 |
Legfrissebb hozzászólások (130211 - 130230)
 | |  | | | | |  | |  | | | Cellux:
"A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani."
Miért gondolod, hogy a cuccozás szívja el?
Én részemről nagy örömmel olvasom a hozzászólásaidat, Cellux, imádom a linkeid (webtrip, egyebek) zömét, ebből is kiindulva úgy vélem, az önkifejezés útján már mész isten tuggya mióta, és ez a folyamat jó esetben csak a halálkor vált át nemtom mibe. Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is...
Biga:
Mért bűn a lustaság-szemlélődés? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Bár sajnos nem tudtam ott lenni veletek a Daath Családi Mozin, de most beszállok a M-élménybe. A legmeghatározóbban kapcsolódó háttérinfónak a set-em és setting-em leleplezését tartom: egy ajándékba kapott, ízletes space cake elfogyasztása után ültem be a filmre egy nem-környező, de baráti, és jóval liberálisabb törvényekkel rendelkező ország fővárosának egyik mozitermébe (szóval nem vagyok büntethető).
A SC igencsak beütött a film kezdetére, amit utólag abból filóztam ki, hogy a film előtti trailereket totál belekevertem már egymásba és a Mátrixba is. Ez persze nagyrészt a Hollywood-sémáknak tudható be: a fent említett, legalább 3 komponensű szupermixben férfiak verekedtek, hogy a világot megmenthessék, nagy robbanások között (Szomorú, hogy ebből még mindig nem lehet kitalálni, melyik filmekről van szó...)
A film maga nagyon izgalmas volt, de legnagyobbrészt a belső vásznamon játszódott. Ahogy olvasom a hozzászólásaitokat és a kommentárokat, röhögve konstatálom, hogy volt a filmben Architect meg Oracle meg áruló meg 200 Smith ügynök is? Merthogy ezekből explicit SEMMIRE nem emlékszem! Halványan valami két fehérhajú raszta manus rémlik, meg japán kulcsmásoló, akit lelőnek, meg így egy pár kép, hogy ha mondjátok, akkor beugrik.
Mivelhogy mára már mindenkinek van csillogtatható Mátrix-elmélete, én a legkorlátoltabb Mátrix-élménnyel akarok most a lista végére kerülni a legmélyebben legsekélyebb tolmácsolással, ugyanis a film 99%-át leküldtem a tudatalattiba, és most kiszedem, hogy mi maradt meg belőle:
Soha senki nem tudta, hogy mi fog történni vele, ezért nem is gondolkodtak, hanem minden helyzetben mindenki verekedett. Ez elhomályosította a hős(ök) és gonosz(ok) közti különbséget. Ezen persze el lehetett játszani: flip-flop most ennek drukkolok, most meg annak, tökmindegy. Minden szituációban pont a döntő csata volt a világ megmentéséért, de később mindig jött egy újabb csata más hőssel és még több/nagyobb ellenféllel. Aki vesztett, az általában vagy meghalt-de-mégsem-halt-meg, vagy csak eltűnt a képből; ezen elgondolkoztam, hogy mialatt egyesek a világ megmentéséért verekednek, azalatt a többiek vajon mit csinálnak? Mindig volt valami NAGYON FONTOS sérülékeny infrastruktúra, amit védeni kellett, vagy valaki misztifikált személy, aki NAGYON FONTOS volt. Ez a NAGYON FONTOSság egész idő alatt változott, a régi NAGYON FONTOSságokkal viszont utána már senki sem törődött. Az egész film is kb. ugyanezekkel az alapállásokkal végződött: a meghalt-de-mégsem-halt-meg fogja megoldani az újabb NAGYON FONTOS problémamegoldó világmegmentést a következő részben.
Mielőtt kiröhögnétek, hogy ennyire kimaradtam a dologból, azért szerényen megjegyzem, hogy a vizuális háló-részekben viszont a szintváltásokat az utolsó bitig átéltem, vagyis összesítésben többszörös információ jött be alaptudatállapothoz képest. Az utána való tekerést hasznait is beleszámítva pedig igencsak pozitív egyenlegnél érzem magam. A filmet (=sztori, filozófia, szereplők) meg majd úgyis meg lehet nézni máskor is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, halvany lila gozom sincs, hogy mi jatszodik le benned, azt pedig vegkepp nem tudom, hogy mely dolgok felismerese vinne el az eleted pozitiv iranyba, de ez utobbit megprobalom konkretizalni...
