposan megérteni, amire rájöttél. Ha így teszel, előbb vagy utóbb rá fogsz jönni, hogy a fentiek ugyanúgy elmondhatók azzal kapcsolatban is, amit "jövőnek" hívunk. A "jövő" ugyanúgy emlék, a jelenben zajló fantázia, amit állandóan alakítunk, és közben azt gondoljuk róla, hogy azonos azzal, ami holnap, jövő héten vagy jövőre történni fog. Ha aggódsz a "jövő" miatt, vagy vágysz rá, tudatosítsd magadban, hogy valójában nem a jövő miatt aggódsz, hanem csak egy emlék miatt, amely az elmédet ebben a pillanatban birtokba kerítette. Amire vágysz, amit meg szeretnél szerezni, annak az elméden kívül nincs szilárd valósága.
Tölts annyi időt ezzel a felismeréssel, amennyi szükséges.
E felismerés olyan erővel rendelkezik, amely képes rá, hogy kiszabadítson a szamszárából, a szenvedés tengeréből. Megmutatja, hogy a szamszára valójában nemlétező, illúzió, és így véget vet a karmádnak is, a létkeréknek, az újjászületések, a tettek és a visszahatások láncolatának.
A tét nagy.
Érdemes hát rászánni az időt a megértésre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tudati folyamataink megtévesztenek bennünket.
A filozófiai gondolkodáson keresztül, intellektuálisan beláthatjuk ugyan, hogy az idő nem létezik, az illúzió mégis fogságban tart bennünket.
Hogy lehet ez?
Először is, tisztán kell látnunk, hogy valójában nem értettünk meg semmit.
Ha egyszer igazán megértenénk a valóság természetét, azonnal felszabadulnánk.
Kövessük hát végig együtt, lépésről-lépésre még egyszer, lassan és figyelmesen, miként is vannak a dolgok valójában.
Amikor a "múltunkról" gondolkodunk vagy beszélünk (a romantikus múltról, a szexuális múltról, a pénzügyi múltról, a munkahelyi múltról, előző házasságainkról vagy kapcsolatainkról, politikai és pszichológiai múltunkról, jogi és egészségügyi múltunkról, gyerekorrunkról, serdülőkorunkról, stb.), valójában soha nem a múlt valóságát éljük át, hanem az emlékezetünk működését tapasztaljuk a jelenben. Más szóval, bármennyire hitelesnek és valószerűnek tűnjék is a múltunk, ez a látszólagos hitelesség csak az emlékezetünk trükkjének eredménye. Valójában a múlt nem más, mint az emlékezet működése a mostban. Érdemes pár pillanatot rászánni arra, hogy ez a felismerés tényleg belénk ivódjon, mert nagyon fontos, hogy ezt tisztán lássuk.
Amikor tudatilag, érzelmileg és fizikailag kapcsolatba kerülünk egy személyhez kötődő múltbeli képpel, valójában nem ennek a személynek a múltbeli valóságával lépünk kapcsolatba, hanem az emlékezetünk jelen pillanatbeli tartalmával. Ezt nagyon nehéz belátni, hiszen az illúzió nagyon meggyőző. Az emlékképeink olyan rendszerekbe szerveződnek, amelyek a test és a tudat valamennyi részét ellenőrzésük alá vonják, egyszerre fejtik ki hatásukat minden területen, még a környezetünk észlelésének mikéntjét is képesek befolyásolni.
Ezek az emlékkép-rendszerek egész életünkben állandóan ismételgetik magukat, újra és újra előkerülnek, programoznak bennünket, és védik magukat minden olyan behatással szemben, amely stabilitásukat veszélyeztethetné. Az egyetlen dolog, ami átvághat rajtuk, a végső, kompromisszumoktól mentes elkötelezettség és vágy arra, hogy bármilyen áron is, de kiderítsük az igazságot.
Amikor magunkban elképzeljük az "apánkat", és közben érezzük, hogy dühös, szomorú, elkeseredett, stb., valójában nem az igazi apánkkal foglalkozunk, hanem egy emlékkel, amely erejénél fogva valamennyi tudati funkciónkat egy adott pályára tereli (talán épp azért, mert ez az emlék annyira fájdalmas és annyira zavar bennünket). Az apánk valójában lehet, hogy épp az unokájával játszik, TV-t néz, WC-n ül vagy vasal. Az is lehet, hogy alszik. De mi elhisszük, hogy amit belül látunk, az tényleg az apánk, ráadásul ezzel a belső képpel érzelmi kapcsolatba is kerülünk. Ugyanez igaz bármilyen más személlyel kapcsolatos emlékre is, legyen az valamelyik előző élettársunk, a főnökünk, a régi barátnőnk, a srác a gimiből, vagy bárki más.
