 |
Legfrissebb hozzászólások (130171 - 130190)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nekem ezzel az ego-loss kifejezéssel mindig is gondjaim voltak. Túl specifikus, túl pszichológia-ízű. Tudni kell hozzá, hogy mi az az "ego", meg ilyenek... Viszont amennyire felfogtam, a pszichedelikus irodalomban aki ego-lossról beszél az tulajdonképpen a halálközeli élményről beszél... Vagy rosszul értem?
Azt nem tudom, mi az az ego, de ha egyszer, vagy többször meghalok, szerintem észre fogom venni... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
ha nyerek a lottón, veszek neked pár szintit! :-)
A zenélés nekem is érzékeny pontom. Eljutok odáig, hogy úgy érzem, olyan kis darabokat alkotok, melyek bejönnek, jól szólnak, de képtelen vagyok egy egész számot, egy koncepciót felállítani. Viaskodok a két megközelítés között: ami jön, az alapján kell zenélni, öntudatlan módon, és a végén kijön belőle egy egész - a másik pedig, hogy meg kell tervezni, miről akarok zenélni és azt aprólékosan megvalósítani.
A zenélésben összpontosul legjobban az általam vázolt probléma: beszívva/tripezve iszonyatosan érzem a hangulatokat, a tereket, melyik ritmust érdemes használni, de ilyen állapotban képtelen vagyok a klasszikus értelemben alkotni, számot írni, csak jammelek és próbálgatok. Közben persze tudom, hogy idő és munka kellene, annyira tudni a zeneírást, ismerni a hangszereket, hogy más tudatállapotban ösztönösen tudjam őket használni és ne az vegye el a figyelmemet, hogy melyik menübe kell belépni...
Persze az is lehet, hogy egyszerűen lusta vagyok, de ez a cucctól teljesen független. ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot"
ezt nem a mátrixkettő topikba akartad írni? :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jutott eszembe, amikor a buddhista szerzetesek azon vitatkoznak, hogy kinek nagyobb az én-nélkülisége. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Február végén rendeltem spórákat a mushmush-tól.1 hete találta meg édesanyám a postaládánkban,kibontva.A fecskendő meg volt repedve, a spóralé átáztatta az egész csomagot.Az alufólia-henger-merthogy abban érkezik-el volt szakítva. Tehát lehet, hogy engem is meg fog találni a rendőrség előbb-utóbb. A külföldről való rendelés jó ötletnek tűnt,de talán nem kéne tovább kísérletezni vele.Egyébként egész kultúrált lett volna az egész folyamat ,ha nem szól bele valaki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként azt, hogy hiteles-e az ego loss, elég könnyen meg lehet állapítani (már ha egyáltalán van értelme erről vitatkozni :-):
Ha a tudatban felmerül bármilyen kétely a tapasztaltak hitelességével kapcsolatosan, akkor biztos, hogy nincs ego loss, mert az az egység állapota, amiben kettősségek nem merülnek fel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, van valami működő címed? Emillel dobtalak, de bumeráng lett 2X is.
Message from yahoo.com.
Unable to deliver message to the following address(es).
:
65.54.252.230 does not like recipient.
Remote host said: 550 Requested action not taken: mailbox unavailable
Giving up on 65.54.252.230. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az ego-loss nálam annak a megélését jelenti, hogy eltűnik a határ a "kint" és a "bent" között, tudatosodik, majd eltűnik az az érzés, hogy "börtönbe vagyok zárva", az érzékek kiélesednek és a világot (ami immár kint és bent egyszerre) egyként fogják fel. A belső és a külső világból érkező ingereket egyaránt a saját "végtelen testemben" történő eseményekként érzékelem, de nem mint tőlem különálló dolgokat, hanem azonosulok, eggyéválok velük teljesen. A megértés pedig automatikusan történik, gondolkodás nélkül (vagy ha van gondolkodás, az is csak egyike az eseményeknek, és nem kíséri szenvedés).
valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Várjál, lehet, hogy azért nem vagyok emberi mivoltom ama képességnek a birtokában, hogy megértselek, mivel nem használtam még semmiféle pszichedelikus szert, avagy egy olyan ember aki, nem él anyaggal, az nem Isteni születésû, és Te miért is érzed magad Istennnek??
Te jó ég, ez az akkori állapotodból fakad, amikor be vagy tépve?