Vegyuk az automat. Egy 18 eves kis Citroen, "ezeregyes negyhengeres" motorral. Egy eve van a tulajdonomban, de elotte is eleg sokat vezettem a kicsiket; ugy ismerem, mint a tenyeremet. Nehany hete a hangja es a teljesitmenye megvaltozott. A valtozasnak nem tulajdonitottam tulzott jelentoseget, mert nem volt olyan merteku, hogy aggodalomra adott volna okot; arra fogtam, hogy a 98-as benzin helyett kivetelesen ukran 95-ost "tankoltam". Azota kiderult, hogy tenyleg a benzin okozta a valtozasokat, de ha akkor nem elegszek meg ennyivel, es kicsit szetnezek a motorhazteto alatt, akkor elkepzelheto, hogy talaltam volna olyan szembetuno hibat (peldaul negybol csak harom gyertyan van pipa), aminek a megszuntetese a teljesitmenyt megdobja, a fogyasztast, es igy az uzemeltetesi koltseget pedig drasztikusan csokkenti.
Tudom, hogy elso hallasra eleg hujen hangzik a dolog, az emberi eletet nem lehet osszehasonlitani egy autoval, de remeleme, hogy ennek ellenere "vagod", hogy mit probaltam kihozni ebbol az egesbol.
Valojaban nem allt szandekomban sem a vilagnezetedrol, sem a benned lejatszodo termeszetes lelki folyamatokrol velemenyt alkotni, mar csak azert sem, mert interneten keresztul velemenyem szerint keptelenseg melyen megismerni az embert, mindossze arra akartalak emlekeztetni, hogy a kabitoszereknek vannak negativ hatasaik, amikrol sokan hajlamosak megfeledkezni, kulonosen akkor, ha huzamosabb ideig hasznaljak, es ha szamitasba veszed, hogy az "erdektelenseget" (ez volt az a szo, ami nem jutott eszembe, es helyette motivalatlansagot irtam :P ) nem a termeszetes folyamatok idezik elo, akkor elkepzelheto, hogy egy hosszabb "onvizsgalat" eredmenyekent ratalalsz egy olyan lehetosegre az eletedben, amit meg nem hasznaltal ki; talalsz egy olyan dolgot/targyat/szemelyt/barmit a hetkoznapi eletben, amiert megeri (es kepes vagy) oriasi energiakat mozgositani.
maaf (aki egyszer talan megtanul ugy fogalmazni, hogy masok is megertsek...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, nem a belyeget ajanlanam, hanem szivesen megmutatnam nekik a pszihedelikumok _pozitiv_ oldalat. Ez alatt nem egy konkret dolgot ertek, hanem azt, ami a belyegben "jo", ez pedig szemelyenkent valtozik. Van, aki a haluzast mint szorakozast kedveli benne, van, aki ugy erzi, hogy sokkal jobban megismeri magat, van, aki azert szereti, mert pozitiv iranyba valtozik a kapcsolata a kulvilaggal, es meg sorolhatnam; ezt a "nem konkret" dolgot szeretnem megmutatni, vagyis azt, amit az adott illeto pozitivumkent ertekelne az adott anyag hatasaban. Azert mertem hozzaszolni tapasztalatlansagom ellenere, mert a kerdes nem a dolog gyakorlati oldalarol szolt; azert irtam le, hogy meg nem utaztam, mert a hozzaszolast ennek tukreben van ertelme "vizsgalni"; valamint a vegere odabiggyasztettem egy igen fontos mondatot: "Az elso lsd-utazas utan elkepzelheto, hogy valtozna a velemenyem.".
Eddig senkinek nem ajanlottam olyasmit, amirol nincsen megfelelo mennyisegu informaciom, kabitoszerek eseten szemelyes tapasztalatom, es ezutan sem fogom megtenni.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mivel mások már alaposan és értelmesen kifejtették a MN-témát, én már csak a tutifrankót mondom be, azt is lekésve:
"Any publicity is good publicity."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szezám utca FŰ alatt :0)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Indexen percheron, Akyra, Nexus neveken írogattam főként.