...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Giggles: tudnál mondani példát ilyen zenére, és biztos vagy ebben? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | félelmetes elgondolni, hogy amit zenének hallok, csupán a hang rezgése, és ha van egy géped, ami elég széles spektrumon dolgozik, akkor bármilyen hangszert, vagy hangot ki tudsz hozni...
egyébként, szerintem ahhoz elég komoly koncentráció kell, hogy tudattágítók használata közben zenéljen valaki...(magamból kiindulva).
viszont ha ezek használatával a látásmódot elsajátította, akkor némi beleérzéssel józanul is meg tudja írni.
meg ott vannak a zenék, amiket tök józan emberek csinálnak (szóval rásegítő szerek nélkül), és beszakítva mégis bejön. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "az igenetek legyen igen, a nemetek nem, ami a kettő közt van, az ördögtől való"
Jah, vagy csak nem tudtak kvantumokban gondolkozni :)
"Egyébként Gén, amikor te tudománnyal meg BTK érvényességgel, meg ilyenekkel jössz [...]"
Ezek, meg a nyuszi is, éppolyan keretrendszerek, mint a ti Isten-Sátán-szentség stb. dolgaitok. Igen, közös nevező, de a teljesebb lefedéshez minden keretrendszer mentalitásába bele kell tudni folyni (és nem kizárólag gondolati alapú mentalitásról beszélek).
Számomra az a legérdekesebb, hogy tulajdonképpen nem én jövök ezekkel, hanem ti jöttök azzal, hogy én mikkel jövök :) Teljesen ideológiamentesen szoktam megkérdőjelezni a kinyilatkoztatásaitokat. Erre a gondolatlánc továbbvitele lenne a válasz, de helyette roppant érdekes dolgok szoktak történni: érzelmi reakciók, metaugrások, blokkolások stb. Azt hiszem, nem csak a becenevem egy Rorschach-teszt :)
"kétféle ember van:"
Akkor én a harmadik féle vagyok.
"remélem már tudod kezelni ezeket az abszolút nem PC kirohanásaimat"
Persze, mert szeretettel vagyok irántad, Cellux bátyó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a yin yang szimbólum zseniális dolog, méltó ábrázolása a tökéletesnek a tökéletlenbenben.
mint amilyen az anima-animus páros, azaz a női tudatalattira a férfi tudatosban, és a férfi tudatalattira a női tudatosban (az archetipikus férfira és nőre is igaz, úgymint tűz és víz elem).
a tudatalatti behelyettesíthető az ösztönössel :)
szóval.
a kétféle **** van tulajdonképpen valaminek a két pólusra bontása. a két pólusnak csak mint viszonyítási alapnak van jelentősége, ha a két végletet egyesíted, megszűnik létezni, mert átalakul egy másik egésszé: a kétféle **** van megfejtése szerintem ebben a tekintetben a tény hogy VAN EMBER, nem az, hogy hányféle :)
szóval, szójáték az egész, így a másik féle szerint egyféle, ami csúnya áltolánosítás.
a kétfélére bontásnál az a kérdés, hogy valamelyik végletben te is benne vagy e?
na, bocs, ha kicsit zavaros vagyok, az előbb elszállt itt egy rakéta, és hát a sugárzás, tudjátok... renélem nem jönnek viking nindzsák űrhajóval. :))))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma elmegyek egy időre tenger mélyén halakkal fickándozni, szeretettel fogok rátok gondolni a hullámok közt suhanva egy idegen világban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Skatalites-en volt valaki? Szerintem ők voltak a legkafább fellépők, a bőgős idős bácsi nem semmi módon be volt lassulva (azt hiszem én is). Még az sem zavart, hogy nyakig ért a sár... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Eddig jó, megvárom giggles mit mond :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | giggles LOL!
czellux: giggles arra gondol zserintem (de javits ki kerlek, ha tevednek :)), hogy a ketfele ember kozul az egyik kategorizal, a masik meg mar rajott, hogy a kategoriaknak semmi ertelme. nincs is jogunk hozza, foleg tekintetbe veve a relativitast. es hozzatennem a hozzaszolasodhoz (a vilagnezeteket illetoen), hogy leteznek olyan emberek is, akik rajottek, hogy semmi sem abszolut, hanem folyamatos valtozasban van, az eletunket iranyito energiak fortyognak, mint a lava...