De tudod mit, minden amit az ember logikus magyarázatnak hisz a saját életében, az az is, mivel õ ezt így gondolja, és ha ezt más ember nem érti meg, az akkor is logikus magyarázat, tehát elfogadom amit írtál, csak képtelen vagyok megérteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háj Siphersh!
Én most kicsit meg vagyok zavarodva:
"Gyarapítók: Siphersh, Cellux,..."
Te nem _az_a Siphersh vagy ? Én azt hittem Te is szerves része vagy az oldal készítőinek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis: az adagolás ne tévesszen meg. Tudod Te is, hogy más-más embereknek egészen különböző dózisokra van szükségük, hogy elérjék a kívánt hatást, bármely drogról legyen szó. Én mielőtt leálltam volna a fűvel fokozatosan csökkenni éreztem a szükséges dózist. Amikor meg betépve meditáltam, sima fűtől voltak nekem is Nomad-éhoz hasonló paráim. Ezt én sem nevezném ego-lossnak inkább csak az ahhoz nagyon közeli határ megélése (rendszerint negatív élményként; ez tán azért lehet, mert lassan bontakozik ki.).
Ego-loss nálam vmi olyasmit jelenthet, mint mikor megyek a repcsivel, ami folyamatosan emelkedik/ereszkedik. Az egyensúlyérzéket és a súlypontot gyorsan korrigálja az agyam a megváltozott gravitációs körülmények függvényében, de amint egyetlen pillanatra is alább hagy ez az emelkedés/ereszkedés és vízszintre lép, szószerinti súlytalanságot érzek (mert az agyam nem találja a súlypontomat). És mivel minden létező tárgynak súlya kell hogy legyen, ezért az a gondolat jár a fejemben (ezredmásodpercek alatt), hogy nem létezek - fizikailag. Ez elég érdekes félelmet tud kelteni bennem. Aki sokat repked biztos hozzászokik, de egyébként miután elmúlik az a fél-egy másodperc mindig csodálatos élményként gondolok rá vissza.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem természetesen én is csak a valóság egy kis szeletét látom és azt is szubjektív szűrőkön keresztül :0)
Csak tudod, ha nem akarok bekattanni kell az az aprócska biztonságtudat... néha amúgy is közel állok, hogy habzani kezdjen a szám és xeduxenes bácsik rohanjanak értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dreamy:
Én azért tűztem ki magam elé "józan ésszel" komplett őrültségnek ható, teljességgel irreális, megvalósíthatatlan és gyermeki vágyálomnak tűnő célokat, mert az első pszichedelikus élményemben megtapasztaltam azt, amit Biga is írt, hogy mi magunk Istenek vagyunk és ilyen minőségünkben a valóság társteremtői. E tapasztalat minden kételyt elsöprő hitelessége, valamint saját eredendő maximalizmusom együttesen olyan egyértelműen kijelölték a célt, hogy nem volt igazán választásom. Számomra ezt volt az egyetlen igazán értelmes és logikus választás.
Persze ehhez kellett ez a vízió, ez a tapasztalat. Látomások nélkül célok sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez egy egó által generált halálfélelem, de ez nem az ego loss. Amit leírsz, az a trip "Dread of Ego Dissolution" (vagy ki hogy hívja) fázisához tartozik, amikor az egó kezd gyengülni, és ezért ijesztgetni kezd azzal, hogy ha tovább folytatod ezt (vagyis ha az egótól elveszed a kontrollt), akkor a testeddel bajok lesznek / elveszted az önuralmad / megőrülsz / meghalsz (általában ilyen sorrendben). Sokan itt paráznak be és meg akarják szakítani a tripet, hogy visszaadhassák a kontrollt az egónak és minden maradjon a régiben, de ezt persze akarattal és néhány órán belül (amíg az agykémia helyre nem áll) úgysem lehet, tehát ez az a helyzet, amikor ottmarad az arc egy félig szétesett egóval.
De ha ezen túljut, akkor lesz szerintem _az_ ego loss, vagyis egybeolvadás (az "egy"-be olvadás) mindennel, ami után szép lassan jön a "Visionary Restructuralization" fázis és lassan egy új, remélhetőleg pozitívabb egót épít fel.