A p. szerek a sámánikus alapokon nyugvó tradíciókban volt régen használatos, hogy elérjék és meghaladják tudatuk határait.
Csak manapság ezt sokan elfelejtik (hiába, no, nyugati civilizáció már csak ilyen... tiszta Taigetos pozitív az egész bagázs :0)), illetve nem helyes indíttatásból használják (menekülés, kivagyiság, unalom, stb.).
Az időutazás is elérhető szerek nélkül -reinkmed. Azaz reinkarnációs meditáció. Ráadásul az amúgy is eléggé rizikós (a tudatalatti nem igazán szűrhető ki, hipnotizálni meg csak pszichiáterek hipnotizálhatnak, idegenben meg nem bízom... ne turkáljon a mélytudatomban senkise :0), a szerek csak rátesznek még egy lapáttal.
Igazából ez az egyik fő ok, ami miatt nem használok p. cuccokat: a tapasztalás nagy részéről nem dönthető el, hogy mi valós és mi halu. Márpedig ha kezdeni is akarsz valamit a tudással, akkor érdemes biztosra menni. Radioaktív futóhomokra fölösleges tüdőszanatóriumot építeni :0))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az, megilletődtetek a témán, hogy mindenki óvatos viccbe burkolózott? Nem hiszem, hogy nektek nem volt áttörő és feledhetetlen élmény.
Hát akkor kezdem én:
Majdnem 6 évvel ezelőtt egy kora szeptemberi még meleg napon egy barátommal (akkor volt 14, én 16) felmentünk a Gellért-hegyre a "2. palacsintába" (van 3 kerek beton kör, amikből nagyon jól belátható a város, a 2. viszonylag eldugott, de tuti ismeritek), ahol - 5-6 próbálkozás után - újból nekifutottam a füves cigarettának. Inkább ilyen útszéli jellegű fű volt, mint a hagyományos porciózott féle, úgy emlékszem jointból szívtuk. Ezután jött a szokásos szkepszisem, hogy megint nem történt semmi, én már soha nem fogok betépni stb. Ekkor mondta a srác, hogy üljek le, csukjam be a szemem és képzeljek el egy cirkuszt. Ez idáig ment. A cirkuszban képzeljek el lovakat, akik körbe-körbe futkosank. Na, én ezen a ponton vizilovakat láttam, ahogy szájukat együttesen tátogatva menetelnek körbe, a foguk pedig egy fehér csík volt. Hatalmas röhögőgörcs jött rám és öröm, hogy végre sikerült. A többi része nem is volt talán annyira emlékezetes, csak ahogy fokozatosan isdmerkedtem meg az új világgal. Hazaérve még tartott a jókedv, anyukámmal úgy beszéltem, hogy amikor nagyon röhögnöm kellett, akkor a fridzsiderbe dugtam a fejem, lévén épp a vacsorám kellékeit bányásztam elő. A vörös szemről nem tudtam, a para teljesen ismeretlen volt. Másnap persze újból a hegyen találkoztunk. Emlékszem kb. az ötödik alkalom volt az első, amikor a gondolkozásomra volt nagyon nagy hatással. Oldfield Hergest Ridgének a második számát hallgattam, amiben a "beindulós" résznél a gondolataim több felé ágazva elindultak a zene különböző folyamain, kb. minden 10. másodperc egy ráébredés volt, amivel nem volt időm foglalkozni, mert máris sodortak tovább az újabb hullámok. Csodálatos volt.
Persze én is sörhabbal indítottam, de nem pont erre gondoltam a topik nyitáskor, nálam a Matyúr féle háttérbebújás úgy látszik nem annyira jött be.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyébként gondoltam már arra is, hogy pszichedelikus élményhez talán egy pihentető éjszaka utáni reggel is alkalmas lehet: az alvás is egy asztrál utazás, és kora reggel még egyébként sem olyan civilizált az ember, hogy visszahúzzák a hétköznap gondjai.
Valaki vélemény erről ?"
Hee ??