a jin osszeforr, a tultengo jang szetszakad, atcsap az ellenkezojebe, es mas a helyzet ismet. jo taktika "rugalmasan tartani a lelkunket" (muller peter), hogy "tores" nelkul tudjunk reagalni a hirtelen fordulatokra.
moncsa |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | giggles: ezt most nem értem, de megfigyeltem, hogy általában nem értem, amit beszélsz.
szóval lehet hogy van itt valami fontos, amire rá kéne jönnöm.
hajlandó lennél egy kicsit körülményesebben megfogalmazni, hogy ez most mit jelentett? (persze csak akkor, ha úgy érzed, tényleg tudnék ebből tanulni valamit.)
cell
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Toma: azt akartam kifejezni, hogy amire igazán vágyom, az az önismeret. A tükörben a ruha engem tükröz, utal az igazi valómra (azért olyan, amilyen vagyok, nem pedig másmilyen). Most az akadályoz meg az ilyen ruha felvételében, hogy nem tudom, ki vagyok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár én csak vágyakozom, azt azért el tudom képzelni, ahogy a Reaktorral például ezt a hihetetlen komplexitást összekapcsolja valaki a betépett gombcsavargatással.
Lehet csinálni egy szintit, aminek tisztán kitalálod az algoritmusát (befraktálozott nagyon szétrakós), aztán kitalálod azt is, hol lehet variálni rajta, ezeket a variálásokat kivezeted gombokra és utána ezzel live-on szakítasz. Best of both worlds...
Bár lenne bennem elég tűz, hogy meg is tudjam csinálni... :-(
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kétféle ember van:
az egyik szerint kétféle ember van...
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a drogos lepke meglebbenti szárnyát...
...és újabb beírás születik.
:DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Főleg a szeretetre.
(drogos lepke :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | toma:
kétféle ember van:
1. aki nem tudja, hogy minden szubjektív, és ezért a saját világnézetét abszolútnak (objektívnek) hiszi
2. aki tudja, hogy minden szubjektív, és ezért a saját világnézetét abszolútként kezeli (mert ha végiggondolja, rájön, hogy megteheti, sőt, emberi létformában, dualista megközelítésben csak ennek van értelme)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon sok minden kavarog itt, elég nehéz bármiféle állást foglalni (mert kb. ötvenféle kérdésben lehetne). Nagyon intenzív, nem tudok rajta fogást se találni, úgyhogy csak szemezgetek.
Amit Siphersh ír a szentségtörésről, meg a szentségről úgy általában, azzal én szívem mélyéből egyetértek (vagy inkább együttérzek - e szóval jelezve az érzés és az értés közti minőségi különbséget, valamint utalva ezáltal a Siphershnek adott válaszaitok jellege és az ő eredeti "kinyilatkoztatásának" jellege közötti alapvető különbségre). Ti ésszel válaszoltatok valamire, amire ésszel nem lehet válaszolni (igazából nem is igényel választ, max. az "én is voltam ott"-ból fakadó együttérzés kinyilvánítását, mint amivel én is próbálkozok itten).
Az alapvető probléma szerintem ott van, hogy ha valaki megtapasztalja a szentséget (a keresztény értelemben), akkor ez nagyon szétfeszíti benne a dualitást ("az igenetek legyen igen, a nemetek nem, ami a kettő közt van, az ördögtől való"). Ebből származik a földi világ, a fizikai valóság, az anyag elítélése (hús és vér, bűn), és a mennyország, mint egyedüli követendő cél (a szentség birodalma) felmagasztalása. Ezzel együtt pedig megjelennek a morális ítéletek, valamint az az elképzelés, hogy a földi világ a Sátán birodalma.
A szentséget szerencsére tényleg nem lehet összetörni. Én ezt egyszerű "fizikai" törvényszerűségek segítségével fogom fel. A sötétség és a fény nem férnek össze. Ha távolodunk a fénytől, akkor a sötétség törvényszerűen nő. Ezért a szentség (a fény) a földi világban, a földi nézőpontból nem ragadható meg, legfeljebb az azt tükrözni kívánó elképzelés, amivel aztán eljátszadozunk. Ez a játszadozás jellegénél fogva sötét, a fényhez semmi köze (duális szemszögből nézünk! :-), így nem is fenyegetheti azt. Ha viszont valaki megközelíti a fényt, akkor törvényszerűen ki kell mennie belőle a sötétségnek; minél közelebb kerül a forráshoz, annál kevesebb sötétség marad benne, így annak esélye, hogy ilyen nagy-energiájú állapotban ártson, elenyésző. Az pedig, aki kérdéses indítékokkal indul neki az útnak, nem jut át az ellenőrző állomásokon. (És ez nem morális garancia, hanem tényleg törvényszerű, automatikusan működik: nincs senki, akit meg lehetne vesztegetni.)