[Gyakran van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk más szavakkal, vagy más dolgokról ugyanazokkal a szavakkal, de maga a mechanizmus azért nagyjából ugyanaz.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Én úgy keveredtem a daath-ra, hogy hallottam róla az Index fórumán, és gondoltam, megnézem.
A Siphersh nevet a drogokkal kapcsolatos internetes jelenlétem körülhatárolására használom. Kitalált szó. Valójában ilyen szó nem létezik. Vahiti nyelven annyit tesz: "az ember, aki hosszú útra indult, de nem talált semmi érdekeset, úgyhogy inkább hazajött, és azóta nem ment sehova".
Egy pár napja olvasom ezt a fórumot. Azért teszem, mert a közeljövöben szeretnék bekapcsolódni a közösség virtuális együttlétébe. Most beültam itt egy ilyen internet-kávézóba, vagy mi, de majd beszerzek egy otthoni kapcsolatot, hogy többet lehessek itt. Elsösorban az érdekel, hogy hogyan származhat a legtöbb jó, és a legkevesebb rossz az egyén, illetve a társadalom drogokkal való kapcsolatából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erowidon van egy olyan szekció, hogy "Families & Psychoactives vault". Egyébként nagyon szórakoztató, de nem ez a lényeg. Van egy interjú egy üzletasszonnyal, aki hippicsaládban nőtt fel, és elmondja, hogy hogy mentek a dolgok. Tőle is megkérdezték, hogy mikor tépett be először... Aztmondta, hogy nem tudná megmondani... :-)
Nekem azért ennyire nem durva, meg elég későn is volt, de nem volt ilyen "első" meghatározó alkalom... A lagkorábbi dolgok azok volak, amikor még évekkel ezelőtt alkoholizálós bulik után összejöttünk egy srácnál, és ketaminoztunk. De ezektől rendszeresen bealudtam, szóval semmi érdekes. Aztán később fű, az első nagyon-nagyon durva volt, de nem mondanám nagyon tudattágítónak. Mozizás, röhögés, jóérzés, mozgásképtelenség. Folytathatnám a dolgot, de én ezt az egészet nagyon fokozatosan élem meg, nem látok sehol éles határt a pszichedélia nélküli és a pszichedéliával leélt életem között. Készültem én már erre ovodás korom óta. Még azt sem merném mondani, hogy egy adott időszak óta gyorsabban változna a világképem, mert hát hogyan is lehetne mérni ezt?
Azt az Erowidos cuccot nézzétek meg különben nagyon jó... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: azt hiszem, erre a dologra csak úgy tehetünk pontot, ha egyszer személyesen is összejövünk. szerintem nem fogsz találni bennem túl sok kivetnivalót :-) vagy ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. (kudos to gén :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is..."
Akkor leszek igazán elégedett, ha tényleg ráléptem az utamra. De addig az elégedetlenségem a hajtóerő, ami hozzásegít, hogy megtaláljam az utamat. Ezért az ösztönzésért az elégedetlenségemnek roppantul hálás vagyok, majdhogynem azt gondolom, az elégedetlenségem a legértékesebb tulajdonságom, ami megakadályozza, hogy megálljak, amíg el nem érem a célom.
Szóval jelenleg maximálisan elégedett vagyok azzal, hogy elégedetlen vagyok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: én csak átfogalmaztam, amit Biga írt. Saját magam ezt az elerőtlenedést nem érzem, ahol mégis, azt nem a cuccozás hatásának, hanem az előttem álló feladat nehézségének tulajdonítom.
Én pl. nagyon szeretném magamat zeneileg kifejezni, és borzasztóan elkeserít, hogy mennyire nem találom a kapcsolatot a tudatomban zajló lenyűgöző spirituális goatrance szimfónia és a megmunkálandó anyag (zenekészítő szoftverek világa) között, mennyire nehéz összekötni az eget a földdel. Viszont azt is tudom, hogy ha ez egyszer sikerül, akkor a bennem feszülő energiákat kieresztve olyan pszichedelikus színvarázsba boríthatom a házfalakat, hogy húha. Ez viszont lelkesít, és akárhányszor buktam is bele eddig, mindig újra és újra visszatérek hozzá, és addig fogok dolgozni rajta, amíg nem sikerül. (Ez nekem pl. egy olyan dolog, ami nagyon megéri.)
|
| | | | |
|