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hmm... Mintha a "primitív" népek is vmi hasonlóra használták volna, nem ? : )
Szerintem itt nem az evolúcióval van a probléma, hanem a túlzott civilizációval. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez is személyiség függő szerintem. Van aki képes nagyobbakat lépni, van akinek csak egész kis csoszogás is már sikerélmény. Én pl elég lusta vagyok, engem nem nagyon tudna lázba hozni egy diploma megszerzése, ha mindenképpen muszáj, akkor inkább az addig bevitt adatok tartalma inspirál. És ahogy haladok az időben mindig annyival rakom magam elé a mércét, amennyire szükségesnek és kényelmesnek érzem. Viszont valóban vannak azok a típusok, akik képesek az egy, akár lehetetlennek vagy nagyon messzinek tűnő célt apró kis szegmensekre bontogatni és puzzle szerűen rakják össze. Különbözünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is azt gondolom, az ember tűzzön ki nagy célokat. A dalai láma ugyan nem lehetek, mert nem én születtem dalai lámának, hanem Tendzin Gyaco, de azt kitűzhetem, hogy olyan bölcs legyek, olyan lelki békém legyen stb. mint a dalai lámának, és hidd el Dreamy, az ilyen célok kitűzése nem szenvedés, még akkor sem, ha úgy halok meg, hogy a még nyomába sem érek a dalai lámának (ami igen valószínű).
Még valami: bármilyen nagy cél sok kis célra bontható, tehát simán találhatok napi feladatokat magamnak.
Szóval én vállalom, hogy vagyok olyan "hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg"... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ok, létrehozzak egy újjat?
kik azok a barbi-grizzlik?
állandóan kérdések cikáznak a fejemben...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha valakinek az italába bélyeget dobnál, azzal ugyanazt az egyéni kognitív szabadságjogokat sértő politikát hagynád jóvá, amelyik jelenleg nem engedi meg neked, hogy a saját italodba bélyeget dobj. A használatra kényszerítés ugyanolyan erőszak, mint a nem-használatra kényszerítés.
A bélyegtől mindenki csak még olyanabb lesz, mint amilyen. Ki akar még Vágóbb, még Matyúrabb, még antidrugabb embereket?
maaf: Nem értem, hogyan ajánlhatsz olyasmit (pld. "a pszichedelikumok hatásának pozitív oldalát a közeli barátaidnak és családtagjaidnak") amiről nincsen személyes tapasztalatod (minimális LSA-n kívül)? Szerinted ez nem felelőtlenség?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na jó, megszûnök létezni..... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Találtam valami nagyon jó dolgot!
Nem tudnám megmondani mi ez, valahogy úgy képzeljétek el, hogy a Palotai játsza a zenét és mindenféle nők pedig monologizálnak rá. Ez szerintem valami előadás lehetett, de nagyon jól szórakoztam. Tanulságos!
A linkre kattintva tudjátok letölteni:
http://tilos.hu/djk/mixek/palotai-bulibamenok_030501.ogg
Ha valaki tudja, hogy mi ez tulajdonképpen, akkor dobjon legyen szíves egy mailt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Narc, fejtsd ki mire gondolsz?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak halkan jegyzem meg, hogy a dalai lámának nincs utódja... Az egyetlen olyan állás, amit mindig ugyanaz a személy tölt be... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez így nem jó magyarázat. Ugyanis ki az a hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg. Éppen ezért az ember olyan célokat tûzzön ki maga elé, amelyeknek van valós alapja és létrehozható. Ha valaki eléri a célját, mibõl gondolod, hogy nem születik akár abban a pillanatban egy teljesen új, amiért érdemes lesz megint belevetni magad? Nem csak egy célért küzdünk egész életünkben, ha elgondolkodsz ezen, akkor minimum 5 célt fel tudsz sorolni nem?? Ezért miért küzdjünk megvalósíthatalan célokért?? Az a teljes szenvedés, hiszen minek küzdesz ha nem valósul meg, ez egy paradoxon. Minek küzdjek azért, hogy én legyek a dalai láma utódja, ha egyszerübb célokért is küzdhetek és mondjuk némi valóságalapjuk is van. |
| | | | |
|