A szentség profanizálása ezért nézetem szerint nem érinti a szentséget magát. Viszont ha azt akarjuk elérni, hogy valaki megtapasztalhassa a szentséget, akkor ehhez nagyon fontos lehet a megfelelő szellemi légkör kialakítása. Ha egy társadalomban a szentséget profanizálják, akkor ez önkéntelenül is cinikus hozzáálláshoz, hitetlenséghez vezet, még azokban az emberekben is, akik pedig egyébként ténylegesen törekednek az Isten megtapasztalására. A hitetlenség viszont - mint az a fentiekből következik - lehetetlenné teszi, hogy megnyíljunk. Így tulajdonképpen egy olyan dolog miatt vagyunk elzárva Istentől, amit a társadalmunk plántált belénk, és ettől megszabadulni, ezen felülemelkedni meglehetősen nehéz.
Én ezért tartom a szentség profanizálását bűnnek (nem pedig a szentség miatt, azt nem kell félteni).
"A BTK szentségtörés": na ez a mai korban tipikus jézusi kijelentés lehetne. Ennyire alapvetően benne vagyunk a szarban. (Egyébként Gén, amikor te tudománnyal meg BTK érvényességgel, meg ilyenekkel jössz, akkor bennem pont ezért megy fel a pumpa, mert azt érzékelem, hogy a szarból akarsz várat építeni és közben nem tudsz arról, hogy milyen relatív is az, amit abszolútnak hiszel. De ezt majd legközelebb... és bocs, remélem már tudod kezelni ezeket az abszolút nem PC kirohanásaimat :-)
na egyelőre ennyi. remélem benne vagyok még a 4096-ban.
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Giggles jól látja a képet és érti is.
Vegha: neked is igazad van, bár ez nagyon változó.
1.Van aki egyszerűbb struktúrát készít (pl. live act). Itt az a lényeg, hogy minden kéznél van és koncentrálni csak igen kevés dologra kell a hangon kívül. Ennél a formánál minden megengedett természetesen addig, amíg teljesen el nem veszíti a kapcsolatot a jelen világgal az egyén és értelmét veszti amit csinál. (Live Act-nél erőssen ajánlott valamilyen kábítószer fogyasztása :) )
2.Viszont egy bonyolultabb struktúránál sok a szenvedés ("favágó munka" én így hívom), és eléggé átláthatatlan kezd lenni a dolog már egy lájtosabb kábítószer hatása alatt is. Sztem akik bonyolult zenét készítenek, nem gyakori a szerek használata pont e miatt, és mivel a munkafolyamatot erőteljesen hátráltatja, csak a végkifejlett ellenőrzésére használhatják(, ha használják).
Nálam érdekes a helyzet: sok előnyét tapasztalom és emellett sok hátrányát is a szernek. A végkifejlett csekkolására elengedhetetlen, mert pontosabban oda tudok koncentrálni minden egyes hangrészletre, viszont a struktúrát nem látom már át (bár némelyik zenében mostanra már tisztán is keresgetni kell, mi hol van...) Ezért én csak egy-egy rész visszahallgatása érdekében használom, valamint a legelején "löketnek". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is így érzem magam, mint akit bevettek, de az már egy közösség volt előttem. Persze én mindennel kapcsolatban ezt érzem, hogy csak repkedek mindenfelé, mint egy drogos lepke, de baromira nem találom a helyem. Más szerint egyszerűen csak magamnak való vagyok, de közben meg szeretem a társaságot. Persze aki sokat trippel (meg akárki más is) rájöhet, hogy az ember valójában végig egyedül van és ez gondolom a halál előtt lesz cáfolhatatlanul világos. Az ember szeretne kívülálló, látó meg nagyokos lenni, úgy érezni, kívül áll mindenen, de ugyanakkor meg vágyik a közösségre, a megerősítésre, a gondolatcserére és persze a szeretetre. Lehet, hogy ebbe a kettősségbe fogok beleőrülni? :-)
De az is lehet, hogy mindenki hasonló cipőben jár a Daathon, így aztán senki nem tud kilógni a sorból :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nincs mese: mindannyian egyek vagyunk : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Viccesnek tartom, hogy egy olyan szót akartok konkrétabban definiálni, amit gyakorlatilag azért hozhattak létre, mert máshogy nem tudták a másik fél értésére adni egy bizonyos jelentést/jelenséget (ezzel együtt gyanítom a világ összes szava hasonlók alapján született meg). Még érdekesebbnek hangzik számomra, hogy Siphersh teljesen relatív alapként próbálja ezt meghatározni (nem tudom miből kifolyólag).
Abban viszont maximálisan egyet értek génnel (ha már állást akarok foglalni), hogy az anyag nem lehet szent. Ugyanis a CÉL szentesíti az eszközt. Onnantól pedig már nem csak egy egyszerű eszközről van szó. És ebbe sem kell túlságosan belemélyülni, szerintem hamar bizonyítást nyer. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bemutatkozás az itten szokásos stílusban:
testsúly: 95 kg
fogyasztott anyag: DAATH2 + linkek
Hogy hogyan keveredtem ide?
1. egy ismerősöm beszélt erről az oldalról. Valami olyan szavakkal, hogy jó, meg hogy korrekt meg mittoménmár, fél éve volt. Azóta lett GPRS elérésem egy hazai szolgáltatónál, és gondoltam, megnézem.
2. a #szellemivetelkedo csatin volt egy borz nevű egyén. Aki írt is egy vetélkedő-menedzser programot. Az oldalon egy kaktusz volt. google.hun rákerestem 'borz honlap -kispál' kifejezéssel, a FOTEXNETről link, onnan volt ide.
Tényleg, nem tudjátok, azonos a kettő?
A nick: részben az emilem címében rejlik, részben meg a szerek támadáspontjára utal.
Mit is kell még? Magamról? Egyelőre 0thtimerként olvasgatok csak itt. Fórumot, egyebeket. Meg írogatok. Ha majd lesz élmény, hogyan lehet beszámolót küldeni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mint rajtam kívül oly sokan mások, én is hajlamos vagyok túláltalánosítani saját enteogén tapasztalataim saját, szubjektív olvasatát.
A BTK szentségtörő.
A beléndek előidézte pszichoaktív élmény enteogén természetét pedig soha nem jutna eszembe megkérdőjelezni.
Egyébként nem hiszem, hogy az élmény intimitása elhatározás kérdése lenne. Én úgy látom, hogy egy fajta intimitás minden enteogén élmény inherens sajátja, függetlenül a fogyasztó céljától, hozzáállásától, vagy személyiségétől. De itt nyilván nem a köznyelvi értelemben vett intimitásra gondolok; az enteogén élmény belsejében semmi nem pont olyan, mint az az élményvilág, amire a köznyelvi fogalomrendszer ráépült. Én ezzel a szóval tudok ráközelíteni, remélem, sejted, hogy az élmény mely vetületére gondolok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha egy enteogén élmény nem intim élmény, akkor az csak drogozás."
Szerinted.
A BTK szerint viszont az intim enteogén élmény is drogozás.
Valaki más szerint pedig a beléndek is intim enteogén élmény.
Szerintem meg legyen az élmény tulajdonosának a dolga beikszelni a használati célt a kérdőíven, ne pedig más határozza meg helyette. Az intimitást nem lehet külsőleg meghatározni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én+te+ő=gén, ne légy ilyen kishitű! :-) Én nyitott vagyok mindenre, hidd el, és kiváncsi vagyok a véleményedre... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó éjt' Bomba, jó reggelt, Bomba, és ha addig nem találkoznánk, jó napot, jó estét, és jó éjaszakát! :-)))
Mondtam én, hogy összemostam a dolgokat. A látnokzsálya áráról beszélni nem szentségtörés, hanem ízléstelenség. Azért ízléstelenség, amiért szentségtörés szenteltvízzel fogat mosni, vagy kábítószerként kezelni a pszilocibin gombát.
A célom a tapogatózás: próbálom megtalálni az oldal megtisztításának módját, és mint a mellékelt ábra is mutatja, bevonni Titeket ebbe a tapogatózásba. Megpróbálok fogást találni azon, ami zavarja a felelősségérzetemet. Semmi konkrét, csak kóstólgatom a témát.
Ami a 446-os hozzászólásod végi kérdést illeti, mondom, nem tartom ezt szentségtörésnek, hanem ízléstelenségnek. És aki még nem élte meg az enteogén élményt, az nem érezheti az egész téma intimitását. Aki átélte már, de nem éli meg, az megcsalja az élményt. Ez nagyon-nagyon gyakori, és végül is természetes dolog, az az oka, hogy a mi kultúránk hajlamos elprofanizálni mindent, és nagyon erősen akklimatizálja vissza a tudatot a hétkönapi élményvilágba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "De ha egyszerűen csak azért írod ezt, mert ateista materialista vagy, akkor hagyjuk, mert _arról_ ne vitázzunk."
Ne fesd a paráidat a falra, nem vagyok semmilyenista, meg antisemmilyenista sem. Ennyi nagy kezdőbetűs szó láttán pedig egyébként is eleve kilátástalannak tartom a véleménynyilvánításomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja és cellux mondott egyszer ennek kapcsán valami nagyon jót. Hogy először el kell jutni oda, hogy megértsem, hogy a világnézetem inherensen szubjektív és relatív, majd erre az alapra már ráépíthetem az abszolút világképet. Vagy hogy is volt ez, cellux?
És ez mit sem vesz el vagy ad hozzá ahhoz, hogy a fejemen kívüli világban vannak-e abszolút dolgok... (Jóóóóóóóóó, tudom, az egész egy egység, de most éppen önkényesen duálisnak akarom látni...). Szóval az egy másik kérdés, amihez nem kívánok hozzászólni.
Aztán meg egy kis személyes ars poetica: nekem fontosabb, hogy ne okozzak fájdalmat, mint az összes gyönyörűséges filozófia, okosság, bölcselet és agycsavar (pedig nekem az néha elemi gyönyörűség)... és csak azt kérem mindenkitől, szóljon, ha a lábára lépek véletlenül, hogy beköthessem a sebét, és ha lehet, többet ne lépjek rá... Ölellek benneteket, elmegyek alunni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Egy kis pragmatika: Felhívtad néhány társunk figyelmét arra, hogy nem jólnevelt dolog a Salvia és a gomba beszerezhetőségéről társalogni. Aztán megvilágítottad, hogy miért. Én azt feltételeztem, hogy neked fájt, hogy szent dolgokról így beszélnek, és ezért arra próbáltalak buzdítani, hogy mondd így, és úgy sokkal könnyebb lesz nekünk megérteni, mintha azt mondod, hogy ez vagy az ízléstelenség (mert ugye akkor beindulnak az emberben az önvédelmi mechanizmusok, és ahelyett, hogy megértené, amit mondani akarsz, azzal foglalkozik, hogy valamilyen módon lemossa magáról a rosszul neveltség vádját). Persze lehet, hogy te nem ezért mondtad eredetileg ezt az egészet. Megkérdezhetemn, hogy mi volt a célod?
És az abszolút-kontra-relatív vitája helyett csak annyit, hogy a szent hiába abszolút, nem mindenki tudja ezt, és ezért észre sem veszi, ha szentséget tör. Én sem tudtam eddig pl., hogy szentséget törtnék, ha az enteogének áráról, stb. társalognék. Akkor mi vagyok? Buta? Rosszul nevelt? Materialista? Egyéb? (Ez itten most nem provokáció, hanem őszinte kérdés ám!) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szevasz, Gén!
Csak az szent, ami megszentségteleníthetetlen? Akkor mit jelent az a szó, hogy megszentségtelenítés?
A szentség alkalmasságot jelent. Akár Jézusról van szó, akár a keresztség szentségéről, akár bármiről. Nem hiszem, hogy az illető nyuszi az én definícióm szerinti szentségtörést követne el ezzel az igencsak természetes aktussal. Sőt, szerintem az sem elégíti ki a definíciómat, ha gombapörkölt-vacsora készül a mexicana gombából. Azt hiszem, teljesen egyértelmű, hogy a gomba esetében az alkalmasság az emberi pszichoaktív élményben rejlik.
De ha egyszerűen csak azért írod ezt, mert ateista materialista vagy, akkor hagyjuk, mert _arról_ ne vitázzunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szentségtörés ugyanúgy földrajzi fogalom, mint a bűn. Mindkettőt ugyanarra lehet használni: a más embereken való hatalom gyakorlására. Csak az szent, ami megszentségteleníthetetlen. Cellux: földeléselmélet ragyogó!
Az anyag nem szent; a szentség nem az anyagban van. Ezt az a nyúl tanította meg nekem, aki lesz_rta a varázsgombát egy harmatos hajnali domboldal pázsitján. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az pedig, hogy vki drogok hatása alatt ír zenét, vagy tisztán, egyszerűen mindegy. A végeredmény a lényeg, a cél szentesíti az eszközt, minden úgy alakul ahogy az adott szituáció megkívánja.
Én személy szerint általában tisztán zenélek, koncentráció és egyéb tényezők miatt is, de néhanapján direkt úgy _kell_, mert olyan zenét akarok, amihez ez szükségeltetik. A legutóbbi experi-ambientet pl. abszolút tisztán csináltam, mondjuk mostanában épp böjtölök ilyen tekintetben, már vagy 3 hete tiszta vagyok, most Hegyesden sikerült 1-2 slukk ígyet és pár doboz sört magamhoz vennem...
Tényleg, akik voltak innen a hegyesdi bulin: péntek éjfél után a live-unk hogy teccett (Para Halu vs Psylocke)? Cellux sztem arra értette a kecskegyilkolást ;P mondjuk a nevünk is árulkodik azért magáról... :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Folytatás :)
A darkpsygoa vonalhoz annyit fűznék hozzá, hogy ezt én már nem hívnám goának. Az igazi goa/goatrance sztem már leáldozóban van, mint anno a rave és az acid (és előtte pár ilyesmi stílus).
A mai újabb progresszívebb zenéket egyszóval Psytrance-nek titulálnám, bár ez is csak ilyen odabiggyesztett címkének tűnik sok esetben. Ami most nagyon megy partikon, az a full-on kategória (Silicon Sound, Safi Connection, Astrix, Talamasca, és ez a vonal), illetve a kicsit progresszívebb full-on, érdekesebb effektekkel, egyedibb váltásokkal, stb. Ezt sokan már kalapálós technonak hívják, meg minimálnak meg ilyesmi, pedig valójában - osztva Boy-Tee nézetét - ez is az ismeretlentől való félelem sztem - ami ma ilyen progresszív, azt pár év múlva visszasírja a nagy többség; de ez általában így szokott lenni... :)
A zenészi csibészségben :) pedig van igazság: tehát a zenészek sokszor állnak hozzá úgy, hogy "ezt és ezt a hatást szeretném elérni, ezért ilyen elemekkel tűzdelem meg a zenémet". Párszor mi is csináltuk, hogy direkt beleraktunk nagyon durva dolgokat váltásokhoz vagy így hirtelen, hogy még meglepőbb legyen, azzal a nem titkolt célzattal, hogy "ezen majd szétflesselik magukat a szanakészek" ... :) hiszen ettől partizene... legalábbis manapság.
Ez sztem nem a sötét oldal felé tartó menetelt hirdeti, hanem a nagyobb fokú nyitottság kezdetét, a fantázia intenzívebb használatát, furcsa zenei hatások elterjedését, egyszóval a paletta tágulását. Minden keveredik mindennel... Az okozott élmény pedig a befogadótól függ, pontosan azt kapja amit várt - akár tudatosan, akár tudat alatt, és ezáltal fejlődik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ja, de a szentséget nincs különösebb értelme ilyen szubjektíven értelmezni. Tehát ha azt mondom, hogy ha nem látja senki, akkor nem szentségtörés, akkor én nem a szentségtörésről beszélek, hanem a megbotránkoztatásról. Isten éppen abban különbözik a valóságban lévő dolgoktól, hogy nem tárgya a tapasztalásnak, hanem alapja. Vagyis abszolút. Így a szentség is abszolút. Valami vagy csatorna a Mindenható testébe, vagy nem.
És abban az etikában, ami értelmezi az ízléstelenséget, szintén nincs helye az ilyen szubjektív értelmezéseknek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Húú mennyi hozzászólás érkezett :)
Először is köszi azoknak akik meghallgatták a zenémet, vki kérdezte a technikai részét, hát egész egyszerűen készült azt kell mondjam :) Reaktorban építettem 1 kis gépezetet direkt live act-hez, ahol 1 betöltött hangmintát lehet szanaszéjjel csavarni élőben, effektezni stb, illetve ugyanez az effekt érvényesül az éppen bejövő jelre is, ha külső hangszereket használok. Ehhez a felvételhez használtam 1 Korg Poly800 szintit, ami nagyon komoly szinti :), illetve mikrofont és 1 haverom által összetákolt 1 húros slide-gitárt ;)
Az egészet egyszerre vettem fel élőben, előtte kicsit gyakorolgattam és tervezgettem, hogy hogyan alakuljon a sztori, meg ilyenek.. :) Mikrofonba egyébként fakanállal, fokhagymapréselővel, pohárral, rulettjátékkal és szájjal toltam a hangokat... Őszintén szólva nem gondoltam hogy több mint 1 embernek be fog jönni rajtam kívül így hirtelen :)
Amúgy sztem a Biosphere - Subtrata ennél kevésbé parázósabb, legalább is rám az az album mindig nyugtató hatással bírt, és sokszor használtam elalváshoz, vagy már alvás közben :))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | csodálatos dolog látni, hogy van aki ilyen, van aki olyan úton, de végső soron mindenki (és ezt daathon egyre többen tudják és kezdik érezni) arra törekszik, hogy végre érezze és része legyen az EGYnek. gyönyörű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: Huhh... de örülök, hogy értetted a csavart, azt hittem, nem sikerült elmagyaráznom. Egyébként giggles hozzászólása generálta a csavarodást, mert ő arról írt, mit szeretne látni a kvázi "igazmondó" tükörben...
Jah és igen, nem tom hogy csináltam, de már nincsenek ilyenek, hogy "szeretnék nem vágyni rá". (Ha jól meggondolom, sosem is volt jellemző nálam igazán). Viccesen jóban vagyok mostanság reménytelen vágyaimmal is. Nem baj ha kockafejűek, az én "gyerekeim" és én szeretem őket, és eszem ágában sincs vízbe fojtani őket, na.
:) (Ez csak egy mosoly, mer' örülök.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem Siphersh, most már nagyon is világos, hogy miről beszéltél. Tényleg köszönöm. (És bocs az eklektika miatt, nyilván a számomra érthetetlent láttam eklektikusnak.)
Rgyébként érdekes kérdés, hogy miért néznénk rossz szemmel az utcasarkon önkielégítőt. Szerintem nem az a baj vele, hogy ízléstelen, vagy hasonló, hanem hogy nagyon zavaró a néző számára az egész szituáció. A szentségtöréssel is az a baj, hogy nekem, aki szentnek tartok valamit, fáj, ha valaki tiszteletlenül beszél róla. Szóval ilyen értelemben én még mindig nem az ízléstelenség, vagy a jólneveltség fogalmaival operálnék (bár lehet, hogy ez azért van, mert amúgy sem jut soha eszembe ezekkel a fogalmakka operálni), hanem azt mondanám, hogy "hé, emberek, ez a dolog számomra szent, légyszíves ne beszéljetek így erről, mert nekem ez fáj". Végül persze ezt tetted te is...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem jó volt a sziget. igénytelenségügyileg meg... a te sátradat te tartod olyan állapotban amilyenben akarod, a többi meg már nem olyan érdekes. ezen nem lehet változtatni, van ez így.
nagyon sok élményben volt részem a szigeten, bár sajnos egy daathossal sem találkoztam, mert gagyi voltam. kipróbáltam az e-t, (érdekes volt) voltam goldien, dilinjan (nagyon jók voltak), és a tilos sátorban is volt egy nap ami egész goapartys volt, szóval csak menni kellett keresgélni.
ha egy szóval kellene jellemeznem a szigetet, biztos azt mondanám "pörgés", ez valószínűleg azért van mert kicsit átmosták az agyamat, kezdve a "ne zavarj, pörgésben vagyok" pall malles szlogennel. :-)
külföldiek sokan voltak, rá kellett jönnöm hogy a szigeten mindenki drogot akar, és nem is nagy para rágyújtani egy cigire a tilos mellet 04:00kor, vagy massive elején a tömegben.
már az első nap megtalált minket prá olasz, hogy veni akarnak, baráti áron adtunk nekik kicsit, aztán kipróbáltuk a bongjukat. nagyon jó volt. volt még nagyon sok ilyesmi dolog, a legcsúcsabb talán még a következő: a honvéd üdülőben volt a sátram, meg akkikkel voltam ők is. ott laktak az i n-cal securitysek is, az összes, nemtudom már hogy jutottunk el odáig, csak azt tudom hogy az elején még oké volt amikor betekert cigiket adtunk el nekik, de amikor az egyik már két napja azzal nyúzott hogy szerezzek neki spurit, akkor lett vége a barátságunknak. összegezve jó sziget volt szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csatlakozom az aggódó tömeghez! :)
Maszlag, nadragulya, beléndek, mandragora gyerek kezébe nem való! (Nem mintha a többi hülyeség igen.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj, de örülök, hogy fikázzátok a Panjabi MC-t!
Ezt már nem is mertem szóba hozni, hogy mennyire ciki, hogy szombaton ezt rakják a nagyszinpadra fő időpontra.
Pop zenének jó, de semmi több.
Én akkor veszek virágot a Gerendai Károlynak, ha elhozza Aphex Twint a nagyszinpadra. |
| | | | |
|
